A politikai adok-kapok nem csak alaki szinten, hanem a médiafelületeken, és a különböző közvéleménykutató cégek szintjén úgyszintén zajlik. Ezt látszik igazolni, hogy míg a múlt héten a Fidesz zuhanórepülését vetítették elénk, most a Jobbik visszaesését és a DK felzárkózását igazolják.
Bármelyik kutatási eredményt is nézzük, azt látjuk, hogy a Fidesz úgy vezet, hogy abba a mögöttes pártok nem képesek tevőlegesen beleszólni.
A DK a gyurcsányisták pártjaként a leszakadó egykori szocialistákat és az amúgy politikai erőként megjelenni képtelen liberálisokat vonzza. A DK stagnálása nagyban függ a vezéregyéniség nélküli és az önmaguk arculatát megtalálni képtelen szocialisták iránytalanságától. A DK semmivel nem lett jobb és vállalhatóbb mint korábban, maradt az a pojácára alapozó szélkakas politikai motiváció, mely egyedül Orbán-ellenességére, a gyűlöletre alapoz. Gyurcsány semmivel sem lett hitelesebb, mint volt korábban akár a Szalay utcai ingatlanügy, vagy az öszödi (böszmés) beszédét megelőzően, s követően. Vagyis sem az előtt, sem azt követően nem hihető és nem elfogadható személyiség.
Az MSzP még mindig önmagát és pártvezetőjét keresi. Jó lenne már végre leszakadni a gyurcsányista csökevényesedésről és önálló szocialista aktívitást felmutatni. Erre lenne igény, ezt mutatják a legutóbbi felmérések a Jobbik lejtmenete mentén.
A Jobbik eddig is egy felfújt papírsárkányként jelent meg az emberek előtt, mióta elveszítette a Gárdamozgalomban levő erőt és lendületet. A politika hátterébe szoruló MIÉP helyét és szavazótáborát nem sikerült megtartani Vonáéknak. Az egyre csak azt bizonygató párt, hogy nem szélsőséges elvesztette vonzó radikalizmusát és ebbéli másságát. Erre tetőzik a mostani elnöki döntés ami belső átalakításokkal jár. Ezzel még az a cseppnyi radikális erő is kivész a pártból, ami még vonzóvá tette őket a nagyközönség előtt. Ez a Jobbik elérte maximumát. Támogatóinak majdnem harmadát bukta a Jobbik egy év alatt: a párt népszerűsége 16 százalékról 11 százalékra sorvadt. A mostani alelnöki trónfosztással a egykor látványos papírsárkány fogait is kihúzták. Ma már nincs menetelés. Az látszólagos erő is veszni látszik, hogy a Jobbik a második erő. Valójában visszaesni látszanak arról a pályáról ahova most az MSZP is feljött. Ha a későbbiekben is ezt folytatja Vona, akkor labdába sem rúghat majd, nem hogy egy csapatba jusson Orbánnal.
Elég szégyen a pártra és vezetésére nézve, hogy az MSZP egy semmirevaló arctalan pártpolitikával és a háttér-kommunikációval képes érdemi munka nélkül annyit, ha nem többet elérni, mint a Jobbik az eddig végzett lelkes munkával. Ma ez a munka látszik odaveszni akkor, amikor a szocialisták felzárkóznak, vagy netán megelőzik a sokáig második helyezett Jobbikot.
Vona élt a lehetőséggel, és három radikális alelnökének megtiltotta az
újraindulást. (Novák Elődről az hírlik, hogy ő irányítja igazából a
kuruc.info-t; Szávay István a Hatvannégy Vármegye Mozgalommal és a
Betyársereggel ápolt jó viszonyt, illetve az ő körükhöz tartozik Apáti
István.)
Hogy mi Vona célja, talán a simulékonyság, a beolvadás, vagy az általános (széleskörű) elfogadás, hogy közelebb kerüljön a Fidesz párton belül elégedetlenkedő szimpatizánsaihoz. A vélemények megoszlanak, ám az
bizonyosnak tűnik, hogy az elsődleges szempont a Jobbik belső ellenzékével való (a radikális iránnyal történő)
leszámolás. A pártelnököt ugyanis számos esetben már ténylegesen
leszavazta, vagy álláspontjának feladására kényszerítette saját
elnöksége. A három alelnök zsarolópotenciálját egyrészt „médiaháttere”
adta, másrészt az a toposz, hogy a párt holdudvarához tartozó
erőszakszervezetek (pontosabban a hozzájuk köthető akciók) tartják meg
és bővítik a Jobbik bázisát. Csakhogy a népszerűségvesztés szétszaggatta
az erőszak szavazatmaximáló mítoszát, így Vona akár egy pártszakadást
is nyugodtan megkockáztathat – egyes becslések szerint legfeljebb pár
tízezer támogatót vesztene, ez pedig egy uszkve 900 ezres támogatottságú
párt esetén nem tragédia. (Források szerint nem igaz, hogy a vidéki
jobbikosok foggal- körömmel ragaszkodnak a három „nem kívánatos”
személyhez.) Így – noha Novák Előd, úgy érzi, hogy hogy hátába vágták a
kést – hiába próbál újrázni a három alelnök, Vona érdemi veszteség
veszélye nélkül zárathatja ki a rebelliseket. Csata pedig valószínűleg
lesz, mert mint Apáti mondta „jobb farkasként meghalni, mint kutyaként
élni”.
Ráadásul a Jobbik esetében tökéletesen igaz Orbán Viktor
mondása, amivel a 2002-es zakó után vigasztalta pártját, miszerint ha
becsukódik egy ajtó, kinyílik egy ablak. Ugyanis ha a szélsőségeseket
kiebrudalja, és ezzel párhuzamosan sikeresen maszkírozza át „csak
radikális” párttá a Jobbikot, Vona a külföld és a hazai „politikai
befektetők” szemében egyaránt szalonképesebbé válhat.
A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, április 8 és 12
között, 1000 fő megkérdezésével készített reprezentatív
közvélemény-kutatást a pártok támogatottságáról.
A Fidesz támogatóinak csökkenése megtorpant, az arány harmadik
hónapja 23 százalék. Ezzel a párt továbbra is egyértelműen vezet, 1.8
millióan szavaznának rá.
Az MSzP megtartotta a márciusban szerzett szavazóit, és
támogatottsága továbbra is 12 százalék. A pártnak ezzel csaknem
egymillió támogatója van.
A Jobbik támogatóinak száma nem változott az elmúlt hónapban, így már
negyedik hónapja 11 százalék. A pártnak így körülbelül 900 ezer
támogatója van.
A többi párt megítélése érdemben nem változott. Az LMP egy
százalékpontot csökkenve 3 százalékon áll, A DK megtartotta szavazóinak
számát, és továbbra is 4 százalékos, az Együtt támogatóinak aránya sem
változott: egy százalékon van. A PM, és a MLP ebben a hónapban nem érte
el az egy százalékot.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése