Dőzsi és hiányosságok, cserébe lepusztultság és panasz a lakosság részéről - költségvetési tételek ( - gratuláció)

Érthetetlen, hogy miért ürül ki Ócsa, amikor jó fekvésű és kedves kertvárosi hangulatot is áraszthatna magából, amivel egy jó adottságú, vonzó város lehetne.

Csak egy rátermett, jó városvezető, és hozzá ennek megfelelő, színvonalas városvezetés kéne.

Mostanság azonban azt látni, hogy a városka tele van tűzdelve eladó ingatlanokkal, amit a kormány lakáspiaci bummja utáni ügyeskedők zsákmányszerzési prédája lehet. Az ő karmaik közt kerülnek átszínezésre, megújulásra a régóta kínált, kihasználatlan épületek. Majdnem úgy alakulnak ezek is át, mint ahogy a vasúti aluljáró az önkormányzat döntése alapján. Értjük ez alatt a "kis pénzből" történő látszólagos felújítást.
A vasúti aluljáró esetében ez a kis pénz úgy 5 milliót taksált. Azonban ez nem egy vállalkozó pénze volt, hanem a mienk. Még sem volt elég ahhoz, hogy ez az elcseszett létesítmény megfelelően betöltse rendeltetését.  Semmire nem jó. Sokan vélik úgy, ez egy pénzkidobás volt. Az aluljáró meg ennek a pénznek a sírja. Ebből a mélyedésből legfeljebb emlékhelyet, vagy urnatárolót lehetne kialakítani. Arra talán lenne igény. Mások szerint a lakosság elvárásainak nem megfelelő az egész kialakítása. Ráadásul a környezete is egy lepusztult, piszkos, elhanyagolt hely. A városi milliók MÁV-tulajdonba ölése előtt azonban ezzel nem foglalkozott a döntéshozó. Az ottani környezettel ma sem törődik senki. Ez is csak az önkormányzati döntések és az itteni pénzek felhasználása során fordulhat elő.

A bevezetőben említett magánházak esetén azért mégis más a helyzet.  Ott a "vállalkozó" a saját vagyonát fekteti be és nem a városét költi. Ha kockáztat, akkor a sajátjával teszi. Az esetleges megtérülés is az ő hasznára van. Ez meglátszik a házak portáján, mivel azok rendezettebbé válnak. Így kínálják magukat. Letisztult környezetükben vonzón mutatják arcukat.

Az MÁV állomás és az aluljáró környéke közel nem ennyire csábos. A beleölt pénz soha nem térül vissza. Cserébe azonban a haszon is elmarad, mivel ez a létesítmény nem az erre közlekedőket szolgálja. Hiába a rászánt milliónyi forint, az aluljáró újra az enyészeté. Ezt a pénzt, bizony elvesztettük.

A kóbor kutyának sem kell a lépcsőzés - micsoda rendezetlen környék

Egy jó ideje haszontalanná, hasznavehetetlenné vált az egész. A kár minket súlyt.

WC-nek használták azelőtt is

Ettől meg kell szabadulni. Csakhogy, ezt nem lehet továbbadni úgy, ahogy egy helyrepofozott lakóingatlant. Erről legfeljebb lemondani lehet. Talán ezt kellett volna tenni az emberek pénzének ráköltése előtt és helyett.

Az aluljáró manapság úgy néz ki, mint egy takarítatlan vizelde. A lejáró korlátját biciklitámaszként használják. Nagyrészt a cigisek és a piások tolják oda a bringát. Ezért  is kerülik el a józanabbak az egész létesítményt, és a környékét.

Ki tudja mi vezérelte a polgármestert és csapatát az idegen tulajdon "felújítása" során, amikor a napi takarítás hiánya, és a közeli ívó helyben fogyasztóinak okádéka valamint hugyos környezete már korábban is használhatatlanná tette az elhanyagolt létesítményt.

WC-ként maradt szolgálatban a kifestés után is

A mostani dohánybolt és a vele szemközti Retro iszákos közönsége az itt-ott elfogyasztott sörök vízhajtó hatása folytán, netán a rátöltött töménytelen keverteket  követően és egy  normális illemhely hiányában a lakossági pénzből felújított aluljáróját használhatja WC-nek.  Az arctalan részegek kisebbsége ezt hugyozza, és hányja tele a józan többségnek.  Bukodi vezette önkormányzat meg erre a problémára nem lel megoldást.

Persze a vasúttársaság sem rest szarni az egészre.

A mi jó kis polgármesterünk meg a képviselő-testület elé viszi a dolgot és nem ám az italt árusítókat zabolázzák meg, inkább a vasúti létesítménybe dobtak pár milliót. Ki is gondolhatta, hogy a semmirevaló ráfordítást után azt, használni tudják azok, akiknek valójában szánták.  Hülyeség.  A peronokra nincs kivezetés, ráadásul a sínen történő közlekedést sem váltja ki. A több milliós renoválásért azonban a MÁV-tól semmit nem kért cserébe a városvezetés. Annak sem látni nyomát, hogy egy felszólítólevelet, vagy a rakodóvágányokat a forgalmi vágányoktól, az elválasztó lezárást kérte volna valaki. Arról sem beszélt senki, hogy a MÁV elutasította volna az aluljáró korszerűsítését. Arra sincs válasz, hogy a forgalmi vágányok peronjai a vasúti pálya más részeitől miért nincs elválasztva. Minimum a szükséges lekerítést kérhette volna a város, hogy az aluljáró korszerűsítését legalább ezzel megindokolhassák. Vagy az egészet inkább visszadobta volna a társaságnak a hivatal azzal, hogy köszönjük, ez a szar semmirekellő dolog a városnak így nem kell, mert alapjaiban nem megfelelő, nem kihasználható. Vegyétek vissza gondozásba. De még erre sem vette a fáradtságot senki. Nem kezdeményezték ezt, mert nem ez volt a lényeg. Csak az számított, hogy ebbe a peronokra kivezetéssel nem rendelkező lyukba beletömjön egy autónyi pénzt a valahogy a város.

Önmagáért beszél

Ma pedig már tudjuk milyen sikerrel járva.  A "felújított" aluljárót továbbra is csak a környéken italozók használják ürítésre. A józan utazóközönség, a normálisan gondolkodó nem megy le oda, ahol a piások a vécézési szükségleteiket végzik. Mert a két ismert üzletnek nem kötelessége a náluk fogyasztók számára WC létesíteni. A MÁV meg biztosít ehhez illemhelyet. Igaz, ott, ahol lehet ülve fogyasztani, ott kötelező lehetne tenni a vécét, de ez a dohánybolt esetében nem életszerű. Csak az oldalában való italozás az.

Eszeveszett milliók ezért a hasznavehetetlenségért

Az aluljáró önkormányzat általi felújításánál kigondolt lehajtó nem vált be, mert annak lejtése annyira meredek, hogy azon sem kerékpárt, sem pedig babakocsit nem lehet levezetni. A mozgássérültek számára meg egyenesen extrém kihívást jelentene egy próbálkozás. A sínek alatti áthaladásra gyakorlatilag alig van józan esélye az embernek.

Ezért tapasztalni ma már azt, hogy a munkába járó és az utazni kényszerülő közönség kikerüli ezt az ötmilliós hányadékot, és a felszínen maradva inkább, a sínek átbukdácsolva hajlandó csak ott közlekedni.  

Így a túlméretezett Eu-s pénzekből finanszírozott parkoló bevégezetlen kerítését ledöntve és letaposva mennek a vonathoz, az állomásra a Kölcsey utca felől érkezők. 

De a Dózsa telepen élő, vasúton érkezők sem járnak másként. Ők is inkább elkerülik a két vasúthoz köthető italkimérést, és a több milliós befektetést követően is a síneket választva másszák az Eu-s pénzekből telepített kerítést az aluljáró lépcsői helyett.

Ahol a kerítés véget, ott nyitott az átjárás - "olcsó" népies megoldás a problémára 

Ma ez az ésszerűtlen "fejlesztések" jellemzik a várost.

Ez a szabálytalankodó próbálja egyedül kitölteni a teret - üres a placc

Az eszement, túlárazott, túlméretezett parkoló, amit egy hosszában szabálytalanul parkoló konténeres kamion próbál napjában egymaga kitölteni.

Aztán az ezt övező kerítés, amit a népharag döntött le, megüzenve ezzel a polgármester elfuserált aluljáró-fejlesztésébe ült milliók hasznavehetetlenségét. A kocsmázók hugyos népének is üzentek, hogy nem közösködnek velük egy lukon, de mindez hasznavehetetlen, mert mindezt nem fogják fel. 

A problémák persze nem új keletűek, hiszen a blog már évekkel ezelőtt vázolta mindezt.   

Már akkor is megmondtuk, hogy egy vasúti peronfelújítás, a felszíni átkelő kialakítása, egy közúti járdaépítés,  jelentősebb haszonnal járna, mint az a pénzköltés, amit az aluljáró kapcsán elszórt a városvezetés. 

Az észt azonban nem a Tallintól 40 km-re található Kose városából kellene szervírozni. Sokkalta inkább itt kéne felmérni a helyzetet. A város forintjait itt Ócsán ésszerűen és hasznosan kéne felhasználni illetve elkölteni.

Milliárdos parkolóberuházás, sehova sem vezető aluljáró és rendezetlen vasúti kereszteződés - mindez Ócsa

A MÁV parkolóra kidobott milliárdnyi forintok, az aluljáróba hasztalan ölt milliók, vagy a kiürült és eltékozolt házak sora mind azt jelzik, hogy Ócsa városában nagyon nem jól mennek a dolgok.

A közmeghallgatáson is a vasúti átkelés problémája volt a fősodorban

A decemberi közmeghallgatáson előhozott problémák máig nem kaptak publicitást és rendezést.

Közben a környéken élők, az érintettek már petícióval fordultak a polgármesterhez, hogy rendezze azt az elfogadhatatlan állapotot, aminek maga is részese. 

Az aláírók a levelükben egyenesen azt hozzák a polgármester tudomására, hogy "a biztonságos és akadálymentes átkelést" biztosítani az Ócsa Önkormányzatának felelősségi és feladatköre. 

A nép megoldja a problémát

Az aláírók kérik a jelenlegi probléma megoldását.

Az önkormányzati ülésen némileg foglalkoztak is a felvetéssel, ami első sorban azt hozta felszínre, hogy az aluljáró takarítása több évvel a milliós "felújítást" követően sem megoldott.  A téli csapadékos időben vagy havat kéne lapátolni, vagy szippantó autót kéne szerezni, hogy alkalmassá tegyék a közlekedésre a lyukat a hajnali munkásvonatokhoz. A városüzemeltetés feje erre azzal a kérdéssel jött elő, hogy ki fog ezért és ehhez felkelni? Icsó Zsuzsannánál valami nem stimmel, amikor ilyenekkel jön elő. Ha nem az alkalmatlanságát kérdőjelezi meg az ember, akkor nincs más hátra, mint a havi járandóságát előhozni, hiszen havi majd' félmillióért csak eltudja intézni valaki a közterületi takarítást? 

Igaz, volt olyan okos képviselő, aki azt ajánlotta a problémakezelésnek, hogy fedjék be az aluljárót!  Legalábbis a nyitott lejárati részét, hogy ne hulljon be a csapadék, és akkor azzal nincs gond. 

A lejáró ittas egyének vécézési szokásairól, a hányásokról azonban nem beszéltek a felek.

Mivel az egyszerű munkásember észt nem tud adni az elöljáróknak, így ők úgy vélték, Észtországba utaznak megvilágosodni. 

A felmerült probléma megoldása nélkül a hét vége előtt el csoportosan is távoztak.

A városvezetés tehát utazgat, világot jár, de a napjában munkába járó tömegközlekedőre nem figyelnek, és fele annyit sem költenek, mint a kedves vezetők útjaira. 

A londoni kiruccanás 5 lány, 3 férfi kísérővel nem a Bukodi vezette egyesület magánügye, hanem a városi közösség pénzügyi támogatását élvező, a helyi közvagyont emésztő milliós tétel, amivel köteles elszámolni a felhasználó.

A Dalgety Bay meglátogatás céljából megvásárolt repjegyek költsége is vagy 1,2-1,5 milliójába fájt a városnak. 

A mostani észtországi Kose-ba utazás sem lett olcsóbb. 

Érdekes, hogy minderre mennyi pénzt képes kifizetni a város a mi kárunkra.  

Igen, a mi itt élő, rájuk szavazó polgárok kártétele ez, mert minket károsítanak meg minden egyes ésszerűtlenül elköltött, vagy nem éppen ránk fordított pénzzel.  Mert amíg ezekre az úri huncutságokra futja, addig a vasúti átkelés biztonsága a vesztes. Ennek pedig a lakosság látja kárát. Vagy folytathatnám a felszíni kereszteződés baleset-veszélyességével, rendezetlenségével az elszórt milliók ellenében, vagy a városi gimnázium előtti földbe vájt  buszmegálló magárahagyottságával. 

Mert minderre nem hajlandó költeni a városvezetés, nehogy már az Ő kis utazgatásiakra nem maradjon a hitelből finanszírozott költségvetésben!  

Így vész nyoma a pénznek -milliók tűnhetnek el

Érdekes ez a hozzáállás, amikor a NAV is azon van, hogy minden pénzt beszedjen a nem fizető elkötelezettektől.

Az ócsai költségvetés is részben erre alapoz, amikor számításba veszi a helyben fizetett gépjárműadókat, amikor számol a kommunális adó bevételekkel vagy más beszedhető adókkal. 

Azonban a visszaút, a viszonzás közel sem ennyire arányos. Az önkormányzatnál nem minden adózott tekintenek azonos félként. Valami különös mód képes a hivatal szelektálni a kispénzű és a nagyívű adós közt.  Erre már szolgáltattunk elégszer példával, de mindig visszatérő elme ez a városi életnek, ha valahol panasz merül fel a tapasztalható hiányosságok okán. 

És ekkor nem elég hangsúlyozni, hogy a jelenlegi polgármester és alpolgármester vezette városunk engedte el milliószám a köztartozással bíró egyes vállalkozások és ismert magánszemélyek adósságait, ahelyett, hogy azt beszedte, vagy behajtatta volna. Így mentesült az adósságteher kifizetésétől az Egressy Szabadidő Központ egykori dolgozója, az önkormányzat szerződött partnere, a Juhfesztivál egyik szervezője illetve vezette cége, és még sokan mások, miközben olyanokat igyekeztek ennél jelentősebb kevesebbért perbe fogni, akikre a felrótt tartózás jogilag nem is teljesen megalapozott.  Rim Zsuzsanna, és Ács ügyvédi irodák irattáraiban nem egy önkormányzathoz köthető peres anyag található.  Az ügyvédi költségeket az önkormányzati ügyekben természetesen a város fizeti. Ugyanúgy, ahogy a birtokháborítási ügyben, vagy más kártérítési ügyek során is a város a lakosságra fordítandó pénzekből fizette a perköltségek ráeső részét, valamint a megítélt kártérítést. A valós károkozókat, a birtokháborítót, vagy az ezért felelős megbízott személyt baráti alapon nem kérte számon az önkormányzat. Mindez a veszteség a lakosságon csapódik le, akár a vasút környéki állapotokban akár mások nyomán.  

Ócsa vezetése az utóbbi évek során úgy viselkedik, mint valami eszement hazardírozó.  A pénz nem az önkormányzat kasszájában nem gyarapszik, ahogy a város sem és amíg a városlakó nem prosperál ebből, addig a két kegyes vezető a maximum juttatást markolhatja ki a közvagyonból.  Mindez persze nem elég, mert az alpolgármester eléggé össze nem egyeztethető mód még vagy négy-t jogcímen további juttatásokban is részesül innen-onnan. És nem csak tanárként vállal munkát, amiért pénzt kap, hanem a megyei közgyűlésből is rendesen kiveszi a részét. A polgármester meg a saját használatának szánt autót vetette költségvetési tételbe tavaly.  Az idei csalafintaság meg az, hogy már nem csak az általa vezetett egyesületet, a baráti reformátusok külső megvilágítását támogatják, hanem a külön összegben a "megszokott" fizetségeken felül a polgármester és az alpolgármester is. Összességében 1 millió forintot külön és pluszként felmarkolva a kincstári költségvetésből. 

 

Mindezért gratulálni tudunk a helyi fideszes vezetésnek. Jól csinálják, mert ma ezt következmények nélkül, úgymond büntetlenül meg lehet tenni a közpénzek elengedése, felhasználása vagy elköltése során.

*