Észak-Erdély második elvesztése - 75 éve történt ( - román árulás, szovjet segítség, Úz-völgyi áttörés)

Hetvenöt éve, 1944. augusztus 23-án Romániában az I. Mihály király vezette államcsíny megdöntötte a fasiszta Ion Antonescu diktátor uralmát, az ország a náci Németország oldaláról átállt a szövetségesekhez. 

Románia 1940-re elvesztette az első világháború után megszerzett területei nagy részét: Besszarábiát a Szovjetuniónak, Dél-Dobrudzsát Bulgáriának kellett átadnia, a második bécsi döntés pedig Észak-Erdélyt juttatta vissza Magyarországnak. Mindez sokkolta a román közvéleményt, II. Károly király lemondásra kényszerült. A trónra fia, I. Mihály került, aki 1940. szeptember 6-án teljhatalommal államvezetőnek (Conducator) nevezte ki a szélsőséges Vasgárda és Hitler támogatását is élvező korábbi hadügyminiszter Ion Antonescut. Amikor Németország 1941. június 22-én hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, Antonescu egymillió katonával, kőolaj- és élelmiszerszállítmányokkal támogatta Hitlert, aki keleti területek megszerzésével kecsegtette őt.

Kézdivásárhely, Gábor Áron tér a magyar csapatok bevonulása idején - a felvétel 1940. szeptember 13-án készült

A németek sztálingrádi veresége után, 1943-tól megfordult a háború menete. Az előrenyomuló Vörös Hadsereggel szemben vívott harcokban a román hadsereg hatalmas veszteségeket szenvedett, katonái demoralizálódtak. A bukaresti vezetés már 1944 tavaszán elkezdte a tapogatózást a fegyverszünetről, a magyar Kállay-kormánnyal ellentétben azonban nemcsak Nyugaton, hanem Moszkvában is. A szovjetek nem rokonszenveztek ugyan az 1941-ben jelentős területeiket megszálló, Odesszában súlyos vérengzést is elkövető románokkal, de nem zárkóztak el a megállapodástól. A román átállással ugyanis megnyílt volna az út a Balkán és Magyarország felé, ezért Moszkvában még azt is kilátásba helyezték, hogy Románia visszakaphatja Észak-Erdélyt. A király azonban hiába próbálta meggyőzni Antonescut az irányváltás szükségességéről, az visszautasította az áprilisban közölt előzetes feltételeket.

A kiábrándult uralkodó a hatalomból kiszorult, de a formálisan létező Nemzeti Liberális Párt és a Nemzeti Parasztpárt képviselőivel kezdett tárgyalni, környezete májusban elkezdte a kiugrás előkészítését. A június 13-ról 14-re virradó éjszaka I. Mihály bizalmasai, az említett két párt és a Román Kommunista Párt (őket a szovjetek nyomására vonták be a megbeszélésekbe) képviselői megállapodtak, hogy a megfelelő időpontban a király a fegyveres erők főparancsnokaként utasítja Antonescut a németekkel való szembefordulásra. Ha a Conducator ezt megtagadja, letartóztatják, a hatalmat a szociáldemokratákkal kiegészült Nemzeti Demokrata Blokk veszi át.

A Vörös Hadsereg 1944. augusztus 20-án Jászvásár és Kisinyov térségében áttörte a német-román védelmet és benyomult Romániába. Antonescu még akkor sem volt hajlandó változtatni álláspontján és az augusztus 22-i kormányülésen kimondatta a háború folytatását. A Conducator másnapra kért kihallgatást I. Mihálytól, tervei szerint ezután a frontra indult volna. A további halogatásnak nem lett volna értelme, így a király augusztus 23-i találkozójukon felszólította Antonescut, hogy vegyen részt a kiugrásban, s amikor ő ezt megtagadta, a királyi testőrség őrizetbe vette. Mihály ezután tájékoztatta a német nagykövetet, s annak legnagyobb elképedésére felajánlotta: hozzájárul a német csapatok harc nélküli kivonásához. Este tíz órakor I. Mihály rádióbeszédben jelentette be a katonai diktatúra felszámolását, a fegyverszünetet és a csatlakozást a szövetségesekhez, a szakítást a németekkel. A kiáltvány szerint "A nemzet összes erejét mozgósítva át fogjuk lépni az igazságtalan bécsi döntés által ránk erőszakolt határokat, hogy felszabadítsuk Erdélyünk földjét az idegen megszállás alól."

A kiugrás sikerében szerepet játszott, hogy a román közvélemény hagyományosan inkább francia orientáltságú volt,

az Észak-Erdélyt Magyarországnak juttató második bécsi döntést sem bocsátották meg a németeknek, a pártok többsége támogatta a királyt és az is, hogy a főváros körzetében nem állomásoztak jelentős német erők.

Másnap a román hadsereg a tegnap még fegyverbarátnak minősített németek ellen fordult, akik ugyan bombázták Bukarestet, de csak a visszavonulást választhatták. A Vörös Hadsereg és az immár vele szövetséges román erők augusztus 26-án az Úz és a csobányos völgyében átlépték az akkori magyar határt, ezzel Magyarország területén is megkezdődtek a harci cselekmények. 

  Úz völgyébe 1944. augusztus 26-án törtek be a szovjet csapatok, a román átállást követően szinte rázúdultak a magyar határvédelemre. A védelmi rendszer első vonalában, mint elővéd, a 17–18 éves fiúkból álló 11. székely határőr zászlóalj kapta az első csapást. Nagyon sokan estek el közülük. A köves, sziklás talajban nemigen lehetett tömegsírt ásni. Sokukat ott kaparták el – egy ásónyom mélységre –, ahol megtalálták. Ha a völgyben sétálunk, még ma is láthatók az elszórt kis halmocskák. Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi író-újságíró „Úz-völgyi hegyomlás” című dokumentumfilmjében és azonos című könyvében megrázó erővel számolt be az ott történtekről.

A román átállást hivatalosan a szeptember 12-én aláírt, a szovjetek diktálta fegyverszünet szentesítette, amely Romániát lényegében szovjet megszállás alá helyezte, Antonescut szeptember 1-jén adták ki a szovjet hatóságoknak.

A románok a sikeres kiugrás révén a győztes oldalon fejezték be a háborút. Az augusztus 23-i fordulat katasztrofális következményekkel járt Magyarországra nézve, ahol a Horthy Miklós kormányzó által október 15-én megkísérelt kiugrás kudarccal zárult és a nyilas hatalomátvételhez vezetett. Az esély elveszett a különbékére, és az is bizonyossá vált, hogy Észak-Erdély megtartására sincs esély, mert a szeptember 12-i román-szovjet fegyverszünet utolsó pontja érvénytelennek mondta ki a második bécsi döntést.

 atv.hu/MTI

*

Gréczy rémálma - Gyurcsány ünnepi vitorlázása ( - Merkel európai léptékű munkatalálkozója Orbánnal )

Augusztus 20.-át megelőzően, miközben Magyarország miniszterelnöke Sopronban Angela Merkellel találkozott, Gyurcsány Ferenc a Balatonról közepéről jelentkezett be közösségi oldalán; - erről a Blikk számolt be tegnap, - a szóvivőjét meg rémálmok gyötrik.

Orbán és Merkel munkatalálkozóján Európáról üzentek a világnak

Gréczyt sem az esze, hanem a gyűlölködő rosszindulata köti a böszméhez

Mit ad Isten, a böszme szóvivője, az epésen indulatos, és már mondhatni rosszmájú Gréczy pedig egy indulatos közleményben nyomta a tőle megszokott gyűlöletes propagandát a Facebookon.  Gréczy a Demokratikus Koalíció szóvivőjeként olyan beleéléssel nyomja a showt, mintha azt belőlen fakadóan maga is átélni. Vagyis olyan szerencsétlen mint az akiről beszél, vagy pedig olyan aljas és gonosz, mint aki mellett kiállva hazudik.  

Nos, bár melyik változat is jön képbe, egyik sem jobb a másiknál. Gréczy úgy rosszindulatú és ellentmondásosan hazug, mint kitartója.

Most történt, hogy a Gyurcsány-párt morcos ítésze egy felmérésre hivatkozva arról írt, hogy „négymillió magyar nem is álmodhat arról, hogy eljut nyáron pihenni”, s szerinte „négymillió magyar ember fulladjon meg a város porában és álmodozzon egy jobb életről – így gondolja ezt a magyar kormány”. Gréczy hozzátette: „nem a kormánytól kell várni a változást, hanem attól a négymilliótól, melynek többsége ma még csendben tűr”.

Nem tudni ilyen rémálom kísérti ezt a túlburjánzott embert, de hogy nem lehet komolyan venni, az annyira igaz, mint az öszödi beszéd.  Történt ugyanis, hogy eltartója, vagyis maga Gyurcsány jelentkezett be a tó közepéről, amivel rendesen alápakolt az önmagát is túllövő szócsőnek. Mert  mielőtt Gréczy megalkotta volna azt a közleményt, amiben a pihenni vágyókat, a nyaralókat felhasználva velük kívánta ostorozza a kormányt, meggyőződhetett volna arról, hogy a tartótisztje véletlenül nem-e ugyanazt teszi. Mert ugyanis, a közlendőjében fogalmazottak olvasottja szerint amíg Gyurcsány tehetősen hajókázik addig „négymillió magyar nem is álmodhat arról, hogy eljut nyáron pihenni”.  Ezzel a kijelentéssel és a mögöttes Gyurcsányi jóléttel pedig a mostani kormányt, hanem a párttársa alkotta elődöt hozta kellemetlen helyzetbe. 

Miközben a szóvivő a kormánypártiakat próbálja filézni, addig az öszsödi böszme a Balaton közepén ücsörög - a helyesírás a DK-nál is a szocktól megszokottan rossz

Gréczy főnöke, a bukott miniszterelnök alighanem máig meg van győződve arról, hogy a nagyvilág őáltala ismerte meg a csöppnyi Balatonőszöd nevét. Az azért csak nem mellékes, hogy korábban, vagyonszerző kalandozásai során Gyurcsány miniszterként és szocialistából kapitalizálódott privatizátorként innen, a kormányüdülőből is kiharapott egy jókora ingatlant – pontosabban cége lízingelt az államtól, hogy majd egy haveri (állami) vállalat visszabérelhesse azt tőle. „Véletlenül” éppen annyiért, amennyi az éves bérleti díj volt. Régi bolsevik trükk ez a privatizáció daliás éveiből…   Később,  10 évi bérlet után, 2004-ben aztán szinte aprópénzért lett övé az ingatlan, amit bérlőként kivehetett az államtól és kiadhatott egy állami cégnek, aminek után az egészet benyelte. 

Így persze könnyű volt gazdagodni. Grécy azonban nem erre és az ebből kimaradt milliónyi embertárásra gondolt a közösségi oldalán panaszoltakban, hanem az általa felfedezni vélt nélkülözőkre. Gréczy Zsé Orbán-fóbiája nem engedi a normális gondolkodást számára. Szerinte a mostani nyaralók csak a napos oldalon állnak, miközben Ő az árnyékba is lát.  Ő ugyanúgy, ahogy a nagy szocialista elődök is fenyegetődztek 23 millió román állampolgárságával, úgy Gréczy sem különb a jogelőd komcsik hasonlatos rémtetteinek vonatkozásában.  

A Magyar Nemzet nyomán a Flag magazinban be is jelentik, hogy megőrült a szóvivő.

Ezért fel is ajánlják számára a gyógyszert, miszerint: "javasolnánk neki, hogy böngéssze kicsit a turizmussal kapcsolatos statisztikákat, amelyből a szöges ellentétére lehet következtetni annak, mint amit ő állít."

De talán az is segítene, ha Gréczy Zsolt elmenne egy kicsit a Balatonra nyaralni, tájékozódni. Már ha önmagát nem a „csendben tűrő négymillióhoz” sorolja.

 Magyar Nemzet, Blikk, Flag Polgári Magazin nyomán

*

Térbeli milliók és alkalmatlan közéleti figurák augusztus 20.-án Ócsán - így emlékezik egy tetszhalott város

Ismét a Millenniumi térre viszi augusztus 20.-ai vándorcirkuszát Ócsa polgármestere

Több évnyi kihagyás elhanyagoltság után visszatért a korábbi, de most átfüvezett helyszínre a kisváros hivatalos augusztus 20.-ai mutatványa. Ez most a cirkuszos megemlékezés, mely volt már adott teret korábban is ennek, amikor is volt, hogy többen rosszul lettek és összeestek itt a melegben, de sebaj, mert aztán az  alkalomhoz illő bontást követően egy időre a Lakatos-ház kiürített telkére került áthelyezésre ez a nyárbúcsúztatóul is szolgáló állami ünnep. 

Ahogy Ócsán szokás a régi komcsi hagyományok nagy ünnepi múltját megelőző ráfordítások idén sem maradtak el ennek kapcsán. Mint korábbról ismert a Lakatos-ház elbontása és a telek kiürítése több millióba fájt Ócsa közösségének. Ezt akkor azzal indokolták, hogy kell egy hely az összejövetelre. Aztán kiderült, hogy Horváth Tamás alpolgármester szavai sem érnek többet, mint a város élén álló polgármesterének ígéretei.  Az Öregfaluban végzett rombolás nyomai, a műemlék falusi környezetbe ejtett sebhely azóta is vérző szívünkben sajog. A végzett munka utáni elszámolás megvolt, az elszámoltatás azonban elmaradt. A polgármester és a lelkész a romok hamvain állva ünnepelt.  Mások szégyenkezve helyettük.

 

Ócsa jelenlegi vezetésének mindig kell egy indok a pénzköltő romboláshoz.  A tér az a terület, mely mindezt megalapozottá teszi.  Polgármesterünk legutóbbi tér-őrülete is már annyiba van, hogy abból a vasúti átjáró korszerűsítése és biztonságossá tétele már megvalósulhatott volna. 

Aztán az általa Templom-térnek nevezett csonkítás térkövesítése, majd a Tsz-Irodával történő vécésítése ( fontos szempont volt akkor) szerény számítások szerint is meghaladta a 30 milliós ráfordítást. Majd a fásítás, később pedig a megnövekedő fák eltüntetése és a volt Tsz-Iroda elbontása vitt el a költségvetésünkből vagy 15 milliót. Mindez csak a polgármesteri térnyerés kedvéért. Azért a semmiért, hogy ott egy nagy üresség tátongjon, amit károlyi önmaga szerényen Templom térnek nevez.  Ez a semmi valójában nem egy tér, hanem egy seb a városközpontjában. Ez a Városháza előtti semmi a csiki-dám tér (népi elnevezés), ami semmi másra nem jó, mint a polgármesteri gyülekezet megjelenítésére. Arra az össznépi bulizásra, ahol a muskátlit szortírozhatják egymás közt a hivatali asszisztensek, vagy éppen zsíros kenyeret oszthatnak az általunk eltartottak a népi felvonulóknak.  A polgármesteri rendezvények színtere ez a drága "létesítmény" ahol a kialakított semmi került eddig vagy 45-50 milliójába a károlyságot éltetőknek. De nem csak nekik, hiszen ezt mindannyiunk jólétéből vonták el, tehát összeggébén ezért mi mindannyian kártételt fizettünk.  Igaz cserébe még egy nyilvános WC, egy ivókút, vagy teljes térkövezés mentén a templomig érő járda, netán árnyékot vető fa sem jut részünkre, de sebaj, ha a városvezetésnek ez jól sült el.

Nekünk csak a városi vigasság alkalmával járó bűzös mobil WC az adott időre és az ünnepi mulatsághoz járó negyedmilliós tortának az napi szeletéhez van jussunk sorba állni. Mindez a vircsaft mégis túl sokba kerül nekünk, még akkor is, ha ezzel a vigadalmas tömeg nem számol.

A mostani ünnep hátteréül szolgáló Millenniumi tér hétmilliós "felújításának" elszámolása sem sokakat érdekel, annak ellenére sem, hogy ebbe az összegbe itt se fért bele egy nyilvános illemhely kialakítása. Pedig a vele azonos helyre süllyesztett katlanban álló játszótér látogatóira tekintettel igazán időszerű lett volna egy ilyen hely magalkotása. Nem is csoda, hogy olyan lepusztulttá vált a  az egész mögöttes környezet, amit már nem szívesen látogat az ember. A tűzforró fémcsúszda csak egy mellékes járulék az elrettentésre.

Ócsán azonban ez soha nem is volt mérvadó.  A polgári vezetés még a mai napig nem jutott el fejben odáig, hogy az elmaradottságokból fakadó hiányosságokat a felújításokkal párhuzamosan felszámolja. Bukodiéknak nem az itt élők, a felhasználó ember számít, hanem az önkényes cél, a látványba ölt értelmetlen pénzköltés.  Ahogy eddig, ez most ezzel sem változik, hiszen hiába újítanak fel, vagy füvesítenek újra több millióért egy egy kiszakított területet, ha azt nem teszik környezet- és felhasználóbarát létesítménnyé. A közterületi szemétgyűjtők-, a közvécék hiánya és a közterület-felügyelők alkalmatlansága együttesen teszi elfogadhatatlanul belakhatatlanná azt a városi környeztet, amit Bukodi és pénzéhes csapata oly büszkén mutogat olykor. 

A holnapi ünnepség fénypontja is egy ilyen méreg drága frissítésen átesett tér lesz, ahol a semmit dicsőítendő a városvezető jobbján a pártos képviselő-lelkésszel szólal majd fel. 

Augusztus 20.-a ma már olyan mélyre ható ünnep Ócsán, mint egykoron az átkos november hetedike volt. Az előkészületek, a semmitmondó üzengetések és tartalom nélküli átadások mind ezt erősítik.  A Szent István szentségét tagadó lelkész és a polgármester bugyuta megközelítéseiből fakadó hozzáállásból levonható, hogy vajmi kevés kötődése van ezeknek a nemzeti értékek iránt. Ahogy nem tud mit kezdeni október 6.-val, a városvezetés, vagy ahogy éveken át érzéketlen volt június 4.-e iránt a polgármester, úgy képtelen mit kezdeni augusztus 20.-val is. Ehhez az eseményhez és ebből az alkalomból sem képes egy helyi emlékhelyhez kötni, vagy más eseményhez kapcsolni a megemlékezést, mint valami átalakításhoz. Csupán egy vándorcirkuszos alkalmi mutatványaként jelenik meg a városban évről évre az államalapítás, és Szent István ünnepe a szenteket nélkülöző tagadó református lelkésszel az oldalán. 

Mindez az évről-évre visszatérő attrakciójuk a pártosan kötelező augusztus 20.-a alkalmából. 

*

Többen voltak, kevesebbet balhéztak - a Szigeten hagyott tárgyakat rászorulók kapják ( - Máltai segítséggel)

Több mint félmillió ember szórakozott a 27. Sziget Fesztiválon, ahol az idén közel 20 százalékkal kevesebb bűncselekményt regisztráltak, mint 2018-ban.

A rendezvény rendőri biztosításának fő feladata 2019-ben is a közrend és a közbiztonság fenntartása volt. A biztosításban a Budapesti Rendőr-főkapitányság rendészeti, közlekedésrendészeti és bűnügyi állománya mellett polgárőrök, egy brit, valamint egy francia járőrpáros és készenléti rendőrök is részt vettek.

Három teherautónyi matracot, hálózsákot, tábori felszerelést gyűjtöttek össze a Sziget fesztivál helyszínéről a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei. A jó állapotú adományokat rászoruló embereknek, nehéz körülmények között élő családoknak, hajléktalan embereknek, és partnerszervezetein keresztül határon túli családoknak juttatja el a szervezet - írja a szervezet weboldala.

 

Az idei volt a második év, amikor a Máltai Szeretetszolgálat a fesztivál szervezőivel kötött megállapodás értelmében, a nagytakarítás előtt átválogatta a helyszínen maradt felszereléseket. A kétnapos akcióban a Máltai Szeretetszolgálat százötven embere működött közre, hogy összegyűjtsék a még használható, rászoruló emberek számára tovább adható matracokat, hálózsákokat és tábori felszereléseket.

 

A Szeretetszolgálat emberei körülbelül 600 otthagyott sátrat, 500 kempingszéket, 400 felfújható matracot, és még egyszer ennyi polifoam fekhelyet, kb. 17 köbméternyi törölközőt és hálózsákot, takarót, rengeteg ruhát, cipőt, papucsot szedtek össze. (Illetve, amint a képen is láthatjátok, rendesen összecsomagolva is leadhatták adományaikat azok, akik mondjuk nem akartak hazafelé menet vagyonokat fizetni a légitársaságoknak egy olcsó sátor szállításáért...)

És mielőtt megkérdezitek, mit csinálnak a sátrakkal és strandpapucsokkal a hajléktalanok: a rászoruló lehet például olyan család, közösség, akik megélni megélnek, de mondjuk sosem jutna pénzük sátortáborozni menni, extra kempingfelszerelést venni. 

*

Ócsán a vasúti átjárót nem érinti a felújítás - a régi nyomszélesség marad, nem bővül az út semmit ( - időmúlás)

Bár rettentően sokat vártunk rá, talán valahára el is kezdődik az útfelújítás Ócsán a Damjanichon.

Az évekig tartó ígérgetés, az elmaradt útfelújítás és a meghagyott kátyúk nem csak az illetékesek édesanyját, hanem a magát az érintetteket, az itt közlekedni kényszerült lakosságot is bántotta. A legnagyobb kockázatot az erre kényszerítettek vállalták.  Azok akik gyalogosan, kerékpérárral, vagy éppen a buszt vezetve tették próbára emberségüket. 

A városvezetés és az alája tartozó városüzemeltetés hagyta az egészet addig fajulni, mígnem az elviselhetetlenségig fajult a helyzet.  Ócsa leginkább terhelt belső útjairól van szó, ahol a menetrend szerinti járat, az iskolabusz is közlekedik és a vasutat keresztezi.  Ócsa önkormányzat ezt a szakaszt hagyta a leginkább elhanyagoltan.

Mert míg a polgármester számára a Bajcsy látványos virágültetései voltak fontosak, addig a munkába járó hivatásforgalmat hagyta magára. Bukodi Károly csak egy utcarészben gondolkodva osztogatta a fényképeget, miközben a város más részeit képező utcai bombatölcsérek helyét elhanyagolta. Csak az önkormányzat ablakába elhelyezett muskátlik, az előtte levő ágyásba helyezett virágok közösségi megosztásait tartotta fontosnak a város más részein található áldatlan állapotokat figyelmen kívül hagyva soha nem osztotta. Ez az álságos szemfényvesztés, az a külső szemlélő becsapása volt eddig is valójában a jellemző a polgármester ténykedésének. Mindez persze nem valósulhatott volna meg a mögöttes támogatók leplezése, vagy éppen összepacsizása nélkül. 

Erre most mikor úgy tűnik, hogy megérett végre az idő, és már a polgármester is több dicsőítő és beharangozó bejegyzést tett közzé az útfelújításra vonatkozóan, akkor még mindig nem mondta el, hogy ez sem lesz különb az eddig tapasztaltaknál. 

A Damjanich és a Székesi nyomszélessége nem fogja elérni azt az elvárható sávszélességet, ami kiadja a minimálisan elvárható oldaltávolságot. Vagyis a sávonkénti szélesség a felújítást követően sem fogja elérni a 2,75 métert.  A felújítandó útszakaszokat továbbra is csak 5 méter szélességben határozták meg az önkormányzat részéről, ami adott esetben elfogadhatatlan, hiszen itt menet-rendszerint 2,5 méter szélességű buszok járnak, amik így továbbra sem férnek el lehúzódás nélkül egymás mellett.

Ez egy ilyen volumenű és költségű beruházás, valamint a több éves várakozás tekintetében eleven olyan vétkes bűn, amiért a polgármester és a döntéshozók felelőssége megkerülhetetlen. 

Persze tudjuk, hogy a polgármester és társai felelőssége nem ér fel egy buszsofőr felelősségével, hiszen az utóbbit hamarabb kérik számon és vonják eljárás alá, mint azt aki a várost vezeti. A városvezetők felelőssége közel sem éri el a kétkezi munkások felelősségét. A hangzatos szavak, a nagy hazugságok mind büntetlenül maradnak ezen a poszton, ahogy az úthibákból származó közúti balesetek során sem keresik a mögöttes úttest hibáiért felelősét.  Nem véletlen hát, hogy a városvezetői felelősség nem más, mint egy lufi látványeleme. Amolyan hangulatjavító tényező, a benne rejlő megfoghatatlansággal. A polgármesterségben sokan éppen ezt és a hozzá párosított magas juttatásokat kedvelik.  A pénz, az előkelőséget a semmiért. A polgár, a választó helybéli csak egy molekula ebben az egészben. A lényeg az, hogy hányan fújják a kását gömböket a polgármesternek.  Ők azok, akik képesek tekerni érte. Ezért hát a közösségi program. Felmérni a hívők táborát. Ezért és az elcsábulásért csomagosztás is. Legyen az bölcsődei-, óvodai, vagy éppen első osztályos induló batyuba kötött pelenka, ceruza, vagy éppenséggel üveggyöngy.  A lényeg a szemfényvesztés. 

Ezek után már senki nem foglalkozik az előírt útszélességgel, a több éves kátyúkkal, az elmaradottsággal, vagy a szomszéd útjával. A lényeg, hogy kaptak valamit. Ez esetben a becsapás nem számít.  

Már pedig a mostani útfelújítással az ócsaiakat ugyanúgy becsapják a városháziak, ahogy ez előtt, ez eddig és ez után is fogják.  

Mert nem csak az út nem lesz szélesebb és ez által biztonságosabb, vagy jobban járható a szembejövő forgalommal, de még csak a vasúti kereszteződés sem kap kiszélesítést, vagy elkülönített nyomsávokat a gyalogos- vagy a kerékpáros-forgalom számára.

Csupán a hétvégi és az esti gyorshajtók járnak jól az új aszfaltréteggel, mivel a frissítetten egybefüggővé váló felső réteg  őrült gyorsulásokra sarkalja majd az eddigi is szabálytalankodókat, hiszen már semmi nem fogja őket akadályozni ebben. A kátyúmentes sima útfelület az adott szakasz hossza és védettsége vonzza majd az őrült száguldozókat. A kereszteződésbe érkezők erre nem lesznek felkészülve. A Martinovics-(Vadvirág-) Székesi kereszteződésébe nem terveztek a buszok befordulását könnyítő körforgalmat, így a vasúttól egy padlógázzal felgyorsítva egészen a Halászy-ig nyomhatják majd akadálytalanul az ismert hülye gyerekek. Ez pedig roppant veszélyes állapotok hoz létre. Jelenleg sincs ember, aki szólna ezért. A rendőrség is csak baleset esetén jár el.  A Martinovics kereszteződése eddig is számos balesetet szült. Nem ismeretlen a probléma. A forgalomlassító nélkül biztosított száguldozás életveszélyes lehet. Az átgondolatlanul be nem tervezett körforgalom erre is  megoldást jelentett volna. A városvezetést azonban nem a józan ész vezérli.

Ócsán nem a helybéliekért, az itt élő emberekért ténykedik az önkormányzat. Az öncélúság adott esetben sem vezet jóra.

 Így, és ezzel pedig nem hogy nyerünk, hanem éppenséggel vesztünk ezzel a felújítással, mert ismét bebetonozzák azokat a régmúlt és elavult ósdi állapotokat, amíg évtizedeken át nyomasztották az élőket.  Ezért pedig az önkormányzat és annak vezetése tehető felelőssé. Még akkor is, ha ezért személyi felelősséget nem vállalnak. 

Számunkra csak egy választás adott.  Nem megszavazni, nem visszaválasztani ezt a bűnös és vétkes bandát. 

*

Alsónémedi kerékpárút létesítése a település északi részén - Ócsán ezzel szemben az sem lett meg, amit ígértek

Már az első kerékpárút megépítésekor elkezdtük tervezni, hogy jó lenne kerékpáron is eljutni a község központjából egészen az Északi vállalkozó területekig. 

Az első szakasz a Temetőig 1999-ben valósult meg, majd sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végül az északi iparterületig elkészüljön. 

A szomszédos kistelepülésnek ez is megvan - Bukodi Ócsája ezzel szemben semmi érdemit nem tud felmutatni a biztonságos kerékpáros közlekedés ügyében ( - amikor némedi tudott pályázni, városunk akkor sem volt képes)

2016-ban egy, az Unió által finanszírozott, VEKOP kiírás keretében pályázatot nyújtottunk be a temető, és az északi vállalkozói terület közötti szakasznak a megvalósítására. 2017-ben a Pest Megyei közgyűlés javaslatára a döntéshozók megvalósításra érdemesnek, nyertessé nyilvánították pályázatunkat. Az elnyert uniós támogatás összege: 110.000.000 Ft, amely tartalmazza nemcsak a kivitelezés költségeit, hanem a járulékos költségeket is (műszaki ellenőr, közbeszerzés, hatósági díjak, tervezői díjak). 

2019. július 19.-én elérkezett a nagy nap amikor sok ember hosszú és fáradságos munkájának köszönhetően átadásra került a teljes szakasz. 

Örömteli dolog, hogy sokan használják az újonnan elkészült utat. Örömmel kerekeznek, akik az Északi iparterületen dolgoznak, akik a Penny boltba mennek vásárolni, de talán még örömtelibb, hogy sokan használják sportolásra, és szabadidős tevékenységre. Találkozni lehet kisbabáját babakocsiban toló sétáló, vagy futó anyukával, családi kerékpározásra induló kisgyermekes szülőkkel, sétáló, futó, kerékpározó emberekkel, sőt még szomszédos településről érkező családokkal is. 

A beruházás keretében a Fő út – Árpád utca kereszteződésében kialakítottunk, egy gyalogátkelőhelyet, és kerékpáros átvezetést. A Pest felé vezető oldalon át lett építve a busz öböl, és a megállóban hamarosan fel lesz állítva a fedett váró is. 

Eltökélt szándékunk, hogy Alsónémedin minél több járdát, kerékpárutat építsünk, és így egyre biztonságosabbá tegyük a gyalogos és kerékpáros közlekedést. Biztonságossá, mert nagyrészt a legvédtelenebbek, a gyerekek és az idősek közlekednek így.

Örömmel vettük, hogy a Penny Market mintegy 46.209.500 Ft támogatással járult hozzá a kivitelezési költségekhez. Fontos volt számukra is, hogy mostantól ezen a szakaszon a munkatársaik és vásárlóik egyaránt biztonságosan, környezet- és egészségtudatosan tudják megközelíteni a munkahelyüket, vagy akár az üzletüket is. 

Bízunk benne, hogy ezen beruházások nagyon sok ember számára vonzóvá teszik a közlekedés ezen formáját, és a felnőtt lakosság egyre nagyobb része fog az autó helyett kerékpárra, ahogyan régen mondták, drótparipára pattanni. 

Alsónémedi Nagyközség Önkormányzata

*

Polgármester tökei - talán ez is Ócsáért van ( - sajátos kiskerti zöldségek)

Különös megosztást tett közzé a világhálón Ócsa polgármestere.

Közismerten kevés ember van aki a tökével dicsekszik. Ócsa városvezetője azonban világgá kürtölve tette közzé tökeinek bemutatását. 

Valószínűleg fontos és jelentős epizód ez egy kisvárosi polgármester életében.

Máskülönben minek tenné fel a világhálóra?  

*

Polgárőri megemlékezés a gyilkos kommunisták hazai elnyomóira - a hű pártkatona nem felejt (- munkásőrség)

Érdekes hallani és olvasni, ahogy fasisztázzák, nácizzák a balfékek azokat, nemzeti érzelmű jobboldaliakat, akiket zsigerből gyűlölnek.  Ők az egykori kommunistákból szocialistává, majd baloldali illiberális átvedlett internacionalisták, kik mindent képesek voltak elárulni és feladni a túlélésük érdekében.

Ezek az egykori moszkoviták ma brüsszelitáká vedlettek. Olyan kilólogó múltú lólábbal, mint Dobrev Klára, vagy olyan szülői háttérrel, mint Donáth Anna.  De az őskomcsi múltat mit sem tagadó máig a szovjet-típusú elnyomó rendszert sirató őskövületek vallják magukat a legnagyobb demokratáknak, miközben tolvaj tempót diktálnak. 

Mindez az álság számos esetben előbukkan és kiderül, de a képmutató hülyék világában ez már senkit nem zavar azon a bizonyos liberális oldalon. 

Lássuk, be hogy amikor Horty Miklós emlékétől hideglelést kapnak, és őrült rikácsolásba kezdenek, akkor az olyan földalatti mozgalmi párttársaktól, rendőrgyilkos kommunistáktól, mint amilyen Ságvári Endre is volt, nem félnek megemlékezni. 

Nemrég Ócsán is a polgárőrségbe menekültként megbúvó egykori szocialista, de mára már leszerelt katona tett fel visszaemlékezést arról az aljas kommunistáról, akit a kommunisták úgy kedveltek, hogy még kötelező tananyaggá is tették.  Ez a vén hülye meg olyan jól megtanulta a leckét, úgy bele vésődött az egész, mint március 15.-e eltusolása.  Nem is a szabadságharc, hanem az illegális kommunista pártmozgalom, a titkos küldetés, gyilkos hajsza maradt meg benne múltidőzőben.  Erre emlékezett közösségi oldalán a mostani rendszer ellenlábasaként a rendszeridegen ellenségre. 

És hogy ez mennyire nem spontán őrület a részéről, azt egy újabb kommunista népgyilkos visszaidézésével bizonyítja az Országos Polgárőrszövetség beválasztott tagja, a helyiek második elöljárója.  És amikor ez a polgárőr-szövetséges a kommunista rémuralom egyik kiemelkedő hazai tagjára emlékezik, akkor valójában a Tanácsköztársaság terrorszervezetének vezetőjét húzza elő és dicsőíti. 

Nem véletlen egybeesés ez Ságvári Endre után Szamuely elvtárs visszasiratása. Nem véletlen az sem, hogy sokan már a néhai munkásőrség elnyomó szervezetének visszarendeződését vélik felfedezni a mostani polgárőség keretei közt.  

Valahol erre szolgál bizonyosságul az ócsai polgárőrség alelnökének közösségi elkötelezettsége ámokfutása. 

*

Elmaradt kerékpárút fejlesztések Ócsán - amikor már az is az úthálózatért kiabál, aki csak a pénzre szomjazik

Mint köztudott, Ócsa városának vezetése sorra hagyott ki olyan lehetőségegeket és mögöttes pályázati forrásokat amikkel más helyek sikerrel éltek és fejlődtek.

Hiába ígérték, nem valósították meg - az írás megmaradt, a többi meg elszállt ( - hazudtak)

Ócsa városvezetésének számos bűne mellett az egyik, mondhatni halálos kimenetelű bűne a kerékpárút-fejlesztések elmaradása.  Ez egy olyan teher a városvezetésen amit ugyanúgy nem tud megmagyarázni, mint a sajátos környezetszennyezését, vagy az önpusztító leépülést, avagy az értelmetlen költekezést.  

Ígértek fűt-fát, utakat, közműveket, infrastruktúrát

Ócsa önkormányzatának Bukodi zsarnok uralkodásának idejében bőven volt elég lehetősége és ideje a biztonságos közlekedés megvalósítására és ennek keretében az úthálózat fejlesztésekre. Ezek azonban rendre elmaradtak, annak ellenére, hogy számos ígéretéből csak amolyan elmúló hazugság maradt. 

Tamásnak semmi nem számít

Ócsán mintha mindig is előrébb való lett volna a vezetők javainak gyarapítása, mint sem az közösség és a mögöttes közösségi érdekek érvényesítése, a fejlesztési lehetőségek kiaknázása.  Lássuk be az alpolgármester pénzhajhász összeférhetetlensége, a párhuzamos és törvényileg szabályozottan tiltott munkavállalása olyan közteherviselés, mely nem csak a maga hasznára, de az itt élők kárára történik hosszú évek óta. Ismert miszerint az alpolgármester a több pénz reményében mellékállású vállalását főállásárú változtatta, ami mellett a gimnáziumi tanári állását is megtartotta. Ezzel immáron nem csak középiskolai tanárként, és a megyei közgyűlés egyik tagjaként, valamint bizottsági vezetőjeként zsebeli be a pénzeket, hanem a városunk költségvetését is megfeji azzal, hogy a törvényi szabályozás ellenére olyan összeférhetetlen álláshalmozást folytat, amire lehetősége valójában jogi alapja sincs.  A polgármester, a jegyző és a képviselő-testület egyik legnagyobb bűne, hogy mindezt engedi, tudván, hogy ez amúgy törvényileg megengedhetetlen és hogy ezzel a város pénztárcáját csapolják meg.  Azt szűkös költségvetésű kasszát, amiből elsősorban és nem éppen az alpolgármester bűnös életét, hanem a városi fejlesztéseket, a pályázatokat kéne finanszírozni. Horváth alpolgármester nem tudományos munkatárs. Nem rendelkezik adjunktusi doktori, vagy olyan tudományos- kutatói végzettséggel, mely jogszabályi lehetőséget adna és biztosítana számára a felmentésre. Egyszerű középiskolai tanárként nem végez semmiféle tudományos oktatói tevékenységet. Ezt sem maga az érintett, sem pedig a munkáltatója nem tudja megmagyarázni. Sőt a saját polgármestere, a hivatal jegyzője és a mögöttes képviselők, a testület tagjai sem tudnak olyan ismeretekkel előállni, ami azt igazolná, hogy Horváth Tamás alpolgármester kivételt élvez, mert tudományos, oktatói, művészeti, lektori, illetve jogi oltalom alá eső szellemi munkát is végez főállású alpolgármesterisége mellett. Horváth esetében ilyen nincs. Képesítése, felhatalmazása sincs ehhez, még akkor sem, ha a képviselőtársai a polgármesterrel és a jegyzővel összejátszva palástolják a törvényi összeférhetetlenséget. Valójában ezzel az összejátszással kárt okoznak a városnak, mivel a Horváthnak fizetett jogosulatlan pénzösszegeket nem útépítésre, nem pályázatok finanszírozására, ha nem a saját szűk érdekszférájuk finanszírozására fordítják.  

Tibor is hiányát érzi Ócsán a bicikli útnak

Vagyis áttételes elmondható, hogy Ócsa azért nem volt képes több pályázati lehetőség kiaknázására, mert itt és ebben a városban inkább a bűnös összeférhetetlenség mellett az alpolgármester és egymás megtámogatására fordították azokat a milliókat, amit sokkalta inkább a városra, annak környezetének fejlesztésére itt élők körülményeinek javítására kellett volna költeni.  Valójában az alpolgármesternek havonta kifizetett pénzek azon része, amit az összeférhetetlensége ellenére ki- és felvett az mind visszafizetésre kerülne, akkor ma Ócsa kevésbé nélkülözne. 

Bukodi és Horváth összejátszása egy olyan kártétel, melynek során pályázatok maradtak el, aminek okán a fejlődés maradt el és számos olyan nem valósult meg ami másutt igen.  A Horváth által felvett és a neki éveken át kifizettet milliók megalapozhatták volna a helyi járdahálózat és a biztonságos kerékpárutak kiépítését. Ócsa polgármestere és a hozzá bűnösen lojális, vagy éppen pénzéhesen hűséges képviselőtársak a 9 ezres többségtől vonták el, - ha úgy tetszik - lopták el a fejlődést, a jövőt. 

Volt lehetőség pályázni - Ócsa vezetése nem volt képes a fejlődést teremteni

Azt a jövőt, ami a fejlesztések pénzhiányos elmaradása okán nem jöhetett létre. Így maradtak el, és nyertek mások olyan pályázatokat, amire Ócsa lakossága csak ámulva vágyott volna. Mert akkor, amikor Bugyi, Alsónémedi, Dabas, Inárcs, Kakucs, Újhartyán és sokan mások pályáztak, nyertek és fejlesztettek, akkor Ócsa  nem volt köztük, mert ezek csak a saját vízfejűket hizlalták.  

Így maradt Alsópakonynak a vezetékes víz- és csatorna rendszer kiépítése helyett a férges víztorony,  a ennek köszönhetően romlottak le, kátyúsodtak ki a belső útjaink, és így nem pályázatunk akkor, amikor mások igen.  Ugyancsak ez vonatkozik a kerékpárutak fejlesztésének elmaradására is. Pedig szinte folyamatosan adott volt a lehetőség. Adottak voltak a pályázati források.  Ócsa nem élt ezekkel.

Kerékpárral az állomásra - nesze neked kijelőlt út

Ócsa városvezetése arra sem volt képes, hogy a mag által és a Belügyminisztérium által preferált, majd propagált kerékpárutat Alsópakony és Ócsa Vasútállomás között létrehozza.  

Ócsa akkor sem reagált, amikor Alsónémedi és Bugyi települések már rég befejezték a maguk pályázaton nyert kerékpáros útjainak egyes szakaszát. 

Ócsán a hivatásforgalmi kerékpárutak közül egy sem valósult meg vagy jött létre Bukodiék elmúlt több mint 8 éves uralma alatt.  Ócsa központ (Bajcsy-Zsilinszky) és a Semmelrock-Bata összekötő kerékpárút elképzelés sem valósulhatott meg a pénzpocsékoló városi vezetés nyomán.  

Ócsán már több kerékpáros baleset történt az elmaradt és kiépítetlen úthálózat nyomán. Januárban egy honfitársunk hunyt el értelmetlenül balesetben, pedig ő dolgozni és élni akart.  

Mekkora áldozatvállalás szükségeltetik egy (beígért) kerékpárúthoz Ócsán

 A Polgármesteri Hivatalban nincs egy ember, aki ebben vétkesnek vallaná magát.

Még a nem egyszerű polgárőr, a helyi nacsalnyik hűbéres is olyan megosztásokat tett ki közösségi oldalára, ami éppen a kerékpárutak építésének elmaradásával, vagy hiányosságaival kapcsolatosak.

Itt Tibi polgárőr is csak más okán mer megosztón szót emelni

Ócsa azonban csak nem ébred. 

A polgármester és a mögöttes báb, erre egy új ötlettel vezérelve nem az eddigiek befejezését, vagy a hivatásforgalmi kerékpárút kiépítésének gondolatát ösztönözné, hanem egy új és más elképzelést próbál megvalósítani.  

Igaz, ez nem kapcsolódik semmihez, és nem kötődik ahhoz a turisztikai célú kerékpáros nyomvonalhoz sem, mely Ócsát bekötné és összekapcsolná a környékkel, valamint felfuttatná azt. Nem, mert az túl észszerű lenne. 

A lemaradottságunkban most csak és kizárólag a választási térnyerés, a magamutogató értelmetlenség számít. Ócsán így létesül minden.

A gimnáziumi parkolót felváltó sportparktól a játszótéren át az átgondolatlan kerékpárút városi szakaszának létesítéséig végig. 

Nem véletlen, hogy az összeférhetetlen városvezető és az összeegyezhetetlen elképzelések tárhelye és találkozási pontja az a bűnfészek, ami Ócsát az örök vesztesek táborában fixálja.

*