1955-ben óriási botrány pattant ki, mivel Rosa Parks feketeként a fehéreknek fenntartott helyre ült egy buszon Amerikában.
68 év múltán az akkori események után Baranyi Krisztina, Budapest IX. kerületének polgármesterként az Amnesty International közreműködésével, vagy 10 órányi munkával átfestettek egy padot amolyan megkülönböztetési célzattal az olyan más viselt tulajdonsággal rendelkezők számára, akik különböznek az általánosan elfogadott „fehér, keresztény, heteroszexuális” többségtől.
 |
| Ferencvárosban a szexuális deviánsoknak hoztak létre elkülönített padot - kivezényelt rendőrök védik |
Mindez nem más, mint egyfajta etnikai rasszizmus, amit a liberálisok amolyan helyi szegregációként valósítanak és mutatnak be.
Az afroamerikai kisebbség hátrányos megkülönböztetése az
1950-es évekig lappangó politikai feszültséggóc volt az Egyesült Államokban. Rosa Parkst az ottani történelem egyik
legsikeresebb, faji megkülönböztetés elleni megmozdulását váltotta ki.
Baranyi és az Amnesty International egy ilyesfajta provokációt indít és hajt végre ezzel a megkülönböztetéssel.
Rosa Parkst elmesélése szerint a vezető akkor rászólt az ott ülő négy feketére, hogy álljanak fel és adják át a helyüket.
Évekkel később, visszaemlékezve erre a napra Parks azt mondta, „Mikor a fehér sofőr felénk lépett, intett, és megparancsolta, hogy keljünk fel a helyünkről, éreztem, hogy úgy borít el az elszántság, mint a takaró egy téli éjszakán.”
„A sofőr azt akarta, hogy álljunk fel mind a négyen. Először nem mozdultunk, de azt mondta, 'Adják át azokat a helyeket.' A másik három ember felkelt, de én nem.” - ekkor hívta a rendőrséget.
Ma a Baranyi és az Amnesty által felállított (kijelölt és átfestett) pad a társadalmi elkülönülést, a megkülönböztetést és a másság kirekesztését idézi vissza. Az általuk létrehozott "alkotást" a rendőrségnek kell felügyelnie, mert a DK-s Niedermüller Péter által rémisztő képződményeknek nevezett fehér, keresztény heteroszexuálisok képesek lennének mindezt tüntetőleg visszailleszteni a megszokott közösségi rendszerbe. Abba a környezetbe, ahol a megkülönböztetés nem ildomos.
Mindez kicsit olyan, mint az a polgárjogi mozgalom amit a kirekesztett afroamerikaik vívtak a hazájuk elfajzottjaival szemben.
1956-ban egy Sydney Rogers készítette rádióinterjúban West Oaklandben, hónapokkal letartóztatása után Parks, mikor megkérdezték, miért döntött úgy, hogy nem adja át a helyét, azt mondta: „Egyszer s mindenkorra tudni akartam, mik a jogaim mint emberi lénynek és mint az Alabama állambeli Montgomery polgárának.”
Ma nem tudni, hogy Baranyiban mi lakozik és valóban más a lélektana, mint a többségi társadalom adta női mivolta. Félő, hogy ő is csak a maga másságát kívánja ezzel szimbolizálni.
Az viszont tény, hogy Baranyi és az Amnesty folyamatosan provokálja a kerületben élő közösséget.
2021-ben Baranyiék már felállítottak egy térdre ereszkedő szivárványszínűre színekre festett szabadságszobrot, ami komoly felháborodást váltott ki. Azt is egy ideig rendőröknek kellett védeniük, majd ledeszkázták és később elvitték. Érdemben semmit nem értek el vele, a negatív visszhangokon túl.
 |
| A Mi Hazánk mozgalom OSB-lapokkal kerítette körbe, és ragasztványokkal látta el - rendőrök igazoltatták az ebben résztvevőket |
Erre most ismét a buzulás és a magukból kifordult nemiséget vallók megkülönböztetését hozta ki a pad átmázolásával. Lassan úgy tesznek, mintha ezt a filozófiát kötelezővé kéne tenni. Úgy túszkolják rá a normális többségi társadalomra, mintha a hagyományos családi modell nem adna számukra megfelelő és elégséges viszony. Ez az a másság, ami Baranyiból és az Amnesty szervezetéből felénk árad.
Mindez persze nem más, mint egyfajta kiközösítéssel járó meghasonlás.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése