A "hetek ünnepe", vagyis a pünkösd, onnan nyerte nevét, hogy kezdete a
húsvéttól számított hét hét utáni első, azaz az ötvenedik napra esett.
Az "ötvenedik" görögül pentekosztész: ebből a szóból lett az angol pentecost, a német Pfingsten és a magyar pünkösd
is. A "hetek ünnepe" az Ószövetség egyik legjelentősebb nemzeti és
vallási ünnepe volt – de az Újszövetség egyik meghatározó eseménye is
ezen az ünnepen történt - írja Dr. Grüll Tibor ókortörténész,
aki rekonstruálta, mi történhetett Jeruzsálemben az ünnepen, 50 nappal
Jézus kivégzése után. Bár Pünkösd a keresztény egyház születésnapja, épp
az ünnep előtt jelent meg egy felmérés, ami szerint soha nem volt ilyen
alacsony a magukat hívőknek vallók aránya az Egyesült Államokban. (Az
okokról az Új Exodus magazinban olvashatnak.)
Az aratóünneptől a törvényadásig
Az ószövetségi rendtartás szerint a páska (húsvét) után két
nappal, Niszán hó 16-án megtartott "első zsengék ünnepe" a tavaszi
árpaaratási idény kezdetét jelezte. Ettől fogva kellett hét hetet
számolni, hogy az utána következő napon (vagyis az ötvenediken)
megtarthassák a búzaaratás kezdetét jelző "aratóünnepet". (A hetes szám a
bibliai szimbolikában a teljességet jelképezi, a hét hét tehát a
teljesség teljességét.) A sávuót, vagyis a hetek ünnepe másik elnevezése tehát "hág hakacír",
azaz "aratóünnep", amely arra utal, hogy ez jelentette a nyári aratási
idény hivatalos kezdetét. Az ünnepet a későbbi hagyományban "zárásnak"
is nevezték, mert ez zárta le a húsvéttal kezdődő tavaszi ünnepkört.
A sávuót egyike volt Izrael három jelentős
zarándokünnepének, amikor minden izraelita férfinak meg kellett jelennie
a jeruzsálemi Szentélyben, természetesen nem üres kézzel. Mózes
törvénye szerint az áldozat mellett szabad akaratból ajándékot kellett
vinni a Szentélybe, az egész családnak örvendeznie kellett az Úr előtt,
valamint meg kellett emlékezni az Egyiptomból való szabadulásról. A
szombathoz és más ünnepnapokhoz hasonlóan a pünkösd is "szent gyülekezés
napja", vagyis pihenőnap volt, amelyen nem volt szabad dolgozni.
A jeruzsálemi Szentély lerombolását (i. sz. 70) követően azonban új
helyzet állt elő: a vallási törvények egy részét – így az aratási
ünnepet is – lehetetlen volt eredeti formájukban megtartani, minthogy
nem lehetett többé áldozatot bemutatni a Templomban. Ezért 140-ben
Usában (a mai Haifa közelében) a rabbik azzal a javaslattal álltak elő,
hogy a római hódítás következtében előállott új helyzetben az ünnep
mezőgazdasági jellege helyett domborítsák ki annak történelmi
vonatkozását, hogy maga az ünnep a Templom pusztulása ellenére is
megmaradhasson.
Így lett sávuót modern értelmezésben "Törvényünk adásának ideje" (Zeman mattan Toraténu),
vagyis a rabbinikus judaizmus születésnapja. Sávuótra ma is zöld
növényekkel díszítik fel a zsinagógákat, egyes helyeken még a tórafülke
elé is hímzett zöld takarót akasztanak, vagy virágfüggönyt szőnek a
bima, azaz a tóraolvasó állvány fölé.
Pünkösdvasárnap: 2017. június 4.
Pünkösdhétfő: 2017. június 5.
A
pünkösd, amelyet a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn ünnepelnek,
keresztény ünnep, a Szentlélek kiáradásáról való megemlékezés a
keresztény világban.
A Szentlélek kiáradását úgy írják le, mint az Atya és a Fiú
kölcsönös szeretetének végpontját. A Szentlélek (görög: pneuma, latin:
Spiritus Sanctus) pünkösd napján árasztotta el Jézus tanítványait, az
apostolokat, ezzel a történéssel pedig a keresztényeknek új tartalommal
lett felruházva e jeles nap.
Krisztus idejében a pünkösd zsidó ünnep volt, mégpedig a sínai
szövetségé. Szél zúgása és tűz sercegése jelezte Isten jelenlétét és
kegyelmének kiáradását. Az Ószövetségben a próféták már megjövendölték
az Újszövetséget mielőtt Krisztus megszületett. Keresztelő János
jövendölésében is megtalálható a Szentlélek motívuma.
Jézus megkeresztelkedését követően Keresztelő Jánosnál a
Szentlélek egy galamb alakjában szállt le Jézusra. Így kapta a
Szentlélek a galamb szimbólumát a katolikusok ikonográfiájában.
A katolikus pünkösd tárgyát a húsvéti misztériumnak a
beteljesedése képezi. Ekkor ünneplik a Szentlélek eljövetelét és
ajándékainak kiáradását, az új törvényt, valamint az Egyház
születésnapját. 1956-ig vigíliáját és oktáváját is ünnepelték, a húsvét
időszaka így a pünkösd utáni szombattal fejeződött be. 1969-et követően a
pünkösdhétfőt már az évközi időhöz sorolják.
A Pünkösd eredete
Az ószövetségi zsidó ünnepből ered, amely héberül Sávuót, a törvényadásnak vagy tóra-adásnak és az új kenyérnek az ünnepe.
Az Ószövetségben három fő ünnep rendeltetett el a zsidóknak az Úr által. Ezek közül a pünkösd, az 50. nap, a középső ünnep.
A Szentírásban szintén említett húsvét utáni ötvenedik napon
kerül megtartásra. Ebből következően pünkösdvasárnap (a nyugati
kereszténységben) legkorábban május 10-re, legkésőbb pedig június 13-ra
eshet.
A név görög megfelelője, a pentékoszté szintén 50-et jelent, a
magyar elnevezés is erre a szóra vezethető vissza. Egy hétig tart,
ugyanúgy, mint a húsvét, amiből két napot ünnepelnek nyilvánosan.
Az ókori keresztény írók a 2. században tesznek először említést a
pünkösdről, mint ünnepről. Viszont a pünkösdöt már az egyház
kezdetétől, az apostolok ideje óta ünneplik. A bérmálás szentségének
kiszolgáltatása a hagyomány szerint pünkösdtől veszi kezdetét a római
katolikus egyházban. Az ünnep nevéről májust a pünkösd havának is szokás
nevezni.
Pünkösdi népszokások
Kultúránkban sokféle szokás kapcsolódik a pünkösd ünnepéhez,
amelyek közül több is a kereszténység előtti időkre vezethető vissza.
Ilyenek például a római floráliák, melyek tavaszköszöntő ünnepségek
voltak Flóra istennő tiszteletére. Flóra a virágok, növények,
általánosságban a termékenység istennője volt. Görög neve Khlóris,
jelentése Zöldellő vagy Viruló. (vagy: jelentése halványzöld, zöldellő,
friss.)
Májusfa
A hagyományok szerint nem csak május elsején, hanem pünkösdkor is állítanak májusfát.
Bizonyos településeken az a szokás, hogy a májusfát pünkösdkor
bontják le. A májusfa, a zöldellő ág a természet állandó megújulását
szimbolizálja, valamint az udvarlás szándékának is kifejezője. A
májusfát szalagokkal, étellel, itallal díszítik.
Pünkösdi király
Már a középkorban is meglévő szokás volt, hogy ügyességi
versenyeken(, mint például tuskócipelés vagy karikába dobás,)
megválasztották a legrátermettebb ifjút, aki a többiek vezetője lett. A
pünkösdi király állandó vendég volt lakodalmakon, ünnepségeken,
mulatságokon. A kocsmákban a közösség számlájára ingyen fogyaszthatott.
Tisztsége egy héttől akár egy évig is tarthatott.
Pünkösdi királynéjárás
Az eredeti szokás szerint négy lány vitte körbe a faluban az
ötödiket, a legkisebbet és legszebbet. A menetet énekek és jókívánságok
kísérték. A lány feje felett kendőt feszítettek ki vagy fátyollal
takarták le. Éneklés közben járták körbe a királynét, majd végül
felemelték, a rituálé közben pedig termékenységvarázsló mondókák
hangzottak el. A lányoknak ajándékokat is adtak. A termékenységvarázslás
elsősorban a Dunántúlon elterjedt szokás. A későbbiekben
adománygyűjtéssel is egybekötötték.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése