2015. április 8., szerda

Ébredés - sötétben tapogatózva ( - koratavaszi szociográfia Ócsán)

Ma is hideg reggelre ébredtünk. Legalább nem fagyott. Csak a fa fogyatkozott meg oly annyira, hogy az utolsókat rúgja. A tél azonban nehezen ereszt. Hideg a hajnal. Ócsa széljárta helyein már csak ilyen a korai fogadtatás. A kerti hőmérő 2 fokot jelez. A telefonos alkalmazás is ezt erősíti meg. A mobilon az óra 3.15-öt mutat. Menni muszáj. Magamra veszem a felöltőt és irány a robot.
 
A kilépek a sötétbe. A városkánkon áthaladó összekötő út, az Üllői egy jelentős szakasza a Mol-kúttól át vasúton a temető vonaláig ugyanúgy kivilágítatlan és sötét, mint egy hete, amikor utoljára voltam dolgozni. A kereszteződéshez érve a kerékpár pedálját is visszafogom, mert a vakkorom kereszteződésben az úton gyalogosan haladókat sem látom. Egy mély folt, egy sötétebb homály és egy sziluett utal rá, hogy ott van valaki. Az önkormányzatunk hátrahagyott út közbeni csapdáit, a bitumenbe vájt kátyúkat sem látom. Kacsázom is rendesen, pedig nem ittam. Az egyik ilyen mélyedés után a kormány belémrúg, én pedig pedig a hirtelen jött érzéstől felnyögök. Gondolom, a Karcsi mindezt nem érzi át, a puha paplan adta langymeleg ágyban. Talán álmában felszisszen egy kicsit, de észre sem veszi. Én, aki napjában tekerek, már jobban felveszem ezeket a hibákat. Elálmélkodom azon, hogy csak jó lenne ide egy gondnok, aki törődne ezzel a várossal. A mostani polgármestert mintha ez már nem foglalkoztatná. Olyan öncélúvá vált minden. Én a gödör végett a világításért, a fényért sóvárgok, miközben másokat ez nem foglalkoztat. A város dolgait biztos nem lehet elaprózni. Mégis azt mondják, az ördög a részletekben lakozik. Nekem Isteni szerencsém van, mert látom, hogy valaki bevilágítja előttem a következő gödröt. Ezt az úthibát megúsztam.
 
http://2.bp.blogspot.com/-eZHoR6wPp3Y/UBUVu06hcSI/AAAAAAAAB-I/dZCuWU01Ls0/s1600/DSCF5174.JPG
Még jó, hogy az autók ki vannak világítva. Őket legalább messziről látni. A most érkező fénycsóvája nekem is segítség. Az út menti házak belevesznek a sötét mélybe. Mozdulatlan a táj és szinte kihalt minden. Most ébred munkások kászálódnak a láthatatlan kapualjakból. Valaki az első busz megállója felé battyog.
 
A Halászy Károly utca sarkán az út szélén a megszokott autó áll. A szembe sarkon már van élet. A kisbolt kivilágított nyitva táblája a legerősebb fényforrás a környéken. A Filóék portásfülkéjéből is csupán parányi fény vetül. Emberi életnek alig van jele. A hajnal és a hideg megműveli az embert. A kis üzlethez érve azonban már kevésbé dermedt a táj. Én majd lefagyok a széljárta bringámról, de itt már a sörösüvegeket a csillagok felé tartva szürcsölgetik ketten is. Úgy tűnik ezért érdemes nyilvántartani. Szembeni kiskocsma már egy ideje zárva. Nem ment neki. Erre nyílt a kis üzlet szemközt, az amúgy üresen álló épületegyüttesben. Nagy forgalma nincs, normális vevő sem igen tér be oda. Főleg a hajnali és az esti üveges fogyasztók állnak csak talpon előtte, nem messze onnan, ahol a rendőrségi Yeti szokott lesben állni.
 
Most azonban nincs rendőr. A közterületfelügyelő szintén mélyen alszik. A polgárőri szolgálat ekkora már lehúzza a rolót. A lovas járőrtagozatnak pedig még túl korai ez az időpont ahhoz, hogy kinyergeljen.
 
Így a hideg rémület ellenére is zavartalan az ivászat a hajnali szürkületben. Nem hiszem, ha nem látom. Már a látványtól is megborzongok. Kiver a hideg, ezek meg a sört isszák. Miként lehetséges ez? A fogmosás után amúgy is mentolos a szám, ami még a belélegzett levegőt is hűvösebb érzetűvé teszi. Ekkor villan fel bennem: csak nem a fogmosás helyett öblögetnek itt hajnaltáj ezek?
 
http://1.bp.blogspot.com/-2mjp2bkSWts/TlVPhpWbOTI/AAAAAAAAAH4/4D5bvzMt0v8/s1600/Foto0001.jpg
Üllő felől a városba elsőként betérőket szinte mindig ez a látvány fogadja. Isten hozott Ócsán, üdvözölhetnénk kulturáltan, de már a városkapuban az alkoholizálás folyik. Vajon milyen véleménnyel és érzéssel húz tova ez az idegen a taj-sötét Üllőin, a fénytelen vasúton át a temető irányába, mindezen árnyakat látván? Aztán a sötétbe burkolódzó városi kátyúk és az útszélén haladó fátyolos foltokban előtűnő sötétben kóválygók nyomán kevés a vágy a visszatérésre.
 
Örülhetünk, hogy ezt a hajnalt is megúsztuk, és balesetmentesen és az utánam érkező munkatársainkkal fel tudtuk venni a mai munkát. Nap végeztével aztán majd elmélázhatok az erre hivatott szakszolgálatosok ténykedésén és Ócsa jövőbeni képén.
 
Egészen holnap hajnalig.
 
*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése