A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, a
Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus –
pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap
feltámadt.
ÖSSZEFOGLALÓNK
Húsvét vasárnapján a keresztény egyházak Jézus feltámadására emlékeznek,
és világszerte szentmiséket, istentiszteleteket tartanak. A Biblia
szerint Jézus - pénteki keresztre feszítése után - a harmadik napon,
vasárnap feltámadt. Rómában Húsvét vasárnapján közel hatvan nyelven mond
a katolikus egyház feje köszöntőt, a Szent Péter téri "urbi et orbi"
áldás celebrálásakor.
Délelőtt ünnepi szentmisét tartanak
A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül,
hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még pünkösdig húsvéti idő
van.
Húsvétvasárnap, más néven resurrexit vasárnap (latinul Dominica
Paschalis, Dominica Resurrectionis, Dominica Sancta) a föltámadás
vasárnapja, a liturgikus év legnagyobb ünnepe.
A húsvét vasárnap hajnali ünnepi mise hagyománya az V. századra
vezethető vissza. A szertartás során a szentlecke után a XI. századtól
kezdődően éneklik a sequentia elnevezésű miseéneket, amely a feltámadt
Krisztusnak, a kereszténység "húsvéti bárányának" a dicséretéről szól. A
húsvéti ünneplés részeként a húsvéti gyertya mindig a szentély vagy az
oltár közelében áll. A húsvéti gyertya Jézusra, a "világ világosságára"
emlékezteti a híveket.
Et resurrexit tertia die
A húsvétvasárnapi római katolikus misében az ünnepi szekvencia kötelező,
a hét napjain fakultatív. Húsvétvasárnap a húsvéti szent háromnap
tagjaként a legszorosabb és a legszervesebb vonatkozásban van leginkább a
húsvét vigíliájával. Ezért mindazok számára, akik ezen és nagypénteken,
nagycsütörtökön bármi okból nem vehettek részt, nem múlhat el ez a
vasárnap csak egyszerűen úgy, mint az év többi vasárnapja, hanem az
újjászületés szentségeire való jelszerű utalással (pl. húsvéti gyertya,
újonnan megáldott víz) emlékezetükbe kell idézni a szent háromnap
eseményeit.
Húsvétvasárnapi népszokások
Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére
letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás,
sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus
vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt
tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar
néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a
húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig
eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és
mindig hazataláljanak.
A világban
Az eredetileg zsidó ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból
való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi
napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek
elemei a feltámadás, az újjászületés. Sok országban szokás e napon a
napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem
kapcsolódik - egyik szerint a felkelő nap Krisztus feltámadásának
bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a
Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.
A húsvéti tojás ajándékozása sok országban e napon történik, nálunk a
hétfői locsoláshoz tartozik. A hagyományos sonkát már szombat este, a
böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát
fogyasztanak. E nap ünnepi étele a bárány. Az Ószövetségben a zsidó
húsvét eledele a bárány volt, amelynek hiba nélkülinek kellett lennie.
Mindez arra emlékeztette a zsidó vallású embereket, hogy az egyiptomi
fogság végén bárányvérrel jelölték meg az ajtófélfákat, hogy az
egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Isten a zsidó emberek házait
megkímélje. Ahogy a húsvéti bárány megmentette a zsidóságot az egyiptomi
fogságból, a kereszténység tanítása szerint úgy mentette meg Jézus az
egész emberiséget a haláltól, ezért nevezi a kereszténység Krisztust
Isten bárányának.
A húsvét és a kannibalizmus
Katona Lajos etnográfus szerint a húsvéti bárány az emberáldozatra,
méghozzá a Bibliában is megőrzött elsőszülött feláldozására utal.
Ábrahám így áldozta (volna) fel Izsákot, és ez az emberáldozat alakult
át előbb véres (állati) áldozattá (Ábrahám is egy kost vágott le fia
helyett), majd a keresztény hitben ismét az "istenember" áldozatává
alakult vissza. Jézus Krisztus halála ugyanakkor előrelépés is: hiszen
az addigi állatáldozatokat feleslegessé tette, minthogy megváltotta az
emberiséget - a keresztény egyház tanítása szerint. Ezzel egy másik
zsidó hagyomány, a bűnbak szerepét is feleslegessé tette - tehetjük
hozzá szintén Katona Lajos Folklórkalendáriuma alapján.
Jézus, azaz Isten Báránya magára vette a világ bűneit, de a húsvéti
bárány elkészítése maga is emlékeztet a keresztre feszítésre Katona
szerint. A húsvéti bárányt ugyanis rendkívül primitív módon készítették
el a zsidók, akik már az ókorban is ennél kifinomultabb étkezési
szokásokat követtek. A húsvéti bárányt szinte keresztre feszítették, és
keserű füvekkel ették meg, ami a kannibalizmusra utal egy német kutató,
Lippert szerint.
Természetesen amikor Szent Pál, illetve egyes vélemények szerint már
Keresztelő Szent János és Péter apostol bárányként vagy hasonlóként
utalt Jézusra, már nem a kannibalizmus hagyománya élt a zsidók között,
így természetesen a keresztények sem a kannibalizmust sejtették a
háttérben. Ekkorra már az egyiptomi kivonulás ünnepe volt ugyanis a
pészach. A húsvéti bárány és Jézus összekapcsolása Szent Pálnak a
korintusiakhoz írt első levelétől kezdve vált igazán a kultusz részévé -
állítja Katona Lajos. Szent Pál kapcsolta össze az áldozatot, a
megváltást, a zsidó húsvétot és Krisztust a báránnyal és a kovásztalan
kenyérrel: "Tisztítsátok ki azért a régi kovászt, hogy legyetek új
tészták, miképpen hogy kovász nélkül valók vagytok. Mert a mi Húsvéti
bárányunk, a Krisztus érettünk megáldoztatott." (Károli Gáspár
fordításában.) A húsvéti bárány egyébként a görögül fennmaradt szövegben
Pascha volt, ami szintén a zsidó húsvétra utalt.
Mi volt hamarabb, a nyúl vagy a tojás?
Hogy a húsvét eredetileg termékenységi ünnepek idejére esett, az már sem
a római, sem a zsidó hagyományokból nem élhető át közvetlenül. Ez a
fiatalabb kulturális rétegekből, a germánok kultuszaiból öröklődött át
Európában. Egy germán - talán termékenységet is jelképező - istennő volt
Ostara, akinek a neve az angol Easter és a német Ostern (húsvét)
szavakban is fennmaradt. Ünnepe éppen a tavaszi napéjegyenlőség
környékére esett, akárcsak a húsvét.
A húsvéti nyúl szimbóluma sem a zsidó pészachból vagy a római színházból
ered, hanem német nyelvterületen jelent meg a középkorban Európában.
Hogy kapcsolódik-e a nyúl, mint jelkép az ősi Ostarához, nem bizonyított
- Ostarához inkább a tojás szimbóluma kötődik.
A nyúl és a tojás együttesen már végképp keveredő szokásokra utal. A
Magyarországon elterjedt hímes tojások előzményeit László Gyula régész
avarkori sírokban is megtalálta, tehát nálunk már annyiféle kultusz
keveredik a húsvétban, hogy nehéz elkülöníteni a zsidó, a római, a
germán és az esetleges avar vagy más hatásokat. Az sem kizárt, hogy a
tojás szintén német közvetítéssel került hozzánk (hiszen az avarkori
népesség és a magyarság kapcsolatát vitatják a tudósok, és főleg László
Gyula erőltette ezt az elképzelést). Dél-Németországban például Badenben
is ismert, hogy tojásokat rejtenek el a fűben a felnőttek, és a
gyerekeknek kell azokat megtalálniuk. Erre Katona Lajos is figyelmeztet.
A húsvéti nyulakról az első források 1678 környékén emlékeznek meg
Németország területén.
Magyar termékenységi hagyományok
A villőzés, a lányok megcsapkodása zöld ágakkal, szintén Magyarországon
ismert húsvéti szokás. A villőzés a zöldág hordását jelentette. Ezek
pedig a megújulást szimbolizálták. A virágvasárnapnak, a húsvéti ünnepi
körnek (húsvét előtt) része ez is, akárcsak a pogány bajelhárítás
maradványa, a barkaszentelés. Ez a kereszténységben Jézus jeruzsálemi
bevonulásával fonódott össze. A virágokról aligha kell bizonygatni, hogy
a megújhodás, a tavasz jelképei.
A legészakibb magyar nyelvterületet, a Szlovákiában, Nyitra környékén
lévő Zoboralját vizsgáló etnográfus, Jókai Mária szerint a villőzés
téltemető-tavaszváró leányszokás volt. A Zoboralján villő-vasárnapnak
hívott ünnep egyúttal tilalomoldó nap is, ilyenkor énekelhették az
alkalomhoz kapcsolódó dalokat faluszerte. Addig ugyanis a böjti tilalmak
voltak érvényben, többnyire sötét színekbe, majdhogynem félgyászba
kellett öltözniük a lányoknak. Virágvasárnap előtt hetekig nem
énekelhettek. Táncolni sem mertek, mert különben "lehullana a szilva
vagy a barack". Az úgynevezett "fél böjttől" különösen kevés húst ettek,
és sok helyütt zsírtalanul főztek. Villő-vasárnap viszont már e napra
előkészített "víg" ruhákban énekelhettek, vonulhattak végig a falun, s
ekkor egy kicsit felfüggesztették a böjtöt is.
"Mind felkurvujjatok!"
A villő, illetve a villőfa szalagokkal, hajkötőkkel, kendőkkel
feldíszített ág vagy bot volt. Ezt a lányok díszítették fel hajkötővel,
keszkenyővel, szalagokkal, majd ők is hordozták. A néphit varázserővel
ruházta fel a villőfát, termékenyítő és gyógyító hatást tulajdonít neki -
Jókai Mária szerint. A virágvasárnapi villőfa mágikus ereje a
szaporodást és az apróállatok fejlődését segítette leginkább. A
villőfáról letört ággal a gazdasszonyok megveregették a villőző lányok
farát és a következőt mondták: "Mind firjhez menjetek!" vagy "Mind
felkurvujjatok!" Ez utóbbit állítólag csak a rosszakarók kívánták...
(bumm, wiki, origo.hu)
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése