Immár ezen is túl vagyunk - az európai merényletek és szélsőséges terroristák kapcsán ( - mi jön Párizs után)

 Kemény idők állnak előttünk - írja a The Guardian. 

A világ vezetői, francia állampolgárok és az emberek a világ minden tájáról természetesen mind elítélte a párizsi támadást. 

 Azt a mészárlást, amit az iszlamisták (mostanság divatosan: terroriszák) hajtottak végre.

De kik, is ők és mi okból, honnan ez a gyűlölet? 

Nem tudunk mindent még írja a The Guardian pár napja ezelőtt  az esettel foglalkozó cikkében.

Tudjuk, a Párizsban tapasztalt egyfajta mélypontja az európai társadalomnak a második világháború óta. Tudjuk, hogy az Iszlám Állam állította, vállalja a felelősséget.  

De miféle le felelősség ez?

Ennek a támadásnak az egyik túlélője egy norvég, aki pont erre a szélsőséges bevándorlásra, a mások térnyerésére és elhatalmasodására, uralmára, a liberális multikulturalizmus csapásaira kívánta felhívni hazája és a talán a világ figyelmét.

A 2011-es támadás után a norvég miniszterelnök még arról beszélt, hogy harcol a gyűlölet ellen, és több szeretetet, több demokráciát és nagyobb nyitottságot szorgalmaz. Hogy ezek az eszmék beváltak-e és azok akik követték ezt sikerrel jártak-e vagy sem, azt vitatni lehet; de a francia elnök, Francois Hollande, most már más utat választva, és megfogadva a könyörtelen harc, útját határozta meg, válaszul a párizsi támadásokra. 

Anders Breivik után Norvégiában a családok, a családok gyászolói, akik elvesztették szeretteiket, és Párizs népe, az emberek Franciaországban, és mindazok azt szeretnék, hogy béke legyen, és békében éljenek.

Anders Behring Breivik (Oslo, 1979. február 13. –) 2011. július 22-én  Oslóban egy autóba rejtett pokolgépet robbantott fel, melynek következtében nyolc ember vesztette életét, több tucatnyian megsérültek, köztük tízen életveszélyesen, majd áthajózott Utøya szigetére, ahol válogatás nélkül kezdte agyonlőni a Munkáspárt ifjúsági szervezetének táborozóit. 

Mint később mondta, soha nem gondolta volna, hogy túléli ezt a napot. Tettét „könyörtelennek, de szükségesnek” nevezte.

Breivik közölte, hogy szerinte áldozatai nem voltak ártatlanok. A lemészárolt fiatalok a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezetének tagjai voltak, akik a gyilkos szerint „nem ártatlan gyerekek”, hiszen aktívan dolgoztak a multikulturális értékek fenntartásáért. Politikai szerepvállalásukért a legyilkolt fiatalokat a Hitlerjugendhez hasonlította. Azt mondja, megérti, hogy ideológiáját nehéz elfogadni, de szerinte idővel az emberek majd megértik, hogy helyesen cselekedett, és rájönnek, hogy a multikulturalizmus kudarcot vallott. Azt állítja, hogy a norvég etnikai csoport elpusztítása ellen harcolt, és ezt nem tekintheti senki törvénytelennek.

Magáról azt állítja, hogy ő egy forradalmár, akit a konformizmus fojtogatott. Közölte, hogy szerinte Európában akkor volt utoljára demokrácia, amikor Adolf Hitler hatalomra került, majd hosszasan beszélt a második világháború idejének nacionalizmusáról.

Tárgyalása második napján felolvashatta a beszédét, melyben a liberálisokat és a multikulturalizmus híveit támadja, és azt állítja, hogy őt és társait a liberálisok "másodrendű polgároknak" tekintik. Szerinte senki nem kérdezte meg a népét arról, hogy multikulturális nemzet akar-e lenni, most pedig már fennáll a veszélye, hogy kisebbséggé válnak a saját hazájukban.

Szóval hogyan lehet megállítani az erőszakot? A világ látszólag tele a varratokkal. A szembenálló ideológiák táplálják a félelmet és gyűlöletet fakasztanak. 

A világ összekapcsolt és a különböző intézkedések, a másféle felfogások és ideológiák a gyűlölet és az erőszakos szélsőségek táptalaját képezik. Erre vannak a nemzetközi jelenségek, a kitalált  multikulturalizmus jelensége, ami most a világot sújtja. Fel kell ismernünk, hogy mi folyik itt, és mi a döntéshozó politikusaink célja. Hogy mit csinálnak Szíriában, mit végeztek Irakban, mi zajlott Líbiában, mi folyik Libanonban a Közel-keleten és a világ többi részein. Mert mindez hatással van ránk, nem csak politikailag, hanem a helyi közösségek és a egyének, az emberek szintjén.

 

Az elidegenedés, dehumanizacio és az civilizált kultúra megsemmisítése zajlik most napjainkban. 

A szabad Európának vége. A határoknélküliségnek annyi. Remélhetőleg a liberális multiközösségek eszméje is porba hull.  

Európa retteg.  

Szükségállapotot és kijárási tilalmat rendeltek el, és az ország határait lezárták. Ezt minden idők legsúlyosabb terrortámadása után Franciaországban rendelték el.

A belga fővárosban a legmagasabb, negyedik szintre emelték a terrorfenyegetettség mértékét. A fenyegetettség miatt nem jár a brüsszeli metró.

A kormánytól független Fenyegetésértékelési Elemző Testület (OCAM), amely a készültség szintjének legmagasabb fokozatra emeléséről döntött, azt tanácsolja az embereknek, hogy kerüljék a zsúfolt helyeket, a tömegrendezvényeket, koncerteket, a tömegközlekedést, tartsák tiszteletben és segítsék a biztonsági ellenőrzéseket, és ne terjesszenek pletykákat, kövessék a hivatalos szervek tájékoztatásait. A fővárosban nem jár a metró, sok múzeum bezárt és focimeccseket is töröltek.

"Legyenek éberek és óvatosak, de ne essenek pánikba" - kérte a Brüsszelben élőktől a miniszterelnök.

A felfoghatatlan erőszak mellett a racionalitásra jó példa, ahogy az ISIS 2010 után részben Szaddám Huszein volt iraki diktátor katonáival töltötte fel sorait. Ők értékes harctéri tapasztalatokkal, és az Iraki elleni, 1990-es évek szankcióit kikerülő csempészútvonalak ismeretével erősítették a csoportot.

Cui prodest?
Kinek használ? (és kinek nem). Ha megpróbáljuk megérteni az Iszlám "Állam" létrejöttét, és fennmaradásának, sőt eszkalációjának történetét, választ kell adni a fenti kérdésre. Szíriában azért dúl háború, mert stratégiai helyen fekszik Európa energiahordozókkal való ellátása tekintetében. 

Azt talán mondanom sem kell, hogy Európában az élvez tartós hegemón szerepet, aki rajta tartja a kezét a gázcsapon. Az USA a hidegháború végén, a szovjet katonai tömb összeomlásával megszerezte ezt a hegemón vezető szerepet, amelyet esze ágában sincs kiengedni a kezéből most, amikor gazdaságilag bajban lévőnek látszik. Nem is igazán arról van itt szó, hogy az USA máris az elszegényedés jeleit mutatná, hanem inkább arról, hogy nincs határozott és tiszta jövőkép. Az USA-t irányító cionista jellegű csoportnak egyáltalán nem szerepel a terveiben a másodhegedűsi szerepkör, amely a gazdasági erőviszonyok eltolódása miatt kézenfekvő közelségbe került. Ezeket a számára kellemetlen folyamatokat akarja ellensúlyozni olyan lépésekkel, mint a szíriai háború, vagy a TTIP kierőszakolása. Mindkettő valami módon hegemón hatalom létrehozását célozza Európa felett. Ne felejtsük el Zbigniew Brzezinski egyik kijelentését, hogy aki uralja (Kelet-) Európát, az uralja a bolygót. 

Amennyiben az amerikai hegemónia meggyengül akár csak Közép-Európa felett, az kellemetlen jövőt vetít előre a világuralmi terveket illetően. Szíria ehhez kellene az USA-Izrael kettősnek, hogy a térség nagy gáz- és kőolaj ásványvagyonát Európába juttathassák. A vezetékek útja Szírián keresztül kell vezessen, ezért aki Szíriát uralja, uralja ezt a kérdést is. 

Itt lép be képbe Oroszország, amely tradicionális gázszállítója Európának. Aszad az ő szövetségese, legalább negyven éve így van. Oroszország az elmúlt évek egyes eseményei, de különösen az ukrajnai atlantista puccs miatt lépéskényszerbe került. Vagy lerohanja Ukrajnát, vagy blokkolja az USA-Izrael szíriai terveit. 

Visszakanyarodva az Iszlám "Állam" ügyeire, meg kell állapítani, hogy léte és tevékenysége az USA-Izrael kettős stratégiai érdekeit szolgálja. Ennek következtében igen valószínű, hogy a szervezet éppen ők hozták létre olyan strómanokon keresztül, mint Szaúd-Arábia, illetve Törökország. A törökök hosszú ideje ellenséges viszonyban állnak Szíriával, ennek gyökerei valószínűleg az oszmán időkig nyúlnak vissza. A törökök veszik meg az Iszlám Állam által kitermelt olajat! Nagy üzlet ez. Mindkét félnek. Szaúd-Arábia pedig Iránnal áll ellenséges viszonyban, nem utolsósorban azért, mert a térségben egyedül Iránnak van ahhoz elegendő olaja és gáza, hogy Európa ellátásában konkuráljon vele. Minden egy irányban hat - megszerezni Aszad Szíriáját, és az orosz gáz kiszorítható Európa piacáról. 

Valamint, mintegy mellékesen a háború a legjobb üzlet. Összefoglalva, amennyiben Oroszország kiszorul abból a helyzetből, hogy beleszólhasson Európa ügyeibe akár, mint elsődleges energiahordozó-szállító, akkor nagyhatalmi státusza meggyengül. Végső soron prédává válhat, mint 1991 után, amikor a Jelcin vezette orosz kormány tehetetlenül hagyta, hogy az országot kirabolják. 

Putyin színre lépése és az utána történt gazdasági-politikai restauráció megszüntette ezt a nyugati szemszögből nézve idilli állapotot. 

Oroszország ma ismét erős, és ahogy az idő telik, úgy lesz egyre erősebb. Ezt csak egy háború akaszthatja meg, ezért ráncigálják a medve bajszát mind erősebben nyugatról. 

Az oroszok a Déli-Áramlat kudarca, illetve a görög események számukra kedvezőtlen kifejlete miatt kénytelenek nagyobb szerepet vállalni Szíriában, mert a versenyfutásban nemcsak a gyorsaság fontos, hanem az ellenfél elé vetett mind gyakoribb gáncs is. Most úgy látszik ez történhet.

Ráadásul a párizsi események Európát szíven ütötték.  A franciák egy globális háborúra önmaguk által képtelenek. Amerikára utaltságuk egyben kiszolgáltatottságukat is jelenti. Egyfajta kényszerszövetségessé váltak a USA oldalán, ezért számukra is jól jön az orosz segítség, mert Putyin Oroszországa, és annak érdekei ma inkább segítik a franciákat, és lássuk be az önálló Európát, mint a globalizáció, vagy a cionista érdekszövetség. 

Visszatekintve a korábbiakra, láthatjuk, hogy ma már nemcsak az olyan diktátoroknak tartott hatalmakat sírják vissza, mint az iraki Szaddám Husszein, vagy a líbiai Moammer Kadhafi, hanem Anders Breivik után is a szabad és bevándorlás, azaz gondmentes Európára asszociálnak sokan. 

Ez pedig a migrációtól és a félelemtől mentes, Europének legnagyobb vágya. Ugyanis harmonikus emberi közösség létrehozására.nem valósulhat meg idegen hatalmi érdek, vagy éppenséggel földrajzi- és tájidegen, kulturális vallási mássággal rendelkezők migrálásával. 

Forrás: The Guardian, Internet, Wikipédia

*