Tudom, hogy ez az írás sok új-pakonyinak nem fogja megnyerni a tetszését, de mit tud tenni az ember, ha nem szeretné, hogy feledésbe merüljön az, amit ígértek és amit végül megvalósítottak.
Aztán azt is tudjuk, hogy a helyi vezetés is szívesen feledné már ezt a településrészt, de a kormány jóvoltából, és a kíváncsiak szempontjából az érdeklődés időről időre felszínre hozza a külső település rész visszatérő gondjait.
Sajnos a sok írás, a számos megjelent cikk ellenére a helyzet a kezdetektől fogva nem sokat javult. Inkább mondhatni azt, hogy stabilizálódott. Az újságíróknak és a városvezetésnek együttesen sem sikerült jobbá tennie az ott élők bejutását a városba, vagy éppenséggel a fővárosba. A munkába járás továbbra is nehézkes és lassú a körbefurikázó buszos járattal. Közvetlen kapcsolat a fővárossal a 25 kilométer és közvetlen autópálya kapcsolat ellenére is több mint egy óra a Volánnal. A városi önkormányzat meg nem sokat töri magát az ügyön. Nem véletlen, ha a kint élők már hallani sem akarnak a sajtómegjelenésről magukról és az egészről. Tele van Alsópakony csizmája a helyi- és sajátos problémákkal. A vasútállomás előtti talponállóban kávézó polgármesterhez meg nem jut el az ismert és nem is oly távoli üzenet.  |
| A polgármester régebben többet nyilatkozott, ma már nem annyira beszél róla |
Bukodi Károly polgármester és csapata még a projektben résztvevő, és aktív szerepet vállaló városi főépítésztől is megvált. Így nem csoda, hogy az eredeti elképzelés és a további fejlődés is lelohadt.
Sem a tervezőasztalon, sem a megvalósítás során, sem azóta nem állta ki a
józan ész próbáját az ócsai devizahiteles gettó – hiába volt a sok
figyelmeztetés. A projekt tervezett 500 lakóházából mindössze 80 épült
meg horribilis, 2,5 milliárdos összegből. Azóta már nevet és funkciót
váltott a „lakópark”: szociális menekültteleppé formálta át a kormány. A
fejlesztés leállt, és szinte mindenki rosszul érzi magát az
egyentelepen.
 |
| A buszmegállótól a telepig árkon-bokron - esős időben sárban vezet a földút (FOTÓ: VAJDA JÓZSEF) |
„Hogyan lehet riportot készíteni egy olyan településen, ahol nemhogy
névvel, de név nélkül sem áll szóba velünk senki?” 2013 novemberében
ezzel a kérdéssel indítottuk beszámolónkat az ócsai devizahiteles
lakóparkból. A napokban újra ott jártunk, és csak annyival tudjuk
kiegészíteni, hogy már lelket sem látni a vonalzóval tervezett
mesterséges faluban. Bízunk benne, hogy azért, mert napközben mindenki
dolgozik.
Ez részben igaz is. A közelben működő horganyzóüzembe szinte mindig
van felvétel, de sokan ódzkodnak az ottani munkavállalástól. Azt
mondják, a vegyszeres kádak gőze mérgező, irritáló, ezért veszélyes ott
dolgozni. A cég erről nyilván másképpen vélekedne, s feltesszük, valóban
mindent elkövetnek munkásaik védelmében – de a szóbeszéd erős. Van
azután a növénynemesítő cég a szomszédságban, ott is jövedelemhez
juthat, aki akar. Csak nem mindenki akar.
Érdemes felidézni, hogy a kezdetektől minden jó érzésű, és világosan
látó hozzáértő, és kívülálló által élesen támadott ócsai projekt víziója
mi volt. Az otthon nélkül maradt kárvallott devizahitelesek kaptak
volna itt átmenetileg hajlékot, kertet, lehetőséget. A talpraállás
előszobájának tervezték – lett belőle egy hatalmas pénztemető. Egy
koncepciótlan, életidegen gettó. A falutól több kilométerre, a
vasútállomástól ötre.
 |
| A pusztában létesült telepere büszke alpolgármester egyszer még tüntetett is érte |
Csakhamar kiderült azonban, hogy az ország távoli, de még közelebbi
szegleteiből sem tolongtak az otthontalanná vált emberek. Pedig
ekkoriban még 500 házból álló „lakóparkot” (már a név is vicces, ha akár
a Pasa parkkal hasonlítjuk össze) álmodtak. Nos, az első ütem 80 háza
sem akart megtelni. Az pedig, hogy ma minden épületben laknak, pusztán
annak köszönhető, hogy a látványos kudarc miatt a kormány koncepciót
váltott.
Katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává
minősítette át a telepet, ennek minden hátrányával együtt. A
deviza-sorstársakból verbuválódott első 40 család kapott még ugyanennyi
reményvesztettet – utóbbiak viszont a kilábalás legcsekélyebb remény
nélküliek.
Megjelent a széthúzás, az acsarkodás, a klikkesedés. Sok lett a
problémás lakos, akik úgy vélik, mindent helyettük old majd meg valaki –
állam, önkormányzat, akárki. Legalábbis, ami pénzbe kerül. Mások emiatt
bezárkóztak, és nem érdekli őket semmi, néha egy sportesemény mozdítja
csak meg őket. És ami „régen” sosem fordult itt elő, visszatérő vendég
lett a faluban a rendőrautó.
Ha ez lehetséges egyáltalán, akkor azt mondhatjuk: a halott falut is
megölték azok, akik emberek sorsát íróasztal mellett, ácsceruzával
rajzolják, és baltával faragják. És nem akad senki, aki azt mondja,
térjetek észre.
 |
| A beígért kerékpárútból is csak eddig futotta - sem a városba, sem pedig a vasúthoz nem visz ( - hiába van a szerződés) |
Vajon mit mondhatunk arról az elméről, aki a falu szélére, a
bekötőútra, távol a házaktól, a füves grund mellé építtetett
mozgássérült parkolót? Aki viszont a főúton lévő buszmegállótól nem
tervezett járdát a telepig, hogy árkon-bokron-sáron kelhessenek át azok,
akik ott szállnak le, az ottani kisboltban vásárolnak. Az sem
tökéletesen világos, hogy száz méteren belül miért van két megállóhely.
 |
| Horváth Tamás, mint rendező azon a bizonyos ellentüntetésen - Ócsán |
Kénytelenek vagyunk megint idézni a másfél éves cikkünkből: „annak is
örülnének, ha egy egyszerű buszforduló épülne, mert messze a falu, és
ritkán van bejárás. De ezt persze kifelejtették a tervekből. Mert az
“okosok” buszt is csak képen láttak, és nem tudják, hogy az általuk
tervezett szűk utakon nem képes megfordulni.”
Az olvasó nyilván már kitalálta: buszforduló azóta sincsen. Így
rendes céljárat sem, ámbár az önkormányzat a falu pénzén felfogadott egy
kisbuszos vállalkozót, aki besegít a közlekedési gondok enyhítésébe. Ez
azért remek dolog, mert az ős-ócsaiak emiatt még jobban utálhatják, ha
akarják a „telepieket”.
Egy szakember javaslatára megkeresték a Volánt, hogy indítson
körjáratot a Népligettől Gyálon, Ócsán át Dunaharasztiig, illetve onnan
vissza. Ez nem csak az ócsaiaknak lenne jó, de az érintett teleüléseknek
is minőségi változást jelenthetne a közlekedésben. Választ sem kaptak.
 |
| Egy kis maszekolás - busz, megálló, házak és igények (- külön, külön) |
A hétköznapokkal azért elvan a pótfalu. Szombaton viszont csak reggel
van egy busz 8-kor, tízkor egy vissza – halljuk. Vasárnap ez sincs. De
hová is mennének, ha minden zárva?
Ismerőssel találkozunk. A mozgáskorlátozott Ofella János az első
beköltözők egyike. A Tokodról ideköltöző család 2013-ban lelkesen mesélt
lapunknak, hogy 60 négyzetméteres otthonát ötödmagával lakta be, és
szép reményekkel néz a jövőbe. Mostanra Ofella úr állást kapott: a
máltai szeretetszolgálat helyi irodájában számítógépes adatrögzítést
végez. Ennek megfelelően nem is igen nyilatkozna, mert ahhoz már
engedély kell. Mi elmegyünk, ő marad, nem is igen forszírozzuk a
beszélgetést.
Az iroda előtti lépcsőn egy asszony ül, fiatal fiúval beszélget. Ő
itt afféle telefon-felügyelő. Mondja: délután háromig a
szeretetszolgálat készülékén ingyen telefonálhatnak a helyeik, de csak
előzetes bejelentkezés után, és kizárólag hivatalos ügyben. Fülke nincs a
telepen. Autója sok lakónak van, de a látszat kicsit csal, mert a
legtöbbnek csak kevés benzin lötyög a tankjában, ezerszer meggondolják,
elinduljanak-e vele. Ráadásul nem tennénk le a nagyesküt, hogy akár csak
a felének is érvényes a műszakija.
Az egyik portán egymást érik a drága autók, talán tucatnyi is áll
ott. Autószerelő – böki oda egy ritka járókelő, látva bámész
tekintetünket a kerítésnél. Ezért is érdemes volt idáig eljönnünk, hisz
autószervizt műhely nélkül eddig még nem láttunk.
Minthogy a kihalt utcákon végképp reménytelennek tűnik a
szóbaelegyedés, elzarándokolunk a boltig. A bejáratnál reklám: „Hazai
termék, magyar bor”. Érdeklődnénk forgalomról, miegymásról. Barátságos
eladónő tanácsolja: álljunk ki az ajtó elé, és számoljuk meg a vevőket.
Meghallgatjuk még, hogy az újságírók mind bunkók, szemben a csiszolt
modorú útszéli boltosokkal. Miután hamar ismét a friss levegőn találjuk
magunkat, már nincs érkezésünk megkérdezni vajon a boltban van-e hitel.
Persze a hitelkárosultak telepén miért is lenn
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése