Azt mondhatják, könnyen beszélünk, mert semmibe nem kerül. Közben meg az igazság az, hogy Önöknek nem kerül mindez semmibe. Ez egy teljes egészében közpénz és támogatástól mentes, tiszta blog. A megjelenő tartalmak a pénztelen valóságon alapulnak.
Olvassák, vagy ne; -egyre megy, a kibicnek semmi sem drága. A blog ingyenes, a tartalom sokat ér, mert ebben az a közvagyon, ami a háztartások többségéből hiányzik. Közéletről, pénzről, politikáról van itt szó.
"Felkészülünk arra, hogy nagy számban fogadjunk bevándorlókat."
B. Netanjahu
Benjamin Netanjahu izaeli miniszterelnök a legújabb európai terrortámadás, a koppenhágai lövöldözés
után (ahogy a párizsi terrorcselekményekkor is) azt üzente az európai
zsidóknak, hogy Izrael szívesen látja azokat a zsidókat, akik a terrorveszély miatt emigrálnának Európából. (Az ottani törvények szerint
az kaphat odaérkezése után izraeli állampolgárságot, akinek legalább az
egyik nagyszülőjük zsidó.)
黒龍 - Ezt a logikát!Mert Izraelben aztán tényleg nincs terrorveszély.
A
izraeli miniszterelnök felszólította az európai zsidókat és a világ
zsidóságát, hogy vándoroljanak ki Izraelbe. A dániai lövöldözésekre
reagálva Benjámin Netanjahu arra emlékeztetett, hogy ismét zsidókat
öltek meg Európában. A szokásos vasárnapi kormányülés kezdetén
hangsúlyozta, hogy Izrael minden zsidó hazája, amely tárt karokkal várja
őket.
“Felkészülünk
arra, hogy nagy számban fogadjunk bevándorlókat.” Az izraeli
miniszterelnök az európai zsidóságot megosztó reakcióval állt elő a
Koppenhágában történt lőfegyveres támadás után. Tovább »
euronews »“Felkészülünk
arra, hogy nagy számban fogadjunk bevándorlókat.” Az izraeli
miniszterelnök az európai zsidóságot megosztó reakcióval állt elő a
Koppenhágában történt lőfegyveres támadás után.
“Felkészülünk
arra, hogy nagy számban fogadjunk bevándorlókat.” Az izraeli
miniszterelnök az európai zsidóságot megosztó reakcióval állt elő a
Koppenhágában történt lőfegyveres támadás után. Tovább »
Mint ismert, Angela Merkel német vezéregyéniség fővárosi látogatása során felkereste a helyi zsidóközösséget és ellátogatott Európa legnagyobb és talán legrendezettebb, legvédettebb zsinagógájába Budapesten a Dohány utcában.
Angela Merkel vizitjét Orbán Viktornál sokat, sokféleképpen értelmezték. Mindenki a maga meglátása szerint próbált valamit belemagyarázni. A lényeg azonban a háttérben és a kulisszák mögött zajlik, mint úgy általában mindig a politikát illetően. (Nincs ez másként Ócsán sem, amikor a köznép számára elérhetetlen, vagy felfedezhetetlen intézkedések és események követik egymás. A nép többnyire már csak a puszta és megváltozhatatlan tényekkel szembesül. Lásd kommunális adó, polgármesteri autó, stb.)
A világpolitika mindig is a háttérben zajlott. A hazánk elleni politikai támadásokat háttérbe szorítja és elcsendesíti az Ukrán és a görög helyzet, amit szintén a politikusok generáltak. Ne feledjük, a hosszú évekig Németországban élő Vlagyimir Klicskó miként adta fel a kinti jólétet és kerül a Majdanra, s végül a kijevi polgármesteri trónra. A német felkészülés eredménye egyesek vélemények szerint a konfliktus exportálása volt. Németország pedig vezető szerepet tölt be Európa életében. Tehát miért ne gondolhatnák olyan összeesküvés elméletekre, és nem éppen megalapozatlan orosz és más elemzői véleményekre, mely szerint a NATO vonalának kitolása fontosabb a nyugati (és ebben értsük az amerikai-izraeli) koalíció számára, mint a függetlenség, vagy a demokrácia. Ukrajna egy megtört ország, aki eddig az oroszok emlőjéből táplálkozott. Az oroszbarát vezetés megengedhette magának a mérhetetlen hiány és adósság mentén is az elfogadható életkörülményeket. Az elszakadás azonban érthető mód azonnal a látszólagos pénzügyi egyensúly felbomlásával járt. Az ellopott, vagy megcsapolt (tranzit-) gázszállítmányok, a kifizetetlenek számlák azonnal előtérbe kerültek, mint orosz követelés. A gázszállítások leállítása az egész ukrán nép nyomorát serkentette.
Erre jött a jóságos nyugat aki azonnali segítséget, lehetőséget ígért, mondanom sem kell nem önzetlen szándékból. Az ukrán piac hatalmas felvevőképességgel és lehetőséggel kecsegtet minden szempontból. Az átállás nem csak geopolitikailag, hanem gazdaságilag annyira fontos a stagnáló Európa és a fegyverkezésre éhes, haditechnikai exportra törekvő amerikai zsidóság számára, hogy ezért már érdemes a konfliktust demokráciát exportálni.
A NATO keleti határainak bővítése azt jelenti, hogy a szövetség hadereje az oroszok közvetlen határvonalába sorakoztatható, amivel erősen lehet irritálni, (mások szerint féken tartani) az orosz medvét. Moszkva rakétákkal való elérése lerövidül és a nukleáris fenyegetettség testközelbe kerül. Olyan ez, mint kést tartani a gyomorszájhoz és úgy élni, dolgozni napjában. Szóval érthető a kihívás és az ellenállás. Aztán gazdaságilag sem mindegy, hogy a stagnáló Európa minként képes magának új piacokat szerezni. Az IMF-nek a hitelkihelyezés a lényeg és a tőkésnek a haszonszerzés. Mindez összevág és beleillik az ikrán válság néven elhíresült konfliktusba. Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy ma a világ két legerősebb haditechnikai cégeit fenntartó és jobban fegyverkező országa az amerikai és az izraeli. Az első a világháborút követően nem csökkentette haderejét és kapacitását, hanem azt fenntartva és fejlesztve inkább kiterjesztette és más földrészekre telepítette konfliktuskezelésként (-lásd mint legutóbb Irak, Afganisztán - de ezzel már érintőlegesen foglalkoztunk egy írás erejéig). A második pedig egy katonai állam, ami egész egyszerűen az elnyomásra és a környék elnyomására és a saját létjogosultságának fenntartására törekszik. Izrael ennek ellenére a világban szétszór diaszpórájára támaszkodva szól bele mindannyiunk életébe.(Világ helyzete.com)
Nem véletlen az egyre erősödő ellenállás, amit Izrael azonnal jól megül és a Holokauszt kapcsán antiszemitizmust kiállva elítéltet. Ebben szintén a politikai érdek és az említett diaszpóra a háttér, illetve a segítség. Ma már ott tartunk, hogy nem csak a holokauszt és annak számadatait, vagy létjogosultságát nem lehet vitatni, vagy felvetni, hanem már odáig jutottunk, hogy a cionista kifejezést sem lesz majd szabad használni, mert jelző értékkel viseltetik a zsidóság egységére. Ez pedig vagy annyira lehet igaz, mint a holokauszt, vagy pedig minden zsidó cionista. Ez utóbbi azonban nem lehet valós, hiszen a zsidóságon belül is több elkülönülő hívőréteg, szekció és vallási fanatizmus létezik. A (cionizmus) cionisták csak egy szűk csoportja a zsidóság egyvelegének. Elvégre a Hámász sem a palesztinok. A valóság, a tények összemosása, a zavaros képezett és a gazdaság-politikai nyomás a tőkés társadalom egyik hadereje. Ami nem nem meggy így (zsidó-kártya), az majd működik amúgy (Ukrajna).
Szóval akkor hogy is állunk Angela látogatásával?
Anders Behring Brevik - norvégiából
Nálunk kevésbé ismert az a jelenség, mely Európa más országaiban (nyugaton) túlnyomórészt uralkodik. És itt nem a társadalmi jólétre, hanem a belpolitikára gondoljunk. Európa legnagyobb zsidó közössége Franciaországban él. A második legnagyobb hazánkban. A többiek nagyobb csoportokban szétszórva. De jut belőle a németeknek, a belgáknak és még észak-nyugatabbra is. A lényeg a befolyásuk és a befolyásosukban rejlik, valamint a velük szembeni ellenállásban. A franciáknál egyre erősödik az az érzelmi válság, ami nem egyszer nyílt kifejezésként gyújtogatásokban jelentkezik. A németeknél szintén ez tapasztalható.
Angela Merkel német kancellár az egyenlőség és a szabadság európai
alapértékeinek talaján állva folyamatosan fellép a diszkrimináció minden
formája ellen, beleértve a zsidógyűlöletet éppúgy, mint az
iszlámellenességet. Ugyanakkor a franciaországi események kapcsán a
német kormányfő az iszlám hit és az iszlamista terrorizmus viszonyának
tisztázására szólított fel. Az alábbiakból úgy tűnik, ez nem lesz
egyszerű feladat. - olvasható a zsidó politikai és kulturális folyóiratban.
Immár megszokott kép Európában (A felvétel Berlinben készült. Fotó: dpa)
A wuppertali zsinagóga elleni inzultusra tavaly nyáron, júliusban került sor: előszöra „Free Palestine!” feliratot mázolták az épület falára, majd néhány nappal később három férfi
Molotov-koktélokat dobott rá, 800 eurós kárt okozva. (Az
észak-rajna-vesztfáliai város korábbi zsinagógáját a németek gyújtották
fel az 1938-as Kristályéjszaka során.) Bár a bíróság a gyújtogatás
bűntettében felelősnek találta és elítélte az elkövetőket,
motivációjukként tagadta az antiszemitizmust, s ehelyett úgy
fogalmazott: tettükkel a palesztin származású német fiatalok az éppen
kiújuló „gázai konfliktusra akarták felhívni a figyelmet”.
Volker Beck, a németországi Zöld Párt képviselője a motívum tekintetében
tévesnek nevezte azt az elméletet, amit a bíróságon az egyik bíró képviselt. A bíró szerint a Közel-Keleten zajló konfliktus miatt
Németországban felgyújtani egy zsinagógát csak antiszemita motívumból
lehet. „Mi közük a németországi zsidóknak a közel-keleti konfliktushoz? –
tette fel a kérdést Volker Beck. – Pontosan ugyanannyi, mint a német
keresztényeknek, nem hívőknek vagy muszlimoknak, azaz abszolút semmi. A
bíró tudatlansága az antiszemitizmussal kapcsolatban különösen riasztó
sok német zsidó számára.”
Ezzel a kritikával áll összhangban egy másik német bíró felfogása, aki a
nyári Izrael-ellenes tüntetéseken történtek ügyében hozott ítéletet.
Gauri Sastry etnikai kisebbség elleni uszításban találta bűnösnek a 24
éves Taylan Can török származású, de németországi születésű
„aktivistát”. A Die Welt szerint egy koppenhágai tüntetésen Can
agresszív Izrael-ellenes szlogeneket kiabált egy kölcsönzött rendőrségi
megafonba, míg az Essenben (szülővárosában) általa szervezett
demonstráción a tömeg (egyebek közt) „Adolf Hitler! Hamasz! Hamasz!
Gázkamrába a zsidókkal!” - kiáltásokkal vonult fel.
A wuppertali zsinagóga a merénylet után
Hazánkban ilyen cselekedetek nem ismertek. Minket kevesebbért is kikezdenek, vagy leantiszemitáznak. Míg Merkelt nem nevezik nácinak, és a helyi Zöld Pártot sem, addig nálunk büntetlenül lehet nyilasozni, nácizni és gyalázkodni a kormányfővel, a Jobbikkal és minden más jobb érzeésű magyar emberrel szemben. Mi ez, ha nem provokáció, vagy a tűrőképességünk próbája?
Angela Merkel kapcsán a liberális és balfék politika csahosai mind a jobboldalt szapulta Orbánon keresztül. Azzal senki nem foglalkozott, hogy a zsinagógában tett kancellári látogatás a németek vezeklése az ottani események kapcsán. Az sem volt fontos, hogy a németek az ukrán-orosz helyzet kapcsán és az összevont tárgyalásokat megelőzően fontosnak tartották hazánk meglátást és véleményét az ügyben, mert amíg a lengyelek amerika-barátként a háború kiszélesítése és az oroszok lenyomása mellett vannak az amerikai-zsidó érdekek vonulatában, addig Magyarország a békés rendezésre vágyik, nem akar a határai mentén még egy jugoszláv típusú háborút.
Angela tulajdonképpen ezért a két dologért utazott ide. Jelképesen megmutatni a zsidóságnak, hogy fejet hajt, "behódol" és tisztelettel viseltetik irántuk, egyben kifejezni, hogy országa sem áll a háború kiszélesítése, vagy konfrontálása mellett. Így és ezután utazott a francia elnökkel az ukránokhoz, és ment Putyinhoz tárgyalni.
Angela Merkel kancellár és Heisler András, a Mo.-i
Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke a Dohány utcai zsinagóga
emlékparkjában(Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Tehát Angela Merkel látogatása, és Orbán Viktor felkeresése nem az elszigeteltségünk, hanem fontosságunk és tartásunk, a politikánk eredménye, amit sikerült az elmúlt évek a belpolitika pártjainak csatározásai és árulásai ellenére is megvalósítani. Mindez pedig nem azért volt lehetséges, mert nálunk nagy az antiszemitizmus, vagy mert nincs mozgástér, hanem pont ellenkezőleg. Nagy a hangulatkeltés és kicsi a mozgolódás, nincs valójában olyan elégedetlenség mint korábban, vagy olyan, amilyen most a nyugatot jellemzi, avagy veszélyezteti.
Mindez pedig nem más, mint hazánk és a jobboldali politikai tényszerű elismerése.
Tehát aki ezek után is nácizza, vagy fasiztázza a Jobboldalt, azzal szemben ugyanúgy kell viseltetni, mintha holokauszt-tagadó lenne. Ezt követeli az esélyegyenlőség, a tisztesség és a demokrácia.
Érdekes írást tett közzé a Ténytár blog az iskolarendszer, az önkormányzatok és az egyházi iskolák vonatkozásában.
Ez az írás némileg rávilágít arra a pár éve nagy vihart kavar eseményre, aminek során a városvezetés és a mostani református képviselő fejéből kipattant ötlettől vezérelve kívánták a városka egyetlen általános iskoláját átjátszani a református felekezetnek.
Ennek hátterében egyértelműen financiális gondok, a város gazdálkodásban fellehető gondok a büdzsé hiánya is közrejátszott, de a református lobbi szintén jó üzletet látott ebben. A támogatás a helyben el(be)ültetett presbiterek által támogatva jött létre. Így a Halászy Károly iskola ismert igazgatója, a mostani polgármester oldalán beválasztott lelkész és presbiter(ek) közreműködése és háttérmunkája mind fontos tényező volt ebben. Azonban a lakosság és szülők becserkészése a kudarcba fulladt. Részben a blog hírverése kapcsán, másrészt pedig a katolikusok és az egyházon kívüliek, az ateisták példátlan összefogása hangadása , tiltakozása kapcsán.
Az, hogy miért az alapoktatást biztosító általánost szemelték ki és nem a gimnáziumot, annak talán két oka lehetséges. Az egyik az általános iskola igazgatójának református elkötelezettsége és az ott betöltött hitélete lehet a magyarázat, valamint az, hogy az ismert alpolgármester, aki - sokak szerint jogilag nem egyértelműen alátámasztható mód - tanít (és nem oktat) a helyi gimnáziumban. Szatirikusan, vagy ironikusak azt is mondhatnánk, hogy Tamás nem akart egyházi iskolába járni. Hát ezért alakulhatott úgy, ahogy. Vagyis ezért esett a választás az általánosra. Csakhogy ezzel bakot lőttek, mert számos jogsérelem nélkül nem lehetett volna ezt az ügyet áterőltetni. A lényeg az, hogy ez még sem jött létre.
A most megosztásra kerülő, fentebb hivatkozott írás rávilágít a miértekre és az állami fenntartás gondjaira, de a vázolt jogsérelemre is. Sőt szóba jön a gimi, amiről itt helyben ilyesmi fel nem merült.
A blogbejegyzés közreadásával a törekvésünk az, hogy a dolgok mögé és lényegébe lásson az olvasó.
A különböző felekezetek által fenntartott intézmények száma 614-ről 909-re növekedett az elmúlt 4 évben, ami egyáltalán nem a megnövekedett hitéleti tevékenységnek és nem is a szülők akaratának
az eredménye. A kivéreztetett önkormányzatok ugyanis inkább lerázták
magukról az oktatási intézmények fenntartásával járó pluszterheket, így az utóbbi években számos intézmény került egyházi fenntartásba. (Ezzel egyébként számos faluban, kisvárosban sérül a tanulók semleges világnézetű oktatáshoz való joga).
Mindeközben az állam központosította a közoktatást, a Klik (Klebelsberg Intézményfenntartó Központ) létrehozásával központilag ejtőernyőztetve nevezve ki az igazgatókat, NER-kompatibilis egyentankönyvet erőltetve a gyerekekre. Az eredmény: romló teljesítmények a PISA-teszteken, káoszba fulladt közoktatás (amit kénytelenek voltak elismerni) és az állami intézmények színvonalromlása az "államegyházi" intézményekhez képest.
Miért jobb az egyházi intézmények színvonala? Egyrészt, mert ugyanazt a támogatást, amit az önkormányzatoknak nem adott meg az állam, azt az egyházaknak megadja. Másrészt, egy sor
olyan kedvezménnyel rendelkeznek ma már (a különböző anyagi
juttatásoktól kezdve az osztálylétszámon át a szabad
tankönyvválasztásig), amelynek köszönthetően jelentős színvonalbeli
különbség alakult ki az állami és az egyházi iskolák között. A jelek szerint a kormányzatnak kimondatlan célja,
hogy elitképző intézményekké alakítsa az egyházi fenntartású iskolákat,
miközben az állami intézmények egyre gyengébb színvonalúak, sőt lassan
már a működésképtelenség határán vannak.
Egyházi iskolák térnyerése
Az önkormányzati iskolák egyházi átvételének véghajrája 2012. május 31-én zárult le. Eddig vehették át ugyanis a történelmi magyar egyházak azon önkormányzati iskolák üzemeltetését, ahol ezt a képviselő-testület megszavazta. Mivel az önkormányzatok többsége finanszírozási gondokkal küszködött, nem volt meglepő, hogy egy-egy döntésnél a képviselő-testület voksa a költségkímélőbb, a költséghatékonyabb megoldásokra esett. A kormány ezt kihasználva sikeresen kijátszotta a könnyebb ellenállás elvét az önkormányzatokkal szemben.
Sok önkormányzatnak tehát nem volt elég pénze az iskola működtetésére, és nem kapott eleget a központi költségvetésből sem. Ugyanazt a támogatást viszont, amit az önkormányzatoknak nem adott meg az állam, azt az egyházaknak megadta.
Tehát, hála az adófizetők pénzének, a részrehajló elosztásának, az
egyházaknak viszonylag könnyebb fenntartani az iskolákat, mint az
önkormányzatoknak.
2013 januárjától pedig a önkormányzati kézben fennmaradó intézményeket, az azóta csúfos kudarcot vallott a Klik vette át, amit az állami kézben maradt közoktatási intézmények is megsínylettek. Ezt mára már a létrehozásáért felelős államtitkár, Hoffmann Rózsa sem tagadja:
Mindeközben tehát rohamosan növekedett az egyházi
fenntartásban lévő iskolák száma, de ez egyáltalán nem a megnövekedett
hitéleti tevékenységnek, és nem is a szülők akaratának, hanem az
önkormányzatok anyagi kényszerpályára állításának következménye.
A különböző történelmi egyházak kezében lévő intézmények száma jelentősen növekedett az
elmúlt években, amelyben a kormányzati átalakítások jelentős szerepet
játszottak. Mindebből úgy tűnik, hogy a kormány fontos stratégai
partnerként, sőt, úgymond szövetségesként tekint az egyházakra. Érdekes
miniszterelnökünk szavait összevetni ezzel a trenddel:
„Az egyházakban politikai szövetségest kereső pártok olyan
elkorhadt, régi világot képviselnek, amely soha többé nem fog
visszatérni Magyarországra” – mondta Orbán Viktor a Fidesz 1992-es pécsi kongresszusán.
No persze, ez az 1992-es Orbán, nem pedig a miniszterelnök
2015-ös, illibeláris verziója. Most már más szelek fújnak: az elmúlt
négy évben ugyanis nemcsak az állam vette át az önkormányzatoktól az
iskolákat, hanem az egyházak is számos intézményhez jutottak.
Miben más az egyházi iskolák helyzete?
Jelenleg az egyházi iskolákban sokkal jobban megbízhatnak a szülők, mivel olyan összefüggő
intézményrendszerrel rendelkeznek, amely az óvodától az érettségiig
végigviszi a gyermekeket. Ezzel szemben az állami intézményrendszert
szétforgácsolták: a kormány az óvoda fenntartását az
önkormányzatoknál hagyta, az általános iskolákat és a gimnáziumokat a
Klik alá rendelte, a szakképző intézményeket és a szakközépiskolákat a
Nemzetgazdasági Minisztérium alá helyezték.
Ráadásul a különböző felekezetek által irányított iskolákra más-más szabályok vonatkoznak.
Az egyházi iskoláknak a fenntartó saját kerettantervet hagyhat jóvá,
azaz eltérhetnek a központi tananyagtól, sőt, olyan tankönyvből
oktathatnak, amilyenből csak akarnak.
Ez azért fontos hangsúlyozni, mivel jól tudható, hogy jelenleg milyen pocsék tankönyvekből kénytelenek tanulni az állami kézben lévő iskolák növendékei. A Népszabadság információi szerint ezen kívül jelentős uniós forrást is sikerült olyan egyházi iskoláknak szereznie, amelyek alig szorulnak rá.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kormány az „elitképzést” a vele szinte
már szövetségesi viszonyban lévő egyházakkal kívánja létrehozni.
Egyházi fenntartású köznevelési intézmények legfőbb, az állami fenntartású intézményektől eltérő szabályozásai (20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet):
- vallási tekintetben elkötelezetten működhetnek
- nincs kötelező tanulófelvétel, nincs kötelező csoportlétszám
- kerettantervet a fenntartó (egyház) választhat
- tankönyvet a fenntartó (egyház) választhat
- bizonyos feltételek teljesítése esetén kiegészítő támogatást kaphat
- igazgatót a fenntartó (egyház) nevez ki az oktatásért felelős miniszter egyetértésével
A közoktatás egy olyan kiemelkedő terület, amelynek
működésképtelenségét az elmúlt években egyértelműen a kormányzati
átalakításoknak "köszönhetjük".
Ha a közoktatást a kormány valóban súlyának megfelelően
igyekezne kezelni és konzultálna a terület szakértőivel, bizonyára nem
tartanánk ma ott, ahol. Többek között az MTA tanulmánya is
ad tippeket, milyen lépésekre lenne szükség. Ők Lengyelország példáját
hozzák fel, ahol éppen meghosszabbították az alapképzést, jelentősen
növelték a tanári béreket, továbbá módszertanilag is újítottak a
pedagógiában. Az eredmények a lengyeleket igazolják, elég csak az
oktatási kompetenciákat mérő PISA-tesztre gondolni, amelyben elhúztak mellettünk.
Ha eddig még nem vettünk semmit párunknak, akkor sem kell kétségbe esni. Lehetőleg töltsük együtt az estét szerelmünkkel. Összebújva.
Február 14. napját ki így, ki úgy tartja meg. Vannak olyanok, akik
egyszerűen átugorják. Van olyan párkapcsolat ahol ezzel keveset
törődnek, vagy meg sem emlékeznek róla. Mások azonban virágot,
apró csokoládét, vagy akár egy wellness hétvégét szerveznek
az alkalomra. De meglephetjük szívünk választottját egy kellemes
éttermi vacsorával
is. Az idő eltöltéséhez persze nem feltétlenül kell étterembe mennünk, a
nők azt is nagyra értékelik, ha párjuk a maga által főzött étellel és gyertyafénnyel várja.
Végül annak sem kell elkeserednie, aki nem mozog otthonosan a konyhában. Egy hangulatos, lakás, a fürdősótól illatozó forró fürdő, a
teleengedett kád és a hangulatos fényekkel teli lakás is
kiváló meglepetés lehet egy koccintással a párkapcsolatunk számára.
A fiatalabbak, a ma ifjú hölgyek szívesen fogadják az e-napi bókokat, a
kedveskedést. Ez a nap a párkapcsolatról és az egymás iránti
szeretettől, annak kifejezéséről szól. A páros örömszerzésről, a
boldogságról. Arról, hogy miként tudunk egymásra hatni. (Perlekedés nélkül.)
A Belügyminisztérium börtön építésére alkalmas önkormányzati tulajdonú földterületet keres férőhelybővítő beruházáshoz.
A tárca pályázati felhívása szerint a legalább 500 férőhelyes börtön
építését 2017-ben kezdenék, működése 2018-2019-ben kezdődne. A
pályázatokat március 31-éig lehet benyújtani a Büntetés-végrehajtás
Országos Parancsnokságához.
A forráshiánnyal és munkanélküliséggel küszködő települések nagyon komolyan fontolóra veszik a BM terveit, és egyre többen elgondolkodnak annak hasznán.
Többen is úgy vélik, hogy egy helyi börtönkomplexum számos előnyt hozna a városnak. A börtön új lehetőségeket hozna a város életébe. Jól fizető álláslehetőségekkel, közszolgálati viszonnyal és otthonteremtési lehetőségekkel. A létesítmény kiszolgálása a városi infrastruktúrát, az új munkahely a városi életet pezsdíteni. A börtönőrök elhelyezése egyfajta otthonteremtési programmal járna együtt, ami nem csak a városi lélekszámra, hanem a vásárlói erőre is hatással lenne. A rabok foglalkoztatása az ipart, a vállalkozói szférát és a közlekedést serkentené. Az egész beruházás és a működtetés, a várost hozná helyzetbe. Javulna a helyi közbiztonság - erre meglévő példák, statisztikák vannak, - és nőne a biztonságérzet. Javulna a városi környezet és növekedne az adóbevétel.
Összességében a létesítmény megvalósítása az adott település életére kiható jobblétet eredményezhet.
Nem véletlenül hallani arról, hogy többen is elgondolkodnak a befogadáson.
A Belügyminisztérium felhívására a Nógrád megyei Bátonyterenye
önkormányzata azt tervezi, hogy földterületet ajánl fel az új börtön
megépítésére. A képviselő-testület már tárgyalt erről, de a végleges
döntést a lakosság megkérdezése után hozzák meg – közölte a város
polgármestere pénteken.
Nagy-Majdon József (Fidesz-KDNP) elmondta:
dolgoznak a legjobb terület kiválasztásán, és február végén-március
elején kerül újra a képviselő-testület elé a börtönépítés kérdése. A
lakosság véleményét addig fórumon vagy kérdőíves formában kérdezik majd
meg.
A polgármester hozzátette: a beruházás Bátonyterenye és a térség érdekét
szolgálhatja, ha megvalósulna, a közbiztonság erősödésével,
munkahelyteremtéssel is számolhatnának.
Nógrád megyében Bátonyterenye a második város, amely új börtön
építésében gondolkodik.
Mindezek az előnyök felkelthetik Ócsa érdeklődését is, hiszen Alsópakonyon a be nem épített területek megfelelő alapot biztosíthatna egy ilyen beruházáshoz.
A felvetés azért valós, mert a szociális lakónegyed bővítése már biztos, hogy nem valósul meg. A kijelölt és parlagon álló terület megfelelő lehet ehhez. Sőt, az esetlegen felépülő börtön melletti és közeli területek ipari termelésre alkalmas adottsággal bírnak. Ócsa infrastruktúrája, közigazgatása, térbeli elhelyezkedése, közúti kapcsolódása a Budapest-Kecskemét-Szeged tengelyen kimondottan kedvező és kecsegtető lehetőséget ad.
Tudtunkkal kormányfelkérés még nem érkezett a hivatalhoz, és az önkormányzati vezetés sem gondolkodott még el ezen, de ami késik, az nem múlik alapon, bármikor feleszmélhet a "mester" és felkaphat egy ilyen gondolatot. Helyi szinten mindezt a szokásos mód, egy rendkívüli ülés keretében kieszközölt elvi hozzájárulással elindítható. A pályázat sem igényel különösen nagy előmunkát, vagy kidolgozást. Tehát nem lehetetlen a felvetés és az idevonatkozó elképzelés.
A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője fokozott ellenőrzést
rendelt el a megye területén. Péntek délután 13 órától vasárnap éjfélig
kell a szokásosnál nagyobb rendőri jelenlétre számítani.
A fokozott ellenőrzés célja a megye területén történő balesetek
(halálos kimenetelű és személyi sérüléssel járó) megelőzése érdekében az
ittas vagy bódult állapotban vezető személyek kiszűrése, a szabályszegő
járművezetők intézkedés alá vonása, a gyalogosok és a kerékpárosok
közúti közlekedésére vonatkozó közlekedési szabályok betartása, a
passzív biztonsági eszközök használatának, valamint a járművek műszaki
állapotának ellenőrzése.
Az ellenőrzés keretében a rendőrök személyeket igazoltathatnak,
ruházatukat, járművüket átvizsgálhatják, a közbiztonságra veszélyt
jelentő eszközöket, anyagokat lefoglalhatják.
A rendőrség mindent megtesz annak érdekében, hogy a fokozott
ellenőrzés az állampolgárokat ne zavarja, célja kizárólag a jogsértő
cselekmények megelőzése, illetve megakadályozása.
Ismeretes egy bátor "magyar" zsidó, aki a vegzálásként átélt eljárások elől Júdeába menekült, ahol állami segítséggel "tengeti" életét, ami nagyrészt a magyarság, alázásával vagy internetes üzengetésekkel telik.
Ez a mocskos provokátor, aki nem képes más, akár zsidó jogászként, ügyvédként megélni, de a feltűnés kedvéért nemzeti alakjaink, szobrát képes megrongálni, elődeinket gyalázni úgy, hogy aztán oltalmat kér a baráti Izraeltől, egy olyan jellemes kiállást takar, hogy képes lennék köpni egyet.
Leprostizta és lincselőnek nevezte Wittner Máriát. A bíróság emiatt 180 óra közmunkára ítélte. Az időközben Izraelben letelepedett Dániel Péter
szerint őt üldözik, és folytatja a prostizást.
Dániel Péter egy olyan zsidó, akire nem lehetünk büszkék. Egy nem terroristának készült arab ennél kevesebbért is képes hite-szegetté válni. Ez meg büntetlenül szórja tele mocskaival a világhálót.
Nem véletlen az a magyar mondás, miszerint gyáva népnek nincs hazája. Dániel Pétert jellemtelensége és gyávasága tette hazátlanná, ha még egyáltalán van valami vonzalma errefelé. Dániel Péter izraeli állampolgár. Egy olyan országé, mely befogadta és "otthont", hazát biztosít számára. Mindez pedig jól jellemzi egy adott közösség létét és megítélést.
Pánczél Károly az új felosztás szerint Szűcs Lajos helyi lakost váltotta a Fidesz rajzolta választási körzeteben.
Érdekes volt ez a helycsere, hiszen így egyikük sem a valósan élt korábbi körzetükben maradva indultak. Mint ismert, Szűcs Lajos Ócsát és az otthonát is biztosító területet adta fel a győzelmi törekvései során akkor, amikor a választásokon ott, és abban a körzetükben indult, ahol az őt váltó Pánczél Károly még évek óta ténykedett. Gondoljunk csak abba, miszerint Pánczél Károly gyáli alpolgármesterként dolgozott, miközben erre a területre pályázott. Az itt élő és ténykedő parlamenti képviselő, pedig átmegy arra az oldalra (M5 túlpartja), ahol a kollégája muzsikált.
Pánczél Károly szinte azonos Toyotáját (legalábbis típusban és színben) a polgármesteri tisztségéhez kapta, míg Szűcs Lajos ki tudja honnan, amikor a korábbi Lexust váltotta fel ezzel az állítólag drága típussal. Az autó drága mivoltáról Pánczél Károly vonatkozásában több írás is elérhető még a neten, de a Jobbik is szóvátette anno. (Na, nem a helyi, hanem a szomszédos szervezete.) Szűcs Lajos autójának áráról csak feltételezések vannak az ismert típuson túl a felismerhető azonosságokon belül. A lényeg azonban nem is ez, hanem a szoros együttműködés, a partnerség ami a két azonos márkán belül és a helycserés választási induláson tárult elénk. Ezek által jól érzékelhető, hogy miként jön létre az egy a tábor és egy a szekér fogalmát a pártosabb kritikusok.
A hosszas felvetést követően nézzük akkor, hogy most mi a baj a szavazókat váltó politikai páros egyik, most felkapott tagjával?
Pánczél Károly Ócsán, a megválasztása előtt, amolyan propagandaszereplésen 2013 júniusában
Mint tegnap látható volt a közösségi oldalakon, hogy több megosztástis kapott a Pánczél Károly cselekedetét firtató írás. Ez elég jól illusztrálja, hogy a vezetőpárt területi képviselőjének viselt dolgai érdeklik a népi közönség egy bizonyos szegmensét. A választók, vagy a rászavazok többségét azonban ez nem hinném, hogy megrendíti. (Lássuk be, hogy Szűcs Lajos távoli kiruccanása és a megyei iskolák fűtetlensége, vagy a fizetésképtelenségből fakadó hiányos étkeztetés sem tartotta vissza a legutóbb rá szavazókat.)
Szóval Pánczél Károly esetében sem hihető, hogy ez a kisebb fennhangon zengő eset befolyásolni fogja a párt, vagy annak egy ismert és nevezett tagjának az általános megítélését.
"Hivatali visszaélés miatt tett feljelentést Pánczél Károly fideszes képviselő ellen múlt héten egy csömöri férfi, B. László." - olvasható a közösségi oldalon.
A fideszes Pánczél Károlyt fel is jelentették hivatali visszaélés miatt. A tanulságos sztori az iskolarendszer és a pártos képviselői működéséről az Indexen található.
Horváth Tamás alpolgármester (Fidesz) a demonstráció rendezője - tüntetés Ócsán
A történteket nem részletezve Pánczél Károly jogkörének kiszélesítésével az ócsai emberek is találkozhattak akkor, amikor Horváth Tamás szervezői segédletével tartott fideszes ellentüntetés alkalmával ő maga úgy vette át az akkori területileg illetékes országgyűlési képviselő - Szűcs Lajos - helyett a petíciót, hogy arra itteni választói illetékessége nem volt. Akkoriban ezzel senki nem foglalkozott, de a blog beszámolt az eseményről.
Itt se nem illetékes képviselő, se nem a területért felelős, se nem itt élőként szerepel és avatkozik bele a helyi élet ügyeibe pusztán politikai célzattal - anno...
Ha azonban most kiakadnak egyesek a Károlyt övező eseményeken, és hatáskörét, vagy a jogkörét firtatják a beavatkozás ("leszólás") kapcsán, akkor az ócsai esetet sem szabad feledni, hiszen ez alkalommal is vitás az a jogkör, és politikai szerep, amit itt más helyett betöltött akkor.
...majd nyilatkozik Horváth Tamás mellett és Szűcs Lajos előtt úgy, mint egy illetékes
Pánczél Károly majd csak ezt követően lett a körzet (megválasztott) országgyűlési képviselője.
Mivel a város szatirikus lapja hivatalból nem adott tájékozást a jegyző menesztéséről, és annak okairól, így ezt a kötelezettséget Ócsa város blogja próbálta áthidalni akkor, amikor hírt adott dr Szabó György munkaviszonyának megszüntetéséről.
Elég mulatságos, mondhatni szatirikus, hogy az önkormányzat hivatalos hírforrása a belső szerkesztésű újság nem közöl erről hírt, nem ad beszámolót. A tájékoztatási hiányosságokat, az ebbéli mulasztást a hivatalos városi honlap sem pótolta. Erről ott sincs semmi. Vélhetően a városlakók valószínűleg nem elég érettek erre, ahogy hallani lehetett a korábbi fórumot is valami hasonlatos indokkal számolták fel.
Az efféle éretlenségünket mi sem bizonyítja jobban, mint az a sok bárgyúság, amivel a helyi lapszámot hónapról hónapra megtölti a hivatalban státuszt kapott szerkesztő. Érdemi információ azonban alig. Mert míg a blog napjában képes valami újat hozni, addig az újság havi szinten inkább ismétli önmagát a beszámolók, vagy az újdonságok helyett. A jegyzőről sincs egyetlen szó. A főépítész szerződésbontása sem lett kommentálva. Úgy vélhetik ez belső ügy, nem része a közéletnek, és a demokráciának. Minek írni erről, vagy róla? Ez már amúgy a múlt. Ne feszegessük. Pártszinten meg a jövő számít. Erről szól az önkormányzati híradás.
Mert miről is olvashattunk az elmúlt időszakban? Tavaly decemberben elmaradt Bukodi Károlynak, (Kné) Molnár Anna szerkesztőnek tartott fogadóórája. Aztán januárban a havi önriportban a szerkesztő asszony alákérdezései nyomán újra felvetették a járdaépítési programot, leporolták, mint Aladdin a csodalámpást. Dörzsöltek is rajta egyet, hogy aki még nem tudná, az is értesüljön róla, hogy a jó önkormányzatunknál pályázni lehet arra, az őket illető feladatra, hogy vállaljuk fel a közjárdák kiépítését és valósítsuk meg helyettük. Építsünk egyet a házunk elé önerőből. A pályázat alapján az kerül elbírálásra, hogy ezért kinek mennyi anyagot számolnak el. Mert ezt ugyebár az önkori adja.
Majd eljött február az újság számára és ismét találkoztak az ismert
személyek egy fogadóóra kereti közt, amiből hír lett. Ekkor két kérdés
merült fel csupán az elmúltakat ismételve. Az egyik fontos a Városi
Vigasság, a másik meg újfent az energetikai pályázatokhoz köthető
napelemek felszerelése az iskola és a gimnázium vonatkozásában. Újfent szóba jött a három közintézmény elhúzódó energetikai beruházása. Ismét megtudhattuk, hogy a Bolyai, a Szabadidőközpont és a Nefelejcs óvoda vesz részt a korszerűsítésben. Csupán, hogy ne feledjük, ha netán nem látnánk vagy tapasztalnánk.
Ez valóban óriási dolog. A riportból megtudtuk, már hirdettek győztes kivitelezőt az egyiknél, míg a másiknál most írták ki a kivitelezői eljárást.
Más, fontos, lakosságot érintő felvetés nem került elő. Lakossági kérdés nem volt.
Így azt sem tudtuk meg, hogy mikor és miért menesztették a megszokott, hosszú évekig a települést szolgáló immáron városi jegyzőt. Azt a Szabó Györgyöt, aki a nagyközséget egészen a várossá válásig végigkísérte. A munkában, eddig. Azonban most, hogy Bukodi Károly megkezdte második polgármesteri ciklusát, kiseperhette, mint valami itt porsodó darabot. Pont akkor, (illetve az előtt,) amikor arról számolt be az újságban, hogy a város 10. születésnapjára készül.
Szabó György ezt már nem élheti meg velünk jegyzőként, annak ellenére, hogy alig ismert előttünk olyan helyi (városi) rendezvény, hivatalos ünnep, ahol Ő ne tette volna személyes tiszteletét megjelenésével. Ő valóban a hivatalt képviselte.
Most azonban ez szóra sem volt érdemes a szerkesztő asszony és az önkormányzati tisztségviselők jóvoltából. A hír és a tájékoztatás pedig nem számít, ahogy a beszámoló sem a lakosság felé. Vagyis ez utóbbi sem fontos a hivatal munkatársainak és az önkormányzatba delegáltaknak.
Jelenleg nincs választási időszak, mi most nem számítunk. De mintha magunk is lefogytunk volna, annyira súlytalanná váltunk az általunk beválasztottak számra. Persze nem tudni, hogy ezen egy hétvégi prédikáció mit segít(het). A lényeg azonban, hogy a jegyző távozásáról sem a szatirikussá váló újság, sem a hivatalos honlap nem számolt be. Ez pedig több mint méltatlan a lakosságra nézve.
Pedig pár napja már a hirdetés is megjelent, miszerint megüresedett a szék, és lehet pályázni a jegyzői posztra. Arra, a feladatra és helyre, amit jelenleg a kinevezett és megbízott (al)jegyző lát el. Egészen - előreláthatólag csak - a nyertes pályázó kinevezéséig. Most a volt aljegyző tölti be és látja el a jegyzői feladatkört. (Erről azért lehetett volna mit írni.) Persze az sem kizárt, hogy ide a kutya sem jelentkezik, - megismerve a helyi pénzügyi- gazdasági és morális viszonyokat. Aztán megtörténhet, hogy a "kis" jegyző marad, vagy kapja meg, "nyeri el" véglegesítve a beosztást. Egy új aljegyzőt mégis csak könnyebb majd találni és betanítani, mint egy jártas idegent. A jelenlegi meg már amúgy is érti a lényeget.
És mi számít, ha nem csak ez?
Ez talán fontosabb a tájékoztatásnál és a tájékozottságnál is. Ennek okán azonban rájövünk, hogy ennek a városnak valójában nincs szüksége egy olyan közpénzből finanszírozott újságra, mely csupa olyan dolgot közöl, ami nem is annyira lényeges, vagy jelentőséggel bíró, - hogy arról beszámoljanak.
Ezen az alapon egy szatirikus lap, egy vicc is többet érne, mert az legalább megnevettetné és jókedvre derítené a várost. Ez a helyi újság és a mögöttes mentalitás viszont lehangoló és elszomorító. Olyan ez, mint egy szomorújáték. Megváltjuk (kifizetjük) rá a jegyet, megnézzük, de nem tesz boldoggá bennünket.
Az Ócsai Kisbíró egyre inkább elszomorító jelensége a városnak. Ahogy maga a városka, úgy az önkormányzat és annak újságja is jobb sorsra lenne érdemes. A mögöttes célközönség, maga a olvasó pedig a jelenleginél eleve többet érdemel. Most ez nem adatik meg. Az önkormányzat (és a befektetett pénzünk, - adóink) által.