Agónizál az egykor volt radikális Jobbik - egyre többen a régi elveket valló új mozgalom oldalán ( - jobbra át)

A Jobbik az elnök Vona Gábor kifordulásával járó irányváltással leépítette és elvesztette egykori nemzeti-radikális arculatát. 

Vona az utóbbi időkben már megnyilatkozásaiban, és megnyilvánulásban azt mutatta, hogy az általa vezetett formáció egy olyan átkonvertált és szociál-liberalizált párttá vált, mely nem hogy nem sokban különbözik a szocialisták, az együtt és a karácsonyi-gyurcsányi vonaltól. 

Mindezt az országgyűlési választások összefogásai mutatták be a választók számára. A megmérettetés során már csak gyűjtőfogalomként emlegetett "ellenzék" néven emlegetett pártok összefogása igazolta vissza, hogy a Vona-féle Jobbik semmivel sem jobb a baloldalon szocializálódott liberális közegben gondolkodó és politizáló csoportosulásoknál.  

A párton belül zajló régi mozgalmi embereket Vona taktikusan leépítette, és a mögöttes tagságot átkódolta a maga által vélt néppárti útra. Arra a tévútra, amelyben az iszlamista farkastörvények, a keresztény értékek elébe kerültek, ahol a jobboldali nézeteket középszerű semmitmondásra váltották. 

Ebben a légüres térben a párt még kitartott tömegi egységében és a választások során mondhatni jó eredményt produkált, de ezt nem volt hajlandó továbbépítkezésre, párterősödésre fordítani. Vona lemondott, mert olyan képtelenséggel ámította önmagát és híveit, mely eleve elképzelhetetlen és teljesíthetetlen volt. Ebben pedig nem más, mint a vezető hatalom megszerzése, az ország irányítása szerepelt. Vona maga sem hihette, hogy ez sikerrel véghezvihető és megvalósítható Gyurcsány politikában tartása mellett. Ez a jobbik nem vállalta fel a harcot a liberális eszme és a magából kifordult baloldallal szemben. Felhagyott a konstruktív ellenzékiséggel és szembeszállt a saját jobboldalával. A Fideszt jobban kizárta az együttműködésből, mint a demokratikus koalíciót, vagy az átvezetést jelentő LMP-t. Vona ott libikókázott a liberális baloldali semmi közepén, ahol nem csak bázis, hanem levegő sem volt a túléléshez. 

Vona pártélete legnagyobb lehetőségét szúrta el azzal, hogy nem maradt a Fidesz mellett olyan konstruktív, ellenzéki szövetségesként, akivel kormánykoalíciót alkothatott volna. A Jobbik számára ez jelenthette volna az áttörést a Fidesz alkotta erős burkolaton. A Jobbik csak is így hathatott volna, és juthatott volna érvényre a jobboldali politizálásban. A Jobbiknak nem Fidesz szatellit párjaként, hanem annak lelkiismeretként kellett volna ésszerű szerepet vállalnia megtartva ellenzéki önállóságát. 

Szerintem csak és kizárólag ezzel tarthatta volna fenn erejét és szavazóbázisát a régi Jobbik úgy, hogy az elkövetkező ciklusban már mondhatni kormányzati tapasztalatokkal maga is kormánypárttá növekedjen. 

Jelen esetben nem ez történt. A Vona nevéhez fűzhető Jobbik a dögrovás perifériájára került. A választások során a kegyekért küzdő bal-liberális oldal magára hagyja, és kárörvendve nézi a belső oszlást.  Most a Jobbik a saját elnökválasztását követően a legmélyebb válságába süllyedt.

A törzstagok kiszorítása és maga a radikális elvek feloszlatása  annyira vállalhatatlanná vált, hogy számos jobb érzelmű tag egyfajta önmegvalósításba kezdett.  

Ez pedig nem más, mint a kiválás, és  egy új radikális mozgalom létrehozása. A Mi Hazánk nevezetű jobboldali formáció létrejötte és mai zászlóbontása az, amit Vona elért önmaga kifordulásával.

A Mi Hazánk olyan erősen nemzeti jobboldali érzelmű radikális személyeket ölel fel, mint Dúró Dóra, Novák Előd és a legradikálisabb iránymutató tag Toroczkai László. 

Itt még a szakadás előtt együtt, egy platformon

A korábbi Jobbik-alelnök – akit június elején kizártak a pártból – azt mondta, gyorsabban alakulnak
az események, mint amire számítottak, és akár egy éven belül vagy még hamarabb erősebbé válhatnak, mint a Jobbik.

A mozgalom – elmondása szerint – a társadalmat érintő problémákra akar rávilágítani, például a bankok ügyére, a devizahitelesek problémáira, Trianonra, az Európai Unióra, a be- és kivándorlásra.

Toroczkai László szólt arról is, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban olyan információk kerültek a birtokukba, amelyek szerint a „nemzetünkkel szembeni árulás is felmerülhet a Jobbikot irányító személyek kapcsán”.

Akár hogy is legyen, a Mi Hazánk egy reményteli kezdeményezés, mely szebb jövőt képes felmutatni a jobb érzelmű és a Jobbikból kiábrándult emberek számára.

Idő kérdése, hogy ki mikor ébred fel és érez rá a megtisztulásra.

*