Megjelent a drága Ócsai Kisbíró idei első száma - de minek, jelentéktelen, semmitmondó ( - Paksi Zita munkája)

Hétvégére bedobták az Ócsai Kisbíró új, Paksi Zita által szerkesztett januári számát.

Akár ki is dobhatták volna. Ennyire silány, szánalmasan gyenge és tartalmatlan lapszámot az elmúlt évek forráshiányos hónapjaiban sem voltak képesek produkálni. A több milliós költségvetésből előállított önkormányzati újság havi lapszámának az árát inkább az utak kátyúzására fordíthatta volna a polgármester, mintsem erre a semmitmondó programfüzetre.

Valójában semmi hír, frissesség, érdekesség, vagy olyan önkormányzati nem került a lapba, amiből az emberek valós képet, tájékoztatást kapnának a város életéről, az önkormányzat munkájáról, netán a mindennapjainkat körülvevő valós problémákról. A lakosok szinte semmit nem tudnak meg arról, hogy napjában mi történik a városban. Még havi összefoglaló formájában sem. A polgármesteri "interjúk", az ülések beszámolói semmitmondóak, alapjában véve inkább titkolódzó formát öltenek,  mintsem tájékoztatást adnának. A Bukodi-Horváth adta városvezetés elmúlt évei katasztrofális viszonyai csúcsosodnak ki az idei első lapszámban. hablatyolás és egy lesilányult programfüzet az egész, mely pusztán Paksi Zita szabadidős (ocsamuvhaz) tevékenységének beindulását propagálja.

Ócsa város ingyenes blogjának egyetlen bejegyzésében több tartalom, információ híradás lakozik, mint havonta megközelítőleg félmillióba kerülő kisvárosi lapba.

Az önkormányzat elmúlt évi és mondhatni eddigi munkája a mélypontra süllyedt. Ebben a mélységben leledzik az utóbbi évek egyik legjelentősebb (ha nem legnagyobb és legbotrányosabb környezetszennyezése) amit valahogy a városvezetés hozott össze. Ugyancsak ebbe a mélységben lakozik az önkormányzatiságunk, ahonnan úgy kerülhetnek ki hivatali adatok, hivatalos levelek, pénzek, hogy arról sem a lakosság nagy részét sem pedig a hatóságokat senki sem tájékoztatja. Olyan visszaélések, korrupciógyanús történések zajlanak a mélyben, amelyek azelőtt soha nem voltak jellemzőek. A városi polgárőrség elmúlt évei egy mélyrepülés volt. Boros Tibor nevéhez köthető számos személyes probléma, jogsértés került felszínre, aminek feltárása a környezetszennyezési ügyhöz hasonlatosan még várat magára. Az viszont saját beszámolóiból ismert, hogy a helyi polgárőrség létszáma egyharmadára csökkent, és az ismert húzóemberek távozásával mondhatni felhígult. Az elnökválasztás belharcai ugyanúgy megtépázta és felszakította az egyesületi egységet, ahogy az Egressy Gábor Szabadidőközpont vezetésének váltása is a helyi kulturális életet. 

Ma ott tartunk, hogy mind a polgárőseget, a kulturális életet és az önkormányzatiságot is szinte újra kell építeni és szervezni, mert az elmúlt közel 6 év munkássága nagy erőfeszítések árán, de sikerrel zúzta szét.

Ócsa ma rosszabbul áll, mint két választási ciklussal ezelőtt. 

 

Ócsa úgy kezdett bele az ide ide évbe, hogy az év végi rombolást görgeti tovább. Újjáépítésre gyors fejlődésre továbbra sincs semmi jel. A város hitelállománya, deficitje a végsőkig feszített. 

Ennyire szarul - mint ahogy ezt az Ócsai Kisbíró tartalmatlansága is kimutatja, - soha nem kezdtünk évet Ócsán. Kétségtelen,hogy mindezek mögött Ócsa vezető tisztségviselőinek, és az ócsai önkormányzati képviselők egyéni felelőssége rejtőzik.  

A kommunikáció jelentőségét még Horváth Tamás befolyásolása alatt fedezte fel a polgármester, amikor a helyi újságot kivették a Kulturális Bizottság keze-ügyéből.  

Egy kapcsolat vége - ismételten változás állt be az önkormányzati kommunikációban ( - Kisbíró és a mögöttes)

 

 Már csak az a kérdés, hogy mit kapunk a pénzünkért. Ezért sem mindegy, hogy ki szerkeszti avagy adjusztálja a lapot.  Az Ócsai Kisbíró az önkormányzati kommunikáció jelentős eszköze, a helyi ember hírforrása.  Elvileg innen értesülhet(ne) a városi élet, az önkormányzati, és az őt érintő események sokaságáról. Elméletileg ezért is készül az önök, mint helyi adófizetők pénzéből, önöknek.

A gyakorlat azonban egy kicsit mindig mást mutat.  Az önkormányzat újságját évek óta azt Oktatási, kulturális és sport Bizottság megkerülésével egyfajta személyi befolyással vezérelten irányítottan szerkesztik. Erre utalt a korábban megbízott "hivatásos" szerkesztők váltása a helyben foglalkoztatott belső munkatársra.  

Erről 2013-ban ezt lehetett olvasni: "Mint köztudott, az Ócsai Kisbíró szerkesztése, kiadása és kezelése kikerült a képviselő-testület és azon belül a Kulturális Bizottság fennhatósága alól, annak ellenére, hogy erről nem határoztak. Pontosan azért, mert Bukodi Jánosné bizottsági elnök ebbéli hatáskörét évek óta nem gyakorolja, azt felhatalmazás nélkül átengedte Horváth Tamásnak, aki így szinte egymaga uralva, kézi vezérlésre állította az önkormányzati lapot. Innentől az illetékes Kulturális Bizottságnak és annak behódolt elnökének semminemű ráhatása nincs az "önkormányzati" újságra. Bukodiné még azt is eltűrte, hogy a saját képviselőinek írásait kizárják a megjelenésből. A mostani arculatváltás és a szerkesztői csere is ezzel a nemtörődöm némasággal zajlott.  Bár meg kell jegyezni, hogy így volt ez korábban is, amikor a Bukodi-Horváth tandem hatalomra tört. Akkor Németh Györgyöt távolították el a laptól, és cserélték be a drága Fülöp Krisztinára és Moldován Ágnesre." 

Ez még 2010 végére és a 2011-es ismételt lapindításra vonatkozott.   

Sokan már ennek sem örültek, bár szakmai kézbe került az újság. Krisztina és Ágnes illőn be is mutatkozott, és változást hozott a lap stílusába Eleinte meg is jelentek olyan írások, amik eddig és ezt követően sem kaptak aztán helyet. Gondoljunk itt a Halászyban történt balhéra, mely azóta is kísérti Ócsa vezetését.

Aztán 2012. novemberében már nem ők vitték a lapot. Erről ennyi volt a hír:  "Kedves Olvasó! Változások szele fújt mostanában az Ócsai Kisbíró házatáján, új külsőt, új szerkesztőt, új témákat kapott az újság. Bízom benne, hogy tetszik Önöknek a megújult novemberi szám, kedvüket lelik a helyi hírek olvasásában, az ócsai programok színes bemutatásában. Ha észrevételük, javaslatuk van, ne habozzanak, várom leveleiket, ötleteiket a szerkesztőség postaládájába! Örömteli olvasást kívánok! Üdvözlettel, Kertészné Molnár Anna, szerkesztő"

(Kertészné,) Molnár Anna, csendes, visszahúzódó személyisége egy bizonyos ékkövet jelentett az apró városka önkormányzati életében. A lehetőségekhez képest kerülte a nagy nyílvánosságot. Ennek ellenére, igyekezett belevetni magát a hivatali munkába és bizonyítani rátermettségét. A mögöttes tartalommal nem is volt gond. Csupán a Kecskemét típusú nagyvároshoz szokott személyisége nem tudott megfelelőn akklimatizálódni Ócsa vidékies életviteléhez. Elfogadta a felettesi elvárásokat, és ennek megfelelően cselekedett. Mondhatni tette a dolgát. Szerkesztette az újságot, riportólt a polgármesterrel és megtöltötte a lapot. Egészen mostanáig.
 

Azóta is változik a önkormányzati lap háttere, stílusa, kommunikációja. Vesztünkre.

Paksi Zita ebben az egész folyamatban nem csak egy kommunkiációs munkatárs, aki ugródeszkának tekinti a mostani megbízatást, hanem maga a végrehajtó. Az aki nem híreket, hanem propagandát közöl. Meghatározó ember az újság, a tartalom, és így megjeleníthető információk terén. Ha nem számol be egyes eseményekről, akkor azt is hihetik, hogy azok nem léteznek. Pedig a valóság ennél több. Igenis súlyos gondok vannak Ócsán, amiről a vezetés fizetsége nyomán Zita sem számol be. Most persze neki is jól jön az új állás kínálta pénz és lehetőség. Idővel azonban maga is ugyanúgy le fog lelépni, mint elődje, vagy ahogy a polgárőség mostanság bedőlt, s távozó elnöke.

Valahol persze mindenki folytatja, és az élet is megy tovább, de hogy ezzel Ócsa hova süllyed, azt csak a környék felemelkedő és ránk letekintő polgársága látja át igazán. Itt a gödörben minden egysíkú és megszokott. A közöny és az önkormányzati kommunikáció párban jár. 

Kérdés viszont, hogy mi lesz a várossal, az itt élő emberekkel?

Az ócsai ember pedig egyre inkább fél közösségi megnyilvánulást tenni, és már Facebookozni sem mer felszabadultan, mert vagy a polgármester, vagy egy polgárőr, esetleg valami köztes megbízott képes felkeresni és számonkérni a megjelentett véleménye kapcsán. Nem egy tisztességes embert volt kénytelen elviselni a zaklatást, vagy visszavonni az általa szóvá tetteket. Már nem csak az a két ismert helyi lakos tette szóvá a kommentjei után bekövetkezett figyelmeztetést, hanem más személyek is visszajelezték ezt az ÁVH időkre emlékeztető jelenséget. Lassan a politikai megrendelés vagy feljelentés bíróságra kerülő koncepciós perek is egyre inkább megjelennek illetve visszatérnek. Ócsa sem ártatlan ebben. Bukodi városvezetése is tett már pár lépést e-felé, és kezdeményezett úgy eljárásokat, hogy arról nem számolt be. A háttérben fizetett ügyvédek meg ugyanúgy kiszolgálják jó pénzért a hatalmat, ahogy sokan mások is megélnek ebből.

 

Ma egy olyan virtuális világot élünk, ahol az arculat helyett a smink számít és nem a valóság a lényeg, hanem a megjelenített maszk, amit a kommunikáció vetít felénk. 

Az Ócsai Kisbíró és a Paksi Zita adta új szerkesztés mindezt biztosítja és tárja elénk. 

Valós problémák nélkül, tájidegen, életszerütlen vetület, álságosan beltartalom, mellébeszélés. 

Erre van most szükség, hogy ne a valós dolgokkal, a helyi problémákkal foglalkozzunk. 

Ezért erre van, és lesz pénz amíg a mostani vezetés kezében a hatalom. 

*