Tizenhat halálos áldozatot követelt az a buszbaleset, melyet a budapesti Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjai és tanárai szenvedtek el pénteken éjjel.
Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére hétfőre nemzeti
gyásznapot rendelt el a kormány az olaszországi buszbalesetben elhunyt
áldozatok emlékére - közölte Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki
Sajtóiroda vezetője az MTI-vel.
A Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet
szerint a nemzeti gyásznapon Magyarország lobogóját ünnepélyes keretek
között, katonai tiszteletadással az Országház előtt fel kell vonni, majd
félárbocra kell ereszteni. A meghatározott középületeken gyászlobogót
kell kifüggeszteni, illetőleg Magyarország lobogóját és az európai
lobogót félárbocra kell ereszteni. Az iskolákban tanóra vagy külön
diákrendezvény keretében méltó módon megemlékezést kell tartani.
Magyarország lobogóját hétfőn reggel nyolc órakor vonják fel, majd
eresztik félárbocra a budapesti Kossuth téren Áder János köztársasági
elnök és Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében.
A magyar diákcsoport tragikus buszbalesetének túlélői közül többen már
vasárnap hazatérhetnek. A rendőrség mindenkit meghallgatott, többen
elsírták magukat, amikor fel kellett idézniük, amit átéltek. Két sérült
nagyon súlyos állapotban van, egyiküket még azonosítani se tudták. Volt
szülő, aki a kórháznál tudta meg, hogy a gyereke is meghalt.
A rettenetes baleset során közvetlenül 16 fő vesztette életét. Több mint húszan megsérültek. A buszvezetők sorsáról, életéről nincs hír, ahogy sok más utasról sincs információ.
Két sérült és a holttestek azonosítatlansága miatt a konzulok
névkeresésre csak azt tudják mondani, hogy a túlélők, sértetlenek,
kórházban lévők listáján szerepel-e.
A buszon utazó tanárok próbálták a gyerekek életét menteni. A történelemtanár, K. Béla nem élte túl a tragédiát, az egyik testnevelőtanár pedig súlyos égési sérüléseket szenvedett.
Többeket nem sikerült még azonosítani.
Továbbra sem tudni, hogy mi okozta a balesetet, a hatóságok lefoglalták
az autósztráda videokameráját, és szemtanúkat hallgatnak meg.
A baleset megrázta az országot. A hírek fő sodra érthető mód erről szól. Szijjártó Péter külügyminiszter folyamatosan tájékoztatja az országot.
Igazából annyit és annyian fogtak a baleset kapcsán írásba, hogy én ezzel a szörnyűséggel igazán nem kívántam itt foglalkozni, hiszen annyi fájdalom, rossz érzés, bánat és gyász van e-mögött, hogy nem kéne ezt még tovább boncolgatni.
Csakhogy éppen az értelmetlen halál, a mögöttes fájdalom, az értetlenség hozza felszínre a kérdést: - miért kell kitenni iskolásokat a népszerűnek mondható sítúrák kapcsán több száz, ezer vagy még több kilométeres, országokon keresztül menő (és legyünk őszintén embert próbáló, néhol kulturálatlan) monoton buszos tortúráknak? Miért kell éjszakába nyúlóan tizenórákat a járműben ülve, aludva tölteni, csak azért, mert közelebb nem találtak olyan sípályát, ami a szervezőknek is megfelelne? Mi ebben a kulturált és jó? Miért nem lehet rövidebb távolságon belüli utak szervezni, amit nappal is letudhat az ember? Vagy miért nem vonattal, repülővel tesznek meg olyan távolságokat, amit a hivatásos sofőrök is csak a fizikai alkalmasságuk határán képesek teljesíteni?
Mert legyünk őszinték. Az együtt utazó sofőr, a vezető és a tartalék nem képes útközben olyan teljes értékű pihenésben részesülni, mint az, aki ezt saját otthonában, vagy egy folyamatos mozgás nélküli ágyban teheti. Az a pilóta, aki nem így készül a szolgálatra, az nem teljes értékű munkavállaló. Ilyen viszonyokat, egy gyerekcsoportot szállító jármű, egy iskolabusz esetében különösen nem lehetne megengedni.
Annyi baleset volt már, ami az emberi kimerültség, az elfáradás kapcsán történt! Miért kellett ismét egy ilyen, Európát is megviselő tragédiának bekövetkeznie ahhoz, hogy ezt komolyan vegyék?
Miért kell a tanároknak a diákságok ilyen körülményeknek kitéve olyan távolságokra utaztatni, amit csak folyamatos buszozással, és éjszakába nyúló vezetéssel tudnak abszolválni? Mi értelme van egy ilyen és ekkora mérvű kockázatvállalásnak egy-egy sítábor okán?
Miért pont a Nyugat-Alpok francia oldala a, ami megfelelő erre? Az ilyen úti cél elérése miért nem történhet vasúton? Vagy ha már az "olcsó" buszozást választják, akkor miért nem lehet egy olyan közeli helyet kiválasztani, amit nappali utazással is elérhetnének?
Miért kell a tanároknak, az oktatási intézményeknek ilyen, és hasonló kockázatoknak kitenni a diákságot? Miért engedi mindezek szervezését, lebonyolítását és véghezvitelét az oktatási minisztérium? Miért nem lehet ezt leszabályozni, hogy a gyermekeinket biztonságban érezzük, és tudjuk az oktatási rendszerben?
Okulásul azért, hogy az ilyen tragédiák ne fordulhassanak elő a jövőben!
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése