70 milliós kárpótlás - ártatlanok és cigányok, bűnözők és cigányok, vagy cigánybűnözők és áldozatok

A minap útközben hallom az autóban a hírekből, hogy 70 milliós kárpótlást fognak kapni a cigány családokat ért gyilkosságok áldozatainak hátramaradott családtagjai, csak még arról nem döntöttek, hogy készpénzben, vagy életjáradék formájában adják-e oda.

Fel is merült bennem, hogy vajon a cigánybűnözőknek áldozatul esett nem cigány áldozatokat, illetve az ő hozzátartozóikat miért nem támogatta soha a politika, miért kellett Szögi Lajos családjának perre menni? És vajon a családfő elvesztése miatt előállt anyagi ellehetetlenülésüket miért szemlélték ugyanazok a szervezetek tétlenül és részvétlenül, melyek a cigány áldozatok esetében nagyon is aktivizálták magukat a médiákban. Nem kellene minden vétlen áldozatra ugyanolyan részvéttel tekinteni? Nem kellene-e minden áldozatot kárpótolni? 

Aktuális „demokráciánkban” a válasz egyértelmű NEM!

Szögi Lajos úr szétütött autója

Tapasztalataink szerint a hivatalos tájékoztatásokban jelenlévő megkülönböztetés is így működik, ha az elkövető cigány származású, akkor bizonyosan elhallgatják, ha azonban az áldozat cigány, akkor természetesen a média rárepül mint a bizonyos légy, – kivéve, ha az elkövetők is cigányok voltak.

Aztán az is felmerült bennem a gyanús gyilkosságokkal kapcsolatban, hogy a bűnbakokra kirótt börtönbüntetések ellenére máig tisztázatlan maradt a gyilkosságok háttere. Fekete terepjárókat emlegettek, és még sok hasonló furcsaságot… Sokan feltételezik, hogy valójában „belső munkáról” van szó. Azaz maga a politika szervezte és hajtatta végre, saját zsoldosaival. Szimpla provokáció és hangulatkeltés céljából történtek az úgynevezett cigány gyilkosságok. Nem véletlenül pont olyan családokat ért támadás, melyben tisztességesen élő és dolgozó cigányok estek áldozatul. Ahogyan a helyszínek és időpontok kiválasztása sem a véletlenen múlt. Az elkövetők kapcsolatairól se igen „szivárogtattak” hivatalosan.
A megszokott kettős mérce pedig már csak hab a tortán.

A cigány-gyilkosságok körül a Népszabadság szerint is bűzlik valami –nem éppen sorscsapás, inkább más

Úgy gondoljuk, hogyha egyszer bizonyítást nyernek ezek tények és az emberek által felvetett kételyek, akkor az is ki fog derülni, hogy a brutális gyilkosságok és a kettős mércéjű kárpótlások valódi célja a megosztottság növelése. Ahogyan a cigánybűnözők által elkövetett gyilkosságok, atrocitások és nagy súlyú bűncselekmények igen enyhe elbírálása, büntetése is ezt a célt szolgálja.

Ároktői banda a bíróságon - időseket kínoztak halálra

"Nagymenőként" szabadlábon - gyilkosok

 Az ijesztő méreteket öltött cigánybűnözésnek köszönhetően a deviáns viselkedésük következményeként már amúgyis jelenlévő cigányellenesség tovább nőt, tehát a kettős mércéjű javadalmazásoknak, ítélkezéseknek vélhető célja a társadalom cigányellenességének fokozása, és a félelemkeltés volt. Valamint annak kiprovokálása, hogy a társadalom cigánybűnözéssel érintett rétegeit olyan önvédelmi reakciókra késztessék,illetve áldozataikból olyan bűnözőt, jobb esetben kiszolgáltatott ostobát faragjanak, amelyekre és akikre aztán újjal mutogatva lehet lecsapni, mondván, ők „kirekesztők, szegregálók, fasiszták, bűnözők, idegengyűlölők”!

A bíróságon - gyáván őrjöngve

Ha a cél nem is bizonyítható, mindenesetre a valós „eredmény” vagyis a következmény ez lett.

Mivel pedig sem a véletlenekben nem hiszünk, sem pedig azt nem gondoljuk, hogy a politika, a politikusok és irányítóik ostobák lennének, ezért azt kell gondolnunk, hogy e „véletlen” egybeesés nem is olyan véletlen.

Ám, ha ez nem lenne elég, nézzük csak meg, kik profitálnak belőle. A sértettek és az áldozatok bizonyosan nem. Az anyagi és propaganda hasznot, meg épp az előidézők és söpörték be. Azt pedig tudjuk kik állnak a politika dróton rángatottjai és a pénzhatalom mögött. E kettős mérce költségeit pedig – ahogyan eddig is – nem bőkezű adományozók állják saját zsebből, hanem az ellehetetlenített, agyon sanyargatott lakosság zsebéből és tányérjából lopják össze.

És még csodálkozunk, hogy a „politikus” meg a „bankár” szitokszóvá vált?!

  

Arató Péter – Szabad Riport

 *