Boros hazug gyülölködése és a valóság - avagy Magyar Péter és a Bethesda esete ( - nívósan és valóságosan)

 Boros Tibor egykoron a helyi polgárőrség vezetőjeként az országos szervezeti egység vezetőségéig vitte, aztán lecsúszott. Azóta sem dolgozik, a süketelésből éldegél, és napjában posztolgat gyűlölködő tartalmakat.

Az évek előrehaladtával egyre mélyebbre kerül. 

Ajánlott már így lőszertípust Orbán kilövésére, de kedveli a meleg posztokat.  Különösen szereti Szájer Józsefet, akihez valamiféle olyan erős vonzalom kötheti, mely egyre másra visszatérő eleme a közösségi megjelenítésének.  

Hasonlatos mód szeret politizálni és ennek során korábban Gyurcsány mellett, mostanság meg Magyra Péter mentén teszi közzé uszító megosztásait. 

Mindezeknek persze annyi köze a valósághoz, mint Tibornak a normalitáshoz. 

Azt osztja, hogy Magyar Péter 500 ezer (félmillió) forintot ajánlott fel a Bethesda kórháznak. (Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza.)  Igaz mindezt képtelen helyesen leírni a szerző mert Beteshda gyermekkórháznak nevezte a gondolt intézményt, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy magyarpéter.  Nem minősítem, mert a figura és az alakzat ismert. Persze kinek így, kinek úgy. 

Az egész kontrollálatlan és légből kapott, mert más hírforrások által nem megerősítették, de a levitézlett ellenállóknak nem is ez számít, hanem az, hogy ezzel orbánozhatnak egyet. Egy olyat, amiben sem összefüggés, sem más értelem nem fedezhető fel. 

Ezzel szemben azonban Magyar Péter volt ócsai lakos valóban adományozhatott a kórháznak, ahogy azt közösségi oldalán bemutatta. Ez nem csak egy színvonalbeli és emberi különbség Boros Tibor és a volt jobbikos, majd kétszerese polgármester-jelölt személyét illetően, hanem egy valóban előremutató dolog az ex-polgárőr viselt személyiségével szemközt. 

Aztán az is kiderült, hogy kár volt Boros és körének gennyeskedése, mert a Bethesda kórház hirtelen fakadt gondját máris megoldották.  Nem csak a tulajdonló Magyar Református Egyház, hanem a Ferencvárosi Torna Club is segítséget nyújtott.  

Mindez messze meghaladja azt, ami a híradásokban pánikrohamként hibaként megjelent, és messze túlmutat azon a valós segítségen, amit Magyar Péter illetve az aljasan szennyes Boros Tibor az eset kapcsán előadott.  

(Nem ideillő, de azért lássuk be, hogy 10 millió forintból a Bethesda kórház műtőjének steril klimatizálása is orvosolható, ha szakemberek szakmunkája kerül előtérbe, míg a Bukodi vezette Ócsán 16 millióból szerették volna háztartási célokra forgalmazott készülékekkel és a Fideszhez köthető képviselő-jelölt által megoldani a Bolyai gimi egyes tereinek részleges klimatizálását. Csakhogy érezzük a különbséget.)

*

Néma beismerés: - Hiába jönnek mennek az emberek, semmi érdemi változás ( - csak a drága vezetés marad)

Ócsa város polgármestere az önkormányzat hivatalos lapjában közreadott fogadóóráján ismeri és mondja tollba a csinos ismeri Paksi Zita szerkesztőnek, hogy a számos feladat mellett figyelmet kell szentelni a városi tulajdonú épületek és közterületek karbantartására is.

A pofánk leszakad, mikor ettől a fickótól ezt hallani vagy olvasni, hiszen másról sem ír a blog, mint a városi elhanyagoltságról, a lepusztult környezetünkről, vagy annak elszennyezéséről. Másról sem szólunk, mint az ócsai környezet összefüggéstelen foltjairól, az egybefüggő járdahálózat hiányáról, a kerékpárutak nem létéről, a lepusztulni hagyott, rogyadozott épületek állapotáról és városunk közterületi megjelenésének sivárságáról. A rendezetlen arculatról, a helyi közállapotokról és a vezetői beleszarásokról.

Ha a polgármester feleannyit figyelmet, energiát és pénzt fordítana a városi környezetre, mint amennyit az őt körülvevő csinos titkársági dolgozókra, a lapszerkesztőkre, vagy az utóbbi idő kiutazásaira fordít, akkor bizony más itt élők is jól érezhetnék magukat. Sőt nem csak az ócsai honpolgárok, hanem az ide látogatók is megtalálnák azt a vonzerőt, a csábítást, ami most hiányzik.

Sokszor a propaganda nem elég - Dalgety Bay visszautasította a közeledést

Mert nem elég mindig csak a polgármester mellé csábos külsőt biztosítani, ha az idelátogatások során a városi környezet valóságbeli megjelenése után csalódás az eredmény.  Talán ennek egyik legjobb példája a testvérvárosi kapcsolatok során beállt fiaskó lehet. A skóciai Dalgety Bay városának delegáltjai valami olyan negatívumot kaphattak Ócsán, aminek után a viszont látogatásra fogadni sem voltak hajlandóak a városi elitünk csapatát. Igaz, az akkori lapszerkesztője az Ócsai Kisbírónak még az ugyancsak reprezentatív Molnár Anna volt, de erről a negatív storyról azóta sem sokat lehet tudni. Mert a történtekről sem Annácska, sem Károly nem nyilatkozik. Az újdonsült lapszerkesztő pedig végképp nem, hiszen Ő még a saját bemutatkozásaival sem foglalkozott az újság hasábjain. A polgármester meg nem törődött a bemutatással ugyanúgy, ahogy az elődjénél sem, úgy most sem szólt róla. Igaz a régi búcsúztatására sem fordított figyelmet a mester. Mintha csak az számítana, hogy egy fiatal legyen az oldalán és minden más nem. Pedig a városi tisztség és a tisztesség ennél többet igényel. 

Az odafigyelés nem csak hölgyek vonatkozásában, hanem a város szempontjából is fontos lenne. Mert nem elég a lap hasábjain lenyilatkozni, hogy "az önkormányzatnak számos más feladata mellett figyelmet kell szentelnie a tulajdonában levő épületek és közterületek karbantartására", amikor láthatóan más a helyi trend. 

Hiába aszfaltoznak kívülről, ha nincs a megállóhoz vezető járda kiépítve - a márciusi lapszám ezzel a dicsőséggel indít

A városházával szemközt, a műemlék Premontrei kolostor szomszédságában évek óta omladozik az önkormányzat által bevásárolt lepusztult irodaépület. Nem hiszi az ember, hogy ezt nem látja a hivatalban lévő személy, vagy a sorokat közreadó újságíró. 

Református presbiteri ház - műemlék romokban

Aztán szintén a műemléki környezetben, ugyancsak a mostani református templom szomszédságában és az egyházi társaság tulajdonában éppen összedőlni készül az a presbiteri ház, (Ady E. u. 4.) ami elvileg örökségvédelem alatt áll.  

Sajnos ezzel sem foglalkozik a polgármester, ahogy Ócsa Város Önkormányzata Képviselő-testületének Oktatási, kulturális és sport Bizottság elnöke, Hantos Péter református lelkész sem.  Az embereknek már az az érzése, hogy valami telekspekuláció állhat a háttérben, a telek felszabadítása érdekében, amiért inkább kivárnak és hagyják összedőlni a műemlék épületet. Mi más vezérelheti az érintett feleket, hogy képesek ezt éveken át a természetre hagyni.  

Különös súlya van azoknak a szavaknak amit az önkormányzati újságban a polgármester fogadórája során közreadtak, hiszen abban arról a felelősségvállalásról is szót ejt, mely őket, mint önkormányzati tisztségviselőket terheli ez ügyben. Mert valójában hova fordítják a figyelmüket, ha nem a szoknyát nézzük, az ilyen roskadozó épületekre? 

Ma már nem ezt a régi arcot mutatja - a mi vezetés átformálta

Különös felelősség ez azok után, hogy az Ágasház felújítása után miket éltünk át.  Az egykori ágasfa cseréje, majd a hátsó kerítésrész elmaradt befejezése, és az ugyancsak műemléki területen lévő Lakatos-ház lebontása, elvesztése, valamint a telekrész további rendezetlensége.

Tájjellegű népi lakóházbelső - a mostani vezetés eltüntette

Ezek után tavaly még egy paraszti vályogház tűnt el, s kaphatott bontási engedélyt a területen. Mindezek és az ismert ottani házszerzések bizony azt igazolják, hogy az öreg templom környéke bizony a spekulánsok prédája lehet. A terület ma már sokkalta kevésbé őrzi ősi falujellegét, mit korábban, mikor több, a régi korra jellemző lakóház állt még ott. Ma ezek hiányában egyre inkább zsugorodik, pusztul és beszűkül az Ófalu (Öregfalu) környéke és csupán pár Tájházra apad. 

A reformátusok tulajdonában álló presbiteri ház évek óta elhagyatottan küzd az elemekkel a fennmaradásért. Dacol az egyházi (lelkészi)  lelketlenséggel szemben  a neki szánt  végzettel, a beteljesülés ellen. Ez a sorsára hagyott épület  annak a pár műemléki védelem alatt álló háznak az egyike az öregfaluban, ami még őrizi a kor magyaralföldi építészetének sajátosságait. Az öregfalu egykori 62 portájából ma már alig lelhető fel  pár ép parasztház. Hiába  vannak nyilvántartásba véve és élveznek elvi védelmet az Ócsai Tájvédelmi Körzet részeként, ha a műemlék templomot élvező egyháziak sem becsülik  megfelelően. Az eddig elhullottak és a két utolsó bontás is azt igazolja, hogy ez a meghatározás nem sokat jelent. Az ügyeskedők és az önkormányzatban is képesek a kijátszására. A Lakatos-ház eltüntetése szomorú példája ennek a lelketlenségnek. 

Erre a tévhitre volt ötmillió, a műemléki házra bezzeg nem telik

Bizony ez önkormányzati felelőtlenség, aminek fényes bizonyítékát szolgáltatja a Bukodi-Horváth alkotta pár(t)vezetés és a legutóbbi lapszámban adott (hivatkozott) nyilatkozat.  

Nyomon követhető, hogy költenek és mire nem. Az Ócsai Települési Értéktár részeként az Öregfalut nem is vették fel. Valóban ennyit jelent a számukra? Nem hisszük, hogy mindenki így van ezzel.

Ma ott tartunk, hogy ismert helyiek próbálnak ingatlant szerezni a területen és beköltözni a műemléki övezetbe. Ehhez pedig házra, vagy telekre van szükség. A korlátozások csak az ilyen-olyan megüresedést,  mint például az omlást, vagy összedőlést netán életveszélyessé vált bontást engedélyezhetik. Így játszották el a Lakatos-ház állagmegóvását és bontását. 

Oktatási, kulturális és sport Bizottság fideszes elnöke - lelkész

Bukodi Károly és Horváth Tamás felelőssége kétségtelen az ügyben. Most azonban a református lelkész is megfelelőn igazodik a csapathoz, hiszen az egyházi kötelékébe tartozó műemléki védettség alatt álló presbiteri ház megmentése érdekében semmit nem hallani. Nem tudunk egyetlen nyilatkozatról felmérésről, jegyzőkönyvi bejegyzésről, ami az elmúlt évek során dokumentálta volna azokat a törekvéseket, hogy az épület megmentése, állagmegóvása és korhű felújítása érdekében cselekedtek volna. Úgy látszik az összeomlásra várnak, hogy aztán a romokat a Lakatosházhoz hasonló mód tüntessék el. Eztán biztos előkerülnek a reformátusok bukszái és lesz pénz egy új ház létesítésére, amit majd a a lelkész is magáénak érezhet. 

A képen látható állapot az időmúlással tovább romlott - az önkormányzati vezetés és a református lelkész sem törődik vele

Bizony erre irányulhat a spekuláció és az elhanyagolás. Ehhez partner az önkormányzat, és valószínűleg ezért nem szólongatja fel, nem cseszegeti a reformátusokat az épület megmentésre. 

Bukodi Károly a népszerűséghajhászás közben elszólta magát a legutóbbi fogadóóráján. A vezetői posztjából adódó felelőssége ez ügyben is  kétségtelen.  Kérdés, hogy vállalja-e és cselekszik a roskadozó épületek megmentése érdekében, vagy megmarad magának a Lakatos-házbeli szinten?

Az egykori örökség, az önkormányzat által elbontott Lakatos-ház hűlt helye - a közeli presbiteri háznak is ez a sors vár

Mert ugyebár nem elég 4 évnyi alpolgármesterség és közel 6 évnyi városvezetés után egy tízméternyi aszfaltcsíkot felmutatni az egyik buszmegállónál, amikor ahhoz még járda sem vezet és akkor, amikor a városi gimnáziumnál még ennyire sem telik, de milliókból futja utazgatni, arculatot cserélni, úja autóra, év végi bónuszokra és költségvetésbe illesztett plusz juttatásokra. 

Eredményesség: Széchenyi utcai buszmegálló - az idevezető járdára már nem tellett a költségvetésből ( - mindig másra megy el a pénz)

Mindezt nem leplezi az újságnál csendben bekövetkezett váltás, hiszen a polgármester és a városvezetés mit sem változott.   

Sajnos a várossal kapcsolatosan ez már nem mondható el, hiszen nem, hogy nem változott semmi, hanem csak romlott a környezeti állapot. A vasúti parkolóberuházás hulladékának egy része a házaink tövébe került, a vasút átjárók továbbra is az idő martalékai, az úthálózatunk is vele pusztul, és a környezetünk sem újul meg.  

Mindezen tünetek számbavétele után bizony kevés az a máz, amit a mester magára igyekszik kenni a sajátos híradásai által. 

Háttér és képek: Internet - Facebook

*

Helyben református köntösbe bujtatják Istvánt - miként is emlékezhetnek meg egy szentről ( - Ócsa gusztusa)

Augusztus 20. államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe. 

Szent László király 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (illetve még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű. 

Ezzel szentté avatták I. Istvánt. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást.

A Szent Istvánra való emlékezésnek ugyan ezeréves hagyománya van, az államalapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a 20. században.

Szent László uralkodása idején az I. István által minden évben Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára.

I. (Szent) István király – születési nevén Vajk (?Esztergom, 970–980 k. – ?Esztergom, 1038. augusztus 15.) magyar nagyfejedelem, az első magyar Árpád-házi király. A keresztény magyar állam alapítója és az első magyar katolikus szent. A magyar és az európai történelem kiemelkedő jelentőségű alakja.

997-től magyar fejedelem és az ezredfordulón történt megkoronázása eredményeként Isten kegyelméből uralkodó magyar király. A magyarok országát a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény Magyar Királysággá alakította át. Ez az államalakulat 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt és a 20. századig fennmaradt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő magyar törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, és az ellene törő lázadásokat leverte. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án állami ünnepként, mint István király szentté avatásának napját ünnepelik meg.

István szentté avatásáról egyedül Hartvik püspök legendája őrzött meg tudósítást. Eszerint László király háromnapi böjtöt hirdetett. 

„Három napon át bajlódtak [István] szent testének kiemelésével, azt a helyéről elmozdítani semmi módon nem volt lehetséges. Az idő tájt ugyanis a bűnök odáig vezettek, hogy az említett László király és fivére, Salamon között súlyos nézeteltérés támadt, amely miatt Salamont elfogták és börtönbe zárták. Amint tehát a holttest kiemelésével hasztalan próbálkoztak, egy Karitas nevezetű asszonyszemély, aki a bökénysomlyói Szent Üdvözítő-templom melletti zárda lakója volt, s akinek életét az akkori közvélemény igen jelesnek tartotta, égi kinyilatkoztatásban részesülvén tudtára adta a királynak, hogy fáradozásuk hiábavaló; a szent király földi maradványait át nem szállíthatják addig, amíg Salamont a börtön rabságából ki nem eresztik, s a szabadság kegyelmét meg nem kapja. Kiengedték azért amazt a börtönből, és ismételten háromnapos böjtöt tartottak. Amikor a harmadik napon odaléptek, hogy a szent maradványokat elvigyék, a sír fölé helyezett hatalmas sziklát oly játszi könnyedséggel tudták eltávolítani onnét, mintha nem is lett volna súlya azelőtt. A harmadnapi vecsernye végeztével azután valamennyien várva várták az isteni irgalom jótéteményeit a szent férfiú érdemeiért, és Krisztus nyomban meg is látogatta népét: a szent hajlékot teljes terjedelmében elárasztották a mennyből küldött csodajelek.”

A betegek gyógyulásán kívül az is az égi jelek közé tartozott, hogy amikor „eltávolították a padlózatból kiemelkedő márványtáblát, és miután lejutottak a sírboltba, felnyitásakor olyan édes illatáradat borított el minden körötte állót, hogy úgy érezték, az Úr paradicsoma gyönyörűségeinek kellős közepébe csöppentek”. 

 

I. László király Istvánt, nagy elődjét a korabeli egyházi gyakorlat szerint 1083. augusztus 20-án az „oltár dicsőségére emelte”, azaz szentté avatta. Az ereklyék felemelésének napja a mai napig a magyar ajkú és hagyományú katolikus egyházakban első egyház- és államalapító királyunk ünnepnapja, amit kellő tiszteletadással, önálló liturgikus szövegekkel elsősorban egyházi-liturgikus ünnepként tartottak meg hosszú évszázadokon keresztül. Érdekes az Érdy-kódexben (1526–1527) a Karthausi Névtelen „neve” alatt hagyományozott magyar nyelvű prédikáció, amely bemutatja a szentéletű király életét, életművét és méltatja jelentőségét.

István, tehát szent. Augusztus 20.-a Ócsán is ennek a szentnek az ünnepe. Az államalapító Szent István napja a katolikusoknál ünnep, a református és az evangélikus egyházi szokás szerint nem az. A reformátusok augusztus utolsó vasárnapját tartják az új kenyér ünnepének. A református gyülekezetek általában Úrvacsorával ünneplik ezt.

Tehát augusztus 20.-án egy reformátustól új kenyeret szelve erre emlékezni, igencsak kifordult dolog.
A reformátusok a következő ünnepeket tartják meg: advent, karácsony, nagyböjt, virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek, húsvét, mennybemenetel, pünkösd. Ezeken kívül ünneplik az alábbi hármat:

- augusztus utolsó vasárnapja	Az új kenyér ünnepe	A református gyülekezetek általában Úrvacsorával ünneplik.
- október utolsó vasárnapja	Az új bor ünnepe	A református gyülekezetek általában Úrvacsorával ünneplik.
- október 31.	A Reformáció napja	A reformátusok és az evangélikusok közös hivatalos ünnepe.

A keresztény egyházi ünnepek részben az időjárás, illetve a mezőgazdasági munka meghatározó munkafázisaihoz igazodó ünnepekből nőttek ki, részben már a keresztény vallás kialakulása előtt más vallási rendszerekben (zsidóknál, a római birodalomban stb.) is léteztek és átvételre kerültek a keresztény naptárba. Az egyházak tudatosan alakították át a régebbi ünnepeket keresztény ünnepekké. Ilyenek a napfordulóhoz köthető ünnepek, mint a karácsony és a Szent István nap.

A katolikusok tisztelik a szenteket. 

A reformátusoknál egy asztal van csupán és csak hétvégén van istentisztelet. Csak néhány imát mondanak el és a pap prédikál. Nincs szentáldozás, hanem nagy ünnepeken van Úrvacsora osztás. Kenyeret és vizet oszt a pap a híveknek. A Szent István nap nem református ünnep.  Az ócsai úrvacsora bemutatás (a református lelkészi kenyér osztás) egyfajta képmutatás.

A nemzeti ünnep gondolata református oldalon csak az 1820-as években előkerült. Kováts Mátyás egri pap 1823-ban örömmel idézte és üdvözölte Báthori Gábor 1822-ben nyomtatásban megjelent prédikációját, ahol a dunamelléki református püspök így nyilatkozott: „Miért ne tarthatnánk Sz. István Király emlékezetére egy Nemzeti Innepet? Nem azért, hogy ötet imádnánk, hanem azt az Istent, aki őáltala, a Keresztény Vallás világát, Nemzetünk között is felderítette.”

Vagyis a reformátusoknak közel sem szent István. A rá való megemlékezés, vagy ünneplés is csak amolyan kegy, vagy mint látni fogjuk "kényszer" avagy elfogadottság

A 19. század folyamán (1831, 1842) több rendelet szabályozta az ünnep és a munkaszünet megtartását minden felekezet számára. Így kerülhetett sor például 1834. augusztus 20-án a pesti evangélikus templomban arra az istentiszteletre, ahol az Ez 45,16 alapján Dobos János óbudai református lelkész prédikált. 

Az ünneplés módja és mértéke 1848 után kissé beszűkült, szerényebbé vált, majd később, 1860-tól az önkényuralom elleni, felekezetektől független nemzeti tiltakozás alkalma lett március 15-ével együtt. 1878 februárjában Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet alkotott az ünnepnap nemzeti jellegének megerősítése végett, és egyúttal elrendelte, hogy lakossági kérelemre vagy a hatóságok rendeletére a lelkipásztoroknak istentiszteletet kell tartani. Mind a nemzetiségek, mind a protestáns egyházak erélyes tiltakozása miatt a rendelet nem lépett életbe. A megígért törvényi szabályozás helyett megszületett a már idézett 1891. évi törvénycikk.

Pap Ferenc (megjelent a reformátusok lapja augusztus 21-i számában) írása szerint:

Egyházunk országos zsinata 1937 decemberében elhatározta, hogy az 1931-től érvényben lévő Istentiszteleti Rendtartást új alkalmi istentiszteleti rendek kiadásával bővíti. Az október 31., március 15., István király napja és október 6. napjára tervezett prédikációs, katechizáló és könyörgéses istentiszteleti példák közül 1938-ban csak az István király napjára való példatár készült el. Ne gondoljuk, hogy új szertartásrendet szerettek volna alkotni, hanem a Ravasz László munkájaként megjelent füzet a bevett istentiszteleti rendek erre az alkalomra történő teljes kidolgozását tartalmazza (énekrend, imádságok, prédikáció, textusjavaslatok). E módon mi magunk is megemlékezhetünk az államalapító első királyról, egyúttal az augusztus 20-hoz közelebb első vasárnapon számos gyülekezetben a hálaadást is megtartják az új kenyérért. István Intelmeiben ezt olvassuk: „Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. (…) Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen.” 

Tehát augusztus 20.-a és István király napjának ünnepének megtartása (ami nem jelent alapjaiban tisztelet a szent felé) a református egyház keretei közt egyfajta lehetőség a megemlékezésre.  Csak 1938-ban készült erre példatár, ami tartalmazza ehhez a teljes kidolgozást. vagyis a reformátusok nem hitből, hanem egyfajta behódoltságból, alázatos kegygyakorlásból tartják meg ezt a napot másokkal szemben, hogy úgymond ne keljen harcolni az idő és más vallások sodrával szemben. 

Mindezért és a megtartandó egyszemélyi református István nap okán Ócsán ne legyen már úgy meghirdetve ez a kötött alkalom, mintha az valóban ünnepe lenne a reformátusoknak.

Ne hirdesse ezt úgy az önkormányzat, mintha egy ökumenikus szertartás lenne, hiszen itt sem más felekézett papjai, sem más vallás gyakorlása nem kerül bemutatásra.

Az, hogy a városvezetés és az önkormányzat kizárólag a református vallásban él és gondolkodik, az nem jelenti azt, hogy a várost és az országot képező magyarság is ebben véli üdvösségét. Az, hogy egy ilyen kiemelt napon a megemlékezést a polgármester és a református lelkész egy zenész műsor keretében letudja nem egész 90 perc alatt, jól példázza azt, hogy ez nem egy történelmi egyházi hagyomány. Hiába is ró a meghívóra bárki mást.

 Az ember személyiségének nélkülözhetetlen velejárója, hogy kifejezze és cselekedetekbe öltse belülről fakadó érzelmeit: örömét illetve bánatát.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt. Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

A szent Jobb körmenet története Mária Terézia hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után Raguzából visszaszerezte a Szent Jobbot, melyet nagy pompával Budára szállították. Itt az Ereklyét az Angolkisasszonyok gondjaira bízta a királynő, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését. Az 1800-as évek elejétől a budavári palota Zsigmond-kápolnájában az udvari vár plébános gondjaira volt bízva, ahol 1944-ig volt látható.

 

(A királyi palota Szent Zsigmond-kápolnája. Elbontották 1960-61-ben)

A Bach korszaktól 1944-ig minden év augusztus 20-án a Budavári Palota Udvari Várplébániájától a Nagyboldogasszony templomig haladt a menet. A II. világháború után az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre. Ekkor a pesti Ferences templomtól a Bazilikáig vonult a több százezres körmenet.

Ezt követően még kétszer tartottak körmenetet Budapest utcáin Mindszenty József bíboros hercegprímás vezetésével, majd 1948-tól negyven éves kényszerű szünet következett.

1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet.

A Szent Jobb körmenetre idén is szeretettel hívjuk és várjuk a plébániák zarándok közösségeit és az egyházi intézményeket.

 *

Halottak napi pihi van - vasárnap pedig csak a Fidesz ( - feltámadás helyett igehirdetés)

Most,(latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) a halottak napját tarjuk vasárnap.  

A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn- és büntetésteher van még lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.

Ma, itt Ócsán, egy letaglózott és tetszhalott gyülekezetet szeretnénk feltámasztani a párt kommunikációjának hívószavaival, hogy Ócsa sora jobbá váljék. 

 (Amire az elmúlt négy esztendő is kevés volt.)

"A következő időszakban minden település sikere azon múlik, hogy vannak-e ötletei, vannak-e derék, kipróbált, bizonyított, választott vezetői és ezek a vezetők ki tudnak-e alakítani együttműködést a kormányzattal. Ha ezek együtt vannak, akkor ezek a települések a következő néhány évben rohamosan fejlődnek majd." - Orbán Viktor

Elvégre ma van vasárnap - csak a Fidesz (hol) marad
Jézus mondja: "Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Márk ev. 8, 36.)

Ócsai Fidesz  

Kedves ÓCSAI VÁLASZTÓPOLGÁROK! Miniszterelnök úr szavai egyértelművé teszik, hogy min múlik Ócsa eljövendő "rohamos fejlődése".  Az Ócsai Fidesz helyi jelöltjeinek közössége a legteljesebb mértékben meg kívánja valósítani a hatékony "együttműködést a kormányzattal", és erre minden lehetősége is meglesz az összetartozás okán. Jelöltjeink sokszínűsége, és kapcsolatrendszerei biztosítják, hogy mindez jótékony hatást gyakoroljon településünk életének minden területére. Szeretettel ajánljuk megválasztásukat, mert ezzel valóban igent mondunk szeretett városunk kibontakozó jövőjére. Kérjük szavazzanak jelöltjeinkre, akik a következők: Bukodi Károly polgármesterjelöltre, Ernő Buza, Hantos Péter, Horváth Tamás Ferenc, Gergely Kánai, Kardos Zoltán, Imre Miklós, Murinainé Murár Emília, Imre Puskás képviselőjelöltekre. Hajrá Ócsa, Hajrá Magyarország!

Az ócsaiak Igent mondtak már csak rajtuk múlik- minden!

“Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok, akik keresték és megtalálták hogyan lehet másokat szolgálni.”
(Albert Schweitzer)

Azonban a napok múlnak, a hetek telnek, ahogy pályázatok sora sem áll le, csak valahogy Ócsa nem áll össze.  A "rohamos fejlődés", az "együttműködés" és a haladás hiányzik még . 

*

Baptitsa óvodaátadás politikusi jelenléttel, református felütéssel - példabeszéd helyett ( - egyházpolitika)

Ma 17 órára invitálja a Baptista gyülekezet a hívőket és a beiratkozottakat a hétvégén átadott Óvoda tanévnyitójára.

És itt most álljunk meg egy pár jó szóra!

Ócsán ugyanis van egy kis egyház egy felekezet, ami nagyon magának valón és mondhatni senkit nem zavarva gyakorolja a vallást és erősíti a hitet. A Baptista Egyház ócsai  gyülekezete olyat alkotott, amire a város sem volt képes saját erejéből. Létrehozott, és átadott egy Óvodát, mindenféle cirkusz, paláver, közpénz és propaganda nélkül, hittel szeretettel és tiszta lelkükből fakadóan. 

Ezt nem is részletezem tovább, és nem viszek bele semmiféle politikát, de azért érdemes ezt átgondolva, ezen túl is látni és különbséget tenni. 

Nem tudok ehhez magam sem többet és szebbet mondani, vagy írni, annál, ami most körbejárja a Világhálót és ami a Magyarországi Baptista Egyház honlapján is olvasható:  

"Fantasztikus dolog, amikor egy közösség összefog, és saját erejéből felépít valami fontosat. A Pest megyei Ócsán a Baptista Gyülekezet pontosan ezt tette."

Saját erejéből felépített egy új óvodát, alig több, mint hat hónap alatt, ahol 74 kisgyermekről gondoskodnak majd szeptembertől. Nagyon-nagyon sok ember támogatta az építkezést. Köszönet érte! 

Az átadóünnepségen sokan voltak a "kisegyházi státusz" ellenére. Arányaiban sokkalta többen, mint a városi óvoda átadása alkalmával a város képviseletében érintett és érdekelt felek. Jelen volt és köszöntőt mondott Szenczy Sándor a Baptista Szeretetszolgálat elnöke és Pánczél Károly (Fidesz) országgyűlési képviselő, valamint a dabasi gyökerekkel rendelkező Szabó István (Fidesz) a Pest Megyei Közgyűlés alelnöke, a helyi képviselőségért versengő induló-jelölt Hantos Péter (Fidesz), mellesleg helyi református lelkész, továbbá politikamentesen a katolikus egyház helyi képviselője, valamint Szabadszállásiné Denke Szilvia, és sokan mások.

Sajnálatos, üröm az örömben, hogy ez az eddig teljesen vallási-közösségi alapon megalkotott és létrehozott, gyermekek nevelését, fejlődését szolgáló létesítmény átadását körbeveszi és úgymond beárnyékolja a politika.

És ha már ennyi egy-pártbeli politikusnak sikerült idecsörtetnie - akár meghívásra - akkor engedtessék, meg, hogy a magunk részéről is véleményezzük és példaként felhozzuk ezt az amúgy tiszta egyházi kezdeményezést, célt és feladatmegoldást.Ez az Óvoda igazán az itt élő, egy hitben hívő emberek lelkéből született, és valósult meg.

Elsősorban annak a pártszolgálatos lelkésznek hívnánk fel a figyelmét, aki az egyik nagy egyház helyi pásztoraként egy műemléki kolostor falai közt tiszteleg, és fogadja el a város költségvetési támogatását évről évre megvilágításra, egyházi létesítmény megmentésére, alátámasztására, hogy abban több van, mint maga az egyház és annak egyik felekezete.

Hantos Péter református lelkész úgy szólalt fel  ("Isten gazdag áldását kívánom az induló óvodára! SDG!") és adta az áldást, hogy a maga felekezeti tulajdonában álló Ady Endre utca saját maguk által birtokolt épületet hagyják romjaiba hullani, vagy éppen Isten áldásával összedőlni, netán a testületbe bejutva pénzt szerezni a nem éppen felekezeti közösből.

Ez pedig méltatlan a reverendához, a hitvalláshoz és a más érzelmű társadalmi közösséghez, hiszen az Ő általuk biztosított pénzügyi támasz nem pusztán az egyház megsegítésére gyűlt össze, vagy adatik a városnak.

Evégből nagyon-nagy tanulságul szolgálhat egy kisebb felekezet alkotóközösségének eredményessége, mely által képes volt ezt az Óvodát létrehozni és a tanévkezdetre átadatni. Merthogy a reformátusok nagyobb tábora és helyi vezetőlelkészük sem látja meg ezek szerint az ebbéli különbséget a szerénység és a mérhetetlen mohóság közt, ha képes még ezek után önkormányzati és városi pénzsegítségre támaszkodva igét hirdetni pártpolitikusként, vagy pénzt, támogatást kérni jövendőbeli képviselőként.

Ennek az átadóünnepségnek ez a példabeszéde és a megszívlelendő tanácsadása, ha már politikai eseményné vált az, ami a legnehezebb pillanatokban mindig csak az ismert kisegyház magánügye volt.

Ezennel én magam is kívánom Isten áldását rátok.

*

Ismét református lesz az augusztus 20.-ai megemlékezés Ócsán - némi politikai felütéssel ( - fideszes pásztor)

Ismét Hantos Péter református lelkész, képviselő-jelölt, politikus (Fidesz) köré szerveződött az augusztus 20.-a ünnepe városunkban. 

"Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek"

Lassan hagyománnyá válik, hogy az ünnepségeken csak és kizárólag a református lelkipásztorunk szereplésével bonyolítják. Véletlenül nem sikerül a katolikus hívőket is képviseltetni egy-egy alkalommal a saját felekezetük általi pap meghívásával, vagy bevonásával. Még az ökumenikus ünnepséget sem képes a szervező összehozni, ha már egyházi személyt is meghívnak. Ócsán érdekes mód, csak a református pásztort szervezik be ezekbe a közösségi programokba. Most is így van. Az ünnepi megemlékezés most a választások előtt pár hónappal biztos kap némi választási színezetet. Az ünnepi beszédekben fel lehet hívni a figyelmet a lelkész indulásra, az imásságba meg  bele lehet szőni a politikai fenn hangot. Jó alkalom ez a bemutatásra és a közszereplésre. A polgármeseterünk amúgy sem szeret sem lakossági, sem pedig választási fórumot tartani. Általában a fórumtól is viszolyog, mert ott sokat kérdeznek és ezekre nehéz válaszolni. Inkább legyen számos műsor, fellépés, és beszéd, ahol maga választhat monológot, és szinte kötelező az ezt követő taps. Ez az, ami fekszik, a rendőri készenlét, és a polgárőségi fedezet árnyékában. 

Ócsán ehhez az alkalomhoz köthető a Lakatos-ház eltüntetése is, hogy annak egykori helyén emelt ideiglenes talapzaton mondhassák el ugyanezek a felek az ünnepi beszédeiket. Emlékezzünk erre is.

Mert ez a város évente így ünnepel. 

*

Ingyenes a református oktatáshoz a tankönyv - hittan ( - iskolai hitélet)

A református egyház ingyen biztosítja a hittankönyveket azoknak az 1. és 5. osztályos tanulóknak, akik az állami általános iskolákban a református hit- és erkölcstant választották - közölte a Magyarországi Református Egyház (MRE). A hittankönyveket és munkafüzeteket a jövő hét végéig vehetik át a tanulók az egyházközségeken keresztül.

Az MRE zsinatának elnöksége megbízásából a Református Pedagógiai Intézet (RPI) és a Kálvin Kiadó gondoskodik a hittankönyvek és munkafüzetek eljuttatásáról az érintett diákoknak.

A taneszközök eljuttatása az RPI által kiadott igazolás alapján történik. Az RPI az egyházközségek felmért igénye alapján, illetve a folyamatos egyeztetés után igazolást állít ki a térítésmentesen jogszerűen igényelhető tankönyvek és munkafüzetek példányszámáról.

Hangsúlyozták, hogy tankönyvre és munkafüzetre jogosult minden egyházközség az állami általános iskola 1. és 5. évfolyamán kötelezően választható hit- és erkölcstant tanuló diákok után, ha a tankönyvet, munkafüzetet az állami általános iskola eddig nem rendelte meg.

Ez a támogatási forma jelenleg nem terjed ki a fakultatív hittanoktatásra, az állami nyolc évfolyamos gimnáziumok 5. osztályának kivételével a középiskolákban és az egyházi iskolákban szervezett hittanoktatásra, valamint az állami iskola bevonása nélkül szervezett gyülekezeti hittanoktatásra.

A támogatási programban átadott munkafüzeteket a tanulók kapják meg. A tankönyveket egyelőre tartós tankönyvként, használatra adják át, mert "a jövő évi taneszköz-támogatás rendszere még nem ismert".

*