Van akihez kéretlenül mennek a rendőrök és vannak, akihez hívásra sem - hogy is van ez

 Manapság bárkinél megjelenhet a rendőr bármilyen kéretlen időpontban. 

Ismerős ez azok számára akik megélték Kádár korát. Most azonban új kormány van a választók akaratából és ismét olyant élhetünk át, amit csak Magyar Péter elvtársi nagyapja (a gyilkos Kádár haszonélvező párttag bírája) tudott elmesélni neki gyerek korában. Most mintha ez térne vissza.  

Az, amikor a rendőr nem segítség, hanem a retorzió a megtorlás állami eszköze.  

 

ÍGY KELL RENDŐRT HÍVNI!  -  Klára Cecília Czubor írása 

Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek és látom ám, hogy négy markos legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra ezerrel.

Kapom a telefont, hívom a rendőrséget, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette. Nekem meg a fejembe szaladt az adrenalin azonnal, úgy hogy ismét felhívtam a szervet.

Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is. No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő. El is kapták a betörőket ízibe.

Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:

– Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.

Mire én:

– Maguk meg valami olyasmit mondtak, hogy nem tudnak küldeni senkit.

* 

* 

Juszt sem hazudtolja meg magát jobban - újra belecsap a lecsóba ( - hamis próféta-propagandája ismét bukik)

 Ahogy a balfék sajtó elkezdte szajkózni, hogy a Debreceni Egyetem 21 oktatójának nem tetszik az intézmény állami tulajdonból való kivezetése és önállósítása, úgy kezdett hamis propagandába Juszt is, ahogy ez már megszokott mostanság ezektől a régi elvtársaktól.

A BKV-hoz beültetett Vágó Istvánt irigykedve néző Juszt sem bírta szó nélkül hagyni a több ezernyi elfogadó egyetemi oktatóval szemközt huszonegyen  szóvá tenni, hogy nekik nem tetszik a rendszer. 

A tolvaj Juszt is úgy osztja az észt a birtoka közepéről, mint a békávé köteléke által kötelezőn fizettet DK-s a politikai kritikát a kormánypárt irányába. 

Juszt, ma ezt írta, posztolta: - Ha valaki még nem jött volna rá, hogy miért szeretné sürgősen megrendszabályozni (értsd: korlátozni, esetleg megszüntetni) a Facebookot a dekázó igazságügy-miniszter és imádott főnöke, akkor íme itt az egyik ok:

A “21 debreceni professzor” nevű Facebook-oldalon közzétett nyílt levélben állt ki a Debreceni Egyetem alapítványi intézménnyé való alakításának módja ellen az egyetem 21 oktatója, valamennyien az MTA doktorai, köztük 6 akadémikus.

 

A professzorok írása leszögezi: nem igaz, amit az egyetem sajtóközleménye állított, miszerint “széleskörű és intenzív” egyeztetés előzte volna meg, hogy a szenátusuk január 21-i zárt ülésén ellenszavazat nélkül, 3 tartózkodással megszavazták az állami egyetem alapítványi fenntartásúvá alakítását. 

 

 

Juszt, ahelyett, hogy idézte volna a professzorok állásfoglalását, azt a maga tolmácsolásában forgatta ki és hozta le úgy, hogy a "professzorok írása leszögezi: nem igaz, amit az egyetem sajtóközleménye állított".

 

Ezzel szemközt azonban azonban a 21 prof állásfoglalásában ilyen nem szerepel.  Ők ezt tették közzé:  

A Debreceni Egyetem Szenátusa 2021.01.21-i rendkívüli és zárt ülésén – 65 igen, 0 nem, 3 tartózkodás mellett – támogatta a fenntartónál „a DE állami alapítású, fenntartó-vagyonkezelő alapítvány által fenntartott, saját vagyonnal rendelkező egyetemmé történő átalakulását.” A megjelent sajtóközlemény szerint „A tervezett változásról széleskörű és intenzív egyeztetés történt.”

A mi ismereteink szerint azonban az egyetem közössége sem a 2021–24. évekre szóló Intézményfejlesztési tervet, sem a modellváltási stratégiát előzetesen nem ismerhette meg. Szemben a közleménnyel, nem történt széleskörű és intenzív egyeztetés az egyetem történetében talán legnagyobb horderejű változás tervéről, céljáról, indokairól, előnyeiről és hátrányairól, következményeiről. A szenátus tagjai sem kaptak és így nem is osztottak meg dokumentált információkat választóikkal, jóllehet ez az egyetemi, de nem csak az egyetemi demokrácia alapja. A következmények mindenkit érintenek! Ennek ellenére a javaslat – megdöbbenésünkre – nagyarányú támogatást kapott.

Vagyis ez szóval nem említik, hogy az nem lenne igaz. Valójában Juszt állít olyat, ami nem igaz.

Juszt László rosszindulatú hangulatgerjesztő bejegyzésén túllépve az is fontos szempont, hogy az egyetem fenntartói átalakulása nyomán felszólaló 21 professzor mekkora ellensúlyt képez, vagy nyom az egyetem életében, döntéshozatalai mechanizmusában, mert a tudatlan olvasó, még azt hiheti, hogy ez egy jelentős dolog, vagy valamivel szembeni elnyomás. 

Hát nem.

A Debreceni Egyetemen (DE) összességében több mint 1500 oktató, tanár dolgozik, mindamellett, hogy 200 fölötti az egyetemi, főiskolai tanár, 400-nál több egyetemi, főiskolai docens, valamint több mint 1200 minősített oktató (MTA, docens, kandidátus, PhD, DLA) is a diákok képzését segíti, vagyis az egyetem munkatársa.  Ebből a 2700 fő feletti tanerőből 21 ember (prof.) nem akar struktúra váltást. 

 

Ez kb annyit tesz, mint a Juszt László a maga Facebook posztjával a lázadók sorában.

Vagyis nem elég, hogy a Juszt László megmásítja és a maga hazug szájízére alakítja a nem tetszésüket kifejező, az egyetem oktatói karához mérten  jelentételen számú professzori állásfoglalást, hanem még uszít is vele, ahogy abból hamis ábrázolást alkot.

Aztán ezt az álságos hazugságot lájkolják, átveszik és használják fel további ellenszenvkeltésre, kormányellenes gyűlölködésre az ostoba politikai megszállottak, vagy az egyoldalúan elkötelezettek.

Juszt meg szedi be az olvasói megjelenítések hasznát a profilja forgalma alapján.  Juszt ezzel azt hiszi népszerű és elfogadottá vált, de nem, mert csak az olyan gyurcsányista tolvajok közt lehet a birtoka fejedelme, ahol még az eltévelyedett és pórul járt állatokon kívül a mostani politikusok, vagy celebek sem.

Juszt egy kiebrudaltan elszigetelődött senki. Egy olyan alak, akire már a Facebookos távborán kívül senki sem kíváncsi. Egy hazug bohóc, aki csak ezzel a cirkusszal képes a virtuális porondon maradni és hazugságaival egyre gyakrabban leszerepelni.

*

A zsidókkal jobb jóba lenni - nem számít, ha államuk távol áll a hazai demokráciától ( - makkabi minden áron)

Berlinben 2015-ben 1 milliárd 377 millió forintból rendezték meg az Európai Makkabi Játékokat.

Ebből a kormány 122 milliót adott, a Zsidók Központi Tanácsa 92 milliót adott bele, 153 milliót magánadományozók, a legnagyobb részt a részvételi díjakból fedezték.
 

Tavaly még 2,1 milliárd forintot szántak a budapesti Európai Makkabi Játékokra
 

Idén ez már 30 milliárd forint. 

Érdekes, hogy amikor a nemzeti olimpia megrendezését tűzte célul a kormány, akkor a Momentum aláírásgyűjtésbe kezdett. 

Ez esetben azonban a politikai ellenlábasok úgy lapítanak, mint szar a gazban.  

Elvégre az ellenzékiek is csak a nemzettel szemben képesek erőt kifejteni, annak érdekében azonban a kevésbé.  Nekik is csak az a drága, a mi a mögöttes bujtogatóknak nem.  

A haza már alig számít.

(via)

*

A korrupció jobban teljesít

Aligha kell bizonygatni: Eddie Murphy Gentlemanus c. konzseniális filmje alapmű a politikai mutyiról, amely természetesen világjelenség, vagyis semmiképp sem maradhatunk ki belőle. Olyannyira besimultunk „bátor és kreatív” hozzáállással, hogy mára sikerült a korrupciós élvonalban loholnunk. A magyar mutyi rendszerré vált, minden magyar, nemzeti, tisztességes, felelős és közjó dolgunk kemény ellenállása – maga az Ohm-törvény.

HIDEGKÚTI KILÁTÓ

  

A kisemberek kis korrupcióját üldözi a hatalom, ám a politikai elit milliárdos csalóit megvédi az elszámoltatástól, s éppen erre bizonyíték a pártpolitikai célokra fölhasznált metróügyi OLAF-jelentés is – állítja Ligeti Miklós.

Ligeti Miklós – jogi igazgató

Jogász, 2002-ben végzett az ELTE AJK-n. Egyetemi tanulmányai mellett 1999-2000. között az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága mellett dolgozott, elsősorban települési kommunális környezetvédelmi projekteken. 2000-2002. között előbb a CMS Cameron McKenna ügyvédi iroda, majd a Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi orda gyakornoka. Diplomázást követően az Országos Kriminológiai Intézetnél tudományos segédmunkatárs, elsősorban környezetvédelmi büntetőjoggal foglalkozik. 2006-ban jogi szakvizsgát tett. 2007-től az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium köztisztviselője, előbb a Büntetőpolitikai Szakállamtitkárság titkárságvezetője, majd 2009-2010. között a Statisztikai és Elemző Osztály vezetője. Büntetőjogi kodifikációs feladatok mellett a bűnözésmérés, a bűnügyi és rendészeti statisztikai rendszer működtetése a feladata. 2010 és 2012 között a Belügyminisztérium Koordinációs és Statisztikai Osztályát vezette, ekkor a kriminálstatisztikai feladatok mellett elsősorban rendészeti és nemzetbiztonsági kodifikációs feladatokkal foglalkozott.

 

- Miként lehetséges az, hogy felméréseik szerint a magyarok évről-évre súlyosabb problémának érzik a korrupciót, de az ilyen ügyletekkel hírbe hozott pártok támogatottsága alig változik?

- Az emberek politikai értékválasztását nem vizsgáljuk, ám azt látjuk, hogy van valamiféle erős hasadás a magyarok gondolkodásmódjában. Egyfelől a korrupciót szinte mindenki elítéli. Ugyanakkor, ha arról van szó, hogy mit tehet ellene az állampolgár, akkor el is tolja magától a felelősséget. Míg 2012-ben százból harmincan jelentették volna a korrupciót, addig mára ez húszra csökkent. Ebben a tekintetben már Ukrajna és Belorusszia szintjén van az ország.

Továbbra is lejtmenetben Magyarország korrupciós megítélése – ezt állapította meg a Transparency International 2016-os világfelmérése

Budapest, 2017. január 25. – Magyarország hét helyet csúszott vissza a világ legátfogóbb korrupciós ranglistáján, a Transparency International (TI) által készített Korrupció Érzékelési Indexben (Corruption Perceptions Index – CPI). Magyarország az elmúlt hat év leggyengébb értékét, 48 pontot ért el, és korrupció elleni teljesítménye szembetűnően visszaesett az Európai Unión, valamint a közép- és kelet-európai régión belül – hangzott el a Transparency International Magyarország (TI-M) budapesti sajtótájékoztatóján.

- A félelem vagy a hatóságok lanyha fellépése magyarázza ezt a csökkenést?

- Magyarországon az a legsúlyosabb, legrombolóbb jelenség, hogy a korrupciónak nincs következménye. A rendszerváltás óta igazán nagy volumenű, a kormány, a politikai elit számára fájdalmas korrupciós ügyben nem született komoly ítélet. Például a Postabank ügyében 200 milliárd forintra teszik az eltűnt pénzt, ehhez képest a fő elkövető megúszta egy súlyosabb közlekedési baleset ügyében is enyhének tetsző büntetéssel. Az emberek teljesen életszerűtlennek érzik, hogy a bejelentésüknek lenne bármilyen hatása. Ez is tükröződik abban, hogy mára Magyarország az Unió egyik legkorruptabb államának számít, már csak Bulgária, Görögország és Olaszország áll mögöttünk, Románia pedig holtversenyben van velünk.

- Azért Romániában újabban tízezres tömegtüntetések vannak, mintha ott működne a társadalom immunrendszere.

- Tény, a holtverseny úgy értendő, hogy Magyarország korrupciós tekintetben romló tendenciát mutat, Románia viszont javulót. Ott ugyanis megszűnőben van a politikai elit által elkövetett korrupció büntetlensége. Ugyanakkor náluk is tovább dívik a keleties, baksis típusú vesztegetés.

- És milyen a magyarországi korrupció természetrajza?

- Magyarország kezd egyfajta irányított, vagy „fegyelmezett” demokrácia kialakulni, ahol a végrehajtó hatalom a társadalom minél több megnyilvánulását akarja ellenőrzi.

- A korrupciót is?

- Igen, a kormány nem tűri az olyan korrupciót, amiből nincs közvetlen haszna. Persze sikert értek el a rendőrök utcai korrupciójának visszaszorításában, és javult a kiskereskedelemben a számlázási fegyelem, bizonyos területeken tehát van némi tisztulás. Ugyanakkor éppen a rendőrség a jó példa arra, hogy míg a kisrendőröket a Nemzeti Védelmi Szolgálat folyamatosan „teszteli”, addig nem tudunk arról, hogy osztályvezetőnél magasabb beosztású hivatalnokra valaha is kiterjedt volna bárminemű vizsgálat. Azaz: míg a kisember korrupciójára lecsap a hatalom, addig a nagyember kisszerű korrupciójára nem.

- A nagyemberek körüli „furcsaságok” kapcsán évek óta visszatérő indok, hogy a „nemzeti tőkésosztály” felépítéséről van szó, azaz nemzeti érdek, hogy korábban a Közgép, most a Market Zrt. nyerjen egy-egy közbeszerzést. A nemzeti érdek felülírhatja a versenyt?

- Azért az jól látszik, hogy Magyarországon az elit a „nemzeti” indoklással működteti a korrupciót. A nemzeti protekcionizmus idejétmúlt, korszerűtlen gondolat, azaz az indoklás, hogy „Magyarországon azért kell a nemzeti cégeket megerősíteni, mert különben az uniós juttatások az itteni, mondjuk német multikon keresztül visszacsorognak”, már önmagában jelzi, hogy a kormány nem a siker és a teljesítmény által dominált piacban gondolkozik. Másfelől a TI kutatásai is alátámasztják, hogy ezeknél a beruházásoknál valójában nettó pénzgyűjtés folyik, jellemzően az indokoltnál sokkal többet számláznak ki szolgáltatásokra és ez a többlet nem marad a gazdaságban, azt nem arra fordítják, hogy például több embert alkalmazzanak, hanem készpénzként kiveszik korrupciós járadékként.

 

- Ezzel magyarázható, hogy hazánkban az összes nagyobb beruházás végül többszörösébe kerül, mint ahogy tervezték?

- Az uniós forrásfelhasználást szabályozó törvények nagyjából megfelelőek és általában igazodnak a brüsszeli irányelvekhez. Ha csak a törvények betűjét nézem, Magyarországon működhetne akár a világ egyik legtisztább közbeszerzési piaca is. Azt pontosan még nem lehet látni, hogy például a stadionoknál vagy az úszópalotánál miből adódott a többletköltség. Azt ugyanakkor a TI vizsgálatai is kimutatták, hogy a jelenlegi közbeszerzési szabályok és az intézményrendszer általában nem képes gátat szabni az indokolatlan presztízsberuházásoknak és a túlköltéseknek. Ezt a négyes metró példája is mutatja, hiszen amíg volt pénz, addig katonatiszt módjára szórták. Arra a fel nem tett kérdésre nem lehet válaszolni, hogy hol vannak a "jövendő négyesmetró-beruházások". Lesz-e majd közvilágításügy, ahol egy kormányközeli cég egész városokat tudott sötétbe borítani közpénzből, vagy hogy lesz-e Dagály-gate? Most még nem látszik, kiderül-e valamikor, hogy ezek is jelentősen túlárazott beruházások voltak, hogy a döntéshozók összejátszottak-e a kivitelezőkkel, netán a szolgáltatások rossz minőségűek voltak.

- Van prognózisuk arra, hogy az uniós pénzbeáramlás megszűnése után ez mit hozhat az országnak?

- Erre még senki sem tudja a választ. A 2004-től 2022-ig tartó szűk két évtized, amíg léteznek ezek a források, a magyar történelemben egyedülálló esélyt adott: korábban is voltak modernizációs időszakok, ám az ország sikeres, fenntartható fejlődési pályára állítására most nemcsak lehetőség nyílott, de finanszírozás is érkezett hozzá. Úgy néz ki, hogy Magyarország ezt nem használta ki. Nagy az ország forráslehívó képessége, ám ez kényszer is egyben: inkább költsünk el mindent, csak ne ragadjon be a pénzünk Brüsszelben. Ez még korrupció nélkül is komoly hatékonysági problémákat eredményezne.

- Azért az az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) négyes metró-jelentéséből is kiderül, hogy a hatékonyság hiánya és a korrupció kéz a kézben járnak. A TI hogy látja a négyes metró-ügyet?

- Ami eddig történt az szégyen. Szégyen, hogy annak idején ilyen súlyos összefonódásokkal terhelt projekt egyáltalán létrejöhetett, ahol sokszor egyazon személy volt a kivitelező és az ellenőrző, és állami döntéshozók céges lobbistaként tűntek fel. A kapzsiság összetalálkozott a rendkívül kaotikus, felkészületlen állami irányítással. Másfelől szégyen, hogy ezzel a helyzettel éveken keresztül nem tudott szembenézni az állam. Fontos ugyanis hangsúlyozni: az OLAF jóformán csupa olyan vizsgálatra hivatkozva írta meg a jelentését, amit a magyar hatóságok folytattak le. Az OLAF újra igazolta azt a szomorú feltételezést, hogy a magyar bűnüldöző szervek nem tudják feltárni az igazán magasra nyúló, politikai szálakkal rendelkező gazdasági-korrupciós ügyeket.

A Transparency International Korrupció Érzékelési Indexe (Corruption Perception Index) 1995-ben került kialakításra, amely a közszférában a korrupció érzékelt mértéke alapján rangsorolja az országokat az egész világon.  A Korrupció Érzékelési Index egy összetett mutató, amely különböző független és elismert intézetek által készített szakértői felmérések korrupcióval kapcsolatos adataira épít. A CPI a világon a legszélesebb körben használt korrupciós mutató.  A CPI egy áttekintést ad az adott pillanatban a korrupció érzékelésére a világon.

Az összetett index 0-100-ig mutatja a korrupció érzékelését a közszférában, ahol a 0 jelenti, azt hogy az adott országban a korrupciót magas mértékben érzékelik (“erősen korrupt ország”) és a 100 jelenti, hogy az adott országban a korrupciót egyáltalán nem érzékelik (“egyáltalán nem korrupt ország”).  A CPI az adott országnak a többi országhoz képest viszonyát mutatja a korrupció érzékelésében.

A Korrupció Érzékelési Index az állami szektorban tapasztalható korrupcióra összpontosít, és a korrupciót, mint a közhivatallal személyes haszonszerzés céljából való visszaélést definiálja. A CPI összeállítása során használt felmérések olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek a közhatalommal személyes előnyök céljából való visszaéléssel – mint például közhivatalnokok megvesztegetése, kenőpénz közbeszerzési eljárásokban, közpénzek hűtlen kezelése – kapcsolatosak, valamint olyan kérdéseket, melyek a korrupcióellenes politikák erejét vizsgálják, felölelve ezáltal mind a közigazgatási, mind a politikai korrupciót.

- Majd most megoldják: nemrég feljelentések özönét tette a Miniszterelnökség az ügyészségen.

- Kérdés, hogy miért kellett ezzel az OLAF-jelentéséig várni. Hiszen a magyar állam nyomozó szervei már évekkel ezelőtt lefolytatták a vizsgálatokat, csak a végső következtetéseket nem vonták le, nem kötötték össze a szálakat. Kérdés az is, hogy ez pusztán minőségi probléma volt-e - bár önmagában az is súlyos tünet, ha például a nyomozók és az ügyészek nem eléggé képzettek. Vagy esetleg valamilyen szakmán kívül eső, mondjuk politikai megfontolás játszott szerepet abban, hogy az ügyeket nem vizsgálták ki megfelelően.

 

- Más területen viszont annál inkább meglódult az állami gépezet: rövidesen benyújthatják a TI-t is érintő civiltörvény módosítást. Eddig milyen volt a viszonyuk a kormánnyal?

- Mindig kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekedtünk. 2010 előtt még a Fidesz olvasta az akkori kormány fejére a mi megállapításainkat. Kormányra kerülve azonban elfelejtették a korábbi barátságunkat, és azzal vádolnak minket, hogy a 2010 előtti politikai garnitúra iránt vagyunk elfogultak, ami persze nem igaz.

Fotó: Molnár Ádám, Népszava

- Jelenleg is futó együttműködéseik vannak a kormánnyal. Azokat lefújta már a hatalom?

- Nem. Igaz, a legfontosabb együttműködésből nem is tudna kifarolni a kormány. Az M6-os autópálya meghosszabbítására ugyanis úgy kapott sok száz milliárd forint uniós pénzt Brüsszelből, hogy azzal együtt megkapták TI-t is a nyakukba. Mi vizsgáljuk a gigaberuházásnál a teljes közbeszerezési folyamatot a kiírástól a lebonyolításig. Az ehhez szükséges együttműködés kielégítő, a bürokráciából fakadóan néhol kissé akadozik az ügymenet, de szándékos korrupcióra utaló jeleket nem láttunk. Régi tervünk, hogy a rendőrség szervezetének korrupciós kockázatait a testületen belülről kutathassuk, és most, együttműködve a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, végre esély mutatkozik erre.

- Milyen civiltörvényre számítanak?

- Azt el tudom képzelni, hogy nemcsak a civil szervezetek átláthatóságát szigorítják meg, hanem valamiféle stigmatizáló címkét akarnak ránk aggatni, például hogy külföldi finanszírozású szervezet lennénk. Ez azért pikáns, mert a legnagyobb, külföldről finanszírozott szereplő az maga a magyar állam.

A TI is Brüsszelből kapja a támogatása zömét, épp úgy, mint az ország, ahol élünk. Éppen ezért ennek a külföldi finanszírozás vádnak se teteje, se alja.

 Népszava nyomán

*

Így lopnak el évente 1000 milliárd forintot a közbeszerzésnél - ki tudja ( - Ócsán sem olcsóbbak a beruházások)

Szomorú következtetésekre jutott egy korrupciós kockázatokat vizsgáló tanulmány, amely az elmúlt hat év közbeszerzéseit vette górcső alá.

A Blikk szakértők segítségével vázolta fel a „nyolc közbeszerzési főbűnt”. A fent részletezett módszerekkel tudják jelenleg a legtöbb pénzt kiszivattyúzni a rendszerből. Hogy pontosan mennyit, azt senki sem tudja

– Számottevően csökkent a verseny a közbeszerzéseknél az utóbbi években, különösen az európai uniós pályázatokon jelentős a túlárazás – olvasható a tanulmányban, amely megállapítja, hogy az EU-s támogatásokból finanszírozott közbeszerzések a korrupció magasabb szintje mellett valósultak meg.

Ócsa vonatkozásában is jelentős összegeket számolnak el, akár a vasúti parkolóberuházást illetően

Óriási pénzekről beszélünk, ugyanis jóval meghaladja a 2000 milliárd forintot a közbeszerzési szerződések nettó összértéke egy évben.

Csak összehasonlításul: az oktatásra idén 1560 milliárd forint költségvetési pénz jut az óvodáktól az egyetemekig mindent beleszámolva. Az egészségügyet pedig 1340 milliárddal támogatja az idei költségvetés.

Így hordták ki a beruházás törmelékét az önkormányzat által engedélyezett földünkre - ki tudja ki mit kap érte

Míg az oktatásban és az egészségügyben minden forintnak helye van, addig a közbeszerzésekkel elköltött pénz jelentős része rossz helyre vándorol, magyarán egyszerűen ellopják. A tanulmány nem számszerűsíti, hogy mennyivel árazzák túl a közbeszerzéseket, de egy neves korrupciókutató szerint akár minden második forintot is ellophatják.

– Egyáltalán nem ritka, hogy egy-egy állami pályázat az elnyert összeg 50 százalékából megvalósítható, a maradék 50 százalékot szétosztják egymás között a korrupt szereplők. Sőt ennél sokkal rosszabb arányok is léteznek – állította korábban a Blikknek Jancsics Dávid. Ez pedig azt jelenti, hogy évente 1000 milliárd forint közpénz vándorolhat magánzsebekbe a közbeszerzések révén.

 Blikk

*

Eu-s támogatással a feketegazdaság, és a láthatatlan kifizetések, a csúszópénzek ellen - kormányprogram

Köszönöm, nem!

 

 

  *

Helyben református köntösbe bujtatják Istvánt - miként is emlékezhetnek meg egy szentről ( - Ócsa gusztusa)

Augusztus 20. államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe. 

Szent László király 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István (illetve még abban az évben fia, Imre, valamint Gellért püspök) relikviáit a székesfehérvári Bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű. 

Ezzel szentté avatták I. Istvánt. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást.

A Szent Istvánra való emlékezésnek ugyan ezeréves hagyománya van, az államalapítás ünnepe a körmenetből nőtte ki magát a 20. században.

Szent László uralkodása idején az I. István által minden évben Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára.

I. (Szent) István király – születési nevén Vajk (?Esztergom, 970–980 k. – ?Esztergom, 1038. augusztus 15.) magyar nagyfejedelem, az első magyar Árpád-házi király. A keresztény magyar állam alapítója és az első magyar katolikus szent. A magyar és az európai történelem kiemelkedő jelentőségű alakja.

997-től magyar fejedelem és az ezredfordulón történt megkoronázása eredményeként Isten kegyelméből uralkodó magyar király. A magyarok országát a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény Magyar Királysággá alakította át. Ez az államalakulat 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt és a 20. századig fennmaradt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő magyar törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, és az ellene törő lázadásokat leverte. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án állami ünnepként, mint István király szentté avatásának napját ünnepelik meg.

István szentté avatásáról egyedül Hartvik püspök legendája őrzött meg tudósítást. Eszerint László király háromnapi böjtöt hirdetett. 

„Három napon át bajlódtak [István] szent testének kiemelésével, azt a helyéről elmozdítani semmi módon nem volt lehetséges. Az idő tájt ugyanis a bűnök odáig vezettek, hogy az említett László király és fivére, Salamon között súlyos nézeteltérés támadt, amely miatt Salamont elfogták és börtönbe zárták. Amint tehát a holttest kiemelésével hasztalan próbálkoztak, egy Karitas nevezetű asszonyszemély, aki a bökénysomlyói Szent Üdvözítő-templom melletti zárda lakója volt, s akinek életét az akkori közvélemény igen jelesnek tartotta, égi kinyilatkoztatásban részesülvén tudtára adta a királynak, hogy fáradozásuk hiábavaló; a szent király földi maradványait át nem szállíthatják addig, amíg Salamont a börtön rabságából ki nem eresztik, s a szabadság kegyelmét meg nem kapja. Kiengedték azért amazt a börtönből, és ismételten háromnapos böjtöt tartottak. Amikor a harmadik napon odaléptek, hogy a szent maradványokat elvigyék, a sír fölé helyezett hatalmas sziklát oly játszi könnyedséggel tudták eltávolítani onnét, mintha nem is lett volna súlya azelőtt. A harmadnapi vecsernye végeztével azután valamennyien várva várták az isteni irgalom jótéteményeit a szent férfiú érdemeiért, és Krisztus nyomban meg is látogatta népét: a szent hajlékot teljes terjedelmében elárasztották a mennyből küldött csodajelek.”

A betegek gyógyulásán kívül az is az égi jelek közé tartozott, hogy amikor „eltávolították a padlózatból kiemelkedő márványtáblát, és miután lejutottak a sírboltba, felnyitásakor olyan édes illatáradat borított el minden körötte állót, hogy úgy érezték, az Úr paradicsoma gyönyörűségeinek kellős közepébe csöppentek”. 

 

I. László király Istvánt, nagy elődjét a korabeli egyházi gyakorlat szerint 1083. augusztus 20-án az „oltár dicsőségére emelte”, azaz szentté avatta. Az ereklyék felemelésének napja a mai napig a magyar ajkú és hagyományú katolikus egyházakban első egyház- és államalapító királyunk ünnepnapja, amit kellő tiszteletadással, önálló liturgikus szövegekkel elsősorban egyházi-liturgikus ünnepként tartottak meg hosszú évszázadokon keresztül. Érdekes az Érdy-kódexben (1526–1527) a Karthausi Névtelen „neve” alatt hagyományozott magyar nyelvű prédikáció, amely bemutatja a szentéletű király életét, életművét és méltatja jelentőségét.

István, tehát szent. Augusztus 20.-a Ócsán is ennek a szentnek az ünnepe. Az államalapító Szent István napja a katolikusoknál ünnep, a református és az evangélikus egyházi szokás szerint nem az. A reformátusok augusztus utolsó vasárnapját tartják az új kenyér ünnepének. A református gyülekezetek általában Úrvacsorával ünneplik ezt.

Tehát augusztus 20.-án egy reformátustól új kenyeret szelve erre emlékezni, igencsak kifordult dolog.
A reformátusok a következő ünnepeket tartják meg: advent, karácsony, nagyböjt, virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek, húsvét, mennybemenetel, pünkösd. Ezeken kívül ünneplik az alábbi hármat:

- augusztus utolsó vasárnapja	Az új kenyér ünnepe	A református gyülekezetek általában Úrvacsorával ünneplik.
- október utolsó vasárnapja	Az új bor ünnepe	A református gyülekezetek általában Úrvacsorával ünneplik.
- október 31.	A Reformáció napja	A reformátusok és az evangélikusok közös hivatalos ünnepe.

A keresztény egyházi ünnepek részben az időjárás, illetve a mezőgazdasági munka meghatározó munkafázisaihoz igazodó ünnepekből nőttek ki, részben már a keresztény vallás kialakulása előtt más vallási rendszerekben (zsidóknál, a római birodalomban stb.) is léteztek és átvételre kerültek a keresztény naptárba. Az egyházak tudatosan alakították át a régebbi ünnepeket keresztény ünnepekké. Ilyenek a napfordulóhoz köthető ünnepek, mint a karácsony és a Szent István nap.

A katolikusok tisztelik a szenteket. 

A reformátusoknál egy asztal van csupán és csak hétvégén van istentisztelet. Csak néhány imát mondanak el és a pap prédikál. Nincs szentáldozás, hanem nagy ünnepeken van Úrvacsora osztás. Kenyeret és vizet oszt a pap a híveknek. A Szent István nap nem református ünnep.  Az ócsai úrvacsora bemutatás (a református lelkészi kenyér osztás) egyfajta képmutatás.

A nemzeti ünnep gondolata református oldalon csak az 1820-as években előkerült. Kováts Mátyás egri pap 1823-ban örömmel idézte és üdvözölte Báthori Gábor 1822-ben nyomtatásban megjelent prédikációját, ahol a dunamelléki református püspök így nyilatkozott: „Miért ne tarthatnánk Sz. István Király emlékezetére egy Nemzeti Innepet? Nem azért, hogy ötet imádnánk, hanem azt az Istent, aki őáltala, a Keresztény Vallás világát, Nemzetünk között is felderítette.”

Vagyis a reformátusoknak közel sem szent István. A rá való megemlékezés, vagy ünneplés is csak amolyan kegy, vagy mint látni fogjuk "kényszer" avagy elfogadottság

A 19. század folyamán (1831, 1842) több rendelet szabályozta az ünnep és a munkaszünet megtartását minden felekezet számára. Így kerülhetett sor például 1834. augusztus 20-án a pesti evangélikus templomban arra az istentiszteletre, ahol az Ez 45,16 alapján Dobos János óbudai református lelkész prédikált. 

Az ünneplés módja és mértéke 1848 után kissé beszűkült, szerényebbé vált, majd később, 1860-tól az önkényuralom elleni, felekezetektől független nemzeti tiltakozás alkalma lett március 15-ével együtt. 1878 februárjában Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet alkotott az ünnepnap nemzeti jellegének megerősítése végett, és egyúttal elrendelte, hogy lakossági kérelemre vagy a hatóságok rendeletére a lelkipásztoroknak istentiszteletet kell tartani. Mind a nemzetiségek, mind a protestáns egyházak erélyes tiltakozása miatt a rendelet nem lépett életbe. A megígért törvényi szabályozás helyett megszületett a már idézett 1891. évi törvénycikk.

Pap Ferenc (megjelent a reformátusok lapja augusztus 21-i számában) írása szerint:

Egyházunk országos zsinata 1937 decemberében elhatározta, hogy az 1931-től érvényben lévő Istentiszteleti Rendtartást új alkalmi istentiszteleti rendek kiadásával bővíti. Az október 31., március 15., István király napja és október 6. napjára tervezett prédikációs, katechizáló és könyörgéses istentiszteleti példák közül 1938-ban csak az István király napjára való példatár készült el. Ne gondoljuk, hogy új szertartásrendet szerettek volna alkotni, hanem a Ravasz László munkájaként megjelent füzet a bevett istentiszteleti rendek erre az alkalomra történő teljes kidolgozását tartalmazza (énekrend, imádságok, prédikáció, textusjavaslatok). E módon mi magunk is megemlékezhetünk az államalapító első királyról, egyúttal az augusztus 20-hoz közelebb első vasárnapon számos gyülekezetben a hálaadást is megtartják az új kenyérért. István Intelmeiben ezt olvassuk: „Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. (…) Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen.” 

Tehát augusztus 20.-a és István király napjának ünnepének megtartása (ami nem jelent alapjaiban tisztelet a szent felé) a református egyház keretei közt egyfajta lehetőség a megemlékezésre.  Csak 1938-ban készült erre példatár, ami tartalmazza ehhez a teljes kidolgozást. vagyis a reformátusok nem hitből, hanem egyfajta behódoltságból, alázatos kegygyakorlásból tartják meg ezt a napot másokkal szemben, hogy úgymond ne keljen harcolni az idő és más vallások sodrával szemben. 

Mindezért és a megtartandó egyszemélyi református István nap okán Ócsán ne legyen már úgy meghirdetve ez a kötött alkalom, mintha az valóban ünnepe lenne a reformátusoknak.

Ne hirdesse ezt úgy az önkormányzat, mintha egy ökumenikus szertartás lenne, hiszen itt sem más felekézett papjai, sem más vallás gyakorlása nem kerül bemutatásra.

Az, hogy a városvezetés és az önkormányzat kizárólag a református vallásban él és gondolkodik, az nem jelenti azt, hogy a várost és az országot képező magyarság is ebben véli üdvösségét. Az, hogy egy ilyen kiemelt napon a megemlékezést a polgármester és a református lelkész egy zenész műsor keretében letudja nem egész 90 perc alatt, jól példázza azt, hogy ez nem egy történelmi egyházi hagyomány. Hiába is ró a meghívóra bárki mást.

 Az ember személyiségének nélkülözhetetlen velejárója, hogy kifejezze és cselekedetekbe öltse belülről fakadó érzelmeit: örömét illetve bánatát.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt. Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

A szent Jobb körmenet története Mária Terézia hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után Raguzából visszaszerezte a Szent Jobbot, melyet nagy pompával Budára szállították. Itt az Ereklyét az Angolkisasszonyok gondjaira bízta a királynő, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését. Az 1800-as évek elejétől a budavári palota Zsigmond-kápolnájában az udvari vár plébános gondjaira volt bízva, ahol 1944-ig volt látható.

 

(A királyi palota Szent Zsigmond-kápolnája. Elbontották 1960-61-ben)

A Bach korszaktól 1944-ig minden év augusztus 20-án a Budavári Palota Udvari Várplébániájától a Nagyboldogasszony templomig haladt a menet. A II. világháború után az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre. Ekkor a pesti Ferences templomtól a Bazilikáig vonult a több százezres körmenet.

Ezt követően még kétszer tartottak körmenetet Budapest utcáin Mindszenty József bíboros hercegprímás vezetésével, majd 1948-tól negyven éves kényszerű szünet következett.

1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet.

A Szent Jobb körmenetre idén is szeretettel hívjuk és várjuk a plébániák zarándok közösségeit és az egyházi intézményeket.

 *