Amíg a „rend” érdekében az emberek szemet hunynak a rendőri túlkapások
felett, sőt, olykor pártolják is a törvénytelen erőszakot, a hatalom
pedig a politikai propaganda eszközeként kezeli a közbiztonság ügyét,
bármikor megismétlődhet, ami Izsákon történt – mondta a Népszabadságnak
nyilatkozva Finszter Géza kriminológus.
De hol volt a Népszabadság és a kriminológus a Gyurcsány kormányzat alatt, avagy az úr 2006. évében amikor a rendőri erőszak Budapest utcáin söpört végig. Akkor amikor emberekre lőttek, békés és békétlen embereket demonstrálókat vertek össze, vagy éppen teljesen ártatlanok csontjait, törték, bőrét szaggatták és vérben áztatták a közteret?
Nemrégiben a Kecskeméti Törvényszék első fokon életfogytig, illetve 20
évig tartó fegyházbüntetésre ítélte azt a két rendőrt, aki a vád szerint
2013. április 8-án az izsáki rendőrőrsön agyonverte Bara Józsefet, akit
a halála előtt két órával egy motoros láncfűrész ellopásáért állítottak
elő. A két rendőr azzal védekezett, hogy csak a gyanúsított
ellenállását akarták megtörni.
A Gyurcsány Ferenc vezette kormány a "vasprefektussal" pedig a Fideszt és annak népét, és egyúttal a demokráciát törte meg.
Mégsem ítélték el, és nem kaszálták el sem a bíróságon a közéletben az akkori politika és a társadalom vezető tisztségviselőit. Még a szemkilövő is szabadlábon van.
Igazából Ő sem különb, mint az Izsáki "kolléga".
Finszter Géza kriminológus, a Magyar Tudományos Akadémia nagydoktora,
aki évek óta sürgeti a rendőrség szervezeti és szemléleti megújítását, a
Népszabadság kérdésére közölte: „Ami Izsákon történt, a rendszerbe van
kódolva, és majdhogynem bármikor megismétlődhet." Mint mondta, a
rendőrség az állami erőszak-monopólium birtokosa, ami már önmagában is
kockázatot jelent, mivel a monopolhelyzet az élet minden területén
visszaélésre csábít. Ez nem magyar sajátosság. Különböző mértékben a
világ minden rendőrsége küzd a problémával. Az amerikai városi
rendőrségek botrányairól szinte naponta számol be az ottani sajtó.
Ez azonban nem mentesít egyetlen egy szolgálatost sem a felelősség alól.
Finszter
szerint a helyzet azokban az országokban rosszabb, amelyekben a
társadalom a „rend" érdekében kész bizonyos mértékig szemet hunyni a
rendőri erőszak felett, sőt, az emberek vagyonuk és testi épségük
védelmében igénylik is, hogy a rendőrök, ha kell, kicsit hágják át a
törvényeket.
Ócsán is nagy port kavart, amikor a helyi rendvédelem részét képező polgárőrségi tag képes volt a saját állatának trágyáját hátrahagyva azt a lakosság fogyasztására megosztásban ajánlani a Facebookon. Erre még társbeli partnereket is találva a primitívségen asszociálódott rétegben.
A helyi vezetés azonban nem határolódott el a nyilatkozóktól, sőt inkább az izsáki emberhez hasonlatosan estek neki a másként vélekedőknek. Igaz, az ismert polgárőr közösségi oldaláról eltüntették a kompromittáló megnyilvánulást, de a szolgálatból már nem bocsátották el. Mindez a kriminológus Népszabadságban közzétett vélekedését igazolja vissza.
Az elvárások, illetve a sikertelenség beláthatatlan következményeitől
való félelem megkönnyíthetik a szabályok áthágását – mondja Finszter.
A szakember úgy véli, a kérdés az, hogy egy társadalom,
szűkebben-tágabban értelmezett közösség hogyan értékeli a hatóságok
tevékenységét. Hogy miként viszonyul a rendhez és az egyéni
szabadságjogok érvényesüléséhez. Ahol nem fogadják el, hogy a rend
megteremtése vagy fenntartása érdekében az emberi méltóság minden
további nélkül megsérthető, hogy a cél érdekében embereket meg lehet
alázni, egyáltalán, a legkisebb törvénysértést sem tolerálják, ott
kevesebb a túlkapás.
Magyarországon gyakran tapasztalni, hogy kimondva-kimondatlanul a közösségi érdek elsőbbségére hivatkozva sértik meg az egyes emberek emberi méltóságát.
Mintha
az nem alapvető jog, hanem a közösség adománya lenne. Nem egy szomorú,
tragédiába torkolló eset bizonyítja, hová vezethet az, amikor egy
közösség maga akarja eldönteni, kit milyen jogok illetnek meg, kivel
szemben mennyit engedhet meg magának - például a rendőrség, vagy a polgárőrség a sikeres bűnüldözés érdekében. Ezért nem adhat
felmentést magának a rendőrség, de az egyes rendőr a kis túlkapások alól
sem – állítja Finszter. 
Rámutatott arra is, hogy a magyar rendőrség még ma is a szovjet
modell szerint épül fel. Országosan, minden szervezetében centralizált,
katonai hierarchiában működik, amelyben elvárás az alárendeltekkel
szemben a parancsok iránti feltétlen engedelmesség. Ebben a
viszonyrendszerben könnyen adódhatnak olyan helyzetek, amelyekben a kis
rendőrnek választania kell: a törvényre vagy a parancsnokára hallgat-e.
Ilyenkor nem a törvény, hanem a félelem irányítja.
Talán ez tükröződik vissza a 2006-os események, az Izsákon történtek, vagy a Facebookra felkerült ócsai esetek kapcsán is.
A túlkapásokkal szemben nincs tökéletes védelem. A belső ellenőrzés és a
jó kiképzés csökkentheti a visszaélések számát és kockázatát. Célszerű
lenne ugyanakkor, ha a döntéshozók is tudomásul vennék: a közbiztonság
nem a politikai marketing eszköze, hanem egy társadalmi termék, amelynek
az előállításában megvan a politika, a rendőrszakma és a társadalom más
szervezeteinek, közösségeinek is a felelőssége.
F.Gy.A (Népszabadság) nyomán
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése