A név kötelez, avagy vannak még emberek, akik előítélettel terhesen ítélkeznek mások felett - szó a migrációról

Nem az a baj, ebben nagy migráns őrületben, hogy egyszerű állampolgárként magunk sem igazodunk ki valós és tényszerű meghatározások közt, hanem az, amikor egy egyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia doktorának, az országunk ombudsmani intézményének biztosa, adatvédelmi biztos, és az ORTT volt elnöke, jogtudós sem képes normálisan eligazodni a hazai közéletben.

Miközben mindenki Magyarország első téli olimpiai aranyát nyerő gyorskorcsolyázó srácokat ünnepelte, Majtényi László egyszerűen lemigránsozta Liu Shaolin Sándort, Liu Shaoang-ot.

Állítsuk meg a hülyék ámokfutását - a baloldal köztársasági elnök-jeleltje volt

Ámbár, Majtényi életútját tekintve, az is lehet, hogy nagyon is jól tudja, hogy hazánkban mi a helyzet és mi a különbség a betelepültek, az elhurcoltak, a határon kívül rekesztettek, az elcsatolt területeken élők, a betolakodók, a határokat ostromlók, és a jogellenesen ránk törők közt. Értve itt azokat az illegálisan érkezőket, akik a nevüket meghazudtolva, származási országukat letagadva dokumentumok nélkül érkezve hazugságokra alapozva próbálnak bejutni hazánkba. A köznyelvezett ma ezeket hívja _ nem éppen helyesen - migránsoknak. A jelenség azonban mégis csak tetten érhető, valós és komoly aggodalomra ad okot. Mindez egész Európa érzi, látja, csak a hülye nem.

Majtényi azonban nem hülye, hanem gonosz. Rosszindulatú és ellenérzésekkel terhelt baloldali, aki a politikai megélhetésért cserébe beszél félre. Majtényi nem véletlenül volt a baloldal üdvöskéje. A Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke. Gondolom így már érthető, honnan fúj a szél.

Tizenötmillió magyar büszke most a fiaira - kivéve Majtényit (és Bartust)

A ballib Majtényinek és a migráns Bartusnak mindez nem tetszik

Most, amikor „Magyarország megszerezte történelmének első téli olimpiai aranyérmét. Siker ez a javából, amely joggal keltett euforikus örömet a magyar emberek körében. Sajnos a baloldal ikonikus alakja, a baloldali pártok által korábban államfőnek jelölt Majtényi László nem osztozott ebben.

Feltűnt neki ugyanis, hogy az óriásit hajrázó Liu Shaolin Sándornak, és testvérének, Shaoangnak idegen hangzású a neve. A baloldal bölcse rögtön levonta a következtetést, és azt közzé is tette: »Két migráns olimpiai aranyat nyert Magyarországnak.« A megjegyzés már nem érhető el a Facebookon: egy igazi lángelme be tudja látni a tévedését. Majtényi László Liu-testvérekkel kapcsolatos megjegyzése ugyanakkor az egész balliberális oldalról látleletet ad"

„Két migráns olimpiai aranyat nyert Magyarországnak. Köszönjük.”

Majtényi László fenti, idétlenül ironizálni próbáló Facebook-bejegyzése újabb példa arra, hogy miért van elkeserítő szellemi és politikai zsákutcában a magyar balliberális oldal. A baloldal volt köztársasági elnökjelöltje jól reprezentálja politikai közösségét: fogalmi zavarokkal küzd, képtelen megkülönböztetni a migránsokat és a magyarokat, képtelen azt is megérteni, hogy az egész migrációs ügyben mivel van problémája a magyaroknak és mivel nincs. És közös örvendés helyett nyálkás aktuálpolitizálásra használja fel ezt a különleges alkalmat.

A balliberális oldal korábbi, akkoriban az egész nemzet képviselését vállalni akaró államfőjelöltjének talán el kell magyarázni, hogy a Liu fivérek magyarok, nem migránsok? Liuék magyar érzelmű, magyar édesanyától született, magyar anyanyelvű magyar állampolgárok, migránsozni őket pedig még ironizálgatva is sértés, identitásukban sérti meg a fiatalokat és a családjukat.

Magyarország évezredes történelme során annyi minden volt, lezajlott már itt hazánkban. A törököktől a Habsburgokon át a szovjetekig próbálták nemzetünket ellehetetleníteni és szétverni. Mégis egy kolozsvári születési királyunk vált a történelmünk egyik legnépszerűbb alakjává, aki ráadásul  nem csak Magyarország királya (1458 és 1490 között) - hivatalos uralkodói címe eredetileg Magyarország, de - Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya volt, ehhez csatlakozott 1469 után, cseh királlyá választásától a Csehország királya cím is.  Vagyis a mostanság emlegetett multikulturalizmus nálunk már akkor meghonosodott, amikor Európa nyugati félteke erről még nem is igazán értekezett. 

Mit kell még nekünk ezek után szólnunk arról, hogy az  aradi vértanúk az a 12 magyar tábornok és egy ezredes voltak, akiket az 1848–49-es szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek ki. 

Vagy ha a zsidóságot tekintjük:  Az Árpád-házi királyok alatt több-kevesebb megszorítással, de a korabeli európai viszonyoknál biztonságosabb körülmények között élhettek Magyarországon a zsidók. III. Béla királysága alatt igen sok zsidó, elsősorban kézművesek érkeztek Bizáncból. Ebből a korból való IV. Béla 1251-ben kiadott híres zsidó kiváltságlevele, amelyet a középkori magyar királyság fennállása alatt az egymást követő uralkodók megerősítettek. Ennek lényege, hogy a zsidók a király kamaraszolgái, a kincstárnak adóznak, az pedig biztosítja jogvédelmüket.

A 15. században a megerősödő városokba egyre több zsidó költözött, kialakultak a "történelmi hitközségek" (Buda, Óbuda, Esztergom, Sopron, Tata). A középkori magyarországi zsidóság virágkora Mátyás király uralkodásának idején volt. Mátyás létrehozta a zsidó prefektus (elöljáró) országos hatáskörű hivatalát. Élére Mendel Jakabot állította, aki képviselte a zsidóság érdekeit, és felügyelte a király számára fizetendő adók beszedését.

A törökök győzelme után a három részre szakadt Magyarországon különböző sors jutott a zsidó lakosságnak. A királyi Magyarország jelentéktelen lélekszámú zsidóját gyakran üldözték, néhány városból kitiltották őket. A török hódoltság területén ezzel szemben nyugodtan élhettek. A 17. század közepén a török kori Buda zsidóságát az egyik legjelentősebb európai zsidó közösségként tartották számon. Az Erdélyi Fejedelemségben szintén viszonylag nyugodtan élhettek és dolgozhattak. Az 1623. június 18-án Kolozsvárott kelt oklevelével Bethlen Gábor engedélyezte a zsidók letelepedését, szabad kereskedését és vallásgyakorlását Erdélyben, s a szokásos zsidójel viselésétől is mentesítette őket. A török kiűzése során az addig virágzó magyarországi zsidó közösségek vagy a vérengzések áldozatul estek vagy elmenekültek.
 

A történelem folyamán megállapítható, hogy Európa második legnagyobb számú zsidó közössége él ma is a trianoni határvonalakon belül. A franciaországi 600 ezres zsidó kolónián túl, Magyarországon élő 100 ezres zsidó közösség is egy olyan elfogadott populáció, mely az olyan majtényi-féle tézisek szerinti migrációs vonulat része.  

A budapesti (1859) a neológ zsidóság legnagyobb zsinagógája  egész Európában

Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a baloldaliak által kiközösített Horty Miklós kormányzó július 7-én leállította a deportálásokat.

Tudni illik, Magyarország német megszállását követően Adolf Eichmann és maroknyi csapata azonban már 1944 áprilisában megkezdte a magyarországi zsidóság gettósítását és deportálását - aktív magyar segítséggel, kb. 200 000 ember (csendőr, államhivatalnok és vasutas) közreműködésével.
(Értsük ezt a mondatrészt úgy, ahogy mostanság egyes baloldaliak részt vesznek - közreműködnek - a Soros-terv végrehajtásában.) 

Ha úgy vesszük ez is egy migrációs folyamat volt, amit ugyebár akkor is a németek szervezetek. 

A Zsidó Világkongresszus egy 1946-os összeírása 165 ezer zsidó túlélőt (ezen belül 143 ezer izraelita vallásút), az 1948-as népszámlálás 134 ezer izraelita vallásút (ezen belül Budapesten 101 ezret) talált. Az első felmérés eredményei azonban hiányosak, a népszámlálás értéke pedig a holokauszt trauma önbevallásra gyakorolt hatása miatt nem teljesen mérvadó, s még nem beszéltünk arról, hogy a nem izraelita vallású zsidók sem kerültek összeírásra. Ugyanakkor mivel a mai országterületen a visszatértek számát általában 90-120 ezer fő közöttire becsülik, s ennek nagyobb részéről elég jó adataink vannak - a kutatók szerint 200-260 ezer fő közötti lehetett a zsidók valós száma 1946 körül. Ezt azonban a kivándorlás és az "alija" jelentős számban csökkentette: mind a hazai, mind az izraeli források szerint 1945-57 között legalább 50-60 ezer zsidó vándorolt ki, nagyobb részük Palesztínába (Izraelbe).

Magyarország zsidósága ennek ellenére a Közép-Európa egyetlen számottevő zsidó közössége, térségünk más országaiban - Ausztria, Románia, Csehország, Lengyelország (!) stb. - számuk mindenhol tízezer fő alatt van.  

Az olimpiaellenes népszavazásért kampányoló Momentum és a baloldal  kudarca

Majtényi persze arra sem gondol, hogy nem csak a zsidó migrációs vonulat szálai érhetők nyomon hazánkban. 

Az első „vándorló” bolgár kertészek megjelenése magyar földön a kiegyezés utáni időre esik. Ez az egybeesés nagyon fontos és kedvező tényező a bolgárok számára. Magyarország gazdasági helyzete stabilizálódik. A városok lakossága lényegesen növekszik, változik a táplálkozási kultúra, nagyobb igény mutatkozik a zöldségek fogyasztása iránt, ami a kertészetek számának szaporodásához vezet.

Az első években csak férfiakból álló kis csoportokban („tajfakban”) érkeztek Magyarországra, nagyobb tömegben az 1870-es évektől kezdődően jöttek.

A Magyarországon megjelenő bolgárok – akik főleg Polikraistéból, Draganovóból, Ljaszkovecből, Dolna Orjahovicából jöttek – eleinte minden ősszel hazamentek, később pedig családtagjaikat is magukkal hozták és letelepedtek Magyarországon.

A Magyarországi Bolgárok Egyesületét (MBE) a Magyarországon élő bolgár kertészek alapították 1914-ben. 1914. július 27-én Lazar Ivanov kezdeményezésére egy 17 tagú szervezőbizottság elhatározza, hogy megalapítja a Magyarországi Bolgárok Egyesületét, és aláírásgyűjtést kezd tagok toborzására. 6 nap alatt 170-en jelentkeznek, és összesen 4345 arany-koronát adnak össze. 1914. augusztus 2-án összehívják az alapító közgyűlést. A Sztefan Gjokov által javasolt alapszabályt egyhangúlag elfogadják, és megválasztják az első elnökséget Lazar Ivanov vezetésével. Dimitar Dimitrov, az egyesület házigazdája átengedi a Lónyai u. 11. sz. alatti lakását az egyesületi klub céljaira. 1916 májusában összehívják a kolónia gyűlését, amelyen elhatározzák, hogy alapot hoznak létre az iskola és a templom felépítésére. 1923-ban Miskolcon megnyílik az iskola és a kápolna. 1932-ben a kolónia adományaiból felépül a budapesti Szent Cirill és Szent Metód Bolgár Pravoszláv Templom. A templom alkotója a századelő nagy építésze Árkay Aladár. Árkay háromhajós, bizánci alaprajzú, kupolás imaházat tervezett, melyben megtaláljuk az ortodox liturgia helységeit is. A templom sajátos építészeti értéket képvisel, hiszen nem csupán Budapest egyetlen bizánci stílusú épülete, de egyben a bolgár ortodox egyház legnyugatibb kapuja is.

Közben pedig Vietnam területének kb. egyharmadával és lakosságának mintegy egykilencedével rendelkező hazánk jelenleg mintegy 5.000 fős vietnami kolóniának ad otthont.

A múlt század 4 évtizedében – 1950-től 1990-ig – számos vietnami tartózkodott Magyarországon, eleinte egyetemi, főiskolai hallgatókként, katonai- nemzetvédelmi intézetek diákjaiként, utána aspiránsokként, továbbképzésben résztvevőkként, tudományos munkatársakként és gyári dolgozókként.

Az itt tanuló vietnamiak sohasem felejthetik el a háborús időben Magyarországon töltött diákéveket, amikor Magyarország kiállt Vietnam igazságos harca mellett “Vietnam, veled vagyunk!” ismert jelszóval és mozgalommal, valamint az utána következő másfél évtizedben: mindig élvezhették a magyar nép híres vendégszeretetét, segítőkészségét.

Aztán mások is jöttek.

A görögök a  hazájukban a második világháború után kitört véres polgárháborúsorán menekültek el Görögországból, ahol  1946-ban visszaállították a királyságot, és a hatalomra jutott katonai diktatúra terrorja miatt sok antifasiszta kényszerült otthonát elhagyni. A felnőttekkel együtt kb. ötezer gyermek is távozott Bulgáriába, Jugoszláviába és onnan sokan települtek át Magyarországra.  

Vagyis hazánk ismét befogadó országként bizonyított.

Magyarország a közel 7000 görög menekültet befogadta (egy részük macedón volt), akik 263 görög településről származtak. Ahogy számuk emelkedett, elhelyezésük és ellátásuk igen sok problémát okozott: a Hortobágyon Mezőhegyesen, majd Budapesten, a Kőbányai úton, Balatonfüreden, Almádiban, Nagymágocson, Békéscsabán kaptak ideiglenes szállást. A gyerekeket nyilvántartásba vették Székesfehérváron, majd onnét Balatonkenesére, Fehérvárcsurgóra és Dégre kerültek gyermekotthonokba. 1950-ben a Kőbányai út és Hungária körút sarkán lévő dohányraktárt és gyárat alakították át, és oda helyeztek ideiglenesen körülbelül 400 görög családot. Egy-egy család 6-12 négyzetméteres, komfort nélküli szobában élt, majdnem 25 családra jutott egy közös konyha, mellékhelyiségek. Ebben a zárt világú dohánygyári kolóniában zajlottak a Budapesten elhelyezett görögök ünnep- és hétköznapjai. A dohánygyári gyerekek számára hozták létre a „Manolisz Glezosz" iskolát. Ercsi község szomszédságában, közel a vasúthoz, volt egy olyan terület, ahová alkalmasnak látták egy tömbbe telepíteni a menekülteket olcsón és gyorsan. Petridisz Nikosz görög mérnök is bekapcsolódott a tervezésbe, így született meg Beloiannisz falu 301 egyszobás, 117 kétszobás lakás készült el. Itt az utcákat a lakosság javaslatai alapján általában görög hősökről nevezték el: Paparigászról, Ilektráról, Delcsevről, Gavrilidiszről, Sztefanosz Szarafiszról.

Medgyessy mind az áruló Kádár, mind pedig a román Nastase előtt is hajbókolt

Majtényi elgondolása szerint a miniszterelnökünk is csak egy migráns. Medgyessy Péter bár Liu Shaolin Sándorhoz hasonlatosan Budapesten született, de maga is migráns jelleget ölt, ha Majtényi érvrendszerét tekintjük. M. Péter, Medgyessy Béla kolozsvári aljegyző fiaként született. A román nyelvet anyanyelvi szinten tanulta meg és sajátította el családon belül. A magyarral mindig is küszködött. Miniszterelnökként elhíresült mondása a számára kimondhatatlan útelágazás, valamint a felcserepedett szóhasználata volt a felcseperedett helyett. Mindez igazi szószólójává tette a hazai migrációs folyamtoknak, annak ellenére, hogy ez akkoriban nem volt téma Majtényi felfogásában.

Az új kisebbség megjelenése a rendszerváltást követően Kínából származik. 

1987-tel kezdõdõen Kína északi vidékein egyre többen használták ki az útlevélszabályok egyszerûsödését, és „ingázó kereskedõkké” váltak Kína és a szovjet Távol-Kelet, valamint Szibéria között. Sokan közülük eredetileg vendégmunkások voltak, s közülük ebben az idõszakban egyre többet hívtak szerzõdéses munkára Oroszországba. A Szovjetunió összeomlását, majd a vízumkényszert csoportos kishatárforgalomra feloldó 1992-es kínai-orosz szerzõdést követõen, a határátlépés még könnyebbé vált.

A nem hivatalos, „ingázó kereskedelem” a kelet-európai hiánygazdaságoknak már legalább a hatvanas évek óta jellemzõje volt. Ezt azonban a kínai kereskedõk soha nem tapasztalt mértékûvé duzzasztották. Azt a vákuumot töltötték ki, amelyet a hiányzó vagy leépülõ kiskereskedelmi hálózatok hagytak maguk után az olcsó ruhanemûk és cipõk piacán. Vonattal egyre távolibb célpontok elérésére vállalkoztak, s mind hosszabb idõt töltöttek ott. Oroszország európai területei után, Magyarországra is eljutottak. Nálunk ugyanis 1988-ban oldották fel a kínai turistákra vonatkozó vízumkényszert. A Belügyminisztérium adatai szerint a Magyarországra belépõ kínai állampolgárok száma a nyolcvanas évek közepén regisztrált szinte zérusról, 1990-ben 11 621-re, 1991-ben pedig már 27330-ra ugrott. Oroszországból és Magyarországról a kínai kereskedõk a késõbbiekben egész Kelet-Európában szétszóródtak.

Az Európában élő mintegy másfél millió kínai vándorlását tekintve többféle tendencia is megfigyelhető, hiszen a kínaiak mobilitása korunk egyik legjelentősebb migrációs jelensége. Európában élőközösségeik szerkezeti felépítésüket tekintve hatalmas eltéréseket mutatnak. A Magyarországon élő kínai populáció nagysága az 1990-es évek óta jelentősen növekedett, és Budapest városképére gyakorolt hatása is (éttermeinek, büféinek és boltjainak nagy száma miatt) számottevőnek mondható. A magyar kormány 2003 óta nagy erőfeszítést tett a kínai–magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok felpezsdítése érdekében.

Liu a (majtényi) migráns.

Legalábbis Majtényi (és Bartus)  szerint, pejoratív értelemben.

"Nekünk itt van a hazánk, itt születtünk, itt jártunk iskolába, itt él a családunk és itt élnek a barátaink"

Liu Shaolin Sándor Budapesten született, édesapja kínai, édesanyja magyar. Először az úszással próbálkozott, majd a jégkoronggal és a jégtánccal, de egyikkel sem barátkozott meg. Öccsével, Shaoanggal unokanővére javaslatára megpróbálkoztak a gyorskorcsolyázással, ami azonnal magával ragadta a testvéreket. Tizenegy éves korában vett részt az első edzésén. 2005 óta korcsolyázik versenyszerűen, előbb a TRGSE (Tornádó Rövidpályás Gyorskorcsolya Sportegyesület) csapatában, majd az SPSC-nél (Statisztika Petőfi Sport Club).Többször járt Kínában, másfél évig ott is edzett. Magyar bajnok, magyar olimpiai bajnok, világbajnok, Európa-bajnok, világkupagyőztes. 

*