Húsvéti üdvözlet - boldog feltámadást, örömteli húsvétot!

Krisztusban Szeretett Testvérem!

Most, az egyik legnagyobb ünnep közeledtével engedd meg, hogy néhány gondolatomat megosszam Veled. Remélem, hasznát veszed. Akárcsak én. Azt gondolom, húsvét közeledtével érdemes megállnunk egy kicsit. Érdemes elcsendesednünk, és megnéznünk milyen mederben folynak dolgaink, merre halad utunk e világban, és vajon ez az út megegyezik-e dédelgetett álmainkkal. Ha igen, az nagyszerű. Ha nem, hát itt az ideje, hogy megvizsgáljuk, hol is a hiba.

Bizonyára érezted már, hogy kezdeni kell valamit a problémákkal, a reánk nehezedő terhekkel. Hogy keresnünk kell, és meg kell találjuk a kiutat a kilátástalannak tűnő mindennapokból. Hogy egy teljesebb, boldogabb életet élhetnénk, és kellene is, hogy éljünk igazán. Hiszen ezt az életet csupán egyszer élhetjük. Nem mindegy tehát, hogy azt hogyan is tesszük. Vannak, akik már  nem keresik az utat, mert úgy gondolják, úgysem találhatják meg azt. Az elmúlt időszakban sokan abbahagyták a keresést, egyesek feladták, mások elveszítették az utat. A kilátástalannak tűnő helyzetekben az ember joggal gondolhatja, hogy magára maradt. Ilyenkor egyedül van. Igazán egyedül.

Azonban el kell, hogy áruljak Neked egy titkot. Amikor azt hiszed, hogy igazán egyedül vagy, akkor vagy legkevésbé egyedül. Amikor hajlamos vagy a Téged ért megpróbáltatások miatt már-már feladni a küzdelmet, amikor úgy érzed, hogy minden kilátástalan körülötted, nos, akkor érdemes megállnod egy kicsit. Érdemes erőnek-erejével kiszakítani magad a mindennapok gyötrő fogságából, a mókuskerékből. Érdemes egy időre felfüggeszteni a sárga csekkek kínzó hatalmát feletted, és elcsöndesedni egy kicsit. Ilyenkor, amikor úgy érzed, hogy nagyon nehéz, és ennyire nehéz talán még soha nem volt, ilyenkor tiszta szívvel nézz fel az égre, és végre kérd a Jóisten segítségét.

Akár hiszel benne, akár nem.

Ha elég őszintén kéred, és keresed, ha igazán tiszta szívvel fordulsz hozzá, egyszer csak meglátod, hogy igazából ott áll melletted. Mint ahogy mindig is ott állt. Érzed a jelenlétét, ahogy szinte fogja a kezed, és vezet, mint ahogy mindig is próbált vezetni. Csak Te a világ zajától bedugult füllel nem hallottad, hogy mit is mond neked. Talán még azt sem vetted észre, hogy beszél hozzád. Mint ahogy mindig is beszélt. Csak Te nem figyeltél eléggé a hangjára.

Vagy csak nem akartál figyelni rá. Talán mert olyan nagyszerű tulajdonságokkal ruháztad fel magad, hogy Neked aztán tényleg nem volt szükséged senki segítségére. Még Istenére sem. Vagy talán azért nem figyeltél oda Rá, mert sértettséged nem engedte. Lehet, hogy nem tudtad miért történnek meg Veled bizonyos dolgok, amik nem lettek volna szabad, hogy megtörténjenek. Pláne nem Veled. Hiszen Te egész életedben jó, és szinte tökéletes voltál, igazán nem ezt érdemelted. Úgy érzed, hogy jót tettél és bár jótett helyében jót vártál, mégsem fizettek érte. Legalábbis nem úgy, ahogy Te azt elképzelted.

Azonban hadd hívjam fel a figyelmedet arra, hogy Te sem adtál semmit a Veled történt igazán jó és szép dolgokért. Nem azért, mert önző, vagy gonosz volnál. Egyszerűen csak, mert természetesnek veszed ezeket a jó dolgokat. Ha ezzel nem értesz egyet, az sem baj, de kérlek, mondd meg, hogy mit adtál Te a napnak az éltető melegéért?

Rövidlátó dolog, ha jutalmat és büntetést emberi csereeszközök értékével mérjük. A jó nem más, mint a dolgok ősi és természetes rendje. Egyszerűen csak az egyenes út. Jutalma önmagában van. Tisztává tesz és könnyűvé. Olyan érzéseket ad, amiket nem vásárolhatnál meg a világ minden kincsén sem, s amiktől nem foszthat meg semmiféle hatalom. Az egyenes út jutalma éppen az, hogy nem tértél le róla.

Akik letérnek erről az útról, éppen azzal, hogy gonoszat cselekedtek, azokat kell leginkább sajnálni, mert a görbe utak szörnyűségesen nehezek.

Isten igéje azt mondja: „Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából” (Ézsaiás 12,3).

Merjük elhinni, hogy Isten ezt megadja számunkra. Nem vagyunk hát egyedül. Az Úristen sosem mondta, hogy minket semmi nehézség nem érhet. Csak azt, hogy ha ér, Ő ott lesz velünk. Mindig, minden körülmények között.

Mint ahogy ott volt a hosszú, kegyetlen, és átkozottul nehéz úton a tanítványokkal együtt. Mint ahogy, amikor eljött az idő, és az emberiségnek az elkövetett bűnök miatt felelnie kellett volna, szeretett Jézusunk azonnal feláldozta magát. Értünk.

Velünk volt akkor is, és velünk lesz mindig, minden embert próbáló nehézség közepette is. Azonban nekünk is meg kell tennünk a magunkét. Ne gondoljuk azt, hogy ez egy egyszeri feladat. Gondoljunk arra az anekdotára, miszerint:

„egyszer egy embernek megadatott, hogy betérve a mennyei boltba, válogathasson az Isteni „árucikkek” közt. Átadta a szatyrát a pult mögött állónak, és sietve kért a szeretetből, a hitből, és a reménységből is. Megkapván, amit akart, nagy örömmel távozott is az üzletből. Elégedetten szemlélgette szatyrát, majd nem bírván a kíváncsiságával, kinyitotta azt. Meglepődött azonban, mert amikor belenézett, a szép érett gyümölcsök helyett vetőmagokat talált.”

Tiszta szívemből, szeretettel kívánok Istentől megáldott húsvéti ünnepet. 

  Őrállók Alapítvány

*