A járvány ellenére is engedélyezték a piacozást Gyömrőn - Ócsán is mehet a vásárlás, de a megemlékezés nem

Sokan értetlenül állnak azelőtt, hogy a gyömrői polgármester nem tartja járványügyi szempontból kockázatosnak a vasárnapi piac megtartását. Mások szerint nem kell túlreagálni a dolgot, bárki nyugodtan mehet a piacra akár lángost, vagy zöldséget vásárolni.

Gyömrőn azért másként zajlott március 15.-e

Ócsán azonban a polgármester a vasárnapi koszorúzás helyett az otthonából jelentkezett be a Facebookra és üzent az általa meg sem tartott ünnep alkalmából sablonszerűen belinkelve.

A koronavírus-járvány miatt a Magyar Kormány rendkívüli intézkedéseket vezetett be március 12-én. A rendelet egyik előírása szerint tilos megtartani azt a rendezvényt, amelynek létszáma zárt helyen 100 főnél több, nem zárt helyen pedig 500 főnél több. E korlátozás érvényesítése a rendező, valamint a helyiség üzemeltetőjének a felelőssége.

A jelenlegi egészségügyi helyzet sokakat azonnali lépésekre késztetett. Az önkormányzatok – köztük a gyömrői is – egymás után rendelik el a bölcsődék és az óvodák bezárását.

Emellett lemondják a városi rendezvényeket is. Gyömrőn is törölték a március 15-i rendezvényt, emellett bezárt a könyvtár, és korlátozták a hivatali ügyfélfogadást. A helyi döntéseken most sok múlhat. Gyömrő polgármestere egyenesen azt kérte, hogy a lakosság bízza rá a saját életét:

"Ha rám bíztátok már hatszor a jövőtöket, akkor most bízzátok ez egyszer rám az ÉLETETEKET is! Tudom mikor mit teszek és miért!" - írta a Facebookon a városvezető. Gyenes Levente szavainak azzal próbált súlyt adni, hogy jelezte, neki is több családtagja él Gyömrőn.

Ezek szerint a piacot ugyanúgy nem tartja rizikófaktornak a városvezetés, mint ahogy Ócsán sem. Csupán az ünnepi rendezvényekkel van problémájuk a városvezetőknek, pedig ott nincsenek is annyian és úgy összezsúfolva az emberek, mint a piacozás alkalmával. 

Nem véletlenül egyre többen teszik szóvá, hogy miért engedélyezte az önkormányzat a piac kinyitását, ahol (Gyömrőn vasárnaponként) sok száz ember megfordul. A szűk területen összezsúfolódó tömegben gyakoriak az érintkezések, a kézfogások, és az étkezések, amely finoman szólva sem csökkenti a vírus terjedésének kockázatát.

A piaccal kapcsolatos döntés már csak azért is érdekes itt is, mert a városvezető fontosnak tartotta, hogy a rendszerint keveseket vonzó március 15-i városi megemlékezést lefújják. Az ettől sokkal nagyobb tömegeket vonzó piac esetében már nem jelent kockázatot a polgármesternek.

Ezzel egyidőben városunk országgyűlési képviselője, Pánczél Károly is zárt térből közvetített videoüzenetben emlékezett meg március 15.-ről.

Gyömrő képviseletét ellátó Szűcs Lajos viszont kiment a szabadba és az emlékmű előtt állva mondta el, majd adta közre ugyancsak előre felvett ünnepi beszédét.

Ócsa polgármester ilyennel nem állt elő.  Sem az ünnepnapot megelőzően, sem az ünnep alkalmából nem adott közre ezzel kapcsolatos szónoklatot.  Bukodi Károly ezt az ünnepet már jóval korábban, az utolsó munkanap március 13.-án szó nélkül letudta. Az általa kihelyezett városi koszorú elhelyezéséről fényképet képet tett közzé. Ezzel napokkal korábban letudta az egész március 15.-ét.

Bukodi Károly március 15.-e alkalmából nem mondott beszédet. Ő inkább otthonról "válságkezelt". 

 Persze nem úgy mint a nagyok, akik azért odafigyeltek és tekintettel voltak a napra és annak méltóságára.

A Gyömrői Hírhatár szerkesztősége azt javasolja, hogy ha továbbra sem zárják be a helyi piacot, mindenki csak alapos mérlegelés után látogasson ki a tömegeket vonzó vásárlásra.

Forrás Facebook, valamint  Gyömrői Hírhatár  nyomán 

*

Március 15.-e Ócsán - a polgármester lenullázta az ünnepet ( - az OPKE elnöke pedig még kokárdát sem tűzött)

Üres tér.  Szombaton csak a Tesco és a Spar parkolója volt telített. Az emberek a boltok polcai közt és pénztár előtt álltak sorba. A gyógyszertár előtt kint álltak, ahogy a Postánál is. Nem hiába a koronavírus valahol már felütötte a fejét.  Éppen csak a március 15.-e megemlékező ünnepség alól zárták ki a jó népet.  Ez lett a kokárdás ünnepből Ócsán.

 Ócsán a  polgármester nem vállalta a vasárnapi ünnepi rendezvényt. Sebtiben és gyorsan letudta mindenfajta kiértesítés és lakossági részvétel nélkül már pénteken suttyomban letudta a koszorúzást és ezzel dolga végezetten rendezettnek tekintette az ünnepet. 

Közismert, hogy a polgármesterünk egyik legnehezebb feladata a városlakók előtti megjelenéssel járó megszólalás. Nem egy olyan kifinomult ember, aki képes jól forgatni a szavakat. Itt valahogy nem terem úgy az ízes beszéd, mint más vidéken. Nem tudni, hogy ez a helyi pedagógia, az iskolai hiányossága végett, vagy csak a tanulás hiányából fakad.

Emlékezetes lehet számunkra még a már megszűnt Ócsai Jobbik szervezte és tartotta ünnepi megemlékezések. Azok mindegyike tartalmasabb, színvonalasabb és méltóbb volt alkalomhoz illően az elmúlt évek hivatalos rendezvényeinél.  Hiába fizet a felkészítő tanároknak több tízezer forintot a testület a diákok műsorra felkészítésére és betanítására, egy sem ér fel az akkori magából fakadó Magyar Péter nevéhez köthető eseményekhez. 

Akkoriban mindegy volt, hogy ki az ünnepség főszónoka, hogy éppen Ács László, Magyar Péter, vagy Zábrácki László a felszólaló előadó. Mindegyik jobb és külön beszédet tartott az elmúlt évek polgármesteri hablatyolásától.  Mostanság ez már nem járja.

A rendezvények színvonala alább ment, ellaposodott.  A közönség is inkább csak az ünneplésbe bevont és szereplőként felhasznált diákok szüleiből tevődött össze. Így a polgármester is úgy lehet ezzel, hogy csak legyünk túl rajta.

A polgármester és a jegyző két nappal korábban, a vasárnapi ünnepet megelőző pénteken munkaidőben "csendben elvégezte a dolgát"  - a választói akaratot megjelenítő önkormányzati képviselők sem voltak jelen  ( - mindez hirdetmény nélkül, "mutyiban" zajlott) 

 

Így történhetett az idén is a szép, jó idő és az eseménytelen városi élet ellenére. 

Ócsa polgármestere nem tartotta fontosnak a március 15.-e esemény ünnepi (vasárnapi) megtartását. Arra sem méltatta a napot, hogy aznap koszorút helyezzen el bájgúnár csapatával az emlékhely talapzatánál.  

Bukodi Károly egyszerűen letudta a dolgot már pénteken. Érthetetlen és indokolatlan ez a megnyilvánulás.  Nem megmagyarázható semmivel.  És erre pont ő szolgáltatta a bizonyítékot.

Nem mintha más ünnepi alkalmakkor megtelne a tér közönséggel - mitől tart

Nem azért, mert az ünnepi gyülekezést meg amúgy is meg lehet akadályozni, ha tömegével szeretnének ezen részt venni az emberek. De nem erről van szó. Ócsán évek óta alig látogatják Bukodi ünnepi felszólalásait az itt élők.  Tehát tömegrendezvényről, járványügyi félelemről, vészhelyzetről nem beszélhetünk, hiszen ennél többen gyűlnek össze  zárt térben akármelyik bevásárlás alkalmával.  Ráadásul a koszorúzás szabadtérben az emlékműnél zajlik, ahol legalább 2 méterre állhat a jelenlevő a koszorút elhelyezőtől.  Ez tehát nem indokolja az előrehozott és leplezett koszú kihelyezést.  

Egyedül a polgármester eszementsége és cicerói képessége indokolhatja mindezt. 

Lássuk be a polgármesternek és a mögöttes támogatói körnek nem számít a nemzet, a múlt és a elődök tisztelete, a hagyományőrzés és az ünnep.  Ezek a politikailag feltornázott urafik már nem állnak ki a szélbe az esőbe és nem harcolnak a népért, nem szólalnak fel a nemzetért. Ők csak a pénzért tesznek és cselekszenek a mindennapokban és ennek rendelik alá a pírősbetűs ünnepeinket is. Ez jön le a mai történések, illetve nem történések kapcsán akkor, amikor senki nem tart megemlékezést, senki nem koszorúz. 

Katika készséges és hűséges, elvégre "ha hívja a kötelesség", Ő megteszi a magáét - aki fizet, az mondja meg mit, mikor és hol (- Pappné több pénzbeli juttatást kap az önkormányzattól különböző jogcímen, mint a közhasznú tevékenységet folytató önkéntes tűzoltóság)

Mindezt a polgármester már letudta két nappal korábban, munkaidőben a maga köré gyűjtött fizetett komornyikjaival.

Ők azok, akik közül a polgármester érdeke folytán az önkormányzatunk által dotált Pappné Hajdu Katalin még arra sem méltatta a megjelenést, hogy alkalomhoz illően kokárdát tűzzön mellkasa magasságában ruházatára.  A polgármester legalább kitűzte magára ezt és felvette hozzá a barna ünnepi cipellőjét.  

Igaz nem ünnepnap koszorúztak, de nem is ahhoz az alkalomhoz illően öltözködött az elnök asszony - látható, még kokárdát sem tűzött a péntek 13.-i eseményhez

 

Összességében  ennyi, és nem több amit nekünk bemutattak ebből a nemzeti ünnepből.  

Bizony, bizony Pappné nem tűzött kokárdát - ennyit jelent számára az egész ( - a közpénzes koszorút azért mégiscsak a lakosság állja)

*

Kormányváltásról papolnak, de igazából a menekülési útvonalat készítik elő - utolsó leheletükig hazudnak

Március 15.-e a kormánypárti ellenzék ünnepe is volt, össztüzet zúdítva a kormányra. Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc egy platformra lépett. Csupán a szavaik és az ígéreteik különböztek, amúgy meg nagy egyetértésben hergelték buzdították az embereket a kormány ellen. Ők szembehelyezkedést, ellenállást akarnak, hogy hatalomba kerülhessenek. Ebben nagy az egyetértés köztük. Ezért közösen hazudoznak össze mindenfélét, de háttérben a kibúvót, a menekülési útvonalat szervezik. 

Karácsony Gergely közölte: - Ha Vona Gábor nyeri a választást, „az is Orbán Viktor győzelme lesz”

Gyurcsány Ferenc pedig kijelentette:  „A megállapodás nem lehetőség, hanem kötelesség” - utalva ezzel az LMP integrálódására.  

Vagyis az eddigi különutas LMP-t beszeretné vonni, pontosabban kényszeríteni abba a szövetségbe, ahol olyan liberális drogos, asszonyverő és családellenes személyiségek is helyet kapnak, mint az a Juhász Péter aki a Kendermag Egyesületet égisze alatt, amely a „könnyű drogok” legalizálásárt és mindenféle drog dekriminalizálásáért küzdött, majd maga is evégett elítélté vált. A bíróság szerint a drogfogyasztás melletti állásfoglalása miatt veszélyt jelent a társadalmi együttélésre, sőt személye fokozottan veszélyes, „mert a büntetőeljárást, a jog eszközét és a bíróságot kívánta felhasználni arra, hogy a kábítószer-fogyasztás legalizálását szorgalmazza.”

Aztán az olyan szélsőséges őskommunista gyökereket plántáló politikai törekvéseket megjelenítő személyek, mint a Momentumban helyet foglaló "Feka",(mások szerint FeGyőr,) azaz  Fekete-Győr András, aki Párizsból visszaköltözve próbálja elültetni az onnan átvett liberális eszméket. Azokat, amik ma feldúlják és terrorizálják az őshonos franciákat. 

Karácsony Gergely, az MSZP és a  Párbeszéd Magyarországért közös jelöltjeként Gyurcsány mellett állva egykori pártját, az LMP-t akarja összeboronálni azokkal, akik okán szakítottak egymással.  Aztán a szocialistákat a tőlük kiváló Gyurcsány-féle DK-val és végül amolyan kényszerházasságot alkotni a Jobbikkal.  

Karácsony Gergely számára azonban a Fidesz sem közömbös. Zugló polgármestereként (Papcsák Ferencet váltva) segítette elő a Fideszes érdekeltségű Hungast térnyerését a kerületben, létrehozva a Fidesz-MSZP nagykoalíciót a testületben. A HUNGAST-tal kötött  évi egy milliárdos közétkeztetési szerződésről, különösen a választások előtt pár nappal aláírt tálalókonyha kiszervezésről viszont már az elejétől tudtuk, hogy az előnytelen a kerületnek. Csak hogy el tudják képzelni az üzlet nagyságrendjét, egyetlen kerület, Zugló  a közétkeztetését 2011-ben megszerző Hungast Kft.  - a Fideszes Bánki Erik képviselőhöz köthető cég -  napi 10.000 adag ételt szállit ki a kerületi iskolákba, óvodákba. Ezért évi 1,2 milliárdot fizetünk - ez önmagában a zuglói költségvetés egyhuszad része. (Polgármesterünk immár egy éve fontolgatja, hogy a kerület számára előnytelen szerződés ügyében feljelentést tesz.) “Karácsony politikai karrierista”.

Karácsony Gergely a Párbeszédben Szabó Tímea társelnökeként egy olyan kétkulacsos személyiség, aki soha nem képes egy elv mentén kitartva politizálni. Így nem csak az elveit, hanem a nézeteit és viselkedésbeli hozzáállásait is rendre változtatja, ami szava-hihetetlenné, és megbízhatatlanná teszi. A jelen politikai formációban a szintén szélhámos Gyurcsány és a romokban heverő szocialisták oldalán éppen egy ilyen gyenge jellemű, semmirekellő politikusra van szükségük ahhoz, hogy aztán félreállítva azok vehessék át az így összetákolt politikai formáción belüli hatalmat, aki a magunk alakján amúgy képtelenek lennének erre. Pontosan ilyen eset Gyurcsány és ebből a fajtából van még jó pár itt és ebben a társulatban. 

Gyurcsány azonban nem egy új világot, hanem egy régi visszarendeződést akar. Egy olyan hatalmi erőt, ami mélyebb és sokkalta rosszabb annál a korábbi kormányzati szerepénél, amit a társadalomban betöltve produkált.  Gyurcsány a hozzá hű liberálisokat húzni elő. Vele bújt ki a légoltalmi pincéből Kuncze Gábor, és az összes többi.

Március 15.-én Gyurcsány mellett felszólaló liberálisok ügyvivője arról beszélt, hogy „fortélyos félelem igazgat”, a kormány minden nap milliókat aláz meg – „évtizedekkel veti vissza az országot” –, de az elmúlt hetekben – utalva ezzel a hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választásra – valami megfordult: remény költözött az életünkbe.  

Aztán az  Együtt országgyűlési képviselője volt, aki nemes egyszerűséggel maffiavezérnek titulálta Orbánt. Szerinte a Fidesz elnöke az elmúlt nyolc évben ellopta a szabadságunkat, miközben magát „a leggazdagabb emberévé csalta”

Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke kissé laza bevezető után a közönség dicsérete mellett nem győzte hangsúlyozni, hogy a demokráciáért küzdeni kell, illetve, hogy a múltba révedve nem lehet jövőt építeni. Akik ezzel vannak elfoglalva, „azok veszíteni fognak” – tette hozzá.

„Kutyából nem lesz szalonna”, áldemokratákkal nem lehet demokráciát építeni – szúrt oda keményen a Jobbiknak a politikus, hozzátéve, miszerint ma a Jobbikban többségben vannak az Orbán-hívők, hiszen a Fidesz az ő programjukat hajtja végre. Éppen ezért a Jobbikra adott szavazat „kukába menő szavazat” – jegyezte meg, hozzátéve, miszerint a Jobbik nem megoldás, hanem a probléma része. 

Kunhalmit Gyurcsány Ferenc követte a színpadon, aki gyorsan világosság tette, miszerint a Demokratikus Koalíció győzelemre készül, hogy – többek közt – igazságot adjanak a kisemmizetteknek, elégtételt a kifosztottaknak és szabadságot a sajtónak.  Gyurcsány méltatta pártját és párttársait, akik kiálltak amellett, hogy ne szavazhasson az, aki soha nem élt Magyarországon. Az egykor volt miniszterelnök kifejtette azt is, - utalva a Fideszre, - hogy:  ha győznek, „csak koalícióban kormányozhatnak”, arról viszont már most meg kell állapodni, hogy minden választókerületben csak egyetlen jelöltet állítson az ellenzék.

Vagyis tudtunkra adta, miszerint maga sem hisz és bízik a kormányváltásban.

Mindezt látszik alátámasztani az a történet, ami arról számol be, hogy Gyurcsányék 4 milliárd mentettek ki Indonéziába. 

Gyurcsány Ferenc számol azzal, hogy ha a politikai hatalmát elveszíti, akkor a vagyonát is elkobozhatják, nehéz idők várhatnak rá. Ezért a pénzét több, Európától távoli helyre menekíti.

Ezek közül az egyik legjelentősebb Indonézia, ahol a mögötte álló Apró–Dobrev család régi szocialista kapcsolatai vannak a segítségére.

Soros (született Schwartz) György lépései is a gyurcsányi félelmet látszanak visszaigazolni. Ahogy az Amerikai Népszava is beszámolt róla: a  kiváló előrejelzéseiről is híres Soros György lépése arra enged következtetni, hogy nem bízik az Orbán-rendszer belátható időn belüli bukásában, és biztonságba akarja helyezni a világ egyik legjobb és legfontosabb egyetemét, a CEU-t. A bécsi campus tervezett méretei alapján alkalmasnak látszik arra, hogy szükség esetén a budapesti székhelyű egyetemet Bécsbe költöztessék át.

Az Orbán-kormány ugyanis még mindig nem írta alá New York állammal a CEU működéséről szóló megállapodást, a CEU pedig bejelentette, hogy campus-t nyit Bécsben. Igaz, az erre vonatkozó korábbi tervekről senki nem tud, ezért elképzelhető, hogy a bécsi campus a Budapestről való távozás első lépcsője. Soros György a választásokat követően, - amennyiben a Fidesz nyer és marad hatalmon, - elhagyja a magyar érdekeltségeit, hiszen itt már nem fog babér teremni a számára. 

Nem véletlen tehát, hogy az általa támogatott szervezetek és csoportosulások a túlélésükért küzdve szállnak harcba a Fidesz ellen és Orbán Viktorral szemben idehaza és a nemzetközi politikai hadszíntéren. 

*

Kurucok és labancok a mai szabadságharcunkban - talán ez jelen 48-a ( - választás előtt állunk, ne rontsuk el)

Nem szeretem a múltból fakadó történelmi emlékeinket aktuálpolitikai felfogások és érdekek szerint, avagy mentén átkonvertálni és azt periódusonként újra értelmezni, hiszen a pártos politikusaink mást sem tesznek, mint a maguk javára dekódolva próbálják megfogalmazni, valamint előadni ezeket múltbeli eseményeket, legyenek is bármelyik oldalon.

 

Legyünk és maradjunk méltók az elődökhöz, így az ünnepi megemlékezéshez is - maradjunk magyarok

Március 15.-e a magyar szabadságharc, amúgy is az egyik legdédelgetettebb és legfőbben szeretett, "harcias" ünnepünk, hiszen tele van szerethető forradalmi elemekkel, népi motívumokkal, irodalommal, költészettel, hősiességgel, hazafiassággal, honszeretettel. Mindehhez járul a tavasz, annak hangulata, a kitörés vágy a tél fogságából, ami eleve egy kedvező inspiráltságot ad az egészhez. Ezeket az elemeket összességében a rendszerváltáskori politikusaink is szeretik meglovagolni, mivel a leírtak érzete benne van a társadalmunk emberében. Ehhez persze az is kellett, hogy a szocializmus idején ez egy "betiltott" ünnepi nap volt, amihez nem járt semmilyen olyan motívum, mely mozgolódásra adott volna lehetőséget. Csak az iskola programok keretében lehetett a tananyag részeként megtartani és visszaemlékezni erre a történelmi eseményre, aminek legfőbb vonulata akkoriban a tőkés Landerer és Heckenast nyomdájának elfoglalása, és Táncsics kiszabadítása volt. 

Mai politikai értelemben a korabeli (1848-as) március 15.-e már sokkalta másabb üzenetet hordoz. 

Minden politikus, - bármelyik oldalon is áll, - szereti magára ölteni ilyenkor a nemzeti trikolórból készült kokárda utánzatát, valamint a vele járó nemzeti öntudatot, a látszólagos hazafiasságot, a hazaszeretet, és minden egyéb hősies tulajdonságot, még akkor is, ha előtte a hazáját kiszolgáltatva az ellen és annak népességével szembefordulva járt el, vagy tette éppen kiszolgáltatottá. Sok ilyen a szocialista diktatúrából átkapitalizálódott  politikusunk van, akik ma is képesek a bölcsek kövének hordozójaként bizonyos politikai mágiára amivel a múltat feledtetve igyekeznek magukhoz édesgetni a választás elő álló szavazókat. Jelen március 15.-éje szintén erről szól.

Ennek értelmében ma is egy kuruc-labanc elleni harcról beszélhetünk. Hasonlatosan azokhoz az eseményekhez amik elvezettek minket az 1848-as szabadságharcunkhoz. 

Már Buda felszabadítása előtt, tehát az 1670-es évektől kezdődően a császári elnyomással szembeni felkelésekben résztvevők neve a kuruc lett. A velük átellenben álló császárpártiak voltak a labancok. 

Akkortájt Thököly Imre (1657–1705) 1677-ben állt a felkelés élére, de Bécs ostromában is részt vett a török hadsereg szövetségeseként, majd a zentai csatában is.

Ma már nincs hova szűkölni - álljunk ki hazánkért, megmaradásunkért, a magyarságért

A kuruc szabadságharcban született a Felvidéken az a híres nóta, amely az akkori magyar sorsot kitűnően bemutatja: „Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!”

Valahol ma is Rákóczi kurucai vagyunk

Aztán a kuruc felkelés 1703-ban lobbant újra lángra, amikor II. Rákóczi Ferenc Lengyelországból visszatért. Ez a küzdelem 1711-ig tartott, és a nagymajtényi síkon fegyverletétellel, de nem katasztrófával, hanem kompromisszummal végződött. A további harcnak nem volt értelme, mert XIV. Lajos francia király nem tudta jelentősen segíteni Rákóczit. A sok biztatás és reménykedés végül semmivé vált. 

Most a kérdés, maradunk Petőfi nyomdokain

A magyar nemzet újabb felkelése 1848-ban, a békés polgári forradalom után indult meg, mert az átalakulást a Habsburgok ellenezték, a Zágrábból ideirányított Jellasics osztrák–horvát hadserege megtámadta a törvényes magyar kormányt, és ezzel ellentámadásra kényszerítette a nemzetet. Az osztrák császári csapatok budai és pesti bevonulásával az új Lánchídon át a törvényes magyar kormányt elseperték, és Kossuth Lajos Debrecenből irányította a szabadságharcot. 

Az akkor még tótnak nevezett nép mindhárom szabadságharcunkban (Thököly, Rákóczi, Kossuth) teljes odaadással vett részt, tehát akkor még nem voltak ellenségeink!
Nagy Szulejmán szultán vette észre, hogy a török és a magyar testvérnép, de nem tudott minket rávenni, hogy csatlakozzunk hozzá. 

Mi Európához tartozónak éreztük magunkat.  

És ez mindvégig így volt. István király idején is amikor a keresztény Európát választottuk. 

Akkor is, amikor az országot a II. világháború során szovjet hadszíntérré tették, majd az követően is az elnyomás és a diktatúra éveiben, amikor ennek nyomán a Kádári-kor marxista-leninista MSZMP-jéből átkeresztelkedett szocialistákból létrejött az "új" baloldal a pufajkás Hornnal, és hasonszőrű társaival. Ekkor tört ránk a régi-új szocialistákkal vegyes liberalizmus, és annak minden baja. Ekkor váltunk a legnagyobb kiszolgáltatottakká, így adósodtunk igazán el, és került az országunk a csőd szélre. 

Ma erre ezek az egykori pártdiktatúra kegyeltjei azok, akik a márciusi szelet próbálják a saját szájuk íze szerint átértelmezve képünkbe fújni. Csakhogy ez a poshadt szájú fuvallat nem a szabadság tavaszának lehelete.

Ők mit sem változtak a hazaárulásukból. A legfőbb ismérvük a saját maguk előretörése érdekében folytatott harc, a politikai nyerészkedés. Ezért voltak egykoron diktatórikus munkáspártiak, szovjetbarátok, szocialisták, majd az egykori hatalmi rend lebontásának nyerteseiként a korábbi népi tulajdon haszonszerzői. Így privatizálódva lettek kapitalista mágnások, gyárak, üzemek tulajdonosai, akik ismét csak kisemmizték a népet.  

Holott 1848 éppen a kisemmizés elleni fellépés harca, ez azonban nem érdekli azt az átmentet baloldalt, akikre valójában nem is jellemző a baloldaliság. Ők inkább egy szélsőséges radikalizmust bemutatva és hordozva próbálják a népre erőltetni a liberálisnak titulált hatalmat, ami egyfajta elfogadási kényszer. Egy olyan általános elnyomási elv, ami az elfogadáson és a beilleszkedésen nyomja azt a politikát, amivel az idegen uralmat akarja meghonosítani. 

2006. március 15. – mesterlövészek a Nemzeti Múzeum timpanonján. Gyurcsány a Nemzetbiztonsági Bizottság szerint is indokolatlanul keltett rettegést

Ez nem más, mint a jelen korunk harca a nemzeti függetlenségünk megtartása, a magyarság megőrzése mellett. 

2018 márciusa másról sem szól, mint a szabadság választásáról. Arról az önmagunkért kiállásról, ami mentén még szabadnak érezhetjük magunkat Európán belül. 

Arról, hogy hazánkban a földiek közt nemzeti egységben magyarokkal akarunk élni, létezni és gyarapodni, és kurucként harcolni vagy pedig a labancok oldalára állva és a velük járó selejtes multikulturalizmussal a magunkat kiárulva az országot eladva és kizsákmányolva az idegen hatalmak kezére játsszuk át az országot. 

Valójában arról szól a szabadságharcunkra emlékezés ünnepe, hogy a történelmi örökségünket megőrizve kiáll síkra szállunk-e magyar hazánkért, asszonyaikért, lányainkért, vagy pedig a betörni vágyó iszlám (muzulmán) barbár hordák prédájává tesszük és szolgáltatjuk ki hazánkat.

Választás előtt állunk. Az ellenség nem csak a határainkon, hanem az országon belül is csatsorba állt. 

A mai értékeinket, a társadalmi jólétünket, a békénket veszélyeztető idegen érdekek kiszolgálói állnak velünk szemben. Az ezeket szolgáló politikusok ma szírén énekeket zengve próbálják elcsábítania  a halandókat. 

De ahogy Odüsszeusz is a szírének szigetéhez érve az emberei fülét viasszal tömeté be, magát pedig az árbóchoz kötöztetve, vészelte át a bajt, úgy mostanság nekünk is el kell hajóznunk április 8.-ig és a helyes utat választva az 1848 értékrendünk mellett állást foglalni és kiállni a szabad hazáért. 

Nehogy a labancok kezére kerüljön az ország.

Válaszunk helyesen, hogy aztán ne váljunk bujdosóvá

Éljen a szabadság, éljen a haza!

Hajrá Magyarország.

* 

Március 15.-e másutt, másként Szűcs Lajossal ( - most Pécelen)

Mint már jeleztük, Szűcs Lajos városkánk kiemelkedő, vezető egyénisége, március 15.-én azért nem vett rész a helyi önkormányzat ma is vitás ünnepi rendezvényén, mert ez időben más elfoglaltsága volt.

Pest Megye Önkormányzata az elnök vezérszónoklatával idén Pécelen tartotta a március 15-i megemlékezését.

Szűcs Lajos beszédet mond

Nagyszámú ünneplő közönséggel zajlott a március 15-ei ünnepség melyet a város a Pest Megyei Önkormányzattal közösen szervezett Pécelen. Itt Szűcs Lajos, országgyűlési képviselő, (Ócsa város polgára,) a Pest Megyei Közgyűlés elnöke mondott beszédet, majd ezt követően Szöllősi Ferenc polgármester beszédét is  meghallgathatták  a résztvevők. 

 

Mi mégis Szűcs doktor beszédéből idéznénk:

 

- „Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független és erős Magyarországot.
Egy olyan országot, amelyben a nemzet egysége és a közösségek szabadsága együtt, egységben adja meg nekünk a lehetőséget - a lehetőséget a változásra, a fejlődésre és a biztonságra.

Számunkra ez '48 üzenete és öröksége! Törvény, amiből nem engedünk, mert nem engedhetünk.

- Jövőt az országnak, csak ennyit kértek.
Ennyit és nem többet - azok a magyarok, akik többet vállaltak a közösségért;  ...

A közönség figyel

- 1848. március 15. napján a magyar nemzet megüzente a világ hatalmainak, hogy elég volt a félelemből és a gyámságból. Elég volt egy korhadó rendszerből, amely eltávolodott az itt élő emberektől és ezért elfelejtette, hogy fontosabb dolgok is vannak az életben, mint a pénz és a fegyver. A legfontosabb az ember, és mindaz, ami az embereket összekapcsolja - ami valódi családdá, igazi közösséggé és nemzetté formál bennünket. Velünk, és általunk lesz erős az ország, az itt élő emberek munkájával, tehetségével és közös erőfeszítéseivel, és nem a pénz által mozgatva, hanem a hit, a bizalom és a remény erejével. Azzal az erővel, amellyel 1848-ban Magyarország nem Európa után következett, hanem előtte járt.
 

- Az összefogás és a program tette lehetővé a lehetetlent: Magyarországon nem maradt sziget a forradalom a parázsló tüze. 1848 és 1849 forradalmában és szabadságharcában kezet nyújtott egymásnak az ország - a költő, a pesti fiatalok, a tisztviselők, a vármegye, a zsellér és a módos gazda, a polgár és a kézműves - a nemes és a nemtelen.
Ez az élmény, a nemzeti egység és összefogás élménye!"

A diákság ünnepel

 A színvonalas megemlékezés a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjainak (felkészítő tanár: Bendáné Ducza Enikő, Halász Jánosné és Szilágyiné Szalai Zsuzsanna), az Ossó János Fúvószenekarnak (Fejes István karnagy vezetésével) és a Petőfi Sándor Férfikórusnak (Szalay Miklós karnagy vezényletével) volt köszönhető. 

*