Mit engedhet meg magának a polgárőrség és meddig mehet el a polgárőr egyén - viszonzásul néhány montázs

 

 A polgárőrség egyre inkább fedi fel bűzös ábrázatának méregfogát. Azt az ex-kommunista karhatalmista-pufajkás vezetésből eredő szövetségét, ami ma inkább egy Kádár-korabeli munkásőregység képében látszik alakot ölteni.

 Ez az alakzat az egyéni polgárőrök tevékenységében ismerhető fel. Abban a demokráciát bomlasztó egyének tagságából, amit az Országos Polgárőr Szövetség és annak tagszervezetei piedesztálra emelnek. 

Ma egyre inkább ezek a kormányellenes, demokráciát, rendet bomlasztó propagandistákat tünteti ki, emeli tisztségviselői posztra és díjazza az országos szövetség és tagszervezeti által. 

 

Mindez nem más mint egy politikai ellenálló szervezet egyénekre levezethető, de amúgy szervezetileg elfogadott akciója, a kormányzati rend, a nemzeti egység rendszerének (NER) megbomlasztására és az ellenzéki politika választásokra történő felkészítésére, megerősítésére. 

Mindezek alapján nem áll messze kimondani attól a közösségi oldalak olvasója, hogy a polgárőrség ma már nem a polgárság őrségére, hanem annak politikai hovatartozás szerinti megbomlasztására koncentráló szövetség, amely nem csak eltűri, hanem hagyja is egyes tagjainak  feltüntetett polgárőri hovatartozása mellett az emberi méltóságot sértő, egyéni gyalázkodástól sem mentes gyűlöletkeltést.

Ezeket gyűlölködő és személyeskedő megnyilvánulásokat egyes kiemelt polgárőrök a Facebook közösség oldalán úgy osztják, mint magánember, miközben mindegyikük profilján ott van, hogy Ők valójában polgárőrök. 

Kiváló rossz példaként az ócsai Boros Tibor polgárőr szolgál, aki már nem csak személyiségi jogi per veszteseként ismert, hanem egy visszatérőn hamis állításokat hangoztató, közzétevő és terjesztő személyként, aki nem mellesleg a Pest Megyei Polgárőr Szövetség és az Országos Polgárőr Szövetség töretlen bizalmát is élvezi.  

Boros Tibor polgárőr nem csak kimondottan kormányellenes és közrendet zavaró megosztó személyiségként tündököl a világháló közösségi oldalán, hanem a közéleti szerepléseiben, megnyilvánulásaiban, megnyilatkozásaiban is hasonló mód viselkedik a polgárőr mundér viselte alatt.  Így ténykedik a Facebook közösség körében.

Így beszél, nyilatkozik és oszt meg személyeskedő, provokatívan sértő hazug tartalmakat is akár. 

 Ő mindig talál magának célszemélyt. Legyen az a polgári élet civilje, vagy ismert személy ahogy volt ez Nagy Bandó András esetében, vagy éppen Borkai Zsolt, vagy mostanság Szájer József vonatkozásában.

Boros hazug mód osztott meg olyan hamis pucérkodó bejegyzéseket, amivel nekiment a Mi Hazánk politikusának, Duró Dórának.  

Aztán ezzel is lebukott, de ezek után sem történt semmi, nem kért elnézést. A szövetségben meg tovább  tűrik az eltébolyult elnökségi emberük internetes ámokfutását.

Boros polgárőr nem egyszerű személy. A Pest megyei szövetség elnökségi tagja. Kiemelt pozíciót tölt be a szövetség életében. Személye ahogy korábban úgy most is megosztja  polgárőr közösséget és a társadalmat, mivel nyilvános közösségi fórumokon előadott és bemutatott viselkedése vitatottá, vagy éppen elutasítottá teszi őt a normális polgárőrök esetében.  

 Azok  a napi szolgálattevő, utcán őrködő, járőröző polgárőrök, akik  valójában a polgárok biztonsága érdekében állnak szolgálatba, többségében nem viselik jó szívvel azt terhet, amit az ilyen Bors-féle, az elnökség által kiemelt szélsőségek nyomnak rájuk. 

A polgárőrök többsége, nem politizál, nem vesz részt nyílt közösségi megosztásokban, nem foglalkozik a kormánnyal, nem fejt ki ellenzéki tevékenységet és nem uszít. Ezek az emberek a valóban a polgárokért dolgoznak önzetlenül sem idejüket, sem családjukat nem kímélve áldozzák munkájukat a polgárok szolgálatáért.  Nekik többségükben nincs is idejük a Facebook előtt ülni és napi több olyan megosztást közzétenni, mint a Boroshoz hasonló polgárőr-elöljáróknak. 

Boros Tibor márpedig ezzel nem a polgárőseget, nem a polgárőr-társadalmat és nem is a szövetséget erősíti. Sokkal inkább bomlasztja azt, ahogy a közvéleményt befolyásolni szándékozó alantas közzétételivel is ezt teszi. 

Boros egymaga meghatározza, hogy melyik pártalakulat az a mi számára nem elfogadható.  Olvasható, hogy az a nő, aki a Fidesz szimpatizáns, az neki ribanc. A polgárőr zavartalanul fideszribancozik a nagyvilágba.  

Boros polgárőri viszonyulása az emberekhez megengedhetetlen. A polgárőrszövetség még sem köpte ki magából még.

 Ugyanakkor nem csak a fideszes Kövér, vagy Szájer és felesége, hanem a Jobbik sem a kedvence Bilisics  helyi emberének. 

Ellenben nem így áll Gyurcsánnyal, akinek születésnapjáról megemlékezik, de a DK-s Gréczy Zsolt perverz magamutogatását sem veti meg, ahogy Gyurcsány(n)ét sem hasonlítgatja a fideszes asszonykákhoz.  Mindez persze belefér a saját polgárőri elfogadottságába, ahogy a nőimitátor kedvelése is.  

 

Bár nem tudni, hogy Tibor igazából homofób, vagy éppen latens ferdehajlamú-e, de bármi előfordulhat ezután,  mert igazából még nem coming out-olt. 

 A párhuzam mindenesetre adott az ő hovatartozása és az általa felhozott hasonlítgatások közt. Mint ezekből kiderült a feleség sem akadály.

Most azonban mégis csak Szájer Józsefre ugrott rá és tette közzé hogy addig "üssétek, amíg meleg".

Persze nem tudni, hogy az országos szövetség (OPSZ), vagy a megyei szervezet (PMPSZ) mennyire egyetértő, vagy kifejező ebben, de ha azt vesszük alapul, hogy eddig még semmiféle következménye nem volt annak, hogy egyes tagjaik ezt művelhetik, akkor bizony nagyon úgy fest, hogy az egész szövetség egyfajta illegálisan ellenzéki politikai csoportosulássá alakult át.

 Ezt a feltevést igyekszik alátámasztani az is, hogy nem csak Boros Tibor kap tevékenységéért elismerést a felsőbb vezetéstől, hanem más olyan egyén is, aki szintén ezt a bulvárosan trágár, pejoratív és politikai véleményformálást teszik magukévá. 

Nem kell messzire menni, hogy felfedjük  Lőwinger Zoltán Mihály, korábbi sajtósuk politikai tevékenységének hátterét. Megismerjük őt a közzétett bejegyzései által is.

  Lőwinger maga is erőteljesen fejezi ki mindezt, eléggé nem méltatható mód. 

De nem csak Ő, hanem a szintén a polgárőri vezetés által kedvelten elismert István Pelyva is, aki szintén olyan ocsmány mód szidja gyalázza a másikat, legyen az kormánytag, keresztény, vagy más hitvallású, ami már szintén elfogadhatatlan és megengedhetetlen lenne egy tisztességes polgárőrtől. 

 Pelyva polgárőrként ma már azt hiszi és terjeszti, hogy van olyan nagyság, miszerint neki városa van.  

Pelyva tisztességtelenül úgy beszél, mint egy útszéli prostituált, ami valahol le is húzza a polgárőrt arra a szintre ahol a stricik és a kiszolgáltatottként futtatottak állnak.  

Ezzel a viseltességgel lett Ő a hónap polgárőre.  

Gyalázat ez az egész, amit ezek polgárőrként megengednek maguknak.

Mindezzel érdekes mód valahogy nem foglalkozik az elöljáró szövetség, mert hagyja mindezt. De az is lehet, hogy tévedünk és nem hogy mindezt eltűri, hagyja a felső vezetés, hanem még el is várja, és ezért emelik ki, ismerik el ezeket a személyeket.

Vagyis elképzelhető, hogy Borost éppen a közösségi oldalakon kifejtett tevékenysége emelte elnöki székbe. Pelyvát pedig ugyanez tette kicsiben a hónap polgárévé.   

Ezek szerint az OPSZ, PMPSZ nem tekinti etikai vétségnek, nem tekinti összeférhetetlennek és szankcionálja a polgárőreinek egyéni, de csoportra kiható viselkedését, legyen az akár milyen alantas, személyeket sértő, vagy éppen politikailag megbotránkoztató.

Ma ezek a polgárőrök büntetlenül fideszribacozhatják az embereket, amivel nem csak megalázzák a választók közel felét (50 %), hanem egyben szelektálják is őket a politikai hovatartozásuk szerint.

Sőt még Orbán Viktor miniszterelnök legyilkolását is képesek vizionálni.

Ezzel párhuzamosan ezek a polgárőrök nem csak a politikai, hanem a vallási hovatartozásuk szerint is megkülönböztetnek már, ami egyfajta antiszemitizmust hordoz magában, amiért még mindig nem tett felszólamlást, vagy emelt kifogást a mögöttes szövetség.  Ma ezek a polgárőrök úgy húzhatják keresztre a zsidó származású fideszes politikust ahogy a Charlie Hebdo tette ezt hasonlóan gyalázatos mód Mohamed prófétával.

 

Az Országos Polgárőr Szövetséget, a Pest Megyei Polgárőr Szövetséget azonban mindez nem foglalkoztatja, hiszen nem szól és nem lép közbe az általa elismert és kiemelt polgárőr személyek effajta ámokfutásával szemben.  

Nem hiszi el már senki, hogy minderről a szövetségben ne tudnának.  Nem létezik, hogy Bilisics Péter nem tudna elnökségi tagjának Boros Tibor viselt dolgairól Hogy ne ismerje Pelyva István politikai viszonyulását, hozzáállását és közzétett nyilatkozatait.  Ezek a személyek nem csak egymás közt, hanem széles körben osztják mindezt.

 

Ismert, hogy Boros nem csak az egyik vejét vonta be a fizettet polgárőri tevékenységbe, aki az eseményeke rögzíti, hanem a másikat is, aki a lányával lovagol. De nem is ez a baj, hanem az összes többi mögöttes tevékenység, ami kárt okoz az önkéntes tagságnak és a szövetségnek egyaránt.

Ez pedig nem más, mint az a köztes tevékenység, amit az olyan polgárőrtársaival fejt ki, mint Löwinger, Pelyva és azok a hozzá sorolható politikai érdekeltek akik a mundér becsületét sározzák ezzel.  Bilisics hallgatólagos támogatottságával.

Nem véletlen, hogy a legutóbbi tisztújítás alkalmával sem sikerült megtisztulnia a szövetségnek. Maradtak régi rovott múltú egyének a vezetőségben úgy is mint a mostani elnökség tagjainak sorában. 

  *

102 éve csatolták el Erdélyt Magyarországtól

Immáron a mai nap, azaz december 1.-e a románok legnagyobb ünnepe. 

És ha még lenne ilyen államalakulat, akkor a jugoszlávok legnagyobb ünnepe is lenne. 1918-ban, másfél évvel Trianon előtt ugyanis ezen a napon kiáltották ki Gyulafehérváron a népek önrendelkezési jogára hivatkozva Erdély kiválását Magyarországból és Romániához való csatlakozását. Ugyanezen a napon pedig Belgrádban kikáltották a dél-szlávok egyesítését célzó Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot is. Mindettől függetlenül, vagy épp ezért december 1. a külhoni magyarság számára ugyanolyan gyásznap, mint június 4.-e.

 

Iuliu Hossu püspök felolvassa a gyulafehérvári román nemzeti gyűlés határozatát Erdély és Románia egyesüléséről. - Forrás: Mult-kor.hu

A történelmi Magyarország szétszakításának története a népek önrendelkezésére való hivatkozással kezdődött, azzal az elvvel, amit aztán az utódállamok „államalkotó” nemzetei következetesen figyelmen kívül hagytak.

Alexandru Vaida-Voevod, a Román Nemzeti Párt egyik vezető országgyűlési képviselője 1918 októberében a pesti Országházban a magyarországi románok kizárólagos képviselőjeként lépett fel, ezzel gyakorlatilag kétségbe vonta a magyar országgyűlés jogát a románok feletti hatalomgyakorlásra.

 

A „román impérium” igénye

Osztrák Magyar Monarchiában a világháború fináléjában már sorra alakultak a nemzeti tanácsok, köztük a románoké is (az őszirózsás forradalom idején). Vaida-Voevod közbenjárására a monarchia katonai parancsnoksága fegyverezte fel a romániai nemzetőröket. A monarchián belül kirobbanó nem kis felfordulással járó népmozgalmaknak a román politikusok igyekeztek nemzeti irányt adni, ami azért is ment könnyen akkoriban, mert a közigazgatás nagy része magyarok kezében volt, a nagybirtokok négyötöde szintén magyar volt.

A folyamatosan erősödő román katonasággal a háta mögött a Román Nemzeti Tanács ultimátumot adott a Károlyi-kormánynak, és 14 erdélyi és 9 szomszédos vármegyére, Békés-, Csanád-, és Ugocsa-vármegyék pedig egyes területeire „teljes kormányzói hatalmat” kértek – hozzátéve, hogy „román impériumon” más népekkel szemben tiszteletbe fogják tartani a wilsoni elveket. 

 

Megkésett ajánlat 

 

A Román Nemzeti Tanács felkérte I. Ferdinánd román királyt, hogy hadseregével szükség esetén avatkozzon be, aki ennek eleget téve kijelentette „az összes román egyesítését egy szabad és hatalmas államban”. A Károlyi-kormány már megkésve akart tárgyalóasztalhoz ülni, semmilyen alkupozícióval nem rendelkezett. Ráadásul a magyarországi román nemzetőrséget továbbra is ellátta pénzzel, még ha a fegyverkiosztást be is szüntette. A magyarországi románok Gyulafehérvárra összehívott nemzetgyűlésén Erdély feltétel nélküli csatlakozása mellett foglaltak állást (a két másik álláspontot, a Románián belüli autonómiát és Románia demokratikus átalakulását elvetették).

Magyarország etnikai megoszlása 1910-ben - forrás: Sulinet.hu

 

Az elmaradhatatlan ígéretek A nemzetgyűlés végleges határozata számos kedvezményt ajánlott a többi nemzet számára. A nyilatkozat a következőket mondta ki: 

 

 „Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot.” 

 

A Gyulafehérvárott összegyűlt 100 ezres tömeg éljenezve fogadta az nyilatkozatot. Az Erdéllyel egyesülő Románia végleges megszervezéséig Erdély viszonylagos autonómiát élvezett, de a külügy, hadügy, a vasút-, gazdaság és a postaügy Bukarest kizárólagos fennhatósága alá került. Két évvel később pedig az „Ó-romániai” kormányzat kivette az irányítást az erdélyi románok kezéből.

Románia és Erdély magyarokra vonatkozó etnikai térképe ma - forrás: erdély.ma

Román haderő előrenyomulása 

 

Az eseményeket látva 1918. december 22-én, Kolozsvárra összehívták a Magyar és Székely Nemzeti Tanácsot, ami azonban katonai támogatás hiányában nem tudta ellensúlyozni a gyulafehérvári nemzetgyűlést. Erdélyt ekkor 3-4 ezer katona védte a románok (magyar pénzen is felszerelt) 40 ezer fős hadseregével. 

 

Ezt a haderőt a románok be is akarták vetni. Már december 15-én megindultak a fegyverszüneti vonal felé, 24-én pedig elérték Kolozsvárt. A Károlyi-kormány Ferdinand Vix francia ezredes javaslatára (Vix volt az antant-hatalmak budapesti katonai bizottságának a vezetője) nem tett ellenlépéséket „a vérontás elkerülése érdekében”. 

 

 A román hadseregnek ezután nem lehetett megálljt parancsolni: mint közismert, 1919. augusztus 4-én Budapestre is bevonultak, de egyes egységeik még Győrt/Hegyeshalmot is megszállták.

Magyarország térképe 1919 augusztusában - forrás: Budapestcity.org

 Nem ok az ünnepre 

 

 A történelmi Magyarországtól elcsatolt 103 ezer négyzetkilométernyi terület 5,2 millió fős lakosságának mindössze 53,8 százaléka volt román, 31,6 százaléka magyar, több mint 10 százaléka német. Ezek az arányok aligha tükrözhették a népek önrendelkezésének elvét. 

 

A magyarok e nemzeti ünnephez való viszonyát, bár meglepő, de épp egy román politikusnak, Mădălin Guruianunak sikerült nagyon találóan megfogalmaznia: 

 

„December 1. román érték, egy rendkívül fontos ünnep, és továbbra is ennek kell lennie, de a jelenlegi formájában nem tekinthető Románia országos ünnepének. Ez az ünnep a román nemzet ünnepe, amelyet Romániában és a határain túl – Besszarábiában, Bukovinában – is meg kell ünnepelnie a románságnak, de nem alkalmas arra, hogy Románia országos ünnepe legyen. (…) Egyrészt “nem természetes”, hogy a határokon túl, Ukrajnában, Moldovában élő románok egy másik állam – Románia – ünnepét ünnepeljék, másrészt a Romániában élő nemzeti kisebbségek, különösen a magyarok számára ez a nap nem ok az ünnepre, és nem jelképez egy olyan közös értéket, amellyel az ország minden lakója azonosulni tud.”

 

Kolozsvár román megszállása. - forrás: mult-kor.hu
 

Körkép.sk, mult-kor.hu, szekelyhon.ro

 *

Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjének korszakalkotó írása nyomán - polgárőrség elnökségi tagjának kiterjesztése

Demeter Szilárd ugyanúgy belecsapott a lecsóba, ahogy az összes volt kommunistából lett szociál-liberális nácizó geci, amikor elkezdődött ez az egész alja folyamat.

Hát persze, hogy a polgárőrség is részt vállal ebből  az ellenszenves geci mocskos gyűlölködésből, a visszatérő nacizásból az ismerten kormányellenes ellenzékiként elhíresült elnökségi tagjával, aki véletlenül sem hagyna ki egy ilyen piszkosan trágár ziccert a megosztásaiból, ahogy rendre az Orbán gyalázókat sem. 

Gyurcsány: a Jobbik egy náci párt

 

Nem ő, és nem Simicska volt az első csepp geci ebben a történelmi folyamatban. Őt már megelőzte az elbaszott Gyurcsány a kurva országával, és a maga kommunista múltjával, a legutóbbi beházasodásával az egykor elrabolt és lenyúlt zsidó vagyon haszonélvezőjeként.

Hiába jött aztán a maga kis náci történeteivel a Jobbik és a történelmi Árpád-sávos zászló fasiszta ábrázolásával, amikor már az általa vezetett, amúgy is kivéreztet ország romjain próbált feltápászkodni. 

Igen, Gyurcsány volt az a féreg, aki elhintette ennek a trágár gyűlölködésének a lárváit.  Ő volt, aki kijelentette, hogy ez egy kurva ország, hogy a kormányzást elbasztuk, hogy el lehet innen menni, hogy a Jobbik egy náci párt.  És ő volt, az a hangadó akinek nyomán a gyűlöletkórus beindult.  

A baloldalt az a Gyurcsány vezeti, aki tönkre tette az országot

 

Gyurcsány már a mocsokban fetrengve rántotta le magához az egész valaha volt kommunista, majd szocialista később liberális, meg elferdül  kocsmai közösséget a buziktól a LMBTQ mozgalmakon át a Jobbikig bezárólag.

Ma mind ezt a kör ugyanazt mocskot dagonyázza a Gyurcsány házaspár budijában.  Ma ezek a szaros-lelkű gyilkos hátterű elődökkel terhelt Kun Béla legények utódai azok, aki adott esetben a kommunista Apró Antal gyermekeként született Apró Piroska valamint bolgár férje Petar Dobrev (pártállami bolgár titkosszolgálat vezetője) viszonyából Szófiában világra jött Klára, aki ma éppen Gyurcsány (vagy) harmadik felesége.

A KISZ-es Gyurcsány és bolgár származású Gyurcsányné, (Dobrev Klára) ma is a gyilkos kádári-diktatúra által zsidóktól elkobzott egyik ingatlanban lakik, amit még a szocialista diktátor jóvoltából a rendszer iránti elkötelezett hűség jutalmául kapta a család. Ez a villaépület a nyilas, a kommunista, majd a vadkapitalista zabrálás megtestesítője. Gyurcsányék ma is ebben élősködnek.

Gyurcsányné Dobrev Klára ezzel a nyilas és a kommunista hagyományok egyik örököse és továbbvivője is egyben.  Nagyapja, Apró Antal volt az, aki a forradalom idején 1956. október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottság tagjává választották. Másnap egy belső utasításban „fasiszta csőcseléknek” nevezte a forradalomban résztvevőket.  Később ezt a csőcselékezést vette át és vitte tovább Kádár és a mögöttes szocialista rezsim az "ellenforradalomként" aposztrofált történelmi eseményekben részvevő forradalmárokra utalva.   A náci szál ezzel még nem szűnt meg, mert Dobrevben ez tovább élt.

Gyurcsány mostani feleségeként bontakozott ki mindez a férje által, amikor is Feri anyósa, Klára anyja, Apró Piroska a Magyar Hitel Bank elnökeként hétszázmillió forint kölcsönhöz segítette Gyurcsányt, így az új családtag ötmillió forintos önerővel hozzájuthatott a Motim többmilliárdos értékű vagyonához, amelynél a kisrészvényesek kivásárlása révén száz százalékban a Gyurcsány kizárólagos tulajdonában álló Altus lett a tulajdonos. Maga Gyurcsány Ferenc egyébként 1996-ban költözött be a Szemlőhegy utca 42. szám alatt lévő rezidenciába: abba a nyilas, a kommunista, majd a vadkapitalista zabrálás örökségébe, amiről már szót ejtettünk.

Gyurcsányban ezek után tört elő a Dobrevtől átvett náci ösztön. Ő volt az, aki elsőként húzta elő ezt a vonulatot, úgy mint korábban a cigány-kártyát.  Gyurcsány kiáltotta ki nácinak a Jobbikot.

Az MSZP még Gyurcsánnyal együtt fasisztázta 2012-ben azt a Jobbikot, akivel végül összeállt - Gyöngyösi felszólalását követően az MSZP és a DK a párt betiltását kezdte el követelni.

 2012-ben még nyilasként ábrázolták a hozzájuk köthető sajtóban azt a Jobbikot, akit 2018-ban is még báránybőrbe bújtatott farkasnak titulált Gyurcsány.

Igaz, 2017-ben még a Jobbik is azt propagálta közösségi oldalán, hogy soha nem áll össze a baloldallal.  

 

Aztán az idő múltával Gyurcsány mögött sorra bukkantak fel a nácikat méltató párttagok és a Hitlert éltető kollaboránsok. A DK-s László Imre, Újbuda polgármestereként dicsőítette Hitlert és próbálta elismertetni, népszerűsíteni életművét, vagy (ahogy utólag magyarázatba kényszerült,) annak bizonyos elemeit.    

 Később ugyanez a László Imre a náci Mengele doktorba botlott bele egy tévényilatkozata során, amikor az orvosi munkásságról szólt.

Ugyanakkor a Gyurcsányhoz köthető Vágó István sem nagyon kedveli a zsidókat, hiszen róluk neki is megvan a vaskos véleménye.

És hogy mennyire náci, vagy nem náci a Gyurcsány baloldalisága által megítélt Jobbik, azt mi sem igazolja vissza jobban más, mint az, hogy ez a párt ma annak a Gyurcsány-Dobrev alkotta koalíciónak része, amit a kommunista múltú Gyurcsány-Dobrev család képvisel.

Korózs Lajos ugyanúgy forg, mint a szélkakas, nem mond igazat és hazudik, mint Gyurcsány

Az MSZP-s Korózs Lajos Rónai Egon vendége volt az ATV-ben. Rónai arról kérdezte Korózst, hogy mit szól ahhoz, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke szerint a Jobbik soha nem volt cigányellenes és rasszista párt, csak félreértelmezések történtek. Korózs hirtelen se köpni, se nyelni sem tud, de persze kiderül, hogy a kérdés "álkérdés" volt, hiszen Korózs jó előre felkészült rá, és ekkor felmutat egy "jobbikos" plakátot, amin szerinte "nem a tinédzser korú" Vona látható.

Gyurcsány mindig képes előhúzni a náci-kártyát

 

Azonban ma már nem zavarja Korózst, az MSZP-t és Gyurcsányékat a zsidók Gyöngyösi Márton-féle összeírása. Már nem veszik elő a korábbi náci kártyát velük szemben. Ma már nem zavarja őket a saját kis náci múltjuk. 

Nem is a történelemhűség itt, ma a lényeg! Az önmagáat baloldalinak és szocialistának nevező terrorista multi milliárdos párt, ugyanazt a módszert követi, mint anno: előveszi a náci-kártyát, és „antifasiszta” indulatokat akar gerjeszteni, felkorbácsolni.

Őket nem zavarja sajátjuk nácizása. A DK-s polgármester Hitler dicsőítése, vagy Mengele méltatása. Nem zavarja a fasiszta nácik által üldözött zsidóktól elkobzott vagyon haszonélvezete, és más nácibarát megnyilvánulások sem. 

Gyurcsányék és a vele szövetséges politikai köröket nem foglalkoztatja a Dunába lőtt zsidók cipőibe köpködés, az antiszemita Judapestezés, vagy a Bíró László általi tetűzés.  Ma mindez belefér abba a gyűlölet-koalícióba, ahova Gyurcsány és Dobrev vezette pártos ellenzéket.

Gyurcsányt már nem zavarja a Jobbik náci mivolta. Az, amit maga akasztott rá. 

Sőt Gyurcsány az igazság sem zavarja, ahogy Szanyi Tibor meglátása sem. Holott ő maga is „aktív nácinak” nevezte a jobbikos Bírót.   Igen, azt a Bíró Lászlót, akihez Karácsony és Gyurcsány is odaáll és támogat.

Gyurcsány a mögöttes Dobrev-koalícióval ma már közel sem olyan együttérző a cigányokat és a zsidókat érintően, hogy magukra tűzzék a billogot, mint azt a bizonyos sárga csillagot. 

Ők már nem a zsidókkal, hanem sokkal inkább a nácikkal szimpatizálnak - A DK nem határolódik el László Imre Hitlert dicsőítő szavaitól ...

Ma már Budapest főpolgármestere sem tartja elítélendőnek a szidók összeírását. Karácsony Gergely a főváros vezetőjeként állt ki a szintén náci attitűdöket felmutató borsodi jelölt mellett ugyanúgy, ahogy a Hitlert éltető DK-s polgármester mentén is kiállt a nácibarát gondolatok mentén.

Karácsony főpolgármester sem a zsidók oldalán áll

Szóval bár hogy is nézzük, a nácik ma már a baloldali összefogás pártján állnak.  Ott, ahol a DK-sok, a Momentumosok, a Párbeszéd, és a Jobbik is egy haláltábort képez.   

Karácsony G. és a Párbeszéd a Gyurcsány adta nácik oldalán

Ma ezek azok a magukat liberálisnak valló ellenzékiek, akik a saját gyűlölködésükkel szítják és gerjesztik a hangulatot. Ezzel a kiterjesztett gyűlöletkeltéssel próbálják meghatározni a politikát és az emberek hozzáállását, a nézeteit.

Összeálltak a maguk szabta nácik pártosságával

És lássuk be, nem sikertelenül.  

Ma már nem csak a kormányellenes aktívan politizálók, hanem már egyes civil szervezetek is átvették ezt a gyűlölethullámot. Ma már többen folytatnak gyűlöletkampányt, mint ahány politikai párt van. 

Ha csak a közösségi megosztó oldalakat tekintjük, akkor is látható, hogy az emberek tudatába miként épült be mindez. A polgárőrség egykori pufajkás őskommunista vezetése nyomán nem csak az elnökségi tagok egy része, hanem más polgárőr egyének is úgy szidják és fideszribancozzák az embereket, mint egykoron a nácik a billogozták a zsidókat.  Ma szép beszédet az alantas és aljas szavak váltották fel. 

A nyugatot képviselő Eu, pedig ugyanúgy kifordult magából, ahogy az egykori kommunista pribékek is kaméleon mód változtak át bolsevikokból szovjet és náci-ötvözetű liberálisokká.  Ma, vagy 30 évvel a berlini fal leomlása és a Szovjetunió összeomlása után már Berlinhez köthetően a kommunisták egyik atyjának tekinthető Marx-szobrot avat Jean-Claude Juncker és még kiállítást is szerveznek mellé. 

A kommunista Karl Marx szoboravatása Trierben - egy ilyen unióban a bolgár titkosszolgálat gyermekeként világot látni igazi sikertörténet

Aztán Triel után a másik nagy bolsevik ideológust megörökítő Lenin-szobrot avatnak  a németországi Gelsenkirchenben. kommunista Karl Marx szoboravatása Trierben

Lenin szobrot avattak az Eu-s Németország nyugati felében - micsoda kapitalizmus ez

Hát persze, hogy a hazai liberálisoknál is elérkezettnek látják az időt a náci propagandagépezet beindításához. 

Erre jött Demeter Szilárd, aki megírta az igazat és lerántotta a leplet a mostani uniós törekvésekről. Demeter jogosan érzi úgy, hogy az Eu elveszi a levegőt és Zyklonnal telíti a hazai légkört. 

A liberárják most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók

 Igen ez az Eu így fojtogatja a nemzeti konzervatívokat ahogy a lengyeleket is. Ez lehet így, vagy úgy, teljesen mindegy, de ahogy Gyurcsány is magára akasztotta a cigány táblát, úgy mi is érezhetjük magunkat azoknak a zsidóknak a helyében akiktől a korabeli nácik vonták el a levegőt. 

 

Ma ugyancsak német közszolgálati kezdeményezés alapján vágnának ki két sárga csillagot a közösségi zászlóból és dobnák azt ránk lepelként, mint egykoron a zsidókra a béklyót.

A lengyelek és a magyarok ellen uszít a német közszolgálati média - két csillagot kivágnak

Igen ez a megbotránkoztató és nem az, hogy ezt Demeter Szilárd megírta.

Az a felháborító, hogy még ezek a liberál-kommunista náci-fajzatok azok, akik egyfajta pufajkás vezette kommandóként, vagy akár a munkásőr utód szervezeti egységekben támadnak rá azokra akik minderről beszámolnak, vagy ezt megírják. 

A polgárőrség elnökségi tagja is nácizva vizionál gyűlölködve nácit

  Igen itt tartunk ma, és itt jár Európa.  

Ebben a posványban ugyanúgy felszaporodnak a korábbi diktatúrák egykori haszonélvezői, mint lápban a mocsári szúnyog.  Most ezek piszok kis lények zizegnek és akarják szívni a vérét a másiknak.  Számukra ez az élősködés létkérdés.

A kommunista utódok ugyanúgy a lefüggönyözött spájzban vannak, ahogy a velük megbúvó nácik, akikkel kéz a kézben várják a kibontakozást. Addig is a liberalizmus zászlaját használják fedésként.

*

Miért lett Magyarország a nyugat céltáblája - látószög

Magyarország azért vált a nyugati kulturális elit haragjának célpontjává, mert olyan érzéseknek és értékeknek ad hangot, amelyek világszerte sok millió emberben keltenek visszhangot.

 

A koronavírus-világjárvány kitörése óta valóságos keresztesháború jellegét öltötte a Magyarország elleni dezinformációs kampány. Aki a nyugati médiából tájékozódik, nemigen juthat más következtetésre, minthogy Magyarországon olyasféle helyzet van, mint 1938 Németországában volt, mondjuk néhány héttel a Kristallnacht előtt.

A Magyarország iránti ellenérzés olyannyira mélyen beitta magát a kommentátorok lelkébe, hogy már-már abban látszanak reménykedni egyesek, hátha a világjárvány végre méltó büntetéssel sújtja Orbán Viktor miniszterelnök kormányát.

Sokáig azt hittem, hogy a Magyarországra szórt nyugati médiaszidalmak már nincsenek rám hatással, mígnem aztán nemrégiben kezembe került a British Medical Journal (BMJ) november 4-i cikke. A BMJ a világ orvosi szaklapjai közül azzal tűnik ki, hogy közlés előtt az egyik legalaposabb szakmai ellenőrzésnek veti alá cikkeit. Amikor azonban az ember már egy cikk címében azt olvassa: „Covid-19 – Magyarország válasza a világjárványra nagyobb bajt okozhatott, mint maga a vírus”, akkor egyértelmű a következtetés, hogy a BMJ szaklektorai kollektíve szabadságra mentek.

Az orvosszakmai tudósítás leple alatt az írás olyan képet fest Magyarországról, mintha nem csupán diktatúráról lenne szó, hanem egyenesen bukott államról. A szerző már a nyelvezet szintjén is kifejezetten tendenciózus propagandaeszközöket alkalmaz. Azt írja például, hogy „ártalmas egypárti kormányzat” működik Magyarországon. Érdemes felfigyelni az „egypárti” szakkifejezésre. Egypárti rendszereket a jól ismert tekintélyuralmi államokról szólva szokás emlegetni. Az Encyclopaedia Britannica szerint a történelemből az egypártrendszer három formája ismeretes: „a kommunista, a fasiszta, illetve a fejlődő államoké”. Így hát a BMJ olvasójának kétségkívül azt kell gondolnia, hogy a magyar politikai rendszer ugyanabba a kategóriába tartozik, mint amit kommunizmus, illetve fasizmus néven szokás emlegetni.

Ha megszorongatnák a lap szerkesztőit, alighanem azzal érvelnének, hogy de hiszen ők egypárti kormányzatról írtak, nem pedig egypártrendszerről. Ettől azonban még felvetődik a kérdés, hogy miért is számít a magyar kormányzati rendszer egypártinak? Vajon a BMJ-ben Nagy-Britanniáról is azt szokták írni, hogy egypárti kormány irányítja? A nyugati kulturális elit bizonyos részének szemében a stabil kormányok nyilván csak abban az esetben számítanak egypártinak, ha történetesen Magyarországon működnek.

Ha netán az olvasó nem értette volna, hogyan is értendő az „egypárti kormányzat” kifejezés, a BMJ előzékenyen tájékoztatja, hogy „Magyarországon gyakorlatilag katonai diktatúra működik”! E ténymegállapítást a lap Falus Ferenc volt tisztifőorvostól, a kormány egyik bírálójától idézi, aki azt kifogásolta, hogy a kórházakhoz a járvány idejére katonai megbízottakat neveztek ki, tehát nem a kormányzati rendszerről beszélt. Igaz, ott szerepel a szövegben a „gyakorlatilag” megszorító határozószó, s ez jó példája annak, hogyan is működik a magyarellenes propaganda. Mit jelent az, hogy gyakorlatilag? Hogy valamilyen mértékben? Vagy csaknem? Esetleg úgy értendő, hogy hétfőnként és szerdánként katonai diktatúra van, más munkanapokon viszont nincs?

 

Valójában az történt, hogy a magyar kormány, akárcsak a brit vagy az olasz, a rendőrséget és a katonaságot is igénybe vette a rendkívüli járványügyi helyzetben. A különbség abban áll, hogy a BMJ alighanem más szóhasználattal él, amikor arról van szó, hogy a brit haderő részt vesz a londoni Nightingale-kórházak építésében, továbbá például a tesztelésben, illetve más, a járvánnyal összefüggő műveletekben. Íme egy cím a Nursing Times hasábjairól: „A Covid-19 világjárvány a történelem egyik legnagyobb mértékű katonai fellépését váltotta ki”. Mind a Nursing Times-ban, mind a BMJ-ben hiába keresnénk olyasfajta megállapítást, hogy ettől Nagy-Britannia gyakorlatilag katonai diktatúra lenne…

Ennyit a BMJ világhírű szaklektori rendszeréről. Még az álhírek terjesztésénél is zavarbaejtőbb azonban a fenti sorokból kicsengő káröröm afölött, hogy Magyarország milyen nehéz helyzetbe került a világjárvány mostani szakaszában. Az írás kéjesen felnagyítja a különben is súlyos nehézségeket, és Falust idézve megjósolja, hogy Magyarország „összeomlóban lévő egészségügyi rendszere több áldozatot fog követelni, mint a világjárvány”. Nehéz megszabadulni attól az érzéstől, hogy az ilyen tendenciózus és elfogult beállítás szerzője nem bánná, ha amit jósol, be is következne.

A BMJ azonban még aránylag visszafogja magát, ahhoz képest, hogy másutt milyen hisztérikus magyarellenes propagandával találkozni. „Orbán Viktor hatalomkoncentrációja fokozza a félelmet, hogy az Európai Unióban megjelenik a diktatúra” – kiáltja világgá a The Times cikkének címe. Ben Kell pedig így kiált fel a The Telegraphban: „Ha az EU nem képes megzabolázni Orbán Viktort, Magyarország diktátorát, belülről fog szétrohadni”. Az Economist amiatt aggódik, hogy „Orbánból gyakorlatilag diktátor lett Európa szívében”.

Miért lett Magyarország a woke propaganda célpontjává?

A Magyarország és kormánya elleni propagandaháborút korántsem a demokrácia féltése és a magyar egészségügyi rendszer feletti aggodalom motiválja. A nyugati kulturális elit a maga világképével szögesen ellentétesnek látja a magyar kormány által képviselt értékeket. A globalista világszemléletélet, amelyet olyan kulturális intézmények képviselnek, mint amilyen Hollywood, a Netflix, a BBC és mások, vagy olyan politikai szereplők, mint amilyen az Európai Unió, a magyar értékeket elmaradottnak, gőgösnek és fenyegetőnek tekinti. Kivált elítélendőnek számít, hogy Magyarország nagy jelentőséget tulajdonít a nemzeti szuverenitásnak és a függetlenségnek, valamint hogy igen komolyan veszi a történelmi hagyományt és büszkén vállalja, hogy kulturális értelemben folyamatosságot vállal a múlttal. A kormány becsben tartja a hagyományos értékeket, amelyek közül némelyik a kereszténységhez kapcsolódik, és igyekszik úgy szocializálni a gyerekeket, hogy ők is magukévá tegyék ezeket.

Az Európai Unió elitjének természetesen nem fűlik a foga a Magyarországon uralkodó erkölcsi szemlélethez. Vagy jelentéktelennek tartja a hagyományt, vagy egyenest megvetendőnek. Hagyományellenes dogmája különösen ellenségesen tekint az olyan hagyományos szokásokra vagy gyakorlatokra, amelyek a családi élethez, a gyermekneveléshez és az emberek közötti nemi kapcsolatokhoz fűződnek.

A globalista kultúra olyan nagymértékben bizalmatlan a hagyománnyal szemben, hogy szószólói óvják az anyákat és az apákat a régebbi idők szülői gyermeknevelési gyakorlatától. Az úgynevezett gyermeknevelési szakértők ehelyett azt ajánlják az apáknak és az anyáknak, hogy a szakirodalomban jártas tanácsadókra hallgassanak. A nyugati társadalmakban egyfajta kereszteshadjárat folyik a múlt ellen, és ebben nagy szerepet kap az a törekvés, hogy a felnőttek másképp szocializálják a gyermekeket. A nagyszülők tanácsait és nézeteit gyakran egy legyintéssel intézik el, s figyelmeztettek rá, hogy károsak lehetnek a gyerek fejlődésére nézve. E viszonyok intézményesítése folytán a gyermekek nem a szüleik értékeihez szocializálódnak, a régebbi nemzedékek értékeiről már nem is beszélve.

Újabban a Magyarország ellen vívott keresztes háború az úgynevezett heteronormativitás kultúrája ellen összpontosítja a tüzet. A woke szótárban a heteronormativitás úgy aránylik a szexuális viszonyhoz, mint az idegengyűlölet a nemzeti büszkeséghez. Ugyanúgy, ahogy idegengyűlölőnek minősül, aki büszke a maga nemzetére, kulturális bűnnek számít, ha valaki a heteroszexuális kapcsolatot tekinti normának.

Valójában a magyar kormány és a magyar közvélemény nem áll egyedül azzal a véleményével, hogy csakugyan a heteroszexualitás a norma. Továbbá nem egyedül ők vallják továbbra is azt a több évszázados hitet, hogy összesen két nem létezik: az ember vagy férfi, vagy nő. A nyugati transzkultúra hirdetőivel ellentétben nem fogadják el azt az állítást, hogy a nem szubjektív valami. Binárisnak látják az emberiséget, s a két nem között az XX, illetve az XY kromoszómák jelenléte szerint tesznek különbséget. Ezt a nézetet a nyugati indentitáspolitika szószólói nemcsak ódivatúnak, hanem transzfóbnak is minősítik.

Ha a magyar kormány diszkrét és diplomatikus formában ápolta volna nézeteit a kromoszómákkal és a nemiséggel kapcsolatban, nem váltotta volna ki a nyugati identitásvállalkozók haragját. Végül is nézetei világszerte rengeteg ember véleményével csengenek egybe. A magyarokkal az a probléma, hogy nem tartják meg maguknak az értékeiket, hanem olyan komolyan veszik őket, hogy közképük és programjuk részévé is teszik.

Legutóbb a magyar kormány alkotmánymódosítási indítványt terjesztett a Parlament elé, amelyben az szerepel, hogy a családi kapcsolatrendszerben az anya nő, az apa férfi. Ha ezt az indítványt harminc évvel ezelőtt nyújtották volna be, nem követte volna nemzetközi felzúdulás. Sőt, a kommentátorok java azt kérdezte volna, mi szükség rá, hogy a nyilvánvaló tényeket alkotmányban rögzítsék. Így lett volna. Akkor. Ma viszont, ami évszázadokon át magától értetődő volt, felháborítónak számít az EU-oligarchia szemében, és ennek megfelelő elítéltetésben részesül.

 

Az alkotmánymódosítási indítvány egyúttal a gyermekeknek azt a jogát is védelembe veszi, hogy a születéskori nemükkel azonosuljanak, továbbá előírja, hogy csak heteroszexuális párok fogadhassanak örökbe gyermeket. Egyedülállók bizonyos esetekben felmentést kaphatnak. A törvény fő célja, hogy kodifikálja a heteroszexuális normákkal kapcsolatos uralkodó nézeteket, s leszögezze, hogy a férfi és nő közötti biológiai különbség alapvető az emberi kapcsolatok szempontjából.

Egyes nyugati kommentátorok azt állítják, hogy a kormány támadást intéz a melegek ellen, amikor heteroszexuális párokra korlátozza az örökbefogadás jogát. Természetesen joguk van hozzá, hogy világnézetükkel összhangban értelmezzék ezt a lépést, mindazonáltal az alkotmánymódosítási indítványt nem melegellenes érzelmek motiválták. A meleg párok együttélési jogát törvény szavatolja, s ami azt illeti, Magyarországon virágzik a meleg közösségi élet. A javaslat hátterében – amint a szövegben is olvasható – az a szándék áll, hogy „a házasság, mint egy férfi és egy nő szövetsége, valamint a család, mint a nemzet fennmaradásának alapja” védelemben részesüljön.

Legitim vita tárgya lehet mind a magyar kormány alkotmánymódosítási indítványa, mind pedig az, miként lehet a leghatékonyabban védelmezni a gyermekek jogait. A nyugati média azonban egyszerűen rávetette magát azzal, hogy a melegek elleni támadással van dolgunk. Csatlakozott ehhez az Európai Bizottság is, amikor közölte, hogy LGBTIQ-stratégiát fog alkotni, amit a sajtó egy része nyomban úgy kommentált, hogy Brüsszel konfrontálódik Magyarországgal. A stratégia részeként olyan direktívát készül kidolgozni, amely „védelmébe veszi a szivárvány-családok jogait oly módon, hogy szülői státuszuk és azonos nemű partneri kapcsolatuk Unió-szerte elismerésben részesüljön”. Eszerint az Európai Unió bürokratikus diktátuma felülírhatja a családi élettel kapcsolatos döntéseket, amelyeket Magyarország választott parlamentje hoz. A demokrácia szemlátomást mást jelent Brüsszelben, mint amit a szabadságért küzdők nemzedékeinek jelentett az elmúlt évtizedekben.

Az ezredforduló óta az Európai Bizottság tekintélyes forrásokat fordított arra, hogy a Magyarországhoz hasonló kelet-európai társadalmak politikai kultúráját megpróbálja összhangba hozni a maga hagyományellenes ethoszával. Számos tanulmány hívta föl a figyelmet arra, hogy van egy leginkább neokolonialista törekvésnek minősíthető irányzat, amely az tekinti céljának, hogy az európai uniós értékeket rákényszerítse a kelet-európai tagállamokra. Ian Klinke szerint ezek a tanulmányok „rávilágítottak arra a neokolonialista szellemre, amely belengi a keleti bővítést, különös tekintettel az olyan ideológiai színezetű célokra, mint amilyen a gazdaságilag és politikailag elmaradottnak tekintett térség „európaizálása” és „liberalizálása”.

Akik radikálisan bírálják az Európai Unió törekvését, hogy értékeit rákényszerítse az új tagállamokra, gyakran alkalmazzák erre a jelenségre a „normatív imperializmus” kifejezést, pedig pontosabb lenne kulturális dominanciának nevezni (Julian Pänke). Ebből a szempontból paradigmatikus a javasolt LGBTIQ-stratégia. Szervesen illeszkedik a neokolonialista projektbe, amely már a családdal kapcsolatos nézeteit és kötelezővé akarja tenni.

Csakhogy hiba lenne valamiféle önbizalomtól duzzadó kulturális uralmi törekvésnek tekinteni az Európai Uniónak azt a hajlamát, hogy normáit rákényszerítse a tagállamokra, kivált pedig a kelet-európai országokra. Az EU-oligarchia valójában nagyon is defenzívában van, ami normatív hatalmi potenciálját illeti. Tisztában van vele, hogy szüntelen legitimációs deficittel küszködik, és hogy nem sikerült megszereznie az európai polgárok bizalmát. A Brexit után pedig a korábbinál is nagyobb aggodalommal tekint erkölcsi tekintélyének válságára.

Magyarország azért vált a nyugati kulturális elit haragjának célpontjává, mert olyan érzéseknek és értékeknek ad hangot, amelyek világszerte sok millió emberben keltenek visszhangot. Arra emlékeztetik az embereket, hogy van a világon egy hely, ahol a biológiai valóság még ma is érvényes, és ahol az identitáspolitikai diktátumok ellenére a kromoszómák közötti különbségek továbbra is számítanak. A nyugati kulturális elitnek feltett szándéka, hogy az efféle felfogás bűnösnek, képviselete pedig elfogadhatatlan minősüljön.

Frank Füredi szociológus, publicista - Látószög blog 

*

Benkő László - alfától Omegáig ( - Égi vándor)

Ismét egy szeretett embert veszítettünk.  

Benkő László az Omega együttes alapító tagja, billentyűse, egyik zeneszerzője ment el ma közülünk. 

 

Kortalanul 77 éves volt, ahogy a lelkülete és a hátrahagyott életműve. Csupán a testbe öltözött szervezete gyengült el, és nem volt képes tovább tartani azt a nagyságot amit Benkő László embersége adott.

Néha még álmodom
Bíborszínű alkonyon
Oly messze van titokzatos hazám
Vissza már nem térhetek
Soha talán

  

Isten nyugosztaljon - a benned együtt élő fiatalságunkkal együtt.  

Az Ég Áldjon!

  

Rest In Peace

*

Csendélet

 *