Pozsonyi csata - 1116 éve történt

 Mind a történetírás, mind pedig a nemzetfelfogás szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy a vesztes csaták mellett – melyek természetesen szintén történelmünkhöz tartoznak – a győztesek is helyet kapjanak a történelemkönyvekben. Ilyen szempontból több évtizedes lemaradást kell pótolnunk, amely legfőképpen az államszocialista "merjünk kicsik" lenni felfogásban gyökerezett. Persze Pozsony mellett Augsburgnak vagy Merseburgnak is megvan a maga jelentősége, hiszen ezek nélkül (vagy ezek ellenére, nézőpont kérdése) a magyar államiság sem abba az irányba fejlődött volna, amerre végül is fejlődött, mindamellett, hogy egyáltalán nem voltak akkora vereségek, mint ahogy azt sokan – a történelemkönyvek miatt – gondolják. 

 A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehető időben zajlott a főként bajor haderőt mozgósító keresztény Keleti Frank Királyság és a pogány Magyar Fejedelemség erői között a mai Pozsony (korabeli forrásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) közelében. A honfoglaló magyarok 895–900 között történt benyomulása után a magyar fennhatóság területe 907-re nyugat felé már megközelítette a mai Ausztria területén lévő Enns folyó vidékét és magába foglalt olyan területeket, melyek odáig a Keleti Frank Királyság részét képezték. Ezért a frankok (de főképp a bajorok) döntő katonai csapást akartak mérni a magyarokra, hogy megsemmisítsék vagy jelentősen kiszorítsák őket a Pannoniai őrgrófság területéről. A csatát a magyarok ellen elsősorban a bajor sereg vívta, de megsemmisítő vereséget szenvedett. Az ütközetben Luitpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek is elesett. Szinte a teljes bajor nemesség és számos keresztény pap életét vesztette a csata során.

A pozsonyi csata emlékműve, Lébény

A  pozsonyi csata nemcsak a helyzetünket szilárdította meg a Kárpát-medencében, de 130 évig idegen haderő sem taposott magyar földet, sőt, meggyőződésem, hogy a pozsonyi csata volt a befejező akkordja a honfoglalásnak, amely természetesen nem kizárólag abban a két évben játszódott le, amely dátumot végül kötünk hozzá. Végtére is a Keleti Frank Királyság ellenszenvét pontosan az intenzív nyugati terjeszkedésünk váltotta ki, ezeket a területeket foglaltuk el utoljára 895-896 után.

A pozsonyi csata emlékműve Vecsésen.

Hogy a pozsonyi csatának milyen nagy szerepe van a magyarság szempontjából, jól mutatja, hogy a szokásos (népi) túlzások nélkül is döntő jelentőségű győzelemről van szó. 

Már a csata első napján, 4-én felmorzsoltuk az utánpótlást szállító bajor hajókat a Dunán, sőt, a német évkönyvekből tudhatjuk azt is, hogy számos keleti frank előkelőség már a csata előtti napokban elhunyt. Utóbbi miként lehetséges, ha csak 4-én kezdődtek a harcok? Nagyjából június közepén (Aventinus humanista történetíró szerint június 17-én) indult útnak a 30-40 ezer fős keleti frank hadsereg Ennsburgból, ahol egyébként a szokásos évi hadiszemlét is tartani szokták. A sereget névlegesen Gyermek Lajos király vezette, de ő kiskorú lévén a keleti frank erősségben maradt, így a tényleges vezetés már Liutpold bajor hercegre és Theotmár salzburgi érsekre maradt. A kettéosztott sereg a Duna két partján indult meg Pozsony felé, a déli (jobb) parton haladó, Theotmár vezette szárnyat már a csata előtti napokban elkezdte tizedelni a magyar határőrség a szokásos íjazunk, majd menekülést színlelünk taktikával. Így lehetséges az, hogy a jobb szárnyon haladó előkelőségek közül sokan el sem jutottak a pozsonyi csatáig. Logikus, hogy ezek az érzékeny veszteségek már eleve demoralizálták Theotmárékat, így a hajók felégetése mellett már az első napon bedarálták a salzburgi érsek seregtestét is. Logikus, hogy ezek után a bal parton haladó Liutpold nem tudott egyesülni Theotmárékkal, így erre a hadseregre is hasonló sors várt, csak a másik oldalon. A csatában számos előkelőség mellett elhunyt a bajor őrgróf és a salzburgi érsek is. A 907-es pozsonyi csata után a Magyar Nagyfejedelemségnek lehetősége volt megszilárdulni a Kárpát-medencében, sőt, nagyobb területet birtokoltunk, mint amit a trianoni békeparancs szétvert, hiszen a csatát követően egészen az Enns folyóig gyarapodtunk területekkel a "nyugati gyepűn". Hogy Pozsony mennyire egyetemes jelentőségű, jól bizonyítja, hogy az általa teremtett béke évszázadában volt lehetősége Gézának, majd Istvánnak arra, hogy a magyarság megtalálja a helyét a keresztény Európában, amelynek végül is egyik legkeletibb erőssége, megkerülhetetlen szereplője lett. 

Dicsőség a hősöknek!

*

A déli csoport bajnoka lett a női focicsapat Tatárszentgyörgyön - mert nem csak a pénz teszi a mestert ( - ez foci)

A település polgármestere nem bélelte ki őket annyival mint Ócsán, nem vitte el a jobbakat Britanniába és maga sem sörözött ott, ahol a kisvárosiak közpénzből támogatott vezetője tette. 

Ócsán szinte semmi nem számít ha fociról van szó - talán csak a kijutás, mert utazni jó ( - más pénzén meg különösen)

Mégis bajnok lett a TASKE!

A Pest megyei női labdarúgó bajnokság déli csoportjának utolsó fordulójában fölényes győzelemmel biztosította be első bajnoki címét a tatárszentgyörgyi női focicsapat.

Tatárszentgyőrgy bajnok csapata - Bukodi nélkül

Az elmúlt 3 év munkájára a mai napon került fel a korona. Rengeteg tornagyőzelem, számos kupagyőzelem van már a lányok háta mögött, de az igazi nagy cím, a bajnoki cím még hiányzott a gyűjteményéből a focicsapatnak. A 2016/2017-es idényben ez is sikerült. 

Eredmény:

TASKE - Pénzügyőr 10:3

Gsz.: Kenderes K. (5), Urbán A. (2), Vicai K., Janicsek Zs., Kreisz Zs.

A mai győztes csapat: Urbánszki Barbara, Végh Mariann, Kreisz Zsanett, Pörge Rita, Devosa Dóra, Filyóné Judit, Bartha Dorina, Janicsek Zsanett, Kozma Krisztina, Lehoczki Gyöngyi, Koncz Bernadett, Fekete Kata, Urbán Anett, Vicai Katalin, Kenderes Kinga.

Szép volt lányok! Hajrá TASKE! Hajrá Tatárszentgyörgy!

*

Még sem fáj annyira augusztus, mint ahogy írták - utolsóként is képes volt hozni a formát a csapat ( - megyei)

Bár a Sportszelet szerint fájó vereséggel zárta augusztust Ócsa az NB II 3. fordulójában, azonban a nyár utolsó napjaként számontartott augusztus 31.-én a Pest Megyei Kupa szerdai mérkőzésén az Ócsa Se hazai pályán verte a Gyál BKSE csapatát.

 A hétvégi rossz szereplést követően a szerda amolyan jóvátételi nap volt Ócsa számára, hiszen a Pest Megyei Kupa meccsen a kisvárosi fiúk 6-5 arányban jobbnak bizonyultak a vendégekkel szemben.

A mérkőzés első félideje nem sokat mutatott. Az első gólt a gyáli Andorkó Benjamin helyezte a helyiek hálójába. Erre Ordasi Gábor válaszolt, majd Krizsán rúgott még egyet. Erre Andorkó viszont. Ezzel lett 2-2 az első félidő állása. 

A második részben aztán felpörögtek az események. Máris Norbert kétszer is túllőtt a gyáliak kapuvédőjén. Erre válaszul a vendégcsapat tagjai sem maradtak restek, és a hálóig rúgták a labdát. Aztán ismét feltalálta magát Ordasi, aki pár perc alatt duplázott. Ekkor 6-4 volt az állás, ami biztos előnyt jelentett akkor. Azonban a 91 percben a gyáli srácok mégegyszer betaláltak Ócsa hálójába.  

Ezzel végül sikerült 6-5 végeredményt elérni ezen a kupa-meccsen.

Igaz, Ócsa csapata újfent két piros, és két sárga lapot szerzett a gólok mellé, ami lassan a csapat játékának a stílusjegye lesz. A lőtt gólok és a megszerzett győzelem azonban mégis csak eredmény.

Nagy szükség volt erre, hogy még se annyira fájón végezze augusztust az NB II-ben jelenleg utolsóként számon tartott csapat.
Hétvégén ugyanis újabb megmérettetés vár a polgármester szakosztályos gárdájára.

*

A Századvég szerint vezet a Fidesz - mégis fölényes baloldali győzelemmel végződött a választás ( - letaglózva)

Az éles politikai viták és demonstrációk ellenére a kormánypártok változatlan fölénnyel vezetik a pártok rangsorát februárban a Századvég Alapítvány legújabb, pártok támogatottságát vizsgáló kutatása szerint.

A legfrissebb pártpreferencia-felméréséről készült összefoglalóban azt írták: a teljes népesség 34 százaléka a Fidesz-KDNP-t támogatja, a Jobbik támogatottsága 13, az MSZP-é pedig 9 százalékon áll. A Demokratikus Koalícióra (DK) a lakosság 6 százaléka voksolna, az LMP-t 4, az Együttet pedig 1 százalék támogatja. A Századvég szerint a politikai baloldal kisebb pártjai - mint például a PM és a Liberálisok -, külön-külön nem érik el az 1 százalékos támogatottságot sem a teljes választói körben.

Ennek ellenére Salgótarjánban kipicsázták a Fideszt, ami igen elgondolkodtató lehet a városokban kiskirályként ténykedő párttárs polgármeseterek számára.

Salgótarjánban a  várt izgalmaknál lényegesen fölényesebb győzelmet aratott az MSZP jelöltje vasárnap az időközi polgármester-választáson. A baloldali pártok által is támogatott Fekete Zsolt már a választókörzetek több mint felében, több mint ezer szavazattal vezetett a Fidesz jelöltje előtt, amikor negyed kilenckor Simon Tibor már gratulált is ellenfelének. Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese lapunknak elmondta: "az emberek a jelek szerint megelégelték, amit a Fidesz művel".

Köszönjük Salgótarjánnak - mondta Tóbiás József MSZP-elnök, amikor visszavonhatatlanná vált: a szocialisták jelöltje győzedelmeskedett

Hogy ezeket a szavakat megértsük nem kell távolba látni, elég ha Ócsa városra és annak vezetésére tekintünk. A több évi hatalomgyakorlás mára a pénzhajhászásban és az önmaguk megtömésében csúcsosodik ki, miközben a város egyre csak sínylődik. Az ilyen, vagy az ehhez hasonló jelenségek okán csömörlenek meg az emberek a városokban a mostani politikusoktól. 

  Önmagában a városvezető személye egyébként leginkább az önkormányzati működés szempontjából lehet fontos Salgótarjánban, hiszen a polgármester párthovatartozásától függetlenül a közgyűlést nem választják újjá, ott mindenképpen megmarad a szocialista többség. A Dóra Ottó polgármester halálával 14 tagúra fogyatkozott közgyűlésben nyolc képviselője van a baloldalnak, öt a Fidesz–KDNP-nek és egy a Jobbiknak, egyértelmű tehát, hogy a város működése és irányítása szempontjából egy baloldali polgármesternek lehet könnyebb dolga.

 

 A Fidesznek fontos lett volna megmutatni, hogy meg tud nyerni egy városi polgármester-választást, mert ebben a ciklusban eddig minden fontos időközit elveszített. Újpestet és Veszprémet elvitte a baloldal, Tapolcát pedig a Jobbik. Bár most nem parlamenti mandátumért folyik a küzdelem, a Fidesznek fontos lenne felmutatni, hogy a közvélemény-kutatási adatok, melyet stabil fölényét mutatják, hitelesek is.

Salgótarjánban is bedobták a gulyáságyút - Simon Tibor (Fidesz-KDNP) kampányzárón még ételt osztott az elszegényedőknek .( -  MTI Fotó: Komka Péter)

Simon (Fidesz-KDNP) a szombati kampányzáróján ételt osztott és minden megígért: hangsúlyozta, hogy programja a város rövid, közép és hosszú távú érdekeit szolgálja. A kormánypárti jelölt plakátján az volt a szlogen, hogy ő az egyetlen megoldás, és a Fidesz is erre "játszott". Főként, miután a kormánypárti jelöltnek kampányolt a városban Varga Mihálytól Németh Szilárdig több vezető fideszes politikus is.

Az MSZP elnök-frakcióvezetője már szombaton figyelmeztetett: Salgótarjánt nem lehet megvásárolni, a város békét akar és építkezni. Tóbiás József, aki maga is aktívan kivette a részét a választási kampányból, a nógrádi megyeszékhely főterén egy nappal a voksolás előtt azt mondta, bár a kormány magára hagyja a várost, de az elindult az építkezés útján, és a szocialisták ezt az építkezést kívánják támogatni.

A város egyébként is hagyományosan baloldali. A 2014-es önkormányzati választásokon az MSZP-s Dóra Ottó 42,88 százalékot (5376 szavazat) kapott, míg fideszes ellenfele, Székyné Sztrémi Melinda 42,48 százalékot (5326 szavazat). Mindössze ötven szavazat volt a különbség. 2010-ben Székyné 51-44 százalékra győzte le a szocialista vetélytársát. 2006-ban Székyné 40-39-re nyert az MSZP ellen, igaz, akkor indult a választáson és 12 százalékot kapott a volt szocialista városvezető, Puszta Béla.

Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese a Népszavának ezután elmondta: hatalmas és fontos győzelmet aratott az MSZP a megyeszékhelyen. "Az emberek a jelek szerint megelégelték, amit a Fidesz művel" - fogalmazott Gőgös, aki a helyszínen tartózkodva arról is beszámolt: szerinte az eredmény valóságos tarolást jelent. 

Népszava

 *

Akikért a harang szól - a nándorfehérvári diadal emléknapja volt a mai ( - csendben és észrevétlenül)

1456. július 22-én a Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot védő magyar seregek megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán hadaira. A győzelem 555. évfordulója alkalmából az Országgyűlés 2011. július 4-én a napot a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.

 

A 13. század végén, Kis-Ázsiában formálódott oszmán-török állam száz év alatt maga alá gyűrte Kis-Ázsiát, majd a Balkánon kezdett terjeszkedni. A törökök 1389-ben Rigómezőnél szétzúzták a szerbek vezette észak-balkáni szövetséget, majd 1396-ban Nikápolynál Zsigmond magyar király lovagi seregére mértek vereséget. Hódításukat mintegy fél évszázadra megakasztotta az utolsó nagy mongol hódító, Timur Lenktől 1402-ben elszenvedett vereség, az újjászervezett birodalom a 15. század közepétől jelentett közvetlen fenyegetést Magyarország számára.

A déli vidékek védelmét az 1440-es években Hunyadi János szervezte meg, aki hadi sikerei révén báró, szörényi bán, erdélyi vajda és temesi ispán lett, s minden jövedelmét és teljes magánhadseregét a török elleni harc szolgálatába állította. Az 1446-ban kormányzóvá választott Hunyadi az oligarchák támogatása híján 1448-ban Rigómezőnél súlyos vereséget szenvedett, s 1453-ban lemondott a kormányzóságról. Ugyanebben az évben II. Mehmed szultán bevette az ezeréves Bizánci Birodalom szívét, Konstantinápolyt és Európa felé fordult. 1454-ben végleg annektálta Szerbiát, majd 1456 májusában százezres haddal indult a magyar királyság kulcsának tartott, az ország belseje felé felvonulási útvonalat biztosító Nándorfehérvár ellen. (A Duna és a Száva összefolyásánál épült várat a török már 1440-ben megostromolta, de kudarcot vallott.) A hírre Európában keresztes hadjáratot hirdettek, de seregek nem érkeztek, jöttek viszont katonák és népfelkelők Cseh- és Lengyelországból, Moldvából, Szerbiából. Az olasz inkvizítor és hitszónok Kapisztrán János magyar földön szervezett keresztes sereget, Hunyadi pedig zsoldossereg élén sietett a várparancsnok Szilágyi Mihály megsegítésére.

Az ostrom 1456. július 4-én kezdődött: a törökök a félkörben körülvett várat a Duna és a Száva közti síkságról ágyúzták, komoly károkat okozva a falakban. Július 14-én Kapisztrán és Hunyadi flottája áttörte a dunai hajózárat, így megnyílt az út a felmentő sereg előtt a szorongatott várba. Hunyadi saját serege élén a védőkhöz csatlakozott, a keresztesek a Száva bal partján ütöttek tábort. A törökök július 21-én indították meg a döntő rohamot a szinte teljesen rommá lőtt vár ellen, öldöklő küzdelemben áttörték a külső védvonalat és már a belső várat ostromolták. (A legenda szerint egy Dugovics Titusz nevű magyar vitéz életét feláldozva sodort a mélybe egy törököt, aki a vár falára ki akarta tűzni lófarkas zászlót, új erőt öntve a védőkbe. A közismert történet legenda, de a hazaszeretet és az önfeláldozás jelképe lett.)

Másnap a Száva bal partjáról átkelő keresztesek, élükön a hetvenéves Kapisztránnal támadásba lendültek, Hunyadi a várból kitörve a török ágyúkat foglalta el, majd együttesen szétszórták az ostromlók derékhadát. A csatában a szultán is megsemmisült, ezután a törökök felszerelésüket hátrahagyva elmenekültek. A győzelem után a török terjeszkedés hét évtizedre megtorpant, a délvidéki erősséget csak 1521-ben tudta bevenni I. Szulejmán. A diadal emlékére vezette be 1457-ben III. Callixtus pápa az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ra, a győzelmi hír vételének időpontjára. A közhiedelemmel ellentétben viszont a déli harangozást még az ütközet előtt rendelte el könyörgésként a török támadás miatt, és csak a győzelem után változtatta a hálaadás harangszavává. A katonai diadalt nem sikerült kiaknázni: a keresztes had felbomlott, a csata után kitört pestisnek Hunyadi és Kapisztrán is áldozatául esett. A nándorfehérvári győzelem hatalmas haditett, amely a magyar hadtörténet legfényesebb lapjaira kívánkozik.

 hírek

*