Ki ne emlékezne arra a szocializmusra, amit az egészséges erotika korszakalkotó filmes alkotása jelképez és mutat be számunkra. Nem más ez, mint egy kitörési vágy, egy felfokozott hangulat és maga a szocializmus diszkrét bája. A legvidámabb barakk erotikája.
Nekünk magyaroknak nem jutott egy ilyen személy. Mi csak Sütő Enikő, vagy Medveczky Ilona elénk tárt erotikájában gyönyörködhettünk. Nekünk nem futotta Moulin Rouge-ra. Mi legfeljebb csak Nagymező utca éjszakai életéről, valamin a vörös malomról a történelem előrehaladtával értesülhettünk. A munkás számára mindez kívül esett a munkásnegyedi életkörülmények behatároltságán. Aztán pedig ezt és az ehhez hasonlatos, mondhatni titkos műintézményeket amúgy sem látogathatták korlátlanul és sokan. Akik pedig bejáratosak voltak azokról titkosszolgálati (megfigyelés) feljegyzés készült, mivel ezen szórakoztatóhelyek közönsége nagyrészt nyugati, másrészt pedig kommunista felsőbb vezetői, pártfunkcionárius, vagy kétes kilétű személyek voltak. Ezen társaság sorai nélkülözhetetlen kelléke volt a napi látogatottsággal jelenlevő beépített ember, a kádári rendszer titkos ügynöke. 
Mindezen tények által nem volt lehetősége, sem pedig pénze a munkáséletet élőknek mindezek felfedezésére.
A szocializmus erotikája legfeljebb a kártyanaptárak reklámhordozójaként, vagy a szocialista ipar termékeinek csábos mellékleteként - mint például a Fabulon reklámjaként - került szemközelbe.
Nálunk a meztelenség nem volt divat. A fedetlen test és a kebel látványa legfeljebb a múzeumlátogatás kőszobrai által, vagy éppen festett vászon formájában jelenhetett meg. Sokan pedig a gimnáziumi művészettörténelem órákon ismerkedhettek ezen látványosságokkal.
A melósnak ebből nem sok minden tárult fel. Új Gazdasági Mechanizmus (1968) számos megszorítása mellett valamelyes engedmény volt a szélesebb világlátás és a szókimondóbb nyíltság. Ez persze nem valamiféle olyan zabolátlanság volt, mint a mostani szólás szabadság alatt értendő mocskolódás, hanem csupán az, hogy beszélni mertek arról, ami van.
Ekkor már voltak presszók, ahol esténként a pultnál üldögélő lányokat a bátrabbak meg is merték szólítani. Természetesen a hétköznapi munkás még mindig nem jutott el idáig, mert a Danuvia Szerszámgépgyár a Vörös Csepel -szindróma valamint a kommunistapártból lett MSZP és a munkásőrség uralta a szocialista elveket és felvigyázta a közösségi erkölcsöt.
A kelet-európai szocializmus víg végjátéka a pusztaság közepén álló
"lada" (szemmel láthatólag: láda) melléküzemágban játszódik, ahol
nejlonpongyolás nők szegelik össze, majd feszegetik szét az eladhatatlan
ládákat. A tűzveszélyes üzemben lopott benzint tároló ügyeletes tűzoltó
az üzlet fellendítése érdekében rejtett kamerákat szerel fel, és a
környék vezetői ládavásárlás fejében kukkolhatják az öltöző-vetkőző
nőket, akik végül egy ünnepnapi vacsorán felfedezik a kamerákat.
Bosszúból másnapra sztrájkot hirdetnek, csakhogy az éppen szombat.
Mindemellett nem csoda, hogy a rendszerváltáskor elénk táruló erotikust meghaladó szexbálvány egy Olaszországba disszidált lány képében, majd személyében jelent meg előttünk.
Ettől fogva kinyílt a világ. Felszabadultak az indulatok, megbomlottak az eddigi erkölcsök. Más lett a mérce. Ma már Kelemen Anna az "üdvöske" és a nyálcsorgató. Még akkor is ha ez már inkább pornó.
Az erotika pedig már rég túl van ezen.
*
