Pozsonyi csata - 1116 éve történt

 Mind a történetírás, mind pedig a nemzetfelfogás szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy a vesztes csaták mellett – melyek természetesen szintén történelmünkhöz tartoznak – a győztesek is helyet kapjanak a történelemkönyvekben. Ilyen szempontból több évtizedes lemaradást kell pótolnunk, amely legfőképpen az államszocialista "merjünk kicsik" lenni felfogásban gyökerezett. Persze Pozsony mellett Augsburgnak vagy Merseburgnak is megvan a maga jelentősége, hiszen ezek nélkül (vagy ezek ellenére, nézőpont kérdése) a magyar államiság sem abba az irányba fejlődött volna, amerre végül is fejlődött, mindamellett, hogy egyáltalán nem voltak akkora vereségek, mint ahogy azt sokan – a történelemkönyvek miatt – gondolják. 

 A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehető időben zajlott a főként bajor haderőt mozgósító keresztény Keleti Frank Királyság és a pogány Magyar Fejedelemség erői között a mai Pozsony (korabeli forrásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) közelében. A honfoglaló magyarok 895–900 között történt benyomulása után a magyar fennhatóság területe 907-re nyugat felé már megközelítette a mai Ausztria területén lévő Enns folyó vidékét és magába foglalt olyan területeket, melyek odáig a Keleti Frank Királyság részét képezték. Ezért a frankok (de főképp a bajorok) döntő katonai csapást akartak mérni a magyarokra, hogy megsemmisítsék vagy jelentősen kiszorítsák őket a Pannoniai őrgrófság területéről. A csatát a magyarok ellen elsősorban a bajor sereg vívta, de megsemmisítő vereséget szenvedett. Az ütközetben Luitpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek is elesett. Szinte a teljes bajor nemesség és számos keresztény pap életét vesztette a csata során.

A pozsonyi csata emlékműve, Lébény

A  pozsonyi csata nemcsak a helyzetünket szilárdította meg a Kárpát-medencében, de 130 évig idegen haderő sem taposott magyar földet, sőt, meggyőződésem, hogy a pozsonyi csata volt a befejező akkordja a honfoglalásnak, amely természetesen nem kizárólag abban a két évben játszódott le, amely dátumot végül kötünk hozzá. Végtére is a Keleti Frank Királyság ellenszenvét pontosan az intenzív nyugati terjeszkedésünk váltotta ki, ezeket a területeket foglaltuk el utoljára 895-896 után.

A pozsonyi csata emlékműve Vecsésen.

Hogy a pozsonyi csatának milyen nagy szerepe van a magyarság szempontjából, jól mutatja, hogy a szokásos (népi) túlzások nélkül is döntő jelentőségű győzelemről van szó. 

Már a csata első napján, 4-én felmorzsoltuk az utánpótlást szállító bajor hajókat a Dunán, sőt, a német évkönyvekből tudhatjuk azt is, hogy számos keleti frank előkelőség már a csata előtti napokban elhunyt. Utóbbi miként lehetséges, ha csak 4-én kezdődtek a harcok? Nagyjából június közepén (Aventinus humanista történetíró szerint június 17-én) indult útnak a 30-40 ezer fős keleti frank hadsereg Ennsburgból, ahol egyébként a szokásos évi hadiszemlét is tartani szokták. A sereget névlegesen Gyermek Lajos király vezette, de ő kiskorú lévén a keleti frank erősségben maradt, így a tényleges vezetés már Liutpold bajor hercegre és Theotmár salzburgi érsekre maradt. A kettéosztott sereg a Duna két partján indult meg Pozsony felé, a déli (jobb) parton haladó, Theotmár vezette szárnyat már a csata előtti napokban elkezdte tizedelni a magyar határőrség a szokásos íjazunk, majd menekülést színlelünk taktikával. Így lehetséges az, hogy a jobb szárnyon haladó előkelőségek közül sokan el sem jutottak a pozsonyi csatáig. Logikus, hogy ezek az érzékeny veszteségek már eleve demoralizálták Theotmárékat, így a hajók felégetése mellett már az első napon bedarálták a salzburgi érsek seregtestét is. Logikus, hogy ezek után a bal parton haladó Liutpold nem tudott egyesülni Theotmárékkal, így erre a hadseregre is hasonló sors várt, csak a másik oldalon. A csatában számos előkelőség mellett elhunyt a bajor őrgróf és a salzburgi érsek is. A 907-es pozsonyi csata után a Magyar Nagyfejedelemségnek lehetősége volt megszilárdulni a Kárpát-medencében, sőt, nagyobb területet birtokoltunk, mint amit a trianoni békeparancs szétvert, hiszen a csatát követően egészen az Enns folyóig gyarapodtunk területekkel a "nyugati gyepűn". Hogy Pozsony mennyire egyetemes jelentőségű, jól bizonyítja, hogy az általa teremtett béke évszázadában volt lehetősége Gézának, majd Istvánnak arra, hogy a magyarság megtalálja a helyét a keresztény Európában, amelynek végül is egyik legkeletibb erőssége, megkerülhetetlen szereplője lett. 

Dicsőség a hősöknek!

*

Az atomfegyver lesz a következő vörös vonal, amit átlépnek Ukrajnában? - Amerika, az Eu, a Nato és a nácik

Közel két hét elteltével nyilvánvaló, hogy Ukrajna „tavaszi ellentámadása”, amelyet az amerikai média hónapok óta hirdet, nem ért el jelentős előrelépést, miközben az ukrán fegyveres erők jelentős veszteségeket szenvedtek el.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerint országának havi 7 milliárd dollárra van szüksége. 

Amerikai sajtóhírek szerint az ukrán hadvezetés most szünetelteti a déli offenzívához köthető hadműveleteket, mivel nem elégedettek az elért eredmények és az ezekért fizetett veszteségek arányával. A Wall Street Journal írása szerint az oroszok számos nyugati harcjárművet lőttek ki vagy zsákmányoltak a harcok során.

Ukrán tisztviselők azt állítják, hogy közel 100 km² területet foglaltak vissza az offenzíva kezdete óta. Ezekért a területrészekért napi 1000 áldozattal fizettek, így az offenzíva kezdete óta összesen 12 000 embert vesztettek. Orosz tisztviselők videót tettek közzé arról, hogy páncélozott járműveket rakéták, drónok és nagy hatótávolságú tüzérséget semmisítenek meg, köztük több mint egy tucat fejlett Leopard 2 harckocsit és Bradley gyalogsági harcjárművet.

A háború támogatására adott amerikai és európai harcjárművek maradványai az ukrán harcvonalon

A konfliktus első másfél évében az USA és a NATO vezetői abból indultak ki, hogy a háborút úgy folytathatják le, hogy egyre fejlettebb fegyvereket küldenek Ukrajnába, miközben hagyják, hogy az ukránok ágyútöltelékként szolgáljanak a csatatéren.

A katasztrofális emberéletekkel szembeni hideg közömbösséget tanúsít a Biden-adminisztráció. Az utolsó ukránokig igyekezett megvívni a háborút. De ezzel a stratégiával az a probléma, hogy egy idő után kifogynak a halálba küldendő ukránok.

Százezrek halnak meg Amerika és Európa oroszok elleni proxy háborújában

Eddig több százezer ukrán katona halt meg vagy sebesült meg. Ez a szám a harcoló korú lakosság jelentős része, ami a Zelenszkij-kormányt egyre kétségbeesettebb intézkedésekre készteti, hogy a frontra küldhető új embereket találjon.

Ennek fényében a NATO-országok külügyminiszterei pénteken kétnapos csúcstalálkozót zártak, amelynek célja a NATO és Ukrajna közötti katonai szövetség terveinek véglegesítése volt. Csütörtökön a Biden-adminisztráció egyik tisztviselője a CNN-nek azt mondta, hogy „nyitottak” Ukrajna NATO-csatlakozásának felgyorsított tervére.

Ez lesz a tartalom a közelgő NATO-csúcson a litvániai Vilniusban, akár Ukrajna közvetlen NATO-csatlakozása révén, akár „biztonsági garanciák” formájában.

A valódi kérdés azonban nem az, hogy Ukrajna belép-e a NATO-ba, hanem, hogy a NATO „belép-e” Ukrajnába a háborúban való részvételének hatalmas eszkalációja révén.Ukrajna NATO-csatlakozás felgyorsításának egyetlen oka az, hogy megteremtsék a keretet egy ilyen eszkalációhoz.

A NATO teljes hitelessége azon az erőfeszítésen forgott kockán, hogy az oroszokat a határon túlra űzzék, olyan válságot generálva, amely a Putyin-kormány összeomlásához vezetne. Az eszkaláció logikája a konfliktusban menthetetlenül a NATO közvetlen beavatkozásához vezet.

Valahányszor az Egyesült Államok és a NATO vezetői azt állították, hogy bizonyos dolgot Ukrajnában nem tesznek meg, kis idő múlva megtették, a harckocsik és vadászrepülőgépek biztosításától kezdve az orosz föld megtámadására használt fegyverekig.

Mi lesz a következő „vörös vonal”, amelyet a NATO átlép az ukrajnai katonai helyzetük romlása miatt? Több lehetőség is van:  

- Először is, egy „no-fly zóna” létrehozásával az orosz erők közvetlen bevonása.

- Másodszor, a NATO-csapatok közvetlen bevetése a háborús övezetbe.

- Harmadszor pedig taktikai nukleáris fegyverek bevetése, hogy megakadályozzák az oroszok győzelmét a konfliktusban.

Érdemes megjegyezni, hogy a hidegháború idején Henry Kissinger amerikai geopolitikai stratéga, akit a közelmúltban a 100. születésnapja alkalmából a média agyon dicsért, egyszer leírta a taktikai atomfegyverek alkalmazását egy olyan katasztrófa elhárítására, mint amilyennel az ukrán erők szembesülnek.

Nem tetszik az ukránoknak, hogy a német média lefasisztázza az amúgy neonáci Azov-ezredet

“Az ukrán válságot az amerikai politikusok keze hozta létre. Ukrajna csak egy színház, az elnöke pedig egy PR-igazgató. A forgatókönyvet zárt ajtók mögött írták Washingtonban, amely nem akarta, hogy az európaiak tudomást szerezzenek róla” – írja Tawfiq Rebahi az Al-Quds Al-Arabi rovatában.

A cikkíró szerint az USA több évtizedes hegemóniát kíván biztosítani. Washington azt tervezi, hogy növeli Európa függőségét, valamint “megleckézteti” Kínát, amely Tajvan annektálását fontolgatja. Rebahi szerint, ha a válság véget ér, az EU komoly, míg Ukrajna jelentős veszteségeket fog szenvedni.

Náci paramilitáris szervezeteket is felhasznál a CIA az oroszok ellen - kémjátszma a szomszédban

1957-ben megjelent, Nuclear Weapons and Foreign Policy című könyvében Kissinger amellett érvelt, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyvereket vezessen be frontharcban, és használja fel a harctéren a hagyományos erők előretörésének megakadályozására irányuló küzdelemben.

A „korlátozott nukleáris háború”, vagyis az atomháború, amely nem vezet globális megsemmisítéshez és a „kölcsönösen biztosított pusztuláshoz” – érvelt Kissinger – valójában egy olyan stratégia, amely speciális képességeinket a legjobban kihasználja, és ez kevésbé valószínű, hogy mindenre kiterjedővé válna, mint a hagyományos háborúk.

Azzal érvelt, hogy egy ilyen háborút „katonai műveletek közepette rögtönöznének, és a lehető legrosszabb pszichológiai és katonai körülmények között valósulnának meg”, vagyis pontosan olyan körülmények között, amelyek most Ukrajnában alakulnak ki.

A veszteségek mértékéről persze csak annyit lehet tudni, amennyi az ukrán civilek Telegram-csatornáiból kiderül. Így jutnak el a szélesebb közönséghez azok a felvételek is, amelyek a különböző zászlóaljak saját temetőiben készültek. Ezeken jól látszik, hogy az ország több pontján elterülő végeláthatatlan parcellákat zászlóerdő borítja, a nemzeti színű és csapat­zászlók pedig egy-egy sírhantot jelölnek.

Kissinger érvelése szerint ahelyett, hogy a „legnagyobb lakossági központokat” céloznák meg, az atomfegyvereket fel lehetne használni a „kicsi, rendkívül mobil, önálló egységekre épülő” hadviselés részeként, amelynek célja „megfosztani az agressziót egyik céljától: a terület ellenőrzésétől”. A nukleáris fegyverekkel rendelkező kis méretű mobil egységek rendkívül hasznosak ellenséges társaik legyőzésében, vagy fontos célok gyors megsemmisítésénél.”

Kissinger stratégiájában volt egy elsöprő hiba. Abból indult ki, hogy az amerikai nukleáris fegyverek egyes célpontjai korlátozzák saját válaszaikat. De minden nyilvánvaló őrültségük ellenére Kissinger doktrínái valójában az Egyesült Államok jelenlegi nukleáris stratégiájának fő irányvonalai.

Az Azov-zászlóalj Ukrajna náci oldala - egy államilag támogatott neonáci milícia ( - Putyin ezért hozta elő Ukrajna nácitalanítását)

 

Az Egyesült Államok több billió dolláros nukleáris fegyvereinek 2016-os fejlesztése a kisebb és alacsonyabb hozamú „használható” nukleáris fegyverek létrehozásán dolgozik.

A Center for Strategic and International Studies (CSIS) 2015-ös tanulmánya megjegyezte: A nukleáris alkalmazás forgatókönyvei nagymértékben megváltoztak a két globális szuperhatalom közötti „terror egyensúly” óta. Ennek eredményeként a „második nukleáris korszak” azt jelenti, hogy a felek „végiggondolják, hogyan alkalmazhatnának nukleáris fegyvert, egyfelől a konfliktus korai szakaszában, másfelől diszkriminatív módon”.

Bár Kijev igyekszik titkolni, az ukrán hadsereg veszteségei minden képzeletet fölülmúlnak. 

Legutóbb az 53-as számú területvédelmi zászlóalj semmisült meg teljes egészében. Gőzerővel zajlik a kényszersorozás, miközben az ellátmányhiány és az irracionális vezetői döntések miatt folyamatos a dezertálás. 

A kárpátaljai magyarok rettegnek.

Halál rátok!  Magyar zászlót égettek fenyegetődző ukrán nácik

  

Ukrán nacionalisták vonultak demonstratív a magyarlakta Ungváron

A „nemzetek Európája” mellett és a liberalizmus ellen tartottak fekete ruhás felvonulást Kárpát-Ukrajna kikiáltásának 78. évfordulója alkalmából kárpátaljai ukrán nacionalisták a Karpatszka Szics szélsőjobboldali alakulat szervezésében szombaton Ungváron.

A fekete ruhát és az arcot takaró fekete álarcot viselő, ukrán nacionalista zászlókat lobogtató 150 főnyi „fekete menet”, amelynek résztvevői felerészben iskoláskorú fiatalok voltak, nacionalista jelszavakat harsogva vonult át – sötétedés után fáklyákat gyújtva – a városon.

 A Petőfi téren, a költő szobra mellett elhaladva, ahol egy évvel ezelőtt a „Késhegyre a magyarokkal!” mondatot kiáltozták, ezúttal – szabatos fordításban – az „Idegen, vésd az agyadba, itt ukrán a gazda!” jelszót skandálták, ami többször elhangzott a menet haladása során.

A Foreign Affairs 2019-ben közzétett egy cikket „Ha békét akarsz, készülj fel az atomháborúra” címmel Elbridge Colbytól, Trump 2018-as nemzeti védelmi stratégiájának egyik fő szerzőjétől. Colby ezt írta: A nukleáris támadás kockázata óriási lehet, de az ellenféllel szembeni nukleáris előny megszerzésének eredménye is az.

A legjobb módja annak, hogy elkerüljük az atomháborút – folytatta Colby –, ha készen állunk egy korlátozott háború megvívására.

A 2022-es US Nuclear Posture Review egyértelművé teszi, hogy az Egyesült Államok fenntartja magának a jogot, hogy nukleáris fegyvereket használjon bármilyen nemzeti cél elérése érdekében. Kijelenti: „Bár az Egyesült Államok nukleáris fegyvereinek alapvető szerepe a nukleáris támadások elrettentése, tágabb értelemben mindenféle stratégiai támadást elriasztanak, biztosítják a szövetségeseket és lehetővé teszik az elnöki célok elérését, ha az elrettentés nem jár sikerrel.”

 

Az Egyesült Államok és a NATO tagok teljes szavahihetőségüket arra használják, hogy stratégiai vereséget mérjenek Oroszországra.

Ha azt hisszük, hogy céljaik elérése érdekében nem folyamodnak atomfegyver használatához, akkor figyelmen kívül hagyjuk a történelem tanulságait. Emlékeztetni kell arra, hogy az Egyesült Államok az egyetlen hatalom, amely ténylegesen használt atomfegyvert a háborúban. Az egyre mélyülő társadalmi, gazdasági és politikai válság, valamint az amerikai globális hegemónia válsága közepette Washington egyre vakmerőbb és kétségbeesett cselekedetekre kényszerül.

Az amerikai uralkodó osztály teljesen közömbösnek bizonyult az emberi élet iránt. A nagyvállalatok profitszerzésének támogatása jegyében szándékosan provokáltak egy háborút, amely több százezer ember halálát okozta.

Keleti szomszédunk első embere szombaton egy interjúban arról beszélt, hogy Németország elé náci múltja gördít pszichológiai akadályokat. Zelenszkij szerint a németeknek el kellene felejteni háborús bűnösségüket, és folytatni Ukrajna modern fegyverekkel való ellátását.

Legerősebb figyelmeztetés: Ennek a háborúnak véget kell vetni, mielőtt az emberi társadalomnak vet véget a háború.

*