Az 1989-s évektől kezdve új irányzatok láttak napvilágot a világpolitikában. Ennek alapjai nem csak gazdasági- katonai, hanem nemzeti érdekalapokon zajló politikai folyamatokat indított, mely Európán is túlmutatott.
Számunkra azonban mégis a hazai események a lényegesek, ami alapján elhagytuk azt az uniót, amihez hosszú évek pártmunkássága kötötte az országot.
 |
Horn és Kádár |
1988 tavaszán
Kádár János, a kommunista
Magyar Szocialista Munkáspárt
főtitkára egy amerikai televíziónak adott interjúban kijelentette, hogy
Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni. Kádár azonban, akinek uralmához
Nagy Imre kivégzése kötődött, még megélte a néhai mártír
miniszterelnök, hatalmas tömeget megmozgató újratemetését, amely a
budapesti Hősök terén tartott ünnepélyes megemlékezéssel indult.
 |
Kádár János, Grósz Károly és Németh Miklós május 1.-n |
Közben az
MSZMP politikai bizottsága
1989.
február 28-i ülésén elfogadta az EJR nevezetű határzárat, (vasfüggöny) megszüntetését.
Március 3-án Németh Miklós miniszterelnök egy találkozón kérdezte meg
Gorbacsovtól,
hogy mit fog tenni, ha Magyarország elbontja a vasfüggönyt, de a
szovjet pártfőtitkárt ez a kérdés nem érdekelte, és hozzátette, hogy
1956 nem ismétlődik meg.
A bontást
Rajkánál
kezdték meg, mert ott az osztrákok és a közelben állomásozó szovjet
hadseregcsoport is jól látták, hogy mi történik. Május 2-án több tucat
nyugati újságírónak jelentették be a helyszínen, hogy Magyarország
elkezdi lebontani a határzárat.
1989. május 2-án a magyar-osztrák határon
megkezdődött a műszaki határzár, az ún. vasfüggöny lebontása,
ezt követően több száz keletnémet állampolgár szökött át a zöld határon
Ausztriába, majd onnan Nyugat-Németországba. Miután Berlin nem
korlátozta a szocialista táborba történő utazásokat, sok Nyugatra vágyó
keletnémet az NSZK budapesti, varsói és prágai nagykövetségein kért
menedéket. Budapesten eleinte a viszonylag kicsi nyugatnémet követségen
tartózkodtak a menekülők, de számuk hamarosan több ezerre duzzadt, így
táborokban helyezték el őket: az első nagyobb csoportot annak a
zugligeti Szarvas Gábor utcai templomnak a kertjében, amelynek papja
Kozma Imre atya volt.
Orbán Viktor
(1989-06-16) Nagy Imre újratemetésén a Fidesz képviseletében a szovjet csapatok haladéktalan kivonásáról és a hatodik koporsóban fekvő húsz évünkről beszélt.
1991. július 1-jén Prágában a Varsói Szerződés tagállamainak delegációi
megállapodtak a kelet-európai volt szocialista országok közös
katonai-politikai szervezetének megszüntetésében.
A
Szovjetunió felbomlása után a
keleti blokk országainak nagy része (
Magyarország,
Csehország,
Szlovákia,
Lengyelország,
Románia,
Bulgária, a volt jugoszláv tagköztársaságok) az
Európai Unió (akkori nevén: Európai Gazdasági Közösség) érdekkörébe kerültek, majd később csatlakoztak is hozzá.
A Szovjetunió keleti
iszlám többségű köztársaságai egyre inkább
Irán befolyása alá kerülnek.
A korábbi
kétpólusú világrend helyét átvette az egypólusú, ahol az
Amerikai Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom.
Az
Európai Gazdasági Közösség (rövidítve
EGK, angol (és magyar) nyelvterületen
Közös Piac-ként is ismert) egy nemzetközi szervezet volt.
1957-ben a
római szerződéssel alapította az
ESZAK-ot létrehozó hat állam:
Belgium,
Franciaország,
Hollandia,
Luxemburg, az
NSZK és
Olaszország. Az
egyesítő szerződést követően közös intézményrendszere volt az ESZAK-kal és az
Euratommal. A
maastrichti szerződés 1993-as hatálybalépésével a szervezet neve megváltozott,
Európai Közösség (EK) lett, a
három pillér közül a legelsőnek, az
Európai Közösségeknek a része, annak 2009-es,
lisszaboni szerződésben történő megszüntetéséig.
Az EU elődjének is tekinthető 1951-ben alakult Európai Szén -és Acélközösség intézményeinek az alapító 6 ország (
Benelux államok,
NSZK,
Franciaország,
Olaszország) megegyezése szerint és egymás között kialkudott kompromisszum eredményeként lett
Brüsszel az Európai Unió intézményeinek székhelye. Az
Európai Parlament elődjének tekinthető. A közgyűlés székhelye
Strasbourg
lett. A történelem során kialakult ellentétek és szövetségek miatt is
olyan megoldáshoz akartak jutni az alapító országok akkori vezetői, hogy
a későbbiek folyamán ebből ne legyen konfliktus. Ezen kívül számos
uniós ügynökség székhelye található más uniós tagállamban.
Az EU egységes piacot hozott létre egy egységesített jogrendszer
révén, így biztosítva a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke szabad
áramlását. Közös politikát folytat a kereskedelem,
mezőgazdaság, halászat, valamint a regionális fejlesztés területén. 19 tagállamban közös fizetőeszközt is bevezettek, az
eurót; ezek az országok alkotják az
eurózónát. Az EU egy korlátozott külpolitikai szerepre is szert tett; képviselete van a
Kereskedelmi Világszervezetnél, a
G8-nál, a
G20-nál és az
ENSZ-nél.
Igazságügyi és belügyi területen is alkot szabályokat, beleértve a
schengeni övezetet alkotó tagállamok között a határőrizet felszámolását.
Nemzetközi szervezetként az unió működésében a nemzetekfölöttiség és a kormányköziség jegyei keverednek. A döntéseket egyes területeken a tagállamok közötti tárgyalások alapján
hozzák, míg más területek független, nemzetek feletti intézmények
felelősségi körébe tartoznak, ahol nem szükséges a tagállamok teljes
egyetértése. Az EU fontos intézményei és szervei között található az
Európai Bizottság,
az Európai Unió Tanácsa, az
Európai Tanács, az
Európai Bíróság és az
Európai Központi Bank. Az
Európai Parlament tagjait öt évre választják a tagállamok állampolgárai, akik egyben európai uniós polgárok is.
Azóta területileg jelentősen kibővült, és intézményeinek hatáskörét is fokozatosan kiterjesztették.
Magyarország 2004.
május 1-jén vált az Unió tagjává.
Az EU-tagság a rendszerváltás óta a magyar kormányok kiemelt célja volt
és maradt. Horn Gyula NATO-tagságot sürgető felvetését 1990 januárjában
még a Németh-kormány külügyminisztereként tette meg, ami a geopolitikai
korlátok leomlását jelezte. Antall József kormányának egyik első
kezdeményezése az európai megállapodásnak is nevezett társulási
egyezmény megkötése volt 1991 végén, még a maastrichti szerződést
megelőzően. Ekkortájt a kilencvenes évek közepére várták a teljes jogú
EU-tagságot, és később időnként úgy tűnt, hogy az unió „mindig” épp
ötévnyire van tőlünk.
Magyarország 1994. április 1-jén nyújtotta be csatlakozási kérelmét az
Európai Uniónak, a többi kelet-közép-európai ország ezután hasonlóan
tett. A kilencvenes évek közepének nagy kérdése volt, hogy az Unió
politikai és szervezeti értelemben tudja-e fogadni az újonnan jelentkező
államokat, illetve milyen körű lesz a bővülés. Az Unió, és az uniós
tagállamok álláspontja végig hullámzó volt. Végül az 1997-re elkészülő
országjelentések nyomán, 1998. március 30-án hat jelentkező állammal,
köztük Magyarországgal (külön-külön) kezdte meg az Unió a tárgyalásokat,
melyek később további jelölt államokra is kiterjedtek.
A 2004-es határidő kitűzését kitörő örömmel fogadta a tagjelölt országok
közvéleménye, és a fentiek miatt némi joggal. Ugyanakkor kevés szó
esett arról, hogy a határidő kitűzését az EU motorjának számító német és
francia kormány ellenezte. Arról sem esett sok szó, hogy bár egyre
nagyobb elfogadottságra tett szert a francia külügyminiszter tízes
bővítésről szóló gondolatkísérlete (Big Bang), az 1999-ben kialakított
pénzügyi kereteket nem változtatták meg. Ez pedig csak öt-hat, nem nagy
ország felvételére elégséges, föltéve, hogy ezek az agrártámogatások
csak egy részét kapják meg. Végül, de nem utolsósorban, az ír
népszavazás 2001 márciusában elutasította a nagycsoportos bővítést
intézményi oldalról megalapozni hivatott Nizzai Szerződést, így jogilag
se lehet ötnél több országot a mai föltételek mellett befogadni.
Gyakorlatilag
természetesen „szinte mindenre” van megoldás az EU-ban.
Például az
íreket – 2002 novemberében – új népszavazásra hívják, miután az EU ma
még legkisebb tagállamát a többiek Göteborgban megdorgálták. Ha esetleg
ismét elutasítanák a Nizzai Szerződést, akkor mód van arra, hogy a
kétoldalú csatlakozási jegyzőkönyveket – illetve azok jóváhagyásakor az
EU-szerződést – úgy alakítsák, hogy azok „leképezzék” a nizzai
megoldásokat. Szó sincs tehát arról, hogy az írek megtorpedózhatnák a
keleti bővítést.
A rendszerváltás egész folyamatának az uniós csatlakozás törekvése volt a
hajtóereje. Magyarország 1998-as luxemburgi csúcstalálkozó óta
folytatott csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, melyek 2002-re
fejeződtek be. A csatlakozás időpontjára kiépült a működő piacgazdaság,
komoly jogharmonizáció ment végbe és megszilárdultak a demokratikus
struktúrák. Az ügydöntő népszavazást 2003. április 12-én tartották meg
45,62 százalékos részvétellel. A szavazatok 83,76%-a támogatta a
belépést, a népszavazás eredményes volt.
A tárgyalásokra a felek a 2002. decemberi koppenhágai Európai Tanácson tettek pontot.
Tíz új állam, köztük Magyarország csatlakozásáról szóló szerződést
2003. április 16-án Athénban írták alá a felek. Miután minden tagállam
és csatlakozó állam, valamint az Európai Parlament az egyezményt
megerősítette, az 2004. május 1-jén hatályba lépett, egyben az 1991-es
társulási egyezmény hatályát vesztette.
Magyarország mellett Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország,
Lettország, Litvánia, Málta,
Szlovákia és Szlovénia írta alá a
Csatlakozási Szerződést; - ezzel pedig több mint 100 millió polgárral gazdagodott az EU.
 |
Orbán Viktor miniszterelnök (elöl, b2) az Európai Unióhoz 2004-ben
csatlakozott országok, valamint az azóta belépett Románia, Bulgária és
Horvátország varsói csúcstalálkozóján 2019. május 1-jén. Középen a
házigazda Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök. (Fotó:
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs) |
15 év elteltével most sorsfordító időszakban van az öreg kontinens legfontosabb intézménye.
15
évvel az Eu történetének legnagyobb, tíz állammal történő bővítése
után az Európai Unióban
vita folyik a közösség jövőjéről és a szükséges
reformokról.
Napjainkban Kelet- és Nyugat-Európa megosztottsága miatt Közép-Európa, és azon belül pedig a visegrádi négyek lett a húzóereje az európai gazdaságnak. Ez
azért lehet, mert ez egy homogénebb terület az Európai Unióban, illetve
ezekben az országban pénzügyi, politikai, egzisztenciális és gazdasági
stabilitás van.
Az eltelt idő alatt valamelyest közeledtünk a közösséghez, de sok tekintetben nem tudtunk előrelépni. A
hvg.hu összeállítása szerint az Európai Unió Statisztikai Hivatala (Eurostat)
adatai szerint a bruttó hazai termék (GDP) 2006 és 2013 között – az unió
GDP-jéhez viszonyítva – 61 százalékról 67 százalékra emelkedett, azóta
viszont 67-68 százalék között áll.
A magyar dolgozók munkavégzésének hatékonysága 2005 és 2011 között 66,8
százalékról 74 százalékra emelkedett ugyan, azóta viszont visszaesett
csaknem a kiindulási szintre, hiszen 2017-ben 67,3 százalékon állt a
mutató.
Jelentősen csökkent a szegények száma, a 2005-ös
32,1 százalékról 19,6 százalékra esett vissza arányuk 2018-ra a teljes
népességhez viszonyítva.
Lassan ugyan, de mozgásban van az Európai Unió.
Az elmúlt évtizedekben az európai demokrácia
kiépítésére tett kísérletek mind ellenkező hatást értek el, több példa
is azt mutatja, hogy a demokrácia védelmére hivatkozva valójában a
demokráciának, ami a többségi elvet jelenti, az aláásása történik.
A végletekig átpolitizált belpolitikai diskurzusok azonban nemhogy segítenék, hanem tovább nehezítik az EU jövőjével kapcsolatos irányok megértését.
Nekünk is tennünk kell azért, hogy az Eu közössége a tagok egyik legmeghatározóbb
szövetsége maradhasson úgy, hogy benne minden nemzet megőrizhesse
identitását, függetlenségét és erejét.
Az első ilyen megmérettetés az EP-választások után az uniós csúcsposztok elosztása lesz.
Nem mindegy tehát a jövőnket illetően, hogy milyen eredményre jutunk.
*