Nagypéntek Jézus elítélésének, megkínzásának, halálának és temetésének napja. Ezen a napon nincs szentmise. Arra a napra emlékezünk, amikor maga az örök Főpap mutatta be véres áldozatát a kereszt oltárán. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtószolgálatának összeállítását olvashatják.
Sandro Botticelli: Keresztrefeszítés (1497 körül)
Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18
és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól,
valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.
A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A
nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai)
és keresztút-járást is tartanak.
Nagypéntek az egyházi év legmegrendültebb liturgiája. A Jézust
jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon áll. Az oltár üres: nincsen
rajta sem kereszt, sem terítő, sem gyertya. De emlékeztethet ma az oltár
a Golgota csupasz sziklatömbjére is, amelyen a megváltás áldozata
végbement.
A nagypénteki ősi szertartása már a kezdeti időktől kialakult és
három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes
könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozás
szertartásából.
A szertartás kezdetén a pap piros miseruhában, némán vonul az
oltárhoz a ministránsokkal, majd leborulnak az oltár előtt. A pap földre
borulása: az önmagát kiüresítő, az emberrel, a földdel azonosuló
Krisztust jeleníti meg. Az oltár most maga a Golgota: lélekben
odamegyünk a Golgotához, Jézus keresztjéhez.
Az ige liturgiájában olvasunk Jézus szenvedésének titkáról, majd
halljuk szenvedésének történetét. A passiót felolvassák vagy énekelve
adják elő, drámai módon idézve fel Krisztus szenvedését, az Isten
irántunk való szeretetének titkát. Ezután – lélekben a kereszt alatt
állva – könyörgünk az Egyház, az emberiség nagy kéréseiért. Az egyetemes
könyörgések az Egyház tagjaiért és az egész világért szólnak: minden
hívőért, a keresztségre készülőkért, a keresztények egységéért, az
Ószövetség népéért, a zsidókért, az Egyháztól elszakadtakért, a nem
hívőkért, valamint az ország, a társadalom, a világ vezetőiért és
különösen a szenvedőkért.
Ezután a pap a virágvasárnap letakart feszületről leveszi a leplet és
kezdetét veszi a kereszt előtti hódolat: a hívek csókkal illetik, és
térdet hajtanak a feszület előtt, amelyen ott látható az Üdvözítő, aki
értünk szenvedett. A megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás
napja ez, mert Ő meghalt az emberekért. Az oltár előtt álló feszülethez
járulunk: nem egy fafeszület előtt hódolunk, hanem a Golgota keresztjén
függő Megváltó előtt. Őhozzá járulunk, aki meghalt értünk, és aki ma is
szenved Egyházáért. Meghív minket személyesen, hogy leborulva előtte
megvalljuk, hogy Ő az egyedüli Megváltó és ezzel elismerjük, hogy
rászorulunk segítségére. A szertartás a Miatyánk elimádkozása után az
áldozással fejeződik be. Ezután a hívek a szentsír előtt imádkoznak.
Végigjárva Jézus keresztútját biztosak lehetünk benne: az utolsó szó
Istené. A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, de
bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek,
hanem húsvét. A húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet
győzelme a gyűlölet felett, a jók győzelme, mert ez a végső jónak, a
végtelen jóságnak, Istennek a győzelme.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése