Ajánlom magamat: Érdekes, már senki nem veri a mellét, hogy mekkora király ötlet volt - károlyságom telepe

Tudom, hogy ez az írás sok új-pakonyinak nem fogja megnyerni a tetszését, de mit tud tenni az ember, ha nem szeretné, hogy feledésbe merüljön az, amit ígértek és amit végül megvalósítottak. 

Aztán azt is tudjuk, hogy a helyi vezetés is szívesen feledné már ezt a településrészt, de a kormány jóvoltából, és a kíváncsiak szempontjából az érdeklődés időről időre felszínre hozza a külső település rész visszatérő gondjait.  

Sajnos a sok írás, a számos megjelent cikk ellenére a helyzet a kezdetektől fogva nem sokat javult. Inkább mondhatni azt, hogy stabilizálódott. Az újságíróknak és a városvezetésnek együttesen sem sikerült jobbá tennie az ott élők bejutását a városba, vagy éppenséggel a fővárosba. A munkába járás továbbra is nehézkes és lassú a körbefurikázó buszos járattal. Közvetlen kapcsolat a fővárossal a 25 kilométer és közvetlen autópálya kapcsolat ellenére is több mint egy óra a Volánnal.  A  városi önkormányzat meg nem sokat töri magát az ügyön. Nem véletlen, ha a kint élők már hallani sem akarnak a sajtómegjelenésről magukról és az egészről. Tele van Alsópakony csizmája a helyi- és sajátos problémákkal.  A vasútállomás előtti talponállóban kávézó polgármesterhez meg nem jut el az ismert és nem is oly távoli üzenet. 

A polgármester régebben többet nyilatkozott, ma már nem annyira beszél róla

Bukodi Károly polgármester és csapata még a projektben résztvevő, és aktív szerepet vállaló városi főépítésztől is megvált. Így nem csoda, hogy az eredeti elképzelés és a további fejlődés is lelohadt. 

Ez lett az Ócsai deviza házakkal, érdekes most már senki nem veri a mellét hogy mekkora király ötlet volt.

Sem a tervezőasztalon, sem a megvalósítás során, sem azóta nem állta ki a józan ész próbáját az ócsai devizahiteles gettó – hiába volt a sok figyelmeztetés. A projekt tervezett 500 lakóházából mindössze 80 épült meg horribilis, 2,5 milliárdos összegből. Azóta már nevet és funkciót váltott a „lakópark”: szociális menekültteleppé formálta át a kormány. A fejlesztés leállt, és szinte mindenki rosszul érzi magát az egyentelepen.

 A buszmegállótól a telepig árkon-bokron - esős időben sárban vezet a földút (FOTÓ: VAJDA JÓZSEF)

„Hogyan lehet riportot készíteni egy olyan településen, ahol nemhogy névvel, de név nélkül sem áll szóba velünk senki?” 2013 novemberében ezzel a kérdéssel indítottuk beszámolónkat az ócsai devizahiteles lakóparkból. A napokban újra ott jártunk, és csak annyival tudjuk kiegészíteni, hogy már lelket sem látni a vonalzóval tervezett mesterséges faluban. Bízunk benne, hogy azért, mert napközben mindenki dolgozik.

Ez részben igaz is. A közelben működő horganyzóüzembe szinte mindig van felvétel, de sokan ódzkodnak az ottani munkavállalástól. Azt mondják, a vegyszeres kádak gőze mérgező, irritáló, ezért veszélyes ott dolgozni. A cég erről nyilván másképpen vélekedne, s feltesszük, valóban mindent elkövetnek munkásaik védelmében – de a szóbeszéd erős. Van azután a növénynemesítő cég a szomszédságban, ott is jövedelemhez juthat, aki akar. Csak nem mindenki akar.

Érdemes felidézni, hogy a kezdetektől minden jó érzésű, és világosan látó hozzáértő, és kívülálló által élesen támadott ócsai projekt víziója mi volt. Az otthon nélkül maradt kárvallott devizahitelesek kaptak volna itt átmenetileg hajlékot, kertet, lehetőséget. A talpraállás előszobájának tervezték – lett belőle egy hatalmas pénztemető. Egy koncepciótlan, életidegen gettó. A falutól több kilométerre, a vasútállomástól ötre.

A pusztában létesült telepere büszke alpolgármester egyszer még tüntetett is érte

Csakhamar kiderült azonban, hogy az ország távoli, de még közelebbi szegleteiből sem tolongtak az otthontalanná vált emberek. Pedig ekkoriban még 500 házból álló „lakóparkot” (már a név is vicces, ha akár a Pasa parkkal hasonlítjuk össze) álmodtak. Nos, az első ütem 80 háza sem akart megtelni. Az pedig, hogy ma minden épületben laknak, pusztán annak köszönhető, hogy a látványos kudarc miatt a kormány koncepciót váltott.

Katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává minősítette át a telepet, ennek minden hátrányával együtt. A deviza-sorstársakból verbuválódott első 40 család kapott még ugyanennyi reményvesztettet – utóbbiak viszont a kilábalás legcsekélyebb remény nélküliek.

Megjelent a széthúzás, az acsarkodás, a klikkesedés. Sok lett a problémás lakos, akik úgy vélik, mindent helyettük old majd meg valaki – állam, önkormányzat, akárki. Legalábbis, ami pénzbe kerül. Mások emiatt bezárkóztak, és nem érdekli őket semmi, néha egy sportesemény mozdítja csak meg őket. És ami „régen” sosem fordult itt elő, visszatérő vendég lett a faluban a rendőrautó.

Ha ez lehetséges egyáltalán, akkor azt mondhatjuk: a halott falut is megölték azok, akik emberek sorsát íróasztal mellett, ácsceruzával rajzolják, és baltával faragják. És nem akad senki, aki azt mondja, térjetek észre.

A beígért kerékpárútból is csak eddig futotta - sem a városba, sem pedig a vasúthoz nem visz ( - hiába van a szerződés)

Vajon mit mondhatunk arról az elméről, aki a falu szélére, a bekötőútra, távol a házaktól, a füves grund mellé építtetett mozgássérült parkolót? Aki viszont a főúton lévő buszmegállótól nem tervezett járdát a telepig, hogy árkon-bokron-sáron kelhessenek át azok, akik ott szállnak le, az ottani kisboltban vásárolnak. Az sem tökéletesen világos, hogy száz méteren belül miért van két megállóhely.

Horváth Tamás, mint rendező azon a bizonyos ellentüntetésen - Ócsán

Kénytelenek vagyunk megint idézni a másfél éves cikkünkből: „annak is örülnének, ha egy egyszerű buszforduló épülne, mert messze a falu, és ritkán van bejárás. De ezt persze kifelejtették a tervekből. Mert az “okosok” buszt is csak képen láttak, és nem tudják, hogy az általuk tervezett szűk utakon nem képes megfordulni.”

Az olvasó nyilván már kitalálta: buszforduló azóta sincsen. Így rendes céljárat sem, ámbár az önkormányzat a falu pénzén felfogadott egy kisbuszos vállalkozót, aki besegít a közlekedési gondok enyhítésébe. Ez azért remek dolog, mert az ős-ócsaiak emiatt még jobban utálhatják, ha akarják a „telepieket”.

Egy szakember javaslatára megkeresték a Volánt, hogy indítson körjáratot a Népligettől Gyálon, Ócsán át Dunaharasztiig, illetve onnan vissza. Ez nem csak az ócsaiaknak lenne jó, de az érintett teleüléseknek is minőségi változást jelenthetne a közlekedésben. Választ sem kaptak.

Egy kis maszekolás - busz, megálló, házak és igények (- külön, külön)

A hétköznapokkal azért elvan a pótfalu. Szombaton viszont csak reggel van egy busz 8-kor, tízkor egy vissza – halljuk. Vasárnap ez sincs. De hová is mennének, ha minden zárva?

Ismerőssel találkozunk. A mozgáskorlátozott Ofella János az első beköltözők egyike. A Tokodról ideköltöző család 2013-ban lelkesen mesélt lapunknak, hogy 60 négyzetméteres otthonát ötödmagával lakta be, és szép reményekkel néz a jövőbe. Mostanra Ofella úr állást kapott: a máltai szeretetszolgálat helyi irodájában számítógépes adatrögzítést végez. Ennek megfelelően nem is igen nyilatkozna, mert ahhoz már engedély kell. Mi elmegyünk, ő marad, nem is igen forszírozzuk a beszélgetést.

Az iroda előtti lépcsőn egy asszony ül, fiatal fiúval beszélget. Ő itt afféle telefon-felügyelő. Mondja: délután háromig a szeretetszolgálat készülékén ingyen telefonálhatnak a helyeik, de csak előzetes bejelentkezés után, és kizárólag hivatalos ügyben. Fülke nincs a telepen. Autója sok lakónak van, de a látszat kicsit csal, mert a legtöbbnek csak kevés benzin lötyög a tankjában, ezerszer meggondolják, elinduljanak-e vele. Ráadásul nem tennénk le a nagyesküt, hogy akár csak a felének is érvényes a műszakija.

Az egyik portán egymást érik a drága autók, talán tucatnyi is áll ott. Autószerelő – böki oda egy ritka járókelő, látva bámész tekintetünket a kerítésnél. Ezért is érdemes volt idáig eljönnünk, hisz autószervizt műhely nélkül eddig még nem láttunk.

 

Minthogy a kihalt utcákon végképp reménytelennek tűnik a szóbaelegyedés, elzarándokolunk a boltig. A bejáratnál reklám: „Hazai termék, magyar bor”. Érdeklődnénk forgalomról, miegymásról. Barátságos eladónő tanácsolja: álljunk ki az ajtó elé, és számoljuk meg a vevőket. Meghallgatjuk még, hogy az újságírók mind bunkók, szemben a csiszolt modorú útszéli boltosokkal. Miután hamar ismét a friss levegőn találjuk magunkat, már nincs érkezésünk megkérdezni vajon a boltban van-e hitel. Persze a hitelkárosultak telepén miért is lenn

Veress Jenő

*

Bedolgozói programot indít a Máltai Szeretetszolgálat a nőknek - Ócsa-Alsópakony ( - szolgálatban)

Bedolgozói programot állít össze a Máltai Szeretetszolgálat az ócsai szociális lakóparkba költözött, jelenleg munka nélkül lévő fiatal családanyáknak. A karitatív szervezet segítségével negyven háziasszony sajátíthatja el, többek között, a csomagolás, a használt háztartási gépek szétszerelésének fogásait, a zöldségfeldolgozás és -válogatás előkészítésének munkafázisait – tájékoztatta a szolgálat szociális segítője az MTI-t.

Kormos Rebeka szerint e feladatok elvégzésére van igény a munkaerőpiacon. Elsősorban a budapesti agglomerációban működő vállalatok, raktárbázisok, logisztikai központok számíthatnak a Pest megyei településre költözött friss munkaerőre – jegyezte meg.

Elmondta azt is, hogy nem csupán otthon elvégezhető tevékenységek jöhetnek szóba. Amennyiben a megrendelt feladat azt kívánná, az ócsai önkormányzat a városban akár külön helyiséget is biztosíthat a lakóparkban összeálló alkalmi vagy állandó csoportnak. A szolgálat hamarosan levélben fordul a környékbeli cégekhez, vállalkozásokhoz, hogy figyelmükbe ajánlja a kínálkozó foglalkoztatási lehetőséget – tette hozzá.

Kormos Rebeka közlése szerint a Máltai Szeretetszolgálat sok irányú támogatást nyújt a bedőlt devizahitelesek, szociálisan rászoruló családok számára nyolcvan házból kialakított, a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. által üzemeltetett lakóparkban élők szociális körülményeinek javítására. Mivel az ideköltözött családok nagyobb része halmozottan hátrányos helyzetű, a 370 lakót a szolgálat három tagja segíti a beilleszkedésben – jegyezte meg a szociális segítő.

Bukodi Károly (Fidesz-KDNP), Ócsa polgármestere az MTI-nek elmondta: a várostól 4,5 kilométerre fekvő lakóparkban élők integrálódásának megkönnyítésére naponta tizenegy buszjárat hozza-viszi az utasokat. A nemrég átadott új bölcsőde, a kibővített óvoda és az iskola a megnövekedett gyermeklétszám ellenére is képes fogadni a lakóparkba költözöttek gyerekeit. A városban alacsony a munkanélküliek aránya, a lakótelepen élők többsége a környéken vagy a fővárosban talált állást.

MTI

*

Lehet pályázni és jelentkezni pakonyra, de végül mire is? ( - startol a ráfutás)

Ma éjféltől lehet pályázni az alsópakonyi telepesnek.  A bérlőnek jelentkezők önmaguk vállalják a kiköltözéssel a szegregációt, amit az elkülönített sajátos életmódváltás jelent, a pakonyi síkság szélén. 

Alsópakony kijelölt területén, Ócsától 5-6 kilométernyi távolságban, az autóút szélére szorulva fognak élni a számukra épített új falusi környezetben azok a kiválasztottak, akikben van akkora bátorság, vagy éppenséggel elkeseredettség, hogy a "megújulás" e kiszorított, periférikus formáját választják további életcélul.

A helyi és az országos propaganda szerint a sebtiben felhúzott házak és a kialakított környezet megfelelő életlehetőségeket, megoldásokat és megújulást jelent majd a bankválságból (ki)menekültek számára. 

A nehéz körülményeket nem csupán a szavak, hanem a tettek is jelzik, miszerint egy társadalmi-szociális problémát igyekeznek orvosolni ezzel a megoldással kormányzati szinten. Hogy ez mennyire valós, az mutatja, hogy a Máltai Szeretet Szolgálat kezébe adták a sorstalanok kiválasztásának bonyolítását. Ez a folyamat olyan, mint amikor a háborúban a vert sereg fogadtatásán a sérültek közt válogat a Vöröskereszt aszerint, hogy ki kerüljön sürgős orvosi ellátásra, ki kórházba, vagy éppen továbbgondozásra.

Vagy képzeljük el a süllyedő Titanic mellett a jeges vízben még élők vergődést, valamint a mentőcsónakokban ülők segítségét, amint éppen kiválasztják, hogy kit húzzanak ki.  Nos ez a ócsai kiválasztás is valahogy ilyesmi képet fest a helyi környezetben élők szeme elé.  

A helyi ember jól ismeri az alsópakonyi cudarságot. Azzal is tisztában van, hogy a jelenleg ott élő egykori gazdaságbeliek milyen zord körülmények között élik XXI. századbeli életüket. Ott ugyanis még a XIX. századbeli körülmények uralkodnak. Ez kitűnik a helyi épületekből, az ellátottságból és a közlekedési adottságokból. Víz, csatornázottság nincs, orvosért kilométereket kell menni, a fűtés és az élet egyedi.  

A most felépítés alatt álló új falu, az alsópakonyi kormánynegyed sem akart ezektől a helyi sajátosságoktól eltérni. Így alakult ki a most ismert változat, az egyedi fűtéssel szerelt lakások, a feltöltőkártyás villanyórákkal Ócsa köldökzsinórjára kötve. Az új építésű lakások  vízteres kandalló-kályhával a szobában, valamint PB gázzal a konyhában, a távoli bolt, a kilométerekre levő iskola, és gyógyszertár, valamint a közlekedés és a munkalehetőség hiánya nem túl kecsegtető perspektíva az újrakezdéshez. A grandiózus tervek az elképzelések, a beharangozott minta, a költséghatékonyság, az energiatakarékosság, a környezettudatosság, az önállóság és az önellátás, mind csak megtévesztésnek tűnik. Az egészből a legrosszabb, legcsupaszabb variáció az önmagadra maradás látszik megvalósulni.  A közlekedést biztosító kerékpár útról a vasútig ugyanúgy hallgatnak, mint az alsópakonyi buszjárat kiépítéséről, vagy az ottaniak munkahelyteremtési programjáról. Azt sem tudni, hogy az állásukat vesztett, vagy gyermekikkel otthonmaradók szociális ellátását a városi költségvetésből vagy erre átszedált pénzekből oldják-e majd meg a programban résztvevő illetékesek. 

Azt ugyebár mindenki tudja, hogy a kormányzati elképzelésekbe a kezdetektől fogva bevonták Ócsa városvezetését. Így Bukodi Károly polgármester, Horváth Tamás alpolgármester, és Horváth Zoltán mb. városi főépítész is véleményezési, beleszólási joggyakorló volt. 

A közös munka eredménye, hogy az alsópakonyi szennyvíz Ócsa nyárfásai közt fog elenyészni, és hogy a vizet is a kisvárosi kutakból adjuk a kint élőknek. Ennek megnövekedett terheiről már korábban is volt szó, amikor az inflációt meghaladó mértékben emelték a víz- és csatornadíjakat a városban.  De ennek kapcsán készítették elő a vízkiviteli műveket és a szennyvízbefogadót is, ha hinni lehet a városatyáknak.

Most hogy a lakók kiválasztási szakaszába ért a devizacsapdába esettek megmentő kormányprogram Ócsa ismét beleszólási lehetőséget kapott. 

A kiválasztó bizottságba  a Máltai Szeretetszolgálat emberei mellé az ócsai önkormányzat is 2 főt delegálhat, míg a Nemzeti Eszközkezelő Zrt részéről további 1 fő vesz részt a munkában. Így 2 fő máltai szociális jellegű zsűritag, 2 ócsai hivatalnok, és 1 fő az eszközkezelőtől, amolyan kormányhoz közeli tag a döntő bizottsági felállás. Ez az öt fős alakulat dönti el, és választja ki a túlélésre alkalmas szegregáltakat, a költözésre. 

A szocialista ellenzék, és a Jobbik máris gettót, kilátástalanságot, és értelmetlen pénzköltést víziónál. 

Hosszú hónapok óta mondják: a bajba jutott devizahiteles családok számára csak olyan megoldás az elfogadható, amely emberi viszonyok között, munkahelyhez közeli  lakhatást biztosít. A rászorulóknak! 

Nem értik, hogy miként fog munkába járni például egy három műszakban dolgozó, egy gyermekes családfő, és miként viszi bölcsödébe, óvodában, iskolába gyermekét a szülő?

Erre sem a kormány, sem a helyi városvezető, de még a kezdetektől fogva jelentős szerepet vállaló Horváth Tamás sem adott érdemi választ. 

Bukodi Károly  polgármester a médiának arról beszélt, hogy a lakókörnyezettől pár kilométerre fekvő Ócsa biztosítani fogja és tudja a szociálisan kiköltözők alapvető igényeit. A nemrég 300 millió forintból felépült egészségház, a tavaszra kész új bölcsőde, valamint a hamarosan bővülő óvoda ugyanúgy tudja fogadni a beköltözőket, mint a szabad férőhelyekkel rendelkező általános iskola és a gimnázium - jelentette ki.

 

Az alsópakonyi  lakónegyed első 80 házának leendő bérlői február közepéig jelentkezhetnek a vállalkozásra.

A jelentkezésre harminc nap áll rendelkezésre. A bérlőket az erre a célra létrehozott nevezett bizottság választja ki március 25-éig. Hogy a két helyi döntéshozó mit ér ez esetben, az majd a választásokkor derül ki, ha mindez vissza köszön majd nekik.

A lakások díjai az alábbiak szerint alakul:  az 50 négyzetméteres otthonok bérleti díja havi 16 800, a 60 négyzetmétereseké 19 500, míg a legnagyobb, 70 négyzetmétereseké 21 100 forint lesz.

Ehhez járul még a rezsi és az utazási költség, valamint az önfenntartás, az élelmezési, ruházkodási stb kiadás.

Ebből kiindulva lehet számolni. 

A pályázatokat elektronikus úton és papíron is be lehet nyújtani a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak címezve (az adatlap a http://www.ocsalakaspalyazat.hu honlapról tölthető le).

Felvilágosítás az ocsa@maltai.hu e-mail címen, vagy munkaidőben a 06-1-391-4710-es telefonszámon kérhető.

*