Naplózott esemény: Egy kávé retro - a hűségesek, valamint az avultak társasága ( - hófedte kerekes történéseim)

Kedves Naplóm!

Ma megint ráfázott mindenki aki a telet és vele a havazást várta. A nagy esemény ugyan bekövetkezett, és egyszeri alkalommal Ócsát is elérte ez a csapadékforma, azonban sok örömet nem hagyott a számunkra.

Ócsán még egy hóembernyi csapadék sem hullott - mégis maradandó élmény hó mostanság

 

Az érkező szórványhavazás kapcsán ért örömünket alig pár óra múltával felváltotta a bosszúság.  Méghozzá abban a méltatlan formában, miszerint ez a várt téli esemény, - mármint, hogy végre esett egy kis hó, amire állítólag mindenki felkészült, - úgy hagyott nyomott bennünk, hogy azzal a város nagyrészt nem foglalkozott.

Régen ez sem okozott gondot - hófedte állomás ( - egykor ez is szebb volt)

Ennek a nemtörődömségnek köszönhetően csak a közlekedés vált bénulttá az első munkanap hajnalán.  A dolgozók többnyire ezért késtek, ahogy a járatok és a hóeltakarítók is. Így legalább senkinek nem volt mit a másik szemére hánynia. A havat meg szokás szerint senki nem takarította.  Ez az ősi szokás Ócsán egy olyan régre visszavezethető hagyomány, mint a havasokon fennmaradt nyájból történő párválasztás. 

Városunkban a csekély mennyiségű hó az egyszeri látványosságon túl annyira volt hivatott, hogy ráébresszen, itt semmi sem változik. Ócsa hű a múlthoz. Amolyan hagyományőrző szokás a ragaszkodás a lehullott hóhoz. (A csapadékhoz, a lehulló falevelekhez, a szeméthez.) Az önkormányzati fennhatóság alatt nehezen lélegző kisváros évről évre reprodukálja magát. Akár a telek során. Bár a havas táj első szépségét felváltja az utcákon hagyott lefagyott hó jeges csikorgása ropogása, majd a barbár fűtők sokaságának a kéményekből leszálló kormos füstje, ami a talajt fedőn keveredik a nehezen közlekedők nyomaival. Ez az utakra tapadó képződmény lassan elszíneződik, befeketéllik, és a felkelő  nap hatására felenged, megolvad, végül latyakos sárrá alakul.  A helyi ember, az itt közlekedő pedig ezen jár, ezt tapossa napestig.   

Mert Ócsán a hóeltakarítás csak egy kiváltság, ami a bolondoknak nem szokása.  Ma, amikor 24 órája semmi utánpótlás nem érkezett a mennyekből, akkor is volt még a város fő utcáján még olyan szakasz, ahol a hó eltaposva, de takarítatlanul húzódott végig egy járdányi csíkban.

Székesi utca a vasútállomás felé - jövet menet soha nincs takarítva ( - a kép bármelyik évben készülve ezt mutatja)

De a vasúti átjárók is úgy fogadták az embereket, ahogy a természet rájuk hagyta. Aztán a forgalom egynegyedét áteresztő Székesi utca egyetlen járdaszakaszát sem takarította senki a szokásokhoz híven. Ez a terület csak a nyári fesztiválok, a búcsúk, a cirkuszok és a látványos bemutatók idejére biztosít közforgalmat a városvezetői elgondolások szerint. Az év több száz napján amúgy le sem szarják a környéket, annak ellenére, a mester napjában legalább egyszer erre kanyarog a reggeli kávéját meginni a talponálló Retroban. Akivel meg ott közügyekbe elegyik, azok egyike sem említi az efféle igényt.  Így az a hülye, aki efelől gyalogosan és a járdán akarja megközelíteni a vasút átellenes állomásépületét. Az emülső egyetlen járdarészt szokás jog alapján soha nem takarítják és erre a baráti gesztusra a tulajdonost évet egyszer sem büntetik, vagy szólítják fel. Az okos ócsai, aki autó híján nem használja az újonnan épült parkolót, az mind az úttesten használja gyalogosan, azért, mert a huncut polgármester közfeladatként nem épít és nem takarít járdát.  Erre az önkormányzati hivatalt és annak hatóságát sem utasítja, így nem csak a reggeli kávé marad a retros, hanem közállapotok szintén a rég múlt havazást, egy elmúlt jelenség piszkos megtartását demonstrálják. 

Kedves Naplóm! Én még nem értem ezt, de már nem is akarom megérteni az egészet. Azt mondta az őrvezető pajtás az egyik játszóház alkalmával, hogy csak a bolondnak vannak elvárásai, az okos az csendben van, és tapos.  Mert a csendes taposás mindig előrébb visz, mint a morgolódás. Ő csak jön, megy, úgy csinál, mint aki dolgozik, esetleg filmez egyet-kettőt és odaírja alá, hogy dolgozunk. Ez a szolgálat.

Én meg elgondolkodhatok, hogy miként is szolgálhatnék itt ezen igények, vagy igénytelenségek megfelelésére? 

A minap ebből indulván, én is egy kávéra szottyantam. Gondoltam magam is retrozok már egyet, hogy átérezzem azt a hangulatot, a helyi sajátosságot, amit a város és a többségében ezt a támogatók árasztanak. Letámasztottam hát a bringát a zebra vonalában, mint azok az autósok akik kitakarják  a rálátást az átkelőre, és belevetettem magam az itt zajló közéletbe. A pracliba fújt füst, a lagymatag kávéital mellé egy olyan érzést adott, amit nem kaphatok meg mindenütt. Ezzel a narkotikummal átszellemülten megtudhattam, hogy hol a hiba. A helyi közélet pont arról zajlott, miszerint a mesterünk rádöbben, hogy hibázott az új autó vásárlása során. Ahogy hallani lehetett, a kávéhoz valami rövidet fogyasztó kuncsaftól, hogy a döntéshozó hibája abban leledzik, hogy az autóvásárlás ötlete a nyáron sarjadzott és mikor ez elhatározássá, végül beteljesüléssé vált, akkor nem kalkulált a télies viszonyokkal.

Közel ugyanaz a szín, csak mégis más - dupla hajtás

A rövid kávét fogyasztó hírnök szerint ezért már bánja a főnök, hogy ezt a típust választotta. Elvégre ha jobban átgondolta volna ezt a költségvetési tételt és az újra választással járó alkalmi lehetőséget, akkor akár egy 4x4, vagy valami összkerékhajtású járgányt is választhatott volna az elitből. A mostani típusok közül az Opel Mokka AWD talán nem elég hosszú, az Insignia 2.0 CDTI Sport 4x4 már jobb lehet és túrás is, viszont drága Ócsának. Azonban itt van például elérhető 8-10 milkás áron az Oktavia összkerekese, vagy a Yeti 4x4. Nehéz megítélnem, hogy az érte elkért milliók (Octavia Combi Elegance 2.0 TDI 4x4 a Carfinderen) jól elköltött pénz-e vagy sem, de ha ez kell a városnak, akkor ki bánja? Igaz, manapság még feleennyi sem akad sűrűn a magyar ember zsebében autóra, de igaz, hogy 7,5 milliót elkérnek a 163 lóerős Titanium kombi Focusért is, abban viszont nincs ennyi hely és nem összkerekes. A 165 lóerős Astra Tourer Cosmo-felszereltséggel 7 millióért viszont elég jó ajánlat, persze 4x4 nélkül. A mester meg ugye reprezentál és van úgy hogy társaságban utazik.

Aztán mégis csak más élmény az ha több helyütt van hajtás. De adott a Volvo S60 AWD, Ez is jobban menne az egyéniséghez és a télies  helyi viszonyokhoz. Ráadásul a megjelenésen is sokat dob egy ilyen jármű. Ócsa pedig szigorú költségvetéssel és szorgos gazdálkodással ezt a pár milliós nézetkülönbséget majd  csak áthidalta volna valahogy. A hat után azt a két-három milliónyi különbséget amúgy észre sem vettük volna. Ennél többet is veszettünk már a kedves vállalkozók tartozásainak elengedésével. Abból sem lett gond, akkor most mi lett volna ebből? Semmi. Elvégre nem szól ezért senki. Ócsát elkerülik az ilyenfajta botrányok. Ezekről mindig csak másfelől hallani. Ócsa csendes kisváros. Itt minden elhallgatásra kerül. Mi sem a viszontagságért szólunk, csak a jó megoldást keressük. Elvégre ennyi pénzt megspórolhatunk azzal, ha nem költjük el azt a közterületekre vagy a hóeltakarításra. Ez drága dolog. A hókotró költsége, a hómunkások, az utcaseprők bérének megtakarítása felér egy jutalommal. A hó elolvad, a mocskot meg majd lemossa a tavaszi eső. Nincs is itt gond. Csak pár gilisztás ember, akiben fészkelődik a kukac. Nekik orvoshoz kéne menni, nem pedig izegni, aztán meg felpiszkálni a másikat. Egy rövid különlegesség, egy kis Unicum segíthet a bajon. Vagyis a kisvárosi retro és a közlekedés viszontagsága össze(f)érhet egy rövid kávé fogyatékosságával.  Maradjunk hát ennyiben.

Elvégre négy kerékkel és egy nosztalgikus rövid kávéval mindenki jobban teker. 

*