Tom Lantos máshogy emlékezett az amerikai szenátus előtt a holokauszt 50. évfordulóján
Tom Lantos képviselő oly mértékben
érzett hálát a magyar zsidóság egy részének megmentéséért, hogy Horthy
Miklós parancsnokát – és így rajta keresztül a kormányzót – külön
méltatta az Egyesült Államok törvényhozásában.
Erre 1994. május 26-án került sor, amikor a demokratapárti képviselő ezzel kezdte méltató beszédét:
„Elnök
úr, az idén van a magyar holokauszt 50-ik évfordulója. Azért emelkedek
ma szólásra, hogy a magyar holokauszt egyik nagy hősének adózzak.
Koszorús Ferencnek, aki saját életét is súlyosan veszélyeztetve több
ezer magyar zsidót mentett meg a náci haláltáborokba történő
deportálástól. 1944 nyarának viharos idején a szövetséges erők Berlinhez
közelítettek, míg Hitler felgyorsította a végső megoldás, a zsidó faj
elpusztításának végrehajtását. Sok hősi együtt érző és emberséges tettet
hajtottak végre abban az időben. El szeretném mondani Koszorús Ferenc
ezredes történetét, ami az akkori idők bátor tettei közül az egyik
leginkább figyelemre méltó.
1944 júniusában a nácik Európa zsidó
lakosságának legnagyobb részét bezárták és likvidálták. Budapesten,
Magyarország fővárosában mintegy negyed millió zsidó maradt élve.
Budapest még mindig a magyar rendőrség irányítása alatt állt. A nácik
úgy vélték, hogy ez az erő nem elég kegyetlen és brutális ahhoz, hogy
Budapest jelentős, még élő zsidó lakosságának teljes elpusztítását
megfelelően el tudja végezni.
Koszorús Ferenc a magyar hadsereg ezredese volt és alá tartozott a
Budapesten és körülötte állomásozó első magyar páncélos hadosztály.
Megtudta, hogy Baky László államtitkár, a hadseregen kívül valamennyi
biztonsági erő vezetője államcsínyt akart végrehajtani, hogy a náciknak
teljes mértékben lojális rendőri erővel váltsa fel. Ők azután
gondoskodtak volna róla, hogy Magyarországot megtisztítsák az összes,
még életben maradt zsidótól.” (…)
Felmérve a helyzetet, Koszorús ezredes tanácskozott a kormányzóval és
megkezdte az előkészületeket Baky és csendőri zászlóaljainak
megállítására. 1944. július 5-én 11:30-kor Koszorús ezredes az első
páncélos hadosztály egységeit Budapest stratégiai pontjaira parancsolta,
lezárva a városba vezető valamennyi utat. 1944. július 6-án 7 órakor
már valamennyi egység a helyén volt és Koszorús ezredes tájékoztatta
Bakyt, hogyha csendőrsége nem távozik és nem oszlik fel, megsemmisítik
őket. 1944. július 7-én Baky kapitulált és kiürítette erőit.
Koszorús ezredes páratlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy
tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását.
Ennek a rendkívüli bátor erőfeszítésnek eredményeként – amire egy
különlegesen ingatag helyzetben került sor, nagy kockázat vállalása
mellett – Budapestnek a nácik által történő későbbi átvételét 3 és fél
hónappal késleltették. Ez a rés több ezer zsidónak tette lehetővé, hogy
Budapesten biztonságot találjon és így megmenekültek a biztos kivégzés
elől. Lehetővé tette a híres Raoul Wallenbergnek – aki 1944. július 9-én
érkezett Budapestre -, hogy sikeres és hatékony mentő küldetését
teljesítse. 1944 októberében, miután a németek elfoglalták Budapestet,
Koszorús ezredes bujkálni kényszerült, mert ellenkező esetben a Gestapo
feltétlenül kivégezte volna.”
*
Erre 1994. május 26-án került sor, amikor a demokratapárti képviselő ezzel kezdte méltató beszédét:
„Elnök úr, az idén van a magyar holokauszt 50-ik évfordulója. Azért emelkedek ma szólásra, hogy a magyar holokauszt egyik nagy hősének adózzak. Koszorús Ferencnek, aki saját életét is súlyosan veszélyeztetve több ezer magyar zsidót mentett meg a náci haláltáborokba történő deportálástól. 1944 nyarának viharos idején a szövetséges erők Berlinhez közelítettek, míg Hitler felgyorsította a végső megoldás, a zsidó faj elpusztításának végrehajtását. Sok hősi együtt érző és emberséges tettet hajtottak végre abban az időben. El szeretném mondani Koszorús Ferenc ezredes történetét, ami az akkori idők bátor tettei közül az egyik leginkább figyelemre méltó.
1944 júniusában a nácik Európa zsidó lakosságának legnagyobb részét bezárták és likvidálták. Budapesten, Magyarország fővárosában mintegy negyed millió zsidó maradt élve. Budapest még mindig a magyar rendőrség irányítása alatt állt. A nácik úgy vélték, hogy ez az erő nem elég kegyetlen és brutális ahhoz, hogy Budapest jelentős, még élő zsidó lakosságának teljes elpusztítását megfelelően el tudja végezni.
Koszorús Ferenc a magyar hadsereg ezredese volt és alá tartozott a Budapesten és körülötte állomásozó első magyar páncélos hadosztály. Megtudta, hogy Baky László államtitkár, a hadseregen kívül valamennyi biztonsági erő vezetője államcsínyt akart végrehajtani, hogy a náciknak teljes mértékben lojális rendőri erővel váltsa fel. Ők azután gondoskodtak volna róla, hogy Magyarországot megtisztítsák az összes, még életben maradt zsidótól.” (…)
Felmérve a helyzetet, Koszorús ezredes tanácskozott a kormányzóval és megkezdte az előkészületeket Baky és csendőri zászlóaljainak megállítására. 1944. július 5-én 11:30-kor Koszorús ezredes az első páncélos hadosztály egységeit Budapest stratégiai pontjaira parancsolta, lezárva a városba vezető valamennyi utat. 1944. július 6-án 7 órakor már valamennyi egység a helyén volt és Koszorús ezredes tájékoztatta Bakyt, hogyha csendőrsége nem távozik és nem oszlik fel, megsemmisítik őket. 1944. július 7-én Baky kapitulált és kiürítette erőit.
Koszorús ezredes páratlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ennek a rendkívüli bátor erőfeszítésnek eredményeként – amire egy különlegesen ingatag helyzetben került sor, nagy kockázat vállalása mellett – Budapestnek a nácik által történő későbbi átvételét 3 és fél hónappal késleltették. Ez a rés több ezer zsidónak tette lehetővé, hogy Budapesten biztonságot találjon és így megmenekültek a biztos kivégzés elől. Lehetővé tette a híres Raoul Wallenbergnek – aki 1944. július 9-én érkezett Budapestre -, hogy sikeres és hatékony mentő küldetését teljesítse. 1944 októberében, miután a németek elfoglalták Budapestet, Koszorús ezredes bujkálni kényszerült, mert ellenkező esetben a Gestapo feltétlenül kivégezte volna.”
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése