Románia és Csehszlovákia megállapodása az első világháború után szerzett területeket volt hivatott védeni 1921. április 23-án. Később déli szomszédunk csatlakozása zárta be a gyűrűt.
Cseh, délszláv, román és lengyel emigráns vezetők már az első
világháború előtt igyekeztek összehangolni Monarchiaellenes
politikájukat, 1917-ben pedig Tomas Masaryk, Csehszlovákia leendő elnöke
állt elő egy lengyel, cseh, román, délszláv és görög
politikai-gazdasági összefogás ötletével. Ez ugyan kudarcba fulladt, de a
Versailles-i béketárgyalásokon Eduard Benes, cseh külügyminiszternek
már sikerült tető alá hoznia egy cseh, román, délszláv közös
memorandumot Magyarország ellenében.
"Apró Antant" Magyarország ellen
A
további együttműködést azonban Benesen kívül mindenki elutasította,
mondván: "nincs magyar veszély". Csakhogy amikor az új francia kormány a
szovjet bolsevik veszély ellen lengyel-román-magyar szövetség
felállításán kezdett dolgozni, Teleki Pál pedig felajánlotta ehhez egy
hadsereg felállítását, szomszédaink megrettentek.
Elkezdődtek a
tárgyalások, Prága és Belgrád közös segítséget ígért egymásnak magyar
támadás esetén. IV. Károly első visszatérési kísérlete után - a Habsburg
restaurációtól tartva - Románia 1921. április 23-án aláírt egy
egyezményt Csehszlovákiával. Ehhez csatlakozott június 7-én Jugoszlávia
is, megszületett a kisantant. Az elnevezés egyébként a Pesti Hírlap egy
írójától ered, aki az antantra utalva írt Apró Antantként a három állam
együttműködéséről.
Három közös akció
A szövetség elsődleges célja az első
világháborút lezáró békeszerződés teremtette helyzet fenntartása, azaz a
bolgár, de elsősorban a magyar revíziós, restaurációs törekvések
megakadályozása volt. Céljuk hazánk teljes katonai, politikai és
gazdasági elszigetelése volt, ennek jegyében ha megakadályozni nem is
tudták, de jelentősen késleltették Magyarország felvételét a
Népszövetségbe.
IV. Károly második visszatérésekor a kisantant
államai mozgósítást rendeltek el, és nagy szerepük volt abban, hogy a
nagyhatalmak sürgetésére törvény született a Habsburgok trónfosztásáról.
Harmadik közös fellépésükkel megakadályozták, hogy Magyarország
népszövetségi kölcsönt vehessen fel az ország talpra állításához. Erős
brit nyomásra a pénzt végül megkaptuk, de jegyzőkönyvbe kellett venni,
hogy Magyarország: elismeri a trianoni határokat, nem engedi vissza a
trónra a Habsburgokat és mindent megtesz, hogy csökkenjen az ellentét a
kisantanttal.
 |
| Beneš cseh, Titulescu román és Jevtić jugoszláv külügyminiszter 1932-ben (Bundesarchiv) |
Hitler törte meg
A kisantant országai gazdasági téren is
törekedtek az együttműködésre, ám ez sem járt sikerrel. Főleg Hitler
színre lépése után, amikor Belgrád és Bukarest is kereskedelmi
szerződést kötött Berlinnel. Ügyes taktika volt, Németország hamar
gazdasági befolyása alá vonta a két államot, amit politikai közeledés
követett. A helyzet odáig "fajult", hogy a már erősen megosztott
kisantant tárgyalásokat kezdett Magyarországgal, és 1938. augusztus
29-én aláírták a bledi egyezményt. Ez biztosította hazánk fegyverkezési
egyenjogúságát, cserébe a magyar fél lemondott az erőszakos
határmódosításról.
A szövetség végórái szinte már komikusak
voltak. Hitler komoly nyomás alatt tartotta Csehszlovákiát a
szudétanémetek ügyében, miközben Románia és Jugoszlávia a megbékélési
politika híve volt. Ebben a helyzetben a belgrádi külügy táviratban
biztosította támogatásáról a magyarok Csehszlovákiával szembeni területi
követeléseit... Végül a Csehszlovákia felbomlását jelentő müncheni
egyezmény vetett véget a kisantant történetének is 1938. szeptember
29-én.
Hír 24 nyomán közreadja: Fo-lak
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése