Nagypéntek a húsvét előtti péntek.
Nagypénteken, az egyházi év legcsendesebb napján, Krisztus kereszthalálára emlékeznek a keresztények.
Az első keresztények Jézus halála és sírban pihenése napját (nagypéntek és nagyszombat) liturgia nélküli ünnepként tartották számon és nagyböjttel emlékezve róják le kegyeletüket Istenüknek.A nagypénteki szertartás időpontja az őskeresztény kortól a középkorig az Úr halálának órájához (délután 3 óra) igazodott. Ez egyben a középkori böjti misék kezdete is volt: a nona imaórája. Amikor azonban később a nona végzését már a délelőtti órákban is engedélyezték, a nagypénteki liturgia is délelőttre került. XII. Pius pápa 1956. évi reformja állította vissza a délutáni ünneplést.
Bizonyos értelemben
Nagypénteken az egyházi év legmagasabb hegycsúcsára jutunk fel. Jézus
titokzatos jelenlétében a Kálvária hegyéről lehet rátekinteni életünk
titokzatos vonulataira: arra, hogy honnét, hová tart az életünk.
Ezen a napon nincs
szentmise, az Egyház liturgiája ma sajátos módon, szokatlanul erőteljes
jelekkel, drámai eszközökkel hozza a jelenbe a világ történelmének
legkiváltságosabb óráját, melyben Jézus Krisztus keresztáldozata
végbement.
A magát kereszténynek valló Magyarország keresztény-konzervatív kormánya mégsem teszi munkaszüneti nappá ezt a pénteket, hogy ne a munkában, hanem szabadon és magunkban elmélkedhessünk. Méltón, Jézus kereszthaláláról.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése