A bulira nem lehet panasz. A zene szól, jó a kaja, rengeteg a pia, kényelmesek a fotelek és kanapék, klassz a szauna és a jakuzzi. Okoslakásban okostévék, okostelefonok, okosórák; tulajdonképpen a résztvevőkön kívül minden okos.
A dőzsölést időnként – főleg a hecc kedvéért – megszakította a rinyálók kórusa.
Ilyenkor a kis csapat letette kezéből a fém szívószálon át szürcsölt kólát, a cigit vagy a spanglit, elszakadtak a Facebooktól, és megkezdték a nyávogva, affektálva, de azért jó hangosan előadott rinyálást:
– Hú, de baromi szar minden! A fehér ember elnyomja a feketét, a férfi a nőt. A koalák kipusztulnak, a tehenek metánt eregetnek, a levegő felmelegszik. Az Orbán még mindig kormányoz, a nap süt, a stadionok épülnek. Jaj, sose volt még ilyen rossz élni!
Miután a rinyálók visszaültek, betolták a vegán kaját, majd a nők önrendelkezéséről beszélgettek.
– Úgy helyes, ha egy nő elvetetheti a gyerekét, ebben csak ő dönthet.
Két szippantás között bólogattak.
– Az is helyénvaló, ha egy anya nem szólhat bele a gyereke nemi irányultságába, mert ahhoz semmi köze.
Ismét támogató ováció fogadta a nyilvánvaló igazságot.
– De mi van akkor – vetette fel a vezérszónok –, ha azért akarja elvetetni, mert attól fél, hogy a kölök homokos lesz?
– Ehhez nincs joga! Gyalázat!
Azonban egyre kevésbé hallották egymás szavát, mert odakint az utcán, nagy zajongással migránscsapat vonult.
– Csukjátok be az ablakot!
Ekkor már az ajtót verték, s rövidesen be is törték. A megszeppent rinyálók fel sem ocsúdtak, már ki is zavarták őket. A lányokat azonban visszatartották.
A konyhában megsütöttek egy fél marhát, elvackolódtak a lakásban. Az egyik ott ragadt fiatal nő bátortalanul megkérdezte:
– De kérem, migráns urak! Ugye rendben lesznek a nők és az állatok jogai, mindenki a maga választotta gender szerint élhet, és nem használnak műanyag szívószálat?
– Ezt az utolsót megígérjük – vigyorogtak.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése