Mindmáig tartja magát a sztori, mely a polgármestert és a kikacsingatásait, azaz külső kapcsolatát eleveníti fel. Előjön ez akkor is, amikor a kisvárosi polgárőr, a Pest megyei szövetség fideszribancozó elnökségi tagja Borkai polgármester kicsapongásáról élcelődik, de akkor is, amikor a helyi Valentin-napi szépség önmag ábrázolásáról tölt fel képet a közösségi oldalra.
Mindez felidézi azt a múltat, amiben a családos anyák, a kihűlt kapcsolatban élő párok felei és a megmaradt fiatalságuk utolsó szárnycsapkodását egy-egy kiröppenésben igazolandó vagy éppen a múló fiatalságukat feltárni szándékozó szépasszonyok kívánnak meggyőződni a saját vonzerejükről.
Nem kell ehhez Valentin & Bálint napnak lenni és még válófélben levő asszonyként tengődni. Sokszor elég ehhez egy munkahelye, egy elérendő cél és egy szándék az önmagunk bizonyítására. Arra, hogy kapósak és kaphatóak vagyunk. Elvégre ki nem lépne félre, ha megtehetné büntetlenül.
Már Ádám és Éva bibliai történetében is ott van a csábítás és a bűnbeesés, ami mondhatón kódolva van bennük. Ki ne halott volna a polgármestere, a képviselője, vagy más félrelépéseiről?
Ki tudja, hogy mi vezérelte Wittinghoff, Gyenes, Borkai, vagy akár a mi környezetünkben élő hasonló közszereplők cselekedeteit? Ki tudja mi történt itt, vagy ott? Kecskemét és Ócsa között sem olyan nagy a távolság, mint Győr, vagy Gyömrő közt. Mert ahogy az is nyílt titok, hogy az elhíresült Azori-szigeteki kiruccanás sem csupán egy polgári vezetők és mesterek közti meleg politikai barátság utazásos megjelenítése volt. Erről az ócsai illetőségű fideszes pártpolitikusaink is tudnának mit mesélni.
Ott ahol a titkárnők is kiutaznak a mediterrán óceáni szigetre, ott bizony nem a gátlásosság a fő erény, és a munkatársak nem csak a parton vetkőzik le a munkaterápia stresszét.
Bizony ilyen ez a munka. És ilyen a politika. Mert nem csak a polgármesternek van munka-szeretője.
Amikor kiléptem a megszokást folytattuk. Marika a fordítani valót délelőtt kihozta a lakásomra, és ha már ott volt, akkor dugtunk is. Az elrendezés mindkettőnknek megfelelt. Nekem helybe hozták a munkát, ő pedig meg tudta valakinek mutatni a legújabb, csoda szép bugyiját, kombinéját.
Aztán egy napon Marika főnöke feljebb bukott, a helyetteséből lett az új osztályvezető. Az új osztályvezető pedig kötelességének érezte, hogy dugja a titkárnőjét, aki természetesen Marika volt.
Így aztán egy nap az osztály titkárnője közölte velem, hogy ma jött utoljára, ami azt jelentette, hogy aznap dugtunk utoljára és onnantól kezdve nem hozott több fordítást, nekem kellett érte menni.
A harmadik vagy a negyedik látogatásom alkalmával az új osztályvezető megkérdezte tőlem, hogy dugtam-e Marikát? Mondtam neki, hogy ez egy rossz kérdés. Miért? Azért, mert erre csak egy válasz lehetséges, éspedig a NEM.
Ugyanis – folytattam – ha nem dugtam meg, természetesen nemmel kell válaszolnom (hacsak nem akarok hencegni). Ha megdugtam, akkor pedig diszkrétnek kell lennem és le kell tagadnom, tehát megint csak nemmel kell válaszolnom. Ha kíváncsi vagy, miért nem kérdezed meg Marikát?
Már megkérdeztem.
És?
Azt mondta, nem.
Na látod. Erre a kérdésre csak egy válasz van, NEM. De, tegyük fel, hogy a feleséged megkérdezi tőled otthon, hogy dugod-e a titkárnődet. Mit válaszolnál nekik?
Természetesen azt, hogy nem.
Bizony, ez egy ilyen kérdés. Ezért nem kérdezi meg, és mivel azt gondolja, hogy te se fogsz nála érdeklődni, ezért jóban van a főnökével. De ezen nem kell csodálkozni, te a titkárnőddel napi 8 órát töltesz el egy légtérben, a feleségeddel pedig mindössze másfelet, este, vacsora közben, lefekvés előtt.
By: Tibor bá' blogja - Facebook
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése