Törökországban az alacsonyabb osztályban játszó focisták nem kapnak állami támogatást, vagy szponzorpénzt. A csapat fennmaradását, a játékosok pénzét maguknak kell előteremteni, vagy kitermelni. Törökországban ha erre a város pénzét használnál fel olyan balhé lenne amit senki nem mer bevállalni.
Itt Ócsán pont fordítva állunk ezzel. Ha itt valaki azért mer szólni, hogy az adófizetésre kötelezettek pénztárcájából kivett pénzeket miért a helyi egyesület sikertelen játékára költik, akkor a maréknyi érintett mögötti szurkolótábor, - mindazok felével, akik a családi rendezvényen ott voltak - teli hányja a közösségi oldalakat, hogy ez a blog m,ár mennyire szemét. Pedig nem így van.
Ócsán ezzel ellentétben semmi retorzió, vagy változás nem veszélyezteti a polgármester hobbiját, amit sporttevékenységként aposztrofálnak. Márpedig a kisvárosi polgármester, Bukodi Károly elnökölte csapat alacsonyabb osztályba kerülése is meégért volna annyit, hogy a városi támogatást az eredménytelenség mértékéhez igazítva megvonják és önfenntartása kötelezzék a klubbot. Elvégre a város megérne annyi pluszt, mint amennyit a focira költenek.
Városunk polgármester ugyanis bársonyos pázsitot, felújított edzőpályát, kiglancolt öltözőt, drága mezeket, új kerítést, feljavított lelátót és hozzá hideg sört adó büfét állított ki a mögöttes pénzekből a jobb szereplés érdekében a pályára lépők számára, azonban a városban mindezeket a körülményeket nem biztosítja.
Ócsán a B közép szurkolók és a Fradi öregfiúk csapata játszott barátságos mérkőzést a focicsalogató rendezvényen, ahol egyébként gyermek ügyességi felmérő, footdarts, 11-es rúgóverseny, lövés erősségmérés, valamint tűzoltóautó-bemutató is szerepelt a programban.
Itt nincs egy normális, játszótér a kisgyerekek számára. Nincs megfelelő közösségi tér, árnyas kert, vagy virágos sétány az egész településen. Az közterületek koszosak, elhanyagoltak, nagyrészt rendezetlenek. A belső úthálózat javarészt járdázatlan, de még frekventált helyekre, úgy mint a vasúti átjárók, vagy a buszmegállók sem érnek el. Mindez felveti a kérdést, hogy feltétlenül fontos-e fenntartani a lecsúszott csapat magasabb osztályú finanszírozását? Nem lenne inkább célravezetőbb mindazt a kidobott pénzt a városi emberekre úgy, mint a településen belüli közlekedés javítására költeni? Adott a példa, miszerint az alacsony osztályú csapatok finanszírozására közpénzes támogatást nem mindenütt biztosítanak. Sőt ahogy a sportágbeli példa mutatja, nem is engedik!
Blogunknak beszámolt az egyik apuka, aki elmondta, hogy egy- egy átigazolással mennyi pénzt kérnek és fizetnek ki. Mindez elképesztő összegeket jelent, aminek nyoma nincs a rendszerben.
Ha pénz van a fociban, miért nincsen sem siker, sem néző, sem eredményesség?- teszik fel a kérdést.
Ez esetben bőven lenne miért magukba nézniük, azoknak akik itt Ócsán is a többlettámogatás megmaradása mellett állnak. És azoknak akik a városházáén a foci pénzügyeiért felelnek. Ők azok a képviselők, akik ennek kapcsán milliókkal kurtitják meg a lakosságra jutó költségvetést. Ha azonban a külön jutalmazásukra gondolok, amit az éves költségvetésbe építetten a jogszabályokban meghatározott díjazáson felül évente ki/fel vesznek, akkor az látszik, hogy kéz-kezet mos alapon osztják le egymás közt a pénzeket.
Nem azért, mert a focinkra amúgy nem jutna
elég forrás. A probléma éppen az, hogy hiába a pénzbőség, az eredmények
hiányoznak, nézők gyakorlatilag nincsenek, a polgármesteri csapat a tavalyi
és azt megelőző szereplése pedig gyalázatos. Mégis rengeteg pénzhez jut a helyi fociegyesület. Holott a környék
legrosszabbjai között jegyeznek minket. Úgy tűnik, a Puskás Ferencnek
tulajdonított híres „kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci” mondás
akkor nem igaz, ha a foci irányítói azt látják, nem kell semmi érdemi
teljesítményt felmutatniuk, máris záporoznak hozzájuk a milliók. Ócsán márpedig így van. Semmi különég nem látszik a finanszírozásban akkor, ha a megyei II osztályban, vagy annak legalján, vagy még lentebb, a harmadosztály perifériáján állunk. Teljesen mindegy és ezért érdektelen az egész. Csak a pénzt viszik.
Felsőpakony, Alsónémedi, Bugyi, Újhartyán és még sorolhatnánk távolabbi, s környékbeli csapatok sorát, mind előrébb vannak nálunk. Ócsa a nyomukba sem ér.
A fideszes politika azonban kitart a rendszer mellett, sőt, 2018-tól nem csak a
társasági adóból lehet levonni a látványcsapatsportoknak szánt
támogatást, hanem a bankokra kirótt ágazati különadóból is.
Itt figyelnek arra is, hogy ne csak a kluboknak, a focistáknak is jó legyen.
Az elfogadott adótörvények szerint az eddigi 125 helyett már 250
milliós lesz a határ, ameddig a sportolók és sportvezetők az
egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szerint adózhatnak.
Hogy pontosan mennyi fizetésből kell megélniük a játékosoknak, azt a
legtöbb klubnál hétpecsétes titokként kezelik. Ócsán valószínűleg nem hoz ennyit a csapatjáték a konyhára, de hogy ügyeskednek a mögöttes pénzekkel, az biztos, ahogy az is látszik, a költségvetésük nem igazodik a produktumhoz. Az elért eredmények köszönő viszonyban nincsenek az elkönyvelt ráfordításokkal.
A beszámolókból az is egyértelműen kiderül, hogy a klubok nagy részénél egyáltalán nem számít, vannak-e nézők.
A polgármesteri együttes mellett még kitartanak a szurkolók. Legalábbis azok a maréknyiak, akik a B-közepet, vagy a péntek esti viharos sörmeccseket játszották. Persze ők is kopnak, bár a gimi alapítványának ebben is érintett elnöke a fővárosból jött le játszani a nemrégiben meghirdetett családi foxi napra. Mindezt azt mutatja, a régi cimborák még ma is összetartanak a labda körül feszülő ellentétek dacára. Kérdés azonban, hogy a mögöttes önkormányzati finanszírozás megvonása, a focit érintő perek, a pályaépítés teljes költségterhe vagy az árnyékolók és más egyéb apróság megfizetése a csapat egyesületét terhelné, akkor miként állnának ehhez a (ön)szórakoztató játékhoz.
A nagyközönséget ugyanis a legkevésbé érdekli ez az alacsony szintű játék, akár úgy is mint sportteljesítmény. Az egészben annyi az izgalom, hogy ki mikor szól be a bírónak, vagy mikor kit állítanak ki. Valahogy nem sportszerű ez az egész.
Jelen pillanatban az ócsai ember nem tud többet vállalni. Így is feladta már a 21. századi életét. Azt, ami másutt már rég megadatik a normális életvitelhez. Itt az önkormányzat mindet csak takarék lángon biztosít. Egyedül a foci kapja meg azt, ami a csövön kifér.
Mi és a blog mögöttesei ezt a túlzást sokalljuk. Azt a ráfordítást, amit az itt élő emberektől a kutyaütő foci kapcsán elvonnak. Azt kifogásoljuk, hogy ezért még közpénzt is kaphatnak. Mindezzel a támogatással ez nem csak a maguk ügye, hanem a közösségé. Azé az embereké, akik itt élnek, itt alkotnak és helyben adóznak. Nehogy már az egyesület nyúlja a pénzek javát. A közhasznú tűzoltó egylet a felét sem kapja. Még a legjobban támogatott OPKE is csak gyertyaláng a polgármesteri egyesülethez képest.
A városi focit nálunk is úgy kéne kezelni, ahogy másutt. Amolyan önfinanszírozó rendszerben.
A Gülspor egyesület elnöke elmondta, hogy az ifjúsági focisták áruba bocsájtása az utolsó lehetőségük volt a csapat megmaradására.
Állandó bevétellel kell rendelkeznünk - mondta az elnök a CNN török adásának.
Az ifjúsági focistákat 2600 dollárért adták el más kluboknak, a kecskék tejéből viszont 5000 dollárnyi bevételt tudnak termelni. Most csak 10 kecskénk van, de hat éven belül már 140 lesz belőlük.
Így még jobb játékosokat tudunk venni magunknak – fejtette ki.
 |
Eladtak 18 focistát, hogy vehessenek helyettük 10 kecskét |
Nem beszélve arról, hogy megszülethet majd a török közmondás: megmaradt a kecske és a focista is.
Mindennek természetesen megvan a magyar megfelelője is, miszerint: ne bízz kecskére káposztát.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése