Horthy Miklós kormányzó tisztessége - szintiszta történelem ( - hazugságok és mocskos gyalázkodások helyett)

Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) magyar politikus, a 20. századi magyar történelem meghatározó alakja. Az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. 

Magyarország térképe a két világháború között - Horthy Miklós kormányzósága alatt

Megítélése napjainkban is komoly vita tárgya a bal-liberális oldalon.  

Vitéz nagybányai Horthy Miklós

A szocialistákból átfajzottak mindegyike csak az elfogultan vak gyűlölködésüket képesek kifejezni ez irányba. A történelmi tények náluk nem számítanak. Ezért is vesszük latba a hazai történelemben és a kort érintő nemzetközi zsidókérdésben felmerülő szerepét.

  
Horthy Mikós az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. 1939 és 1941 között körülbelül 10-20 ezer zsidó menekült Magyarországra Cseh- és Lengyelországból, Ausztriából, Németországból és Szlovákiából, mert Horthy Magyarországa biztonságot jelentett számukra más ekkor hatalmon levő európai rezsimekkel szemben. Ezek az emberek többnyire hamis papírokkal bujkáltak, mások a Belügyminisztérium alá tartozó Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) nyilvántartásába kerültek és internálótáborokban vagy szabadlábon voltak. Az 1941-es népszámlálás szerint, valamint a Központi Statisztikai Hivatal legújabb elemzéseit is figyelembe véve, a kikeresztelkedettekkel együtt a magyarországi zsidók száma megközelítette a 800 ezer főt. Ekkor Európában ez volt a legmagasabb zsidó populáció. Mindez Horthy iránti bizalom, megnyugvás és biztonság kifejezése volt a zsidóság részéről. Elvégre ekkor Európa már náci uralom alatt áll, ahol nem kívánatos népcsoportként volt jelen a zsidóság. Magyarország azonban ellenállt a német deportálásoknak. Az itt élő zsidóság száma is ezt igazolja. A Trianon utáni Magyarországon mintegy 480 ezer, az 1938-41 között Magyarországhoz került felvidéki, erdélyi, délvidéki részeken és Kárpátalján összesen 320 ezer fő élt. A „rendezetlen állampolgárságú” zsidókat Kárpátaljára kezdték áttelepíteni. Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa támogatta a betelepítést és nemsokára megszerezte Horthy Miklós kormányzó és Bárdossy László miniszterelnök hozzájárulását is. 1942 márciusában Magyarország miniszterelnöke Kállay Miklós lett. Kállay el szeretett volna szakadni a németektől és kilépni a háborúból valamint elutasította a nácik zsidópolitikáját. Két évig tartó miniszterelnöksége alatt mindvégig ellenállt a német nyomásnak, így Európa többi részeivel ellentétben Magyarországon a zsidó lakosság biztonságban érezhette magát. A Kállay-kormány 1942-1943 folyamán összesen nyolc alkalommal állapodott meg a németekkel a külföldön élő magyar zsidók hazahozataláról. Kállayék azonban többnyire csak a vagyonos, ismert, vagy jó kapcsolatokkal rendelkező zsidóknak engedélyezték a hazatérést, a többséget a nácik deportálták. Kállaynak viszont folyton bizonyítania kellett a németek előtt a zsidókkal szembeni negatív hozzáállását, ezért ezekben az időkben az Országgyűlés több zsidótörvényt is megszavazott.

Edmund Veesenmayer a nürnbergi per idején

1944. március 19-én Magyarországot megszállta a német hadsereg, míg a németellenes Kállay utódja Sztójay Döme lett a miniszterelnöki székben. A deportálás pontos terveit és a kapcsolódó jogszabály-tervezeteket Endre László és Baky államtitkárokkal történt konzultációk után, a kormányhoz Jaross miniszter nyújtotta be. A zsidóellenes intézkedések első hullámát a 1944. március 29-én tartott kormányülésen fogadták el. Elrendelték a zsidó tulajdonú gépkocsik és telefonkészülékek elkobzását. Megtiltották, hogy zsidók dolgozzanak a közigazgatási apparátusban, megszüntették szín- és filmművészeti kamarai tagságukat, kizárták őket a sajtó- és ügyvédi kamarákból. Ezt követően újabb és újabb rendeletek jelentek meg, amelyek lépésről lépésre szorították ki a zsidókat a társadalomból: zsidók nem járhattak a keresztényekkel együtt moziba, színházba, kitiltották őket a strandokról és a fürdőkből, csökkentették élelmiszeradagjaikat: a zsidók külön élelmiszerjegyet kaptak, naponta csupán egy-két órán át volt szabad bevásárolniuk, az utazási lehetőségeiket szigorították, a pályaudvarokon az ún. magyar Gestapo állandóan razziázott, és százával tartóztatta le a zsidókat. Összesen mintegy száz rendeletben korlátozták jogaikat. A kormányhatározat alapján elindult a hazai zsidóság üldözése, majd összegyűjtése. A fő szervező Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer volt. Alakulata teljes létszáma 150-200 fő volt, tehát a zsidótlanítási akció csakis a magyar hatóságok együttműködésével lehetett sikeres. 

Magyar részről Magyarország zsidótlanításának tervét egy háromtagú testület, korabeli népszerű nevén „A három Laci” irányította Jaross Andor belügyminiszter jóváhagyásával:
- Ferenczy László csendőr alezredes, 

- Baky László volt nyilas politikus, aki később szakított Szálasival, a német titkosszolgálat ügynöke, belügyminisztériumi politikai államtitkár, 

- Dr. Endre László, belügyminisztériumi közigazgatási államtitkár.

Az egész országra kiterjedő gettósítási akciót néhány hét alatt végrehajtották, június elejéig a főváros kivételével gyakorlatilag az ország egész területén elvégezték. Budapesten csak június végén koncentrálták a zsidókat úgynevezett „csillagos házakba”, amelyek nem egy elkülönült területen álltak, hanem elszórtan az egész városban. 1944. április közepe és július eleje között több mint százhetven gettóban vagy gyűjtőtáborban 437 ezer zsidót zsúfoltak össze. A gettósitást végző csendőröket Ferenczy László vezette.

Mint látható ebben Horthynak semmi szerepe nem volt. Sőt .... !

Horthy parancsára Kállay titkos tárgyalásokat szervezett a britekkel Isztambulban. A tárgyalásokkal Szentgyörgyi Albertet bízták meg, aki 1943. február 7-én érkezett meg Törökországba. A németek jóval professzionálisabb hírszerzése előtt jól ismert volt a tárgyalások ténye, azonban jelentős szerepe volt ebben Eduard Benesnek is, aki a londoni rádióban nyíltan beszélt a magyar béketapogatózási kísérletről. Hitler követelte is a többször Klessheimbe látogató Horthytól, hogy váltsa le miniszterelnökét és szigorítson a zsidókkal szemben alkalmazott bánásmódon. A kormányzó azonban kiállt Kállay mellett. A zsidóságot érintve antiszemitizmusát bizonygatva próbálta kikerülni Hitler kérését a deportálásukra vonatkozóan. Mivel Hitler hajthatatlan maradt ebben a kérdésben, így Horthy saját meggyőződésének megfelelően kénytelen volt kérését megtagadni.

Hothy Miklós

Horthy a kormányával szemközt szakítani szeretett volna a németekkel és a megszállókkal szemben háttér tárgyalásokba kezdett. A magyar „különbéke-tapogatózások” következményeként Hitler elrendelte, hogy a német vezérkar dolgozza ki Magyarország megszállásának a tervét. Március 15-én Hitler tárgyalásra hívta Horthyt melynek következményeként, a német nyomás hatására, Horthy megígérte, hogy nem ad parancsot az ellenállásra, meneszti Kállayt és a németek elvárásainak megfelelő kormányt nevez ki. Cserében Hitler megígérte, hogy a megszállás csak átmeneti lesz. Március 19-e hajnalán a német csapatok bevonultak Magyarországra, Horthy pedig kinevezte miniszterelnökké az addigi berlini nagykövetet, Sztójay Dömét.

Hitlernek titkosszolgálatain keresztül természetesen tudomására jutott a magyarok kiugrási szándéka. Magyarország azonban katonai, gazdasági és közlekedési szempontból egyaránt fontos volt a németek számára, ezért Hitler az ország katonai megszállását tűzte ki célul. 1944. március 15-én meghívta Horthyt Németországba, és közölte vele szándékát. 1944. március 19-én, vasárnap pedig német csapatok vonultak be hazánkba.

A hitleri német csapatok bevonulása

A megszálló csapatokkal együtt Magyarországra érkezett az ún. különleges bevetési egység (Sondereinsatzkommando – SEK), melynek feladata az ország „zsidótlanítása” volt. A SEK mindössze 20 tisztből és több mint száz főnyi kisegítő személyzetből (őrök, sofőrök, titkárnők stb.) állt, így a magyar hatóságok közreműködése nélkül semmit nem érhetett volna el.

A magyar hatóságok már március 19-én elkezdték összegyűjteni a zsidókat Budapest területén. A következő napokban a megszálló német hadtestetekkel érkező SS alakulatok hajtóvadászatot indítottak (Einzelaktionen, vagyis „egyedi akciók”) a pályaudvarokon, külvárosi villamosmegállókban és hajóállomásokon újabb zsidók után. A zsidó foglyok maximális létszáma Kistarcsán a megszállás után közvetlenül még csupán 485 fő volt. Ezeket az embereket a magyar hatóságok által előre összeállított, kész listák alapján, a saját lakásukon kereste fel razziák keretében az SS és a magyar rendőrség. Először a Rökk Szilárd utcai Országos Rabbiképző Intézetben berendezett kisegítő toloncházba kerültek (melyet a németek felügyeltek), majd innen szállították át őket Kistarcsára. A német megszállást követően az első deportálóvonat (Hermann Krumey SS-Obersturmführer irányításával) Kistarcsáról indult el 1944. április 28-án, 1800 fős transzporttal (javarészt 16-60 év közötti férfia­kat és 18-50 év közötti nő­ket pakoltak fel 45G mintájú marhavagonokba). A szerelvény május 2-án érkezett Auschwitz-Birkenauba. Horthy ellenállása elbukott, a németbarát kormány tevékenysége nyomán érdekérvényesítő szerepe elveszett. gyakorlatilag egy sakkban tartott, megzsarolt politikai fogoly volt a saját hazájában. Szembenállását támogatók nem lévén a korlaboráns kormány és a mögöttes német megszállók akarata érvényesült.

Tisztázzuk le, hogy Horthy soha sem volt háborús bűnös. Nürnberg óta van mérce. Horthy neve nem is merült fel a háborús bűnösök sorában. Tisztességes, nemzeti érzelmű és hazafi volt. Izraelnek sok ilyen embere van, annyi különbséggel, hogy a mienk nem volt gyilkos. Ugyanakkor, amikor előjönnek azzal, hogy látták Hitlerre, akkor hajlamosak elfelejteni azt, hogy abban a korban másokat is láthattak vele, mert kénytelenek voltak vele tárgyalni. 

Akkoriban Hitler Európa meghatározó alakja, mondhatni (megkerülhetetlen) uralkodója volt. 

Számos ország felett átvette a hatalmat. Franciaországban példáúl a Harmadik Francia Köztársaság utolsó miniszterelnöke Henri Philippe Pétain lett. Öt nappal később fegyverszünetet kötött a németekkel, amelynek értelmében Franciaország déli kétötöde fölött kapott hatalmat. Ezt a területet a Vichy nevű fürdőközpontból kormányozta. A német hatóságok és helyi kollaboránsaik átmeneti táborokon keresztül deportálták a zsidókat Nyugat-Európából, mint például a francia Drancy, a holland Westerbork és a belga Mechelen (Malines). A Franciaországból deportált körülbelül 75 000 zsidó közül 65 000 főt deportálták Drancyból Auschwitz-Birkenauba, körülbelül 2000 főt pedig Sobiborba. A németek több mint 100 000 zsidót deportáltak Hollandiából, majdnem mindenkit Westerborkból: körülbelül 60 000-et Auschwitzba, és több mint 34 000 személyt Sobiborba. Belgiumból 1942 augusztusa és 1944 júliusa között több mint 25 000 zsidót szállítottak 28 vonattal Mechelenen keresztül Auschwitz-Birkenauba.
1942 őszén a németek körülbelül 770 norvég zsidót fogtak el, majd hajóval és vonattal Auschwitzba deportálták őket.
A németek Görögországból, Olaszországból és Horvátországból is deportáltak zsidókat. 1943 márciusa és augusztusa között az SS és a rendőrség tisztviselői több mint 40 000 zsidót deportáltak az észak-görögországi Szalonikiből Auschwitz-Birkenauba, ahol a tábor személyzete legtöbbjüket a megérkezésükkor rögtön a gázkamrába küldte. Miután 1943 szeptemberében a németek megszállták Észak-Olaszországot, körülbelül 8000 zsidót deportáltak, főleg Auschwitz-Birkenauba. A horvát tengelyhatalmi szövetségeseikkel kötött megállapodás alapján a német tisztviselők körülbelül 7000 horvát zsidót vettek őrizetbe, és Auschwitz-Birkenauba deportálták őket.
A bolgár csendőrök és katonai alakulatok nagyjából 7000 zsidó lakost fogtak el és deportáltak a bolgár megszállás alatt álló, korábban Jugoszláviához tartozó Macedóniából a szkopjei átmeneti táboron keresztül. A bolgár hatóságok a bolgár megszállás alatt álló Trákia körülbelül 4000 zsidó lakosát gyűjtötték össze két bulgáriai gyűjtőhelyen, és átadták őket a németeknek. Bulgária összesen több mint 11 000 zsidót szállított német ellenőrzés alatt álló területekre.A németek az idős vagy ismert zsidókat Németországból, Ausztriából, a Cseh-Morva Protektorátusból és Nyugat-Európából a theresienstadti gettóba deportálták, amely átmeneti táborként is szolgált a kelet, leggyakrabban Auschwitz-Birkenau felé.
A náci rezsim a második világháború alatt erőszakkal alakította át Kelet-Európa etnikai összetételét. Ez igaz volt Magyarországra is.1941 és 1945 között több mint 400 000, a mai országterületről 200 000 magyar zsidó áldozata volt a holokausztnak.Legtöbbjüket Auschwitz-Birkenauba küldték. A szlovák hatóságok közreműködésével a németek több mint 50 000 szlovák zsidót deportáltak az auschwitz-birkenaui és majdaneki koncentrációs táborokba. A szlovák zsidókat végezték ki elsőként a birkenaui gázkamrákban. 1944 őszén a német SS és a rendőrség tisztviselői 10 000 szlovák zsidót deportáltak Auschwitz-Birkenauba a szlovák felkelés idején. Ez volt az utolsó nagyszabású deportálás a haláltáborokba.

Sztójay Döme

A Sztójay-kabinet új belügyi vezetésével (Jaross Andor belügyminiszter, Baky László és Endre László államtitkárok) elkezdődött a „zsidókérdés végső megoldása Magyarországon”, amely a németek számára is meglepő hatékonysággal haladt előre: április közepe és május vége között az ország szinte teljes zsidó lakosságát gettókba és gyűjtőtáborokba zárták. Ezt követően május 15. és július 9. között pedig a holokauszt legnagyobb deportálási akciójának keretében mintegy 430 ezer embert deportáltak – 10-15 ezer kivételével – Auschwitz-Birkenauba. Az a gyorsaság, mellyel a magyar hatóságok kitaszították a zsidókat a társadalomból, kifosztották, gettósították, majd deportálták őket, még a holokauszt történetében is páratlan volt. Az első tömeges zsidó deportálások 1944. május 15-én kezdődtek el. Május 15-e és július 8-a között 435 ezer személyt szállítottak ki az országból.

Horthy Miklós kormányzó

Hivatalosan a zsidókat „munkaerő-kölcsönzés” indokával vitték Németországba. Ennek ellenére mozgássérültek, elmebetegek, hadirokkantak, súlyos betegek, magatehetetlen öregek, csecsemők is a vagonokba kerültek. Erre az ellentmondásra a válasz mindig ugyanaz volt: a családszerető zsidók sokkal jobban dolgoznak, ha szeretteik is velük vannak. A vonatokat Kassáig magyar csendőrök kísérték, ahol SS-ek vették át azok őrzését.

Horthy 1944. június 26-ára koronatanácsot hívott össze, melyen javasolta a deportálások beszüntetését. Ennek ellenére Sztójay miniszterelnök és Jaross Andor belügyminiszter sikerrel szabotálta Horthy szándékait. 

Horthy július 6-án leállította a deportálásokat. 

Szálasi Ferenc

Románia augusztus végi átállása okozta zűrzavart kihasználva Horthy menesztette a Sztójay-kabinetet és Lakatos Géza vezérezredes vezetésével új kormányt nevezett ki. A kiugrása viszont rosszul alakult, a németek lemondatták, helyére Szálasi Ferenc, a nyilasok vezetője került. 

Horthy családjával és szűkebb társaságával szakítani készült a németekkel, akik pedig a nyilasok hatalomra juttatását tervezték. 1944. október 15-én beolvasták a rádióba Horthy kiáltványát, melyben tájékoztatta a nemzetet az átállásról. Mégsem ünnepeltek, ugyanis a kiugrási kísérlet kudarcba fulladt. Egyrészt nem tudott róla a szovjet hadvezetés, sem a baloldali pártok. Másrészt a tábornokok és a vezérkari tisztek nagy része Hitlert és Szálasit támogatta. Estére a nyilasok vették át a hatalmat, a Várat körülvették a németek. A sikertelenséghez az is hozzájárult, hogy a Gestapo elrabolta a kormányzó fiát, akit csak úgy menthettek meg, ha Horthy aláírja lemondását és Szálasi, a magyar nyilaskeresztes mozgalom  vezetőjének  kinevezését miniszterelnökké.

Horthy másnap, 1944. október 16. napján viszont újabb nyilatkozatát már nem a néphez, hanem „a magyar törvényhozás két háza Nagyméltóságú Elnökéhez” intézte: „A magyar történelem súlyos és nehéz órájában ezennel kinyilatkoztatom azt az elhatározásomat, hogy a hadvezetés eredményes folytatása és a nemzet belsõ egysége és összefogása érdekében kormányzói tisztemrõl lemondok és a kormányzói hatalommal kapcsolatos minden törvényes jogomról. Egyidejûleg Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom.” 

 A második világháború utáni, „nyugati” irodalomban 1944. október 15. napja úgy szerepelt, mint határkõ Magyarország történetében.

Az igazi baj ezután kezdődött.

A nácival karöltő nyilas vész ekkor indult meg és kezdett pusztitó országjárásba.

A Szálasi-rezsim fél éves uralmának idõszaka mindenképpen „a magyar nép történetének nagy fordulópontja” volt. 

Horthy ekkor már német földön (Gestapo) felügyelet alatt állt. 

Horthy Miklós portugáliai emigrációban halt meg, 1957-ben.  

1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen.  

 Forrás: Wikipédia, Internet

*

Az OPSz bűnmegelőzési embere nem érti a feladatát - nem csak közösségileg úszít ( - hangadó rangadó Ócsáról)

Miközben a fél ország az Ócsán történt hajléktalan sérelmére elkövetett bűnesettel van elfoglalva, addig az ebben érintett helyi és országos polgárőrvezető tovább szítja a hangulatot.

Olybá' tűnik, mint min t a régi kommunista diktátor, aki számára egy másik ember élete nem számít.

Bár közösségi arculata szerint Baleset és bűnmegelőzés-ben érintett az OPSZ - Országos Polgárőr Szövetség kötelékében, de ahogy a híradásokból értesülni, ennek a feladatának nem tud tisztességgel megfelelni. 

Történt ugyanis, hogy Boros Tibor havi önkormányzat felé leadott statisztikai jelentésében, - amiért részint a támogatást kapja, illetve ezzel igazolja a szolgálatát - azt közölte, hogy többször elzavarták a hajléktalanokat.

Mindezek után kiderült,. hogy Ócsán létezik egy illegális csoport, mely hivatalos tartózkodási

engedély híján,. bejelentés nélkül él, dolgozik és háttérben ismert gazdák foglalkoztatják ezeket különböző munkák elvégzésre.

Érdekes, hogy mindez mennyire nem hír Boros Tibor oldalán - a rajongói sem kérdeznek rá  - inkább a mással foglalkozik

Mindezt persze a bűnmegelőzést magára öltő polgárőrünk nem jelezte, miközben azzal teszi elismerté magát, hogy ő mindent és mindenkiről bír információval. Bár a hiteles szót soha nem teszi ezek mögé, de azért ez is valamit felidéz a pártállami nagyságából.   

Az ócsai ember nem érdekli, de a futball mindig is foglalkoztatta. Utálja ráfordításokat, de azért polgáriként elfogadja a pénz a meccsek biztosítására. Ez jobban érdekli, mint az agyonvert ember bűnmegelőzése.  Ossza is az észt a maga kútfejéből. 

A bejegyzés megosztása arra utal, hogy a megtelt lelátókon 67 ezer ember örült az eseménynek, de inkább kórházat és magasabb ápolói bért szeretne - az Ócsán agyonvert állapotáról, kórházi ellátásáról nem osztott meg semmit

Ezzel párhuzamosan igyekszik jó viszonyt ápolni Ócsa számára ellenzéki, de amúgy fideszes polgármesterével, akit mellesleg párthovatartozási alapon megvet, mert sorozatos kormánypárti kritikát, ellenvetést és negatívumokat terjesztve ossza ezeket szét a világhálón. 

Ezek a lovasok nem az ócsai családtagokból álló lovas csapat - a veje és a Boros lányok nem számítanak, de ha a helyi foci úgy kívánja, akkor ők is kilovagolnak a polgárőség mezében a pályához ( - elvégre ezért is kapnak támogatást)

Szóval van itt gond és ellenérzés rendesen. de azért a fideszes önkormányzat és a Fidesz alkotta kormányzat támogatást mindig szívesen fogadja és zsebeli be. 

A helyi bűnmegelőzés pedig számára még sem olyan fontos, hogy azt teljesítse is. 

Polgárőrünk a focival van elfoglalva, nem tud bűnmegelőzéssel szolgálni és megfelelő védelmet biztosítani - az agyonvert emberrel nem foglakozik ( - inkább politizál és a kormányt kritizálja)

Így azon sem csodálkozik már az ember, ha őt ítélik el.  

A heti események sorában azonban mégis csak az játszik szerepet, hogy a polgárőrség által állandóan zavart hajléktalan sikerült úgy agyonverni, hogy az majd belehalt ebbe. Talán még most is kómában, élet-halál között lebeg, miközben azok az illetéktelenek, akik mindezt megtehették, soha nem zavarták a polgárőség bűnmegelőzésben érdekelt borosát. 

Boros a "vadbarma leírja a tutit" - még hogy villamosmérnök ( - Baleset és bűnmegelőzés)

Most, hogy az eset napvilágra került és tele van vele a közösségi háló, valamint erről szól a rendőrségi híradás, beszámolt róla a Tények és a 112 is, Ő ekkor is csak a kormányellenes propagandát nyomja, meg a vele szemben jogos kritikát gyakorlót igyekszik pellengérre állítani.  

Igaz ez nem egy polgárőri becsületesség térnyerése, és nem az OPSZ azon bűnmegelőzését szolgálja amit Boros Tibor az oldalára tűz.  Sokkal inkább ellene megy annak. 

Ócsán félholtra verik azt a hajléktalant, akit csak zargattak, de ez nem foglalkoztatja Boros polgárőrt - lelkiismeretlenség

Valójában most is csak nyomul a maga bugyuta gondolkodásával és nyomja a show-t a hozzá illőknek.

Ezzel próbálva elhallgatni mindazon szerepét,  amiben érintettsége felmerül az adott bűneset során.

A blog ugyanis úgy véli, hogy a polgárőrvezető felelőssége is felmerül abban, ahogy ezt az egész megtörténhetett. A blogunk nem egyszer rámutatott azokra az anomáliákra amik a Boros-féle polgárőrséget jellemzik.  Nem csak a szelektív eljárás, a megkülönböztetések, hanem a különböző szemlecsukó megalkuvás a bűn elnézése és a másokkal szembeni fellépés ellenfénye világít rá arra a tevékenységre, mely nem válik előnyére.

Polgárőrünket ekkor is csak a foci és a mögöttes pénz érdekli - elvégre ezért vannak a hétvégi rangadón is kint ( - az agyonvert emberről semmi hír)

Erről érdekes, vagy érthetetlen mód nem számol be a világhálón, a jelentéseiben és az országos elnökség előtt. Ott még azt sem tudják, hogy a bíróság egyszer már elmarasztalta és helyreigazításra kötelezte. Ezzel nem dicsekszik, ahogy azzal sem ahogy egyes rendőröket próbált kicsinálni. Belső berkekben ismert az a tevékenység mely szerint a rendőri munkát is ellenszenvvel kritizálja, és az itt dolgozó állományt próbálta kikezdeni. Aztán volt hogy magával szemben is fenyegetettséget érzett és szaladt a rendőrségre védelemért. Erre mégis mást hazudozik híresztel.  Erre aztán a bíróság tett pontot.  

Gyurcitól mintha hallottuk volna már, hogy hülye a bíró - Boros már csak tudhatja ki az ostoba ( - sajnálatos, hogy figyelmen kívül hagyják az itteni történéseket)

 

Most úgy tűnik ez a gát szakadt át megint, amikor a hajléktalannal szembeni bűncselekmény mögött előkerült a vele szemben tett polgárőri intézkedések sora és az állítólag más jól ismert bűnelkövetők szabad mozgása, valamint korábbi történetei. Mindezzel szemben azonban a polgárőségnek nincs olyan anyaga, mint a hajléktalannal szembeni intézkedéseinek.  Vagyis elmondható, hogy Borosék semmit nem tettek a garázda verekedők megfékezésre. Tudták, hogy itt vannak, hogy jogsértő a napi ténykedésük, a viselkedésük, de ezt nem jelezték. Egyetlen jelentésükben sem olvasható hogy ezek az emberek akár a látókörükbe kerültek volna.  Ezt ugyanúgy nem látták, vagy nem akarták meglátni, ahogy a hónapokon át zajló környezetkárosítást, aminek vége az lett, hogy leszennyezték a várost. 

Hát ennyit a polgárőrünk bűnhöz való viszonyulásáról az állítólagos bűnmegelőzési tevékenységéről. 

Amúgy az agyonvert emberrel ki foglalkozik közülük  - talán ezért van Ócsa a híradásokban ott ahol nem kéne ( - Tibor felhangol, aztán csak egymást uszítják)

Most sem az általuk zargatott és immáron agyonvert emberrel foglalkozik, hanem másokkal.  Ritát is megvezethették hátulról rendesen, mert feljelentgetni mások szokása. Erről Boros Tibor is elmondhatná az igazságot, mert a hazugságai utáni fizetség sem szolgálhatott elég tanulsággal számára. Szóval csak fogadják kétkedve minden szavát, nehogy belefussanak valami olyasmibe, amit ő már átélt. A  tanuló- júdáspénzt ne másokkal fizettesse meg.

A polgárőrvezető azokat hangolja, akik egyívásúként rajta csüggenek és hajlamosak a valóságtól elrugaszkodott hülyeséget benyalni.

Ezt mutatja a polgárőri Facebookon.  A szint és nívó adott.

Itt és ez az eredi bejegyzéshez tett hozzászólás, amit a polgárőr B. Tibor ezt nem így ágyazta be - a többiről nem szólva

Amúgy jobbulás a Boros-féle polgárőség által hajszolt Sz Sándornak, akit nem volt ki megvédjen.

*

Megkönnyebülhet az ócsai polgárőség - eggyel kevesebb hajléktalant kell majd elzavarnia (- szégyenletes gyilok)

Mint közzétették havi beszámolójukban, az ócsai polgárőrök rendszeresen zargatták a helyi hajléktalanokat, miközben segítséget nem nyújtottak számukra.  Erről maga a helyi szervezet elnök helyettese (mivel az elnök csak amolyan háttér figura a Boros alatt) számolt be.

Boros Tibor aki munkahelyéül az OPSZ - Országos Polgárőr Szövetséget , azon belül pedig a   Baleset és bűnmegelőzést határozza meg a közösség előtt, havi polgármesteri (önkormányzati) beszámolójában többször is arról tett említést, hogy a hajléktalanokat el,- vagy arrébb zavarták.   

Akár napjában elzavarták, zargatták a hajléktalanokat - az illegális munkavállalókat, a gyilkos elkövetők bezzeg zavartalanul tehetnek és tehettek bármit a városban

Cigi, telefon, kocsi és földre hamuzás - juttatás

Ez az emberi üldözés, elzavarás és hasonló tevékenység nem éppen az elvárható és humánus kategória, amire nem valószínű, hogy felhatalmazása lenne bármelyik polgárőrnek is. Mert az, hogy megkérik, vagy felszólítják a távozásra, az más, ahogy az is, ha adott esetben rendőrt hívnak. De az, hogy a Boros-féle alakult bármelyik tagja ezt megtegye, jogsértő.

A mostani haláleset, ami ugyebár gyilkosság azt mutatja, hogy Ócsán a helyi rendőrőrs és a polgárőri tevékenység ellenére sincs megfelelő közbiztonság. 

A polgárőrség ugyanúgy, ahogy a közterület-felügyelet is inkább eltusol, nem jelent bizonyos ügyeket és azt a saját fel nem ruházott módján próbál elintézni, komoly problémákat vet fel. 

A mostani emberölés szintén súlyos gondolatokat hoz elő.  

2017 nyara Székelyvendéglő Kézdivásárhely - közös családi túra

Riegel Tibor elnök olyan, mint aki nem is létezne. A polgárőség gyakorlatilag Boros Tibor kezében és lakhelyén létezik, onnan irányítják és határozzák meg cselekvéseit. Riegel csupán a nevét adja, egy báb, aki csak amolyan (csendestárs) háttérszereplőként veszi ki részét a juttatásokban. A két Tibor és a család együtt járta be Erdélyt Székelyföld egy részét és ez után kerültek olyan szoros kapcsolatba, hogy Riegel elvállata a névleges elnökséget és Boros a tényleges vezetést, amivel visszatért a polgárőrség élére és annak vezető szereplőjévé vált ismét a korábbi csúfos elnökválasztási botrányt követően, amikor is a kigolyózások sora zajlott a helyi egyesülésben.  A korábbi jó és erős ócsai polgárőrség Boros elnöksége után vált megtépázottá ahol csak a belső ellentétek a személyeskedések és a sértődöttség és a harc volt jellemző. Ebben az időszakban számos jó tagot veszített a szerveződés. A korábbi tagságból a legjobbak lettek elüldözve. Boros ebből a mélységből kapaszkodott vissza, de viseltességét, jellemét ez sem változtatta meg. Riegel Tibor ezt vállalta fel amikor összeölelkezett vele és elnökként névleges felelősséget vállalt az ócsai polgárőrség felett.
 

A hajléktalannal szemben sikerült fellépniük, az elzavarás velük szemben időlegesen sikeres volt, de a bűnözőkkel szemben ezzel a módszerrel nem éltek - mostantól eggyel kevesebb gondjuk lesz a halált követően

Rendőrségi elfogás a szálláshelyen

Most azonban, hogy az általuk csak üldözöttként, és sorozatosan elkergetett hajléktalant megölték, Riegel és Boros felelőssége is felmerül a helyi közéletet megrendítő bűncselekmény kapcsán.

Mert miféle polgárőrség az, akitől az ember nem védelmet, hanem üldöztetést kap, akitől nem a biztonságot, hanem félelmet szenvedi el. Ezek a polgárőrök valójában a halálba zavarták azt, akinek semmiféle védelmet nem nyújtottak. Miféle polgári őrség az, aki nem az ócsai polgárőrők őre és védelmezője, hanem elkergetője?  Boros maga számolt be hónapról hónapra, hogy mely napokon hány hajléktalant zargattak, vagy kergettek el. Ezt a Bukodi-féle önkormányzati vezetés a mögöttes lakájképviselőkkel ugyanúgy tudomásul vette, mint azt a garázda hátteret, ami ezt a gyilkosságot lehetővé tette.

Több helyütt is az ócsai gyilkosság viszi a híreket

Érdekes mód a polgárőri jelentések között nem találni azt a Halászy utcai ingatlant, ahol olyan be nem jelentett tömegszállás van, ahonnan a gyilkosok is előjöttek. 

Érdekes, hogy a Bukodi-féle adminisztráció is csak a normális hétköznapi állampolgárokkal szemben használja a feljelentés és a különböző ügyvédi irodák erejét, de az olyan háttérgazdák, vagy félművesekkel szemben, akik ezeket a bejelentés nélkülieket idecsábítják, feketén foglalkoztatják, és számukra szállást biztosítanak, azokkal szemben nem lép fel.  Tehát a polgármester felelőssége is felmerül a mostani gyilkosságban hiszen a mögöttes semmitevésnek ez lett a következménye.

A probléma évek óta ismert Ócsán. A korábbi testületi időszakban, amikor még volt ellenzéki képviselet, rákényszerítették a polgármester az ehhez hasonlatos helyek felszámolására. Aztán, ahogy egy pártcsalád kezébe kerül az önkormányzatiság és a polgármestert semmi és senki nem fékezte, alakulhatott ki mindaz, ami ma Ócsát ilyen és hasonló rossz felemlítésbe hozza. 

A megölt személy szelleme azonban még itt van közöttünk és az eddigi száműzöttként járja be azokat a személyeket, akik ők valójában a halába segítették.  

Boros Tibor alakulatának kergetőzése, Bukodi elfogadott városvezetése, a jegyző semmittevése, és a Cigány kisebbségi önkormányzat tétlensége mind hozzájárulhatott ahhoz a szörnyűséghez, hogy Ócsán egy többek által köztudottan garázdaként ismert társulat 3 cigány tagja egy a polgárőrség által is űzött embert halára verjen.  

Érdekes megtapasztalni, hogy a bátor polgárőreink Riegel Tibor és Boros Tibor vezetésével nem azokat az embereket zavarja el a városból, akik nem ide valók, akik csak csoportosan járnak lopni, verekedni, és mint legutóbb agyonütni. Nem ezeket a helyeket a polgárőrség nem látogatja, ezeket az alakokat nem hajszolja, nem kergeti és ezekről nem tesz jelentés, ők csak a hajléktalonnak szemben lép fel és azokat zavarja el, vagy arrébb. Egészen addig, míg a valós problémát jelentő személyek zavartalanul agyon nem üthetik azt, akit a polgárőrség sem kímélt.    

Micsoda polgári őrség az, ahol a polgárvezető a normális ténykedés, a megfelelő járőrözés és a közbiztonság óvása, a polgárság őrzése helyett  arról számol be, hogy az amúgy békés hajléktalanokat mikor és hányszor zavarták el.  Nem akar senki azokkal a különféle pénzes rendezvénybiztosításokkal előjönni, legyen az focimeccs, vagy több milliós koncert amit a polgárőr tagság ingyen, de a vezetőség pénzért biztosít, mert nem ez, hanem a mögöttes hozzáállás, a vezetői gátlástalanság a lényeg, ami a jelen esetben együtt terheli Riegel Tibort és Boros Tibort párban. Mert ebben a felállásban mindkettejük felelőssége felmerül abban, hogy valójában kit is kell(ene) elzavarni.  

Lássuk be, hibáztak azok, akik nem az illegálisan itt tartózkodó bejelentéssel, lakcímmel nem rendelkező fekete munkásokat a mögöttes szállásadót és az adócsaló foglalkoztatót zargatták, hanem azt a szerencsétlen, akit mindezek nyomán az előbbiek öltek, vagy akár ölhettek is meg.

Ez a helyzet nem jöhetett volna létre azon polgári és hivatalos személyek szerepvállalása nélkül, akik mind valamilyen formában érintettek a helyi közélet ilyenné alakulásban.  Az ócsai polgárőrség felelőssége ugyanúgy adott, ahogy az önkormányzaté (a Ócsai Roma Nemzetiségi Önkormányzat is) a szociális gondozó szolgálaté, és azoké, akik mindezeket a körülményeket tűrték, ahhoz asszisztáltak. Ők mind részesei ennek a haláleset, ami amúgy megelőzhető lett volna.

Ideje lenne Ócsán az embereknek elgondolkodni azon, hogy kinek adnak bizalmat, biztosítanak

tisztséget, velejáró pénzt, hatalmat, valamint jólétet és ki az, akit ezek a kiváltságosok elkergethetnek, vagy megtarthatnak. 

Mert Ócsán nincsen szükség gyilkosokra. Ócsán nem a hajléktalan jelet veszélyt, nem azokat kell zargatni, nem a békésen együttélőket kell üldözni, miközben a rossz életűeket egészen a gyilkolásik hagyják felfejlődni.  

Ezekért kéne átreformálni Ócsát nem csak személyi alakzatában, hanem gondolkodásmódjában is. 

*

Cikkünk zárását követően érkezett a hír, miszerint a halottnak nevezett férfi talán mégis életben lehet.

Nem a jó hírünket keltették - nem elég csöves a vasútállomás és környezete, még tovább terhelik azt mások

Ócsa eddig sem volt híres a kedvességéről és a vendégszeretetéről. 

Annyi balhé, bűncselekmény forrása volt ez a kisváros, hogy az már az idegen számára is sok(k). 

A Pest megyei nyomozók gyanúsítottként kihallgattak és őrizetbe vettek egy 23 éves férfit és két fiatalkorú társát, akik Ócsán bántalmaztak egy 60 éves férfit.

Ócsa vasútállomás homlokzat

Ismert az a hozzáállás, miszerint a betelepülőket az ősgyökerek gyütt-mentnek minősítve lekezelik. Erre számos példát produkáltak a korábbi fórumokon és ebben a helyi polgárőség egyes prominensei sem voltak másabbak. Nem egyszer hangzott el, a nem is itt lakik, vagy csak betelepült titulus a számukra idegenként kezelttel szemben.
 

Pedig Ócsán nincs kórház, és már nem divat az otthonszülés sem. Tehát nagyon kevés a született ócsai, hiszen mindenki másutt, de többnyire a főváros szülöttje. Onnan kerül majd csak Ócsára, amikor a szülők hazaviszik.  Vagyis az ócsai az, akinek otthona van és haza jár Ócsára.

Itt a gyűlölködést be is lehetne fejezni. Főleg, hogy a városnak olyan középiskolája (gimnázium) van, ami más településekről is szép számmal fogad diákokat. Amúgy meg is nézhetné magát a város, ha még ezt sem viselné el az innen gyökeredzett helyi. Az, és azok akik már korábban is éltek mások megbélyegzésével. (Lehet a korabelieknek az inget magukra ölteni.)

Ócsa vasútállomás váró bejárat

Szóval van honnan indulni.

Most amikor ismét a rossz oldalon kerül címlapra a város, akkor újfent nincs aki elgondolkodjon a történéseken? Most nem számítanak a gyökerek?  Nem azok, akik kántáltak, vagy éppen bajt kevertek, hanem azok akik a magukat tősgyökeresnek érezvén tennének is valamit a város jó híréért. Mert enélkül gyökértelen marad Ócsa, hiába oly büszke magára az, aki itt élte gyerekkorától a mostanáig tartó silány kis életét. Mert ügyebár ők képzelik magukat a törzsnek és a származtatott gyökereknek.

Ilyen röghöz kötött gyökérség vezeti a várost. Ez látszik és érződik rajta, mert számukra nem létezik más és jobb, a helyi embernél. ezért a szembenállás és a nagyfokú elutasítottság a fiatalok körében.

Úgy lehet ez leképezni, mint a választásokon előretörő Momentumot, a kitörni vágyó fiatal szavazók pártjaként. Ők azok, akik a változásért kiáltanak.  Számukra Fekete-Győr András erőszakossága,  Nagy Blanka nyílt faszólása, Hadházy Ákos lófasza, Bangóné patkányozása, Gyurcsány böszmeségének kurva országolása, a kanabiszos Juhász Péter füttyözése, Varga-Damm Andrea karlendítése, Kunhalmi Ágnes és nőtársai fetrengése, Szabó Tímea sípolása, és a többiek provokatív viselkedése, a megbotránkoztatás az a mérce, amit példaként követni kívánnak. 
 

Ezek a srácok szeretnének olyanok és annyira figyelemfelhívók lenni, mint a közintézményeket büntetlenül lefestő, a telefonfülkéket összefirkáló ellenzékiek. Ők is szeretnének végre nagyok lenni és nagyot alkotni egy olyan szabad országban ahol ezt is lehet. Ők is a maguk szabadságát és annak határait feszegetik mint azok a példakép ifjúpolitikusok, akik szövetkeztek a vezető hatalom ellen.

Ők azok, akik most életveszélyes sérüléseket okozóan majdhogynem agyonverték azt a hajléktalant, akit a járőröző polgárőreink sem védtek meg csak legfeljebb arrébb kergették. Ahogy az egyik önkormányzati újságban is beszámoltak róla, elzavarták. 

Boros Tibor OPV alelnök beszámolója

Mindezt amit látnak az ellenzék "népszerű" politikusaitól, amit kiolvasnak a helyi újság polgárőri beszámolóiból, azt próbálják leutánozni és maguk is  művelni. 

Ennek részeként verhették meg azt az ittas hajléktalant akiről az önkormányzati védőháló sem akart tudomást venni. Akiről a sokat bírált hajléktalan törvény sem képes gondoskodni, mert a liberális szemlélet szerint neki joga van az utcán élni.  Még akkor is, ha egyetlen liberális baloldali nem próbált még így és ekként megélni. Ők mind melegségre vágynak.  Akár így, vagy úgy, de a hajléktalan gondoskodást elvetik, azt kényszerintézkedésnek tartják. Így a polgárőr sem tud mit tenni. 

Ócsa város önkormányzatának újságában közzétettek szerint

És ahogy legutóbb az egyik utas is panaszkodott itt Ócsán, a várótermet sem tudta igénybe venni az oda behúzódó ittas hajléktalanok végett. Ezért sokszor az állomásfőnök is inkább lezárja azt.  

A "gyüttment" fiatalság pedig belebotlott abba, akit az ellenzék kizárt a kormányzati mentőcsomagból. 

Ócsa vasúti váró

November 7.-én csütörtök éjjel a három ifjonc így akadt össze az állomás várótermében a nem éppen józan-életű  "csövessel".  A szóváltást követően a fölényben levő fölényeskedő ifjúság úgy összeverte a 60 éves embert, hogy a helyi férfi életveszélyes sérüléseket szenvedett.  

 

Rendőrségi híranyag

 Ez a nap híre, és ismét Ócsa rossz híre. 

 
A megvert kórházban, a fiatalok meg őrizetben vannak.  Dabason döntenek az előzetesükről.  

 A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság életveszélyt okozó testi sértés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt eljárást folytat ellenük.

*