Lehet pályázni és jelentkezni pakonyra, de végül mire is? ( - startol a ráfutás)

Ma éjféltől lehet pályázni az alsópakonyi telepesnek.  A bérlőnek jelentkezők önmaguk vállalják a kiköltözéssel a szegregációt, amit az elkülönített sajátos életmódváltás jelent, a pakonyi síkság szélén. 

Alsópakony kijelölt területén, Ócsától 5-6 kilométernyi távolságban, az autóút szélére szorulva fognak élni a számukra épített új falusi környezetben azok a kiválasztottak, akikben van akkora bátorság, vagy éppenséggel elkeseredettség, hogy a "megújulás" e kiszorított, periférikus formáját választják további életcélul.

A helyi és az országos propaganda szerint a sebtiben felhúzott házak és a kialakított környezet megfelelő életlehetőségeket, megoldásokat és megújulást jelent majd a bankválságból (ki)menekültek számára. 

A nehéz körülményeket nem csupán a szavak, hanem a tettek is jelzik, miszerint egy társadalmi-szociális problémát igyekeznek orvosolni ezzel a megoldással kormányzati szinten. Hogy ez mennyire valós, az mutatja, hogy a Máltai Szeretet Szolgálat kezébe adták a sorstalanok kiválasztásának bonyolítását. Ez a folyamat olyan, mint amikor a háborúban a vert sereg fogadtatásán a sérültek közt válogat a Vöröskereszt aszerint, hogy ki kerüljön sürgős orvosi ellátásra, ki kórházba, vagy éppen továbbgondozásra.

Vagy képzeljük el a süllyedő Titanic mellett a jeges vízben még élők vergődést, valamint a mentőcsónakokban ülők segítségét, amint éppen kiválasztják, hogy kit húzzanak ki.  Nos ez a ócsai kiválasztás is valahogy ilyesmi képet fest a helyi környezetben élők szeme elé.  

A helyi ember jól ismeri az alsópakonyi cudarságot. Azzal is tisztában van, hogy a jelenleg ott élő egykori gazdaságbeliek milyen zord körülmények között élik XXI. századbeli életüket. Ott ugyanis még a XIX. századbeli körülmények uralkodnak. Ez kitűnik a helyi épületekből, az ellátottságból és a közlekedési adottságokból. Víz, csatornázottság nincs, orvosért kilométereket kell menni, a fűtés és az élet egyedi.  

A most felépítés alatt álló új falu, az alsópakonyi kormánynegyed sem akart ezektől a helyi sajátosságoktól eltérni. Így alakult ki a most ismert változat, az egyedi fűtéssel szerelt lakások, a feltöltőkártyás villanyórákkal Ócsa köldökzsinórjára kötve. Az új építésű lakások  vízteres kandalló-kályhával a szobában, valamint PB gázzal a konyhában, a távoli bolt, a kilométerekre levő iskola, és gyógyszertár, valamint a közlekedés és a munkalehetőség hiánya nem túl kecsegtető perspektíva az újrakezdéshez. A grandiózus tervek az elképzelések, a beharangozott minta, a költséghatékonyság, az energiatakarékosság, a környezettudatosság, az önállóság és az önellátás, mind csak megtévesztésnek tűnik. Az egészből a legrosszabb, legcsupaszabb variáció az önmagadra maradás látszik megvalósulni.  A közlekedést biztosító kerékpár útról a vasútig ugyanúgy hallgatnak, mint az alsópakonyi buszjárat kiépítéséről, vagy az ottaniak munkahelyteremtési programjáról. Azt sem tudni, hogy az állásukat vesztett, vagy gyermekikkel otthonmaradók szociális ellátását a városi költségvetésből vagy erre átszedált pénzekből oldják-e majd meg a programban résztvevő illetékesek. 

Azt ugyebár mindenki tudja, hogy a kormányzati elképzelésekbe a kezdetektől fogva bevonták Ócsa városvezetését. Így Bukodi Károly polgármester, Horváth Tamás alpolgármester, és Horváth Zoltán mb. városi főépítész is véleményezési, beleszólási joggyakorló volt. 

A közös munka eredménye, hogy az alsópakonyi szennyvíz Ócsa nyárfásai közt fog elenyészni, és hogy a vizet is a kisvárosi kutakból adjuk a kint élőknek. Ennek megnövekedett terheiről már korábban is volt szó, amikor az inflációt meghaladó mértékben emelték a víz- és csatornadíjakat a városban.  De ennek kapcsán készítették elő a vízkiviteli műveket és a szennyvízbefogadót is, ha hinni lehet a városatyáknak.

Most hogy a lakók kiválasztási szakaszába ért a devizacsapdába esettek megmentő kormányprogram Ócsa ismét beleszólási lehetőséget kapott. 

A kiválasztó bizottságba  a Máltai Szeretetszolgálat emberei mellé az ócsai önkormányzat is 2 főt delegálhat, míg a Nemzeti Eszközkezelő Zrt részéről további 1 fő vesz részt a munkában. Így 2 fő máltai szociális jellegű zsűritag, 2 ócsai hivatalnok, és 1 fő az eszközkezelőtől, amolyan kormányhoz közeli tag a döntő bizottsági felállás. Ez az öt fős alakulat dönti el, és választja ki a túlélésre alkalmas szegregáltakat, a költözésre. 

A szocialista ellenzék, és a Jobbik máris gettót, kilátástalanságot, és értelmetlen pénzköltést víziónál. 

Hosszú hónapok óta mondják: a bajba jutott devizahiteles családok számára csak olyan megoldás az elfogadható, amely emberi viszonyok között, munkahelyhez közeli  lakhatást biztosít. A rászorulóknak! 

Nem értik, hogy miként fog munkába járni például egy három műszakban dolgozó, egy gyermekes családfő, és miként viszi bölcsödébe, óvodában, iskolába gyermekét a szülő?

Erre sem a kormány, sem a helyi városvezető, de még a kezdetektől fogva jelentős szerepet vállaló Horváth Tamás sem adott érdemi választ. 

Bukodi Károly  polgármester a médiának arról beszélt, hogy a lakókörnyezettől pár kilométerre fekvő Ócsa biztosítani fogja és tudja a szociálisan kiköltözők alapvető igényeit. A nemrég 300 millió forintból felépült egészségház, a tavaszra kész új bölcsőde, valamint a hamarosan bővülő óvoda ugyanúgy tudja fogadni a beköltözőket, mint a szabad férőhelyekkel rendelkező általános iskola és a gimnázium - jelentette ki.

 

Az alsópakonyi  lakónegyed első 80 házának leendő bérlői február közepéig jelentkezhetnek a vállalkozásra.

A jelentkezésre harminc nap áll rendelkezésre. A bérlőket az erre a célra létrehozott nevezett bizottság választja ki március 25-éig. Hogy a két helyi döntéshozó mit ér ez esetben, az majd a választásokkor derül ki, ha mindez vissza köszön majd nekik.

A lakások díjai az alábbiak szerint alakul:  az 50 négyzetméteres otthonok bérleti díja havi 16 800, a 60 négyzetmétereseké 19 500, míg a legnagyobb, 70 négyzetmétereseké 21 100 forint lesz.

Ehhez járul még a rezsi és az utazási költség, valamint az önfenntartás, az élelmezési, ruházkodási stb kiadás.

Ebből kiindulva lehet számolni. 

A pályázatokat elektronikus úton és papíron is be lehet nyújtani a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak címezve (az adatlap a http://www.ocsalakaspalyazat.hu honlapról tölthető le).

Felvilágosítás az ocsa@maltai.hu e-mail címen, vagy munkaidőben a 06-1-391-4710-es telefonszámon kérhető.

*

Szűcs Lajos megyés-elnök évértékelője ( - távlatok, távirányítás, távoktatás, távolságtartás)

Pest Megye Önkormányzata tavalyi évét értékelve joggal fogalmazhatjuk meg a következő mondatot: lezártunk egy korszakot, hogy esélyt adjunk a jövőnek - mondta  Szűcs Lajos, Pest megye ócsai elnöke a megyeházán tartott tájékoztatón.

Pest megye különleges szerepet tölt be az ország fejlődésében; a megyei önkormányzat pedig bizonyított – meg lehet felelni az új szereppel járó felelősségnek együtt, partnerségben a közösségekkel.” Dr. Szűcs Lajos a megyei önkormányzat előtt álló feladatokról.

Meggyőződésem, hogy az előttünk álló év meghozza azokat az eredményeket, amelyekért 2010-ben összefogtunk. Azon a tavaszon igent mondtunk a változásra, a cselekvésre, Magyarország teljes újraszervezésére; s ha most visszatekintünk, akkor elmondhatjuk, hogy a közös munka meghozta a gyümölcsét: az állam és az önkormányzatok szerepének történelmi léptékű átalakítását, valamint a közérdek iránti felelősség és a nemzeti ügy iránti elkötelezettség melletti konszenzus megteremtését.

Korántsem értünk még a végére ennek a folyamatnak. Mégis, már ma kijelenthetjük: az állami feladatok átvétele és az önkormányzati rendszer konszolidációja gyorsan és folyamatosan történt meg. „Hatékonyan, ésszerűen és olyan közel az emberekhez, amennyire lehet” – ez volt, és ma is ez a járási rendszer kialakításának, valamint a helyi és területi önkormányzatok új szerepkörét érintő változtatásnak a vezérlő elve. Valamint a felismerés, hogy az igazi, mélyreható, a kitörés lehetőségét biztosító újjászerveződésre csak a valódi cselekvés ad lehetőséget. A megyei és most a települési önkormányzatok konszolidációja, a járási rendszer, a gazdaságfejlesztés és munkahelyteremtés kiemelt támogatása, valamint a területfejlesztés újragondolása mind egy kézben haladnak, és egy cél vezérli őket: két évtized után végre megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az emberekben és a közösségekben rejlő lehetőségből valóság legyen.

Az év elején kitűzött céloknak megfelelően felszámoltuk a párhuzamosságokat, a felesleges döntési és tervezési szinteket, hogy megteremtsük egy teljesen új – rugalmas, összpontosított és összetartó – partnerségi rendszer alapjait, illetve kereteit.

Az egyik legfontosabb feltétel a közfeladatok és felelősségek arányossága, átláthatósága és egyensúlya. Ez adja az alapot, amire „jó kormányzást”, egy valóban takarékosabb és az emberek felé forduló szolgáltató államot építhetünk. Ez biztosítja a lehetőséget, amely végre valódi mozgásteret ad a közösségeknek ahhoz, hogy meghatározzák jövőképüket, terveiket. Ezért jelenthetjük ki, hogy mérföldkőhöz érkeztünk. Mert idén valóban ahhoz a ponthoz jutottunk el, amikor az országban és itt Pest megyében is ez a feladatunk: megfogalmazni az elkövetkező évtized fejlődésének programját.

Akit bővebben érdekel a megyés elnök hablatyolós  beszámolója, annak ajánlóm forrásként a honlapját.

*

A nap krónikája ( - a hülyék csőstül vannak)

Gyurcsány - Dobrev páros ( - kell még mit hozzá tenni?)

- Ez egy új szoknya magán, igaz?
- Új, Virág elvtárs.
- Kurta. Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!

 
*

Don-kanyar és a magyarok ( - történelmi visszatekintés)

A 2. magyar hadsereg 70 évvel ezelőtti doni katasztrófáját a katonai vezetés, az ott harcoló katonák és a magyarországi civilek nézőpontjából bemutató kiállítás nyílt szombaton a budapesti Nyílt Társadalom Archívumban (OSA).

Ungváry Krisztián történész a Don - egy tragédia és utóéletei című tárlat megnyitóján szembeállította a 2. magyar hadsereg maradékának 1943-ban a Szovjetunióból történt hazatérése óta elterjedt mítoszokat a történelmi realitással. Az 1956-os Intézet munkatársa ilyen mítoszként említette, hogy a vereség egy "második Mohács": mint kiemelte, a 200 ezres hadsereg 70 százaléka hazajutott. Emellett a szovjet erők támadásukkor 132 harckocsijukból 83-at elvesztettek, ami rávilágít arra a ritkán hangsúlyozott tényre, hogy a 2. magyar hadsereg jelentős katonai teljesítményt nyújtott a Don-kanyarban - hangoztatta a történész.

Felvetette azt is: bár a magyar köztudatban a hadseregre elsősorban áldozatként tekintenek, a katonák nem voltak feddhetetlenek. Elmondása szerint a megszálló erők közül a német után a magyar hadsereg követte el a legtöbb kivégzést, a csapatok több ezer falvat gyújtottak fel, partizánokat keresve. Hozzátette: nyilvánvaló, hogy a magyar emlékezet középpontjában nem az orosz lakosság szenvedése áll, és fordítva, de véleménye szerint a két szempontot közelíteni kellene egymáshoz.

Závada Pál író készülő kötetéből olvasott fel egy naplórészletet, amelyben szintén felvetődtek olyan kényes kérdések, mint az orosz lakosság körében végzett faji alapú kivégzések, és az ezekben való magyar részvétel.

A hadsereget kiküldetéstől hazaszállításig végigkísérő kiállítás több nézőpontot érvényesítve bemutat térképeket, a fronton az ellenség körében terjesztett és szökésre buzdító röplapokat, parancsokat, hadi jelentéseket és fotókat. Az alkotók a magyar civil lakosságot ért hatásokról is igyekeztek képet adni korabeli filmhíradókon, rádiófelvételeken, újságban megjelent szalagcímeken, valamint propagandaanyagokon keresztül.

Emellett a látogatók részleteket láthatnak egyebek közt Sára Sándor 1983-as Pergőtűz című dokumentumfilmjéből, amelyben a Don-kanyarból visszatért egykori katonák és munkaszolgálatosok vallanak emlékeikről, valamint egy haditudósító fotográfus hétköznapi életképeket felvonultató fényképeit is megtekinthetik.
 

A március 3-áig ingyenesen látogatható tárlat egészen 2012-ig figyelemmel kíséri a hadművelet magyar utóéletét, értelmezéseit is.

*

A hazafiatlanság, a jellemtelenség és a gyávaság megengedhetetlen, de köznapi jelenség Ócsán ( - in memorian)

Gyáva népnek nincs hazája - tartja a mondás. S, valójában mennyire igaz ez, mutatja Ócsa példája.

Ma van ugyanis a doni áttörés emléknapja, ami más néven a doni katasztrófaként híresült el.

1943. január 12-én indult meg a doni áttörés, a második világháborúnak a magyarok számára egyik legtöbb áldozatot követelő csatája.

A sokak által vitatott áldozatvállalás, a harc máig elborzasztja az ebbe belegondoló embereket, és még most is kételyek közt elfeledik az áldozatokat azok, akik méltatlanul nem gondolnak ebbe, s ma sem emlékeznek meg erről a tragédiáról.  

A II világháború idején a magyar politikusok és katonai vezetők legalább annyira, vagy olyan kényszerpályán mozogtak, mint a mostani afganisztáni katonai áldozatvállalás idején amikor anno kényszer vállalták, hogy katonákat küldenek a szovjet hadsereg ellen.

1943. január 12-én a közel 40 fokos hidegben, csaknem nyári katonai felszerelésben ez a hadsereg a hiányos felszerelés, a rossz ellátás ellenére keményen helytállt és óriási áldozatot hozott, ami nem lett volna felesleges, mert a kommunizmustól is próbálták megmenteni Európát, hasonlóan mint ahogy a töröktől is megvédték azt a magyarok.

A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, és július 7-én érték el a Dont. Az egységek itt, a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométer hosszú szakaszon védelemre rendezkedtek be. A nyár folyamán sikertelenül kísérelték meg a folyó nyugati partján megmaradt szovjet hídfők felszámolását, a harcokban 30 ezer embert vesztettek. A hadsereg vezetése már ekkor felismerte, hogy képtelen a hosszú szakasz védelmére, de a beígért fegyverzetet és felszerelést a tél beálltával sem kapta meg, sőt 1942 novemberében a sztálingrádi csata miatt a németek fokozatosan kivonták csapataikat a doni térségből. 

A szovjet 40. hadsereg támadása 1943. január 12-én, mínusz 30-35 fokos hidegben kezdődött meg, egységei az urivi hídfőből már az első napon 8-12 kilométer mélyen beékelődtek a magyar védelembe. 

Január 14-én a voronyezsi front középső és déli részén is támadás indult, a 3. harckocsi-hadsereg a scsucsjei hídfőben 50 kilométer szélességben törte át a magyar védelmet. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonalnak ezen a részén állomásozó egyetlen tartalékát, s a visszavonulást is megtiltotta.

Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a 2. magyar hadsereget. Az arcvonal felbomlott.

Az elvágott, és német alárendeltségbe került III. hadtest tovább harcolt, de február elején - miután sem ellátmánya, sem fegyverzete nem maradt - parancsnoka, a később szovjet hadifogságba esett Stomm Marcell feloszlatta az alakulatot, melynek pár ezer katonája így kijutott a szovjet gyűrűből. 

 A gyakorlatilag már nem létező 2. magyar hadsereg 1943. január 24-én "vált ki az arcvonalból". 

A hadsereg életben maradt katonáit március 5-én hátravonták a Dnyeper folyó nyugati partjára, hazaszállításuk április 6-tól május 30-ig tartott.

A doni veszteségekről pontos adatok még ma sem állnak rendelkezésre. A 2. magyar hadsereg mintegy 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer főt vesztett, az elesettek és a fogságba kerültek pontos számát megállapítani nem lehet. A  katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb veresége, idegen földön, idegen érdekekért négyszer annyi ember veszett el, mint a mohácsi csatában, magyar katonaság a keresztes háborúk óta nem harcolt ilyen messze hazájától. 

A Don-kanyar tragédiája nemcsak az áldozatok, hanem sok százezer magyar család tragédiája is. Van és volt: ez olyan nemzeti tragédia, mint a mohácsi vész, amelyet  itthon évtizedekig tartó mély hallgatás követett. 

Mégsem lehet a kettőt összevetni. A hasonlat csupán azért van, hogy míg az egyiket bőven tanították a szocialista oktatás keretei közt, addig a doni többnyire befeketítették, rossz színben ábrázolták, történéseit, részleteit elhallgatták. Az eseményekről, az elesettekről meg nem emlékeztek.

Ez a némaság, a hallgatás a jobb-érzésű emberek közt megtörni látszik és egyre többen merik felvállalni a történelmi megemlékezést.  

Ma már országos és állami szinten is vállalni merik a  történelmi múltunk eme szakaszát. Környékünkön és  több helyütt (településeken, városokban) az önkormányzatok, az intézmények és az egykori hozzátartozók, az elesettek és a résztvevők képviselői  róják le kegyeletüket az emlékezéssel ezen a napon.

 A hétvégén, a doni katasztrófa 70. évfordulóján a Honvédelmi Minisztérium (HM) országszerte megemlékezéssorozatot tart.

Hende Csaba honvédelmi miniszter is részt vesz a doni katasztrófa 70. évfordulója alkalmából rendezendő szentmisén a budavári Mátyás-templomban, majd beszédet mond a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán, ahol később koszorúzást is tartanak.

Az esemény egyben kezdete a vasárnap hajnali 3 óráig tartó virrasztásnak.

Magyar hadisírok. Több tízezer magyar katona nyughelyéről ma sem tudni semmit.

Ócsán azonban ismét besüketültek az emberek. Kisvárosunkban ahogy más nevezetes napokon akár Trianon kapcsán, vagy Advent napján sem gyújtanak gyertyát, úgy erről sem emlékeznek meg minálunk.

A régi szocialista idegrendszer működik még a helyi nagyságok zsigereiben. 

Nekünk ezzel ismét bizonyságot tett az önkormányzatunk Kulturális Bizottságának elnöke, Bukodi Jánosné hazafiatlanságáról és alkalmatlanságáról a városi posztjának betöltésére, mert immáron nem első alkalommal fordít hátat olyan eseményeknek és történéseknek, melyeket megbízatása és vállalása szerint nem léphetne át, - ezt nem tehetné meg. Arról meg már szót sem ejtek, hogy teszi mindezt tanárként, plusz önkormányzati képviselőként, ami társult szerepvállalásában csak súlyosbító körülménynek számít. Bukodi Jánosné képes szó nélkül elmenni hivatalosan a bizottsága alá rendelt rendezvények elhanyagolása, meg nem szervezése mellett, ugyanúgy mint a városi közpénzből előállított újság szabad prédává válása mentén.

Szégyenteljes ez a helyi értelmiségre nézve, de a városvezetésre mérten is. Horváth Tamás alpolgármester már korábban, Trianon (Nemzeti Összetartozás Napja) kapcsán kijelentette, hogy amennyiben minden ilyen napon megemlékeznének, akkor nem maradna idő a munkára. Szerinte túl sok emléknap van már. Ez a horváti meghatározás mély ráhatással az ócsai tudatlanok nyomkövető rendszerére. Ennek megfelelően, cselekszik alárendeltként az önkormányzati képviselő, a tanár, a népművelő, és a kommunikációért felelős önkormányzati alkalmazott. Ezért ilyen más nálunk a hozzáállás. Ezért nincs köztéri gyertyagyújtás a Kettős-keresztnél, Adventkor, Trianon napján, vagy az olyan napokon mint a mai, amikor a fél ország megemlékezik. (Tavaly nálunk csak a Jobbik helyi szervezete emlékezett.)

Amikor országszerte megemlékezéseket tartanak a magyar hadtörténet legnagyobb vereségének, a doni katasztrófának 70. évfordulóján, így számos szomszédos helyütt is megemlékeznek a doni hősökről, az elesett magyarokról, akkor Ócsa mindig lapít.  

Ócsán ez nem fontos, nem számít. 
Ócsán az ilyesmit ismét és visszatérőn elvetik.
Ócsán miért vagyunk hazafiatlanok, mitől félünk, vagy futamodunk meg ezektől?

Dabas Város Önkormányzata nevében tisztelettel meghívom Önt ünnepi megemlékezésünkre, amelyet a doni áttörés napjaiban elesett dabasi katonák emlékére rendezünk meg a II. világháborús emlékműnél. 

Kőszegi Zoltán polgármester, országgyűlési képviselő

*  

Ütött az óránk - itt az idő ( - továbbá...)

Bár az év végével beharangoztuk a változást, azért a többnapos szünetet nem a program részeként gondoltuk. 

Azt viszont igen, hogy hagyjuk leülepedni az ünnepi hangulatot, hogy ne mindjárt olyan hétköznapi valóságokkal forgassuk a fel a helyii közélet gyomrát, amit az ócsai ember is nehezen emészt.

Az Ócsa város (fórumpótló) blog szerkesztői csapata ezúton köszöni meg Olvasóinak, hogy a 2012-es évben is rendszeresen olvasták a lapra oldalra felkerülő cikkeket, illetve hozzászólásaikkal, javaslataikkal segítették a csapat munkáját. Továbbá, hogy sokszor  velünk, vagy éppen általunk követték nyomon kisvárosunk eseményeit.

Tudjuk, hogy hiánypótló hírforrásként számos esetben megelőztük a hivatalos kommünikét, vagy éppenséggel a magunk által publikáltaknak köszönhetően helyeztük lépéskényszerbe az illetékeseket. Ez jó és örömteli, mert ez által a helyi ember, az olvasó városlakó nyert. Példánkból merítve már több oldal is fogalakozik Ócsa közéleti dolgaival, még ha  bátortalanul és út-keresvén is, de már valami megmozdult.

Ahhoz azonban, hogy ez a továbbiakban is így legyen, szükség van az olvasó lakosság véleményére, segítő közreműködésre. 

Itt, ezen az oldalon már hozzászólásokat ismételten tudunk fogadni és közzétenni. 

Kérjük, hogy a továbbiakban is írják meg véleményüket, akár kérésüket a blog két megadott e-mail címének valamelyikére, hogy azt áttekintve értékeljük és mérlegeljük a munkánkat, s a továbbiakat.

Kérem továbbra is nézzenek be hozzánk, látogassák és terjesszék oldalunkat, mert a nézettség az a mérőeszköz, mely felhatalmazással bír számunkra a továbbiak során is. Ugyanis a továbbiakat illetően is mindet itt dől el.

*