Május elsejei indulás - majális helyett vagy gyanánt közlekedéstörténeti kiállítás látogatás ( - programajánló)

 Fennállásának 125. évfordulója alkalmából különleges majálisra várja a látogatókat a Közlekedési Múzeum.

 Még nem késő elindulni és egy körsétával beiktatni, a Városligetből az Északi Járműjavítóba költözött Közlekedési Múzeumot, ahol klasszikus, veterán járművek felvonulásával egybekötött zenei programok várják az érdeklődőket. 

Az új időszaki kiállítása is a Dízelcsarnokban látogatható és a jubileum alkalmából mindössze 125 forintos belépőjegyért fedezheti fel mindenki azt a technikai, technológiai csodát, amit a hazai közlekedés, a magyar ipar egykoron megvalósított. 

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum 1899. május 1-jén nyílt meg a látogatók előtt, így az intézmény idén ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. A jubileum alkalmából a múzeum különleges majálisra várja a látogatókat az Északi Járműjavítóba, ahol ingyenes programokat kínálnak kicsiknek és felnőtteknek egyaránt. 

A május 1-jei ünnepi rendezvény a Közlekedési Múzeum útját követi a Városligetből az Északi Járműjavítóba. Több mint 100 veterán és oldtimer jármű indul majd útnak szerda délelőtt 11 órakor a Hősök teréről, majd a Népliget érintésével várhatóan 12:30 körül érkezik az Északi Járműjavító területére (X. ker. Kőbányai út 24–28.) a klasszikusjármű-felvonulás végállomásaként.

Déltől várják a vendégeket az Északi és az Opera Eiffel Műhelyház udvarán, ahol zenei programok, gyermeknek kerékpáros akadálypálya és színes múzeumpedagógiai programok várják a nagyérdeműt. Az esemény háziasszonya Zavaros Eszter opera-énekesnő, televíziós műsorvezető lesz. 

A Közlekedési Múzeum 125 éves fennállása óta eddigi legnagyobb alapterületű kiállítását nyitja meg május 1-jén Kőbányán, az Északi Járműjavítóban.

*

Március 15-én, a nemzeti ünnepre való tekintettel díjmentes az „Űrkabin landol a RepTárban" kiállítás

 A nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították az „Űrkabin landol a RepTárban" című különleges időszaki kiállítást a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumban, mely izgalmas programokkal készül a tavaszra.

 

2023. nyarán „Űrkabin landolt a RepTárban", azaz a Szojuz-35 űrhajó, eredeti parancsnoki kabinja, amellyel Farkas Bertalan visszatért az űrből. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a RepTár Szolnoki Repülőmúzeum szoros együttműködésében megvalósuló időszaki kiállítás időtartamát meghosszabbították, így az 2025. december 31-ig látogatható.

A RepTárban március 5-től „Harmóniában a természettel" fotókiállítás nyílik. 

Március 15-én, a nemzeti ünnepre való tekintettel díjmentes a belépés az intézménybe, ezen a napon két alkalommal díjmentes tárlatvezetést tartanak, emellett szakmai előadáson is részt vehetnek az érdeklődők.

*

Megmenteni Toldi Miklós vasöklével - Falu Tamás születésének évfordulójára emlékezvén (- falurombolás)

Falu Tamás születésének 135.-ik évfordulóján próbáltak emlékezni Ócsa emlékezetes történetére az író és a hely kapcsán, mely az utóbbi időben annyira pusztulásnak indult, hogy már nem csak szót, hanem tetteket is követel.

Évek óta magára hagyottan omladozó műemlék épület Ócsán  - a tettek csupán a dúcolásban mutatkozott ( - már ennek is több éve)

Jarábik Klára, Szigeti Réka és Mészáros Gábor

Napjainkban reneszánszát éli az építészet, szinte divat lett régi házakat felújítani, megtartani a régi köveket, gerendákat, berendezési tárgyakat. A régiek tudtak valamit, tartja a mondás, és nem véletlen, hogy a ma embere újra és újra visszanyúl a múltba otthonának megteremtése céljából is. Általában mindenki jobban érzi magát egy régi falurészen sétálva, ahol még látni és érezni a múltat. Egy 1876 -os leírás így szól Ócsáról: Ócsa házai keskeny utcákkal, szabálytalanul, sűrű épületek, túlnyomólag zsúp, szalma és nádtetővel, de a főutcán, melyen a megyeút megy végig, néhány cserepes és jobb épület látható. Vannak még megmentésre érdemes régi házak Ócsán, hogy a költő szavával éljek: „Megmenteni ezt a házat Toldi Miklós – vasöklével.” Hiszen minden régi ház a múlt egy lenyomata. 

Mészáros Gábor fotóművész

Mindezek a gondolatokat Orgován Szigeti Réka osztotta meg az önkormányzat lapjában megjelent Mészáros Gábor fotóművész képeiből nyílt fotókiállítás kapcsán, amit a polgármesteri felmondást megelőzően az (egykori) Egressy Galériában még rendeztek. Erről az eseményről készített beszámoló egyetlen hiányossága, hogy pont azokról az elveszett, veszni hagyott ócsai értékekről nem tesz említést, ami pont a Falu Tamás által visszaidézett értékmentésre utal. Így pont az író munkásságba foglalt vasököl hiányzik és nem jelenik meg a visszaemlékezés kapcsán, amire amúgy már Falu Tamás is nyomatékkal hívta fel a figyelmet. 

Erre a jellegzetes paraszti házra is gondolhatott Falu Tamás amikor Toldi vasöklét említette a megmentés érdekében -

 

Az egykori Lakatosház belülről - az elbontás előtt

Az ócsai puhányság így beleivódik és a 135 éve született költő adta keménység pont elvész az egész művi ábrázolásban, amit a jelen alkotók hoztak létre.

Persze értem én, hogy - egy olyan önkormányzati vezetés alatt, ahol egy műemlék környezetben álló falusi parasztház, nem kap önkormányzati támogatást, ahol a nádfedeles emlékháza alól kilopják az eredeti ágasfát, vagy más műemlék épületet is pusztulni hagynak, - ott nem lehet a költőt idézve ezekre is emlékezve figyelemfelkeltést okozni, mert kevesebbért is kirúgják az embert.

Ócsa, Ady Endre u. 4-6. szám, alatt a reformátusok "presbiteri háza" is elvileg védett műemlék - mégsem foglalkoznak vele

A polgármester híveit képviselők kirúgták

Erre maga Bukodi Károly és szánalmas testülete szolgáltatta a példát, amikor a kiállítást követően - más okból, de végül indoklás nélkül - menesztette az Egressy Gábor Szabadidőközpont vezetőjét, amiből kifolyólag az Egressy Galéria mögöttes fotókiállítás alkotóját, Mészáros Gábort is magával rántotta.

Ez a műemléki környezetben álló lakóépület is oda lett - elveszett

Ócsa régi paraszti és műemlék házait így továbbra sem sikerül megmenteni az utókornak, hiába is igyekezett erre felhívni az emberek figyelmét Falu Tamás szavainak visszaidézése által.  

Ócsa legidősebb része, az Öregfalu, közepén a XIII. század elején épült román bazilikával, igazi néprajzi csemege. 1975-ben a területtel együtt helyezték védelem alá a 62 portából álló falurészt, melynek kétbeltelkes településszerkezete több száz éves. A templomot körülölelő kicsi telkeken álló parasztházak legöregebbjei a XVIII. század végén épültek. 

Ebből ma már alig maradt valami. Bukodiék alatt az önkormányzat vezetése saját hatáskörben (az előző testület megkerülésével - hasonlatosan a legutóbbi környezetszennyezéshez) döntött a Lakatosház nyom nélküli elpusztításáról. 

Bukodiék térnyerése idején így végeztek a paraszti kultúrával - falurombolás műemléki környezetben Ócsán ( - valós védelem nélkül)

Hiába a "védelem" ma már csak hat egyedi műemléki védelem alatt álló ház van az öregfaluban, őrizve a kor magyaralföldi építészetének sajátosságait, aminek egyike éppen a református tulajdonban álló (persbiteri ház) a nyom nélküli elpusztulás határán, végső beteljesedésével dacolva  még ott áll a szomszédos imaház és a templom tövében.

Bukodi önkormányzata nem csak fizetett a bontásért, hanem még a városüzemeltetés autóját is biztosította - szégyen

A valós cselekvés azonban rendre elmarad a Bukodi-Horváth vezette ciklusok alatt, mert nem hogy értékóvást, hanem sokkalta inkább a pusztulást látni és tapasztalni Ócsán. Persze a reformátusok sem sokat tesznek a saját műemlékük megóvása érdekében. Hiába minden szó, és látszólagos forma, az igazság rettentően nyomasztó. Azok akik a költő születésének évfordulóján szót emelnek és Toldi vasöklét hozzák elő, többnyire semmit nem tettek az értékóvásért akkor, amikor mi már a Lakatosház eldózerólásakor is felháborodásunkat fejeztük ki.

Nem csak a városvezetés, hanem a református közösség szégyene is a Falu Tamás hiányolta ököltelenség

A születésnapi szólamok hiába idézik Falu Tamás aggódó sorait, amikor a pusztulást maga a városvezetés okozza.
Sajnáljuk, hogy erre senki nem figyelmeztet rajtunk kívül.

*

Egy aprócska siker és örömhír Ócsának - még akkor is, ha sokan nem tudnak róla ( - így gondoskodj az állatról)

Ismerős mosoly köszön vissza a sajtóból:  Buzsáki Szabolcsné Tünde (ismert ócsai lakos), kisállattartó, tenyésztő, macskatulajdonos.

Latens ismerjük, s tudjuk, hogy több kiállításon vett már részt és számos versenyről hozott el díjakat kedvenc macskájával.  Fotója a Blikk-ben jelent meg, Garamvölgyi Dóra beszámolójában egy macskalikállításról.

A Blikk beszámolójából kiderül, hogy a Macskamánia Egyesület által szervezett Nemzetközi Macskakiállításon vett részt Buzsáki Szabolcsné Tünde. 

 

Mi pedig tudjuk, hogy Ő bizony Ócsán élő macskatartó. Számos díj (állati) nyertese. Neve és személye talán jobban ismert a díjazott macskatartók körében, mint a kisvárosi közegben. Számos megmérettetésen vett már részt és sok díjat szerzett már a cicákkal. 

Ha Ócsán nem is, külföldről sok gratulációt, és számos elismerést kapott.  

A helyi állattartás és az effajta macskatartás teljesen más, mint az a vidéki közeg általában megszokta. Ócsán számos esetben látni és tapasztalni, hogy a kisállat nem érték. Sok vidéki ember csak a haszonban, a haszonállatban tud gondolkodni, annak ellenére, hogy ma már egyre többen felismerik a hobby és az örömteli célzatú állattartást. Sokan azonban még most sem társként, hanem mellékesként, a vidék velejárójaként  kezelik a kutyákat és a macskákat.  A felelősségteljes állattartás Ócsán nagyrészt még várat magára.

Buzsáki Szabolcsné Tünde állatszeretete, állattartása azonban teljesen más kategória. A Bliikben megjelent nyilatkozatában tenyésztőként határozza meg magát. 

– Egy idő után minden tenyészetnek megvan a maga jellege, és úgy szoktuk kitenyészteni mi magunk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki belőle – mesélte a perzsa cica tulajdonosa, Buzsáki Szabolcsné Tünde (47). – Az árat alapvetően a vérvonal és a minőség határozza meg.

Buzsáki Szabolcsné Tünde ezzel foglalkozik. Láthatóan sikerrel.

*

Don-kanyar és a magyarok ( - történelmi visszatekintés)

A 2. magyar hadsereg 70 évvel ezelőtti doni katasztrófáját a katonai vezetés, az ott harcoló katonák és a magyarországi civilek nézőpontjából bemutató kiállítás nyílt szombaton a budapesti Nyílt Társadalom Archívumban (OSA).

Ungváry Krisztián történész a Don - egy tragédia és utóéletei című tárlat megnyitóján szembeállította a 2. magyar hadsereg maradékának 1943-ban a Szovjetunióból történt hazatérése óta elterjedt mítoszokat a történelmi realitással. Az 1956-os Intézet munkatársa ilyen mítoszként említette, hogy a vereség egy "második Mohács": mint kiemelte, a 200 ezres hadsereg 70 százaléka hazajutott. Emellett a szovjet erők támadásukkor 132 harckocsijukból 83-at elvesztettek, ami rávilágít arra a ritkán hangsúlyozott tényre, hogy a 2. magyar hadsereg jelentős katonai teljesítményt nyújtott a Don-kanyarban - hangoztatta a történész.

Felvetette azt is: bár a magyar köztudatban a hadseregre elsősorban áldozatként tekintenek, a katonák nem voltak feddhetetlenek. Elmondása szerint a megszálló erők közül a német után a magyar hadsereg követte el a legtöbb kivégzést, a csapatok több ezer falvat gyújtottak fel, partizánokat keresve. Hozzátette: nyilvánvaló, hogy a magyar emlékezet középpontjában nem az orosz lakosság szenvedése áll, és fordítva, de véleménye szerint a két szempontot közelíteni kellene egymáshoz.

Závada Pál író készülő kötetéből olvasott fel egy naplórészletet, amelyben szintén felvetődtek olyan kényes kérdések, mint az orosz lakosság körében végzett faji alapú kivégzések, és az ezekben való magyar részvétel.

A hadsereget kiküldetéstől hazaszállításig végigkísérő kiállítás több nézőpontot érvényesítve bemutat térképeket, a fronton az ellenség körében terjesztett és szökésre buzdító röplapokat, parancsokat, hadi jelentéseket és fotókat. Az alkotók a magyar civil lakosságot ért hatásokról is igyekeztek képet adni korabeli filmhíradókon, rádiófelvételeken, újságban megjelent szalagcímeken, valamint propagandaanyagokon keresztül.

Emellett a látogatók részleteket láthatnak egyebek közt Sára Sándor 1983-as Pergőtűz című dokumentumfilmjéből, amelyben a Don-kanyarból visszatért egykori katonák és munkaszolgálatosok vallanak emlékeikről, valamint egy haditudósító fotográfus hétköznapi életképeket felvonultató fényképeit is megtekinthetik.
 

A március 3-áig ingyenesen látogatható tárlat egészen 2012-ig figyelemmel kíséri a hadművelet magyar utóéletét, értelmezéseit is.

*