Szélhámosság, vagy üzlet a zöldnek mondott energia - nincs más csak a kölcsönhatás ( - ráhatás, meggyőzés)

 Amikor az ősember félte a villámlás, már érezte, hogy ebben a jelenségben létezik valami fantasztikus és félni való. Amikor felfedezte a tüzet, még nem tudta, hogy ehhez is legalább három tényezőnek kell együtthatóként jelen lennie.  Csupán azt érzékelte, hogy a tűz meleget ad, ami jó és füsttel jár, ami kevésbé hasznos, de elszáll. Akkoriban ez nem jelentett tudományos problémát.

Mai világunkban azonban füst, a gáz kibocsájtás, mint járulékos mellékhatás károsnak tekintendő a környezet fa öld, mint bolygó és annak védelme, megóvása érdekében. 

Azt azonban már az emberré válásunk óta tudhatjuk, hogy az energiatermelés, legyen az akár hő, vagy az akkor még nem ismert elektromosság, csupán a villám is mellékhatásokkal jár.   

Ma is ugyanezekkel a természeti jelenségekkel, fizikai tulajdonságokkal szembesülünk. Az energiatermelés mellékhatásokkal jár.  A mai ember azzal foglalatoskodik, hogy a különböző felfogások, elképzelések, ideológiák szerint válasszák ki a maguk kevésbé szennyező energiatermelését. 

Míg korábban a szenet, a fát a magasabb fűtőértékű és kevésbé füstös olaj, majd a tisztább földgáz váltotta fel, addig ma már a gáz is csak egy leépítésre ítélt káros anyagokat kibocsátó terméknek minősül.  Hogy ebben mennyi a valóság és mennyi a politika, azt ítélje meg mindenki maga.

Az viszont vitathatatlan, hogy a rendelkezésre álló földgáz a biztos ellátás folyamatos energiaellátást biztosít.  Ilyen a korszerű, de ma már ismét vitatott energiatermelést biztosító lehetőség az atomerőmű. Amíg ezt a japánok a maguk tragédiája okán nehezményezték, addig a német maguk jól működő hálózatát a politikai nyomulás áldozatává tették.  Persze nincs ezzel mindenki így.  Mégis a németek adják azt a vezető politikai-gazdasági státuszt, ami nagyrészt befolyásolja Európát.  Ez alól azért van némi kivétel, aki képes mentesíteni magát a németek „zöld” politikájától, de ez ránk nem vonatkozik.

A németek az atomenergia elvetése, és a gáz elvesztése mellett kénytelenek voltak egyrészt visszanyúlni a korábbi fosszilis energiahordozókhoz, keresve közben a az alternatívát a megújuló energiák felé. Így jutottunk el a napelemekig, majd a szélturbinákig. Előkerült még a föld belső energiájának a hasznosítása, ami bonyolult, drága és kevésbé kifizetőd.   A nappal és a széllel az a baj, hogy ezek időjárásfüggők.  Csak akkor hasznosíthatók, ah süt a nap, vagy fúj a szél.  Ezzel pedig az a baj, hogy amikor rendelkezésre állnak, akkor túltermelnek és ezt nem tudjuk még jól kezelni, levezetni, vagy tárolni. Ugyanakkor nem mindig akkor állnak rendelkezésre, amikor erre a felhasználói oldalon szükség lenne. Mindez az ingadozás vagy vákuum komoly problémát okoz a hálózati stabilitásban a kiegyenlített, folyamatos szolgáltatás biztosításában.  

Az ősember is látta, hogy a villám is csak egy olyan természeti jelenség, ami nem állandó.  Ahogy napsütés és a széljárás sem adatik meg bizonyos időszakokban.    Vagyis ez és az így kinyerhető energia nem áll stabilan rendelkezésünkre a nap egésze folyamán.  Időjárásfüggő.  A stabilitás egy mögöttesen rendelkezésre álló hálózatnak, egy erőműnek kell biztosítani, amit a fentiekben taglaltak szerint mostanság elvetni próbálnak.   Márpedig a megújuló energiák is a kölcsönhatáson alapulnak.   Ahogy a tűz füsttel, hamuval vagy korommal jár, addig a napelem hulladéka is környezetszennyező, nehezen lebontható anyagokat hagy hátra.  A szélerőművekkel még több gond párosul.   Elsőként a telepítés, aztán a létesítés okozta látvány, a szervizutak, az összekötések, az üzemeltetés, karbantartás    állandósága, az olajfelhasználás, a vibráló fény- és suhogó hanghatás, valamint a lebontása és újrahasznosítás problémája.   A tájra, a környezetre gyakorolt negatív hatások mentén nem véletlen a lakossági szembenállás.  

 

 A jelen hazai törvényi szabályozás szerint ezek a szélturbinák már 700 méterre telepíthetők a házaktól. Mindez kb 14-2 0 villanyoszlopnyi távolságot jelent a szélső épületektől. 

A szélturbinák jelenlegi hatékonysága 15-22 %. Ezt kívánják fokozni a nagyobb, magasabb építésű generátorok alkalmazásával, hogy ne csak a felszíni légmozgást vegyék munkába, és így növeljék kapacitást, azaz a hatékonyságot. A mai szélturbinák 150-200 méteres magasságban dolgoznak. Ugyanakkor az átlagos szélsebesség hazánk legnagyobb részén 150 m-es magasságban épp, hogy meghaladja a 6 m/s-os értéket, amit a szélturbinák gazdaságos működtetésének küszöbértékeként szokás emlegetni.  Ezért kívánnak nagyobb és magasabbakat létesíteni. Az eredeti három-négyszeresét meghaladó teljesítményű hatékonyabb turbinákat igyekeznek építeni, melyekkel jelentősen növelhető az egységnyi területen megtermelhető szélenergia mennyisége, miközben a “parkhatás” azaz a hosszabb lapátok által keltett turbulencia miatt a tornyok száma is csökkenthető. Ráadásul a modernebb turbinák alacsonyabb fordulatszámú forgása és kiforrottabb hatáscsökkentő berendezések alkalmazásával tovább csökkenthető a madár- és denevérütközések kockázata.  

 

Ezek a gólemek azonban elképesztően rémítő képet vésnek a környezetünkbe.   A turbinák általában 15 m/s-nál (kb. 50-55 km/h) érik el a névleges teljesítményüket (ami a napjainkban üzembe helyezett berendezéseknél átlagosan ~4,5 MW​, de a legújabb fejlesztési trendek alapján az új szárazföldi turbinák akár 6-8 MW-os teljesítményt is elérhetik​).  Szélcsendben nem termelnek villamosenergiát.

A hosszabb-rövidebb szélcsendes időszakok előfordulhatnak (akár még Dániában is,) azonban egy megfelelően kialakított energiarendszert erre is felkészítenek, ezért a szélcsend a villamosenergia-ellátásban nem okoz fennakadást. (Természetesen ez további költségnövekmény, amit ugyebár nem visznek be abba a költségvetési elképzeléseb, ami a létesítést illeti.) Ez legyen a mi gondunk és a rejtett költségek hozadéka. Persze számos különféle eszköz együttes alkalmazásának köszönhető, így például a villamosenergia-termelésért felelős technológiák összehangolásá​nak​ (energy mix optimisation), a szektorok ​ ​összekapcsolásának (sector coupling), a fogyasztás időbeli befolyásolásának (demand side management), az országok és régiók közötti villamosenergia-kereskedelemnek és legutolsósorban az energiatárolás sokszínű eszközrendszerének. Fontos adalék, hogy az olyan helyzetek modellezésére, mint egy hosszabb szélcsendes időszak, ma már számos szoftver áll rendelkezésre. (Ez nem kis felkészültséget, mögöttes munkát, összehangolt apparátust igényel, aminek finanszírozása nem a szélkereket üzemeltető dolga.)  Ezek segítségével az energiatervezési szakemberek a lokális helyzetre a legjobb megoldásokat tudják kidolgozni a villamosenergia-ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében. Ennek járulékos költségéről nem tesznek említést. 

Csepelen egy hibrid erőművet adtak át, amely akkor kapcsolódik be, amikor a nap- és szélerőművek már nem tudják kiszolgálni a fogyasztást. Ez egy 23 milliárd forintos fejlesztést, amit a svájci Alpiq épített meg.

Ugyanakkor az európai energiarendszerben ma is jelentős a nukleáris termelés súlya: 2025-ben az uniós villamosenergia-termelés 23,3 százalékát adta. Franciaországban 56–57 aktív nukleáris reaktor működik 18 telephelyen. Ezek teljes nukleáris kapacitása mintegy 61–63 GW. Franciaországban az áramtermelés több mint 60–68%-a származik nukleáris energiából, ami a legmagasabb arányok közé tartozik a világon.  Ez stabil és biztos ellátást nyújt, és exportbevételt is biztosít. 

 

 Magyarország nukleáris termelése ugyanebben az évben 16,1 terawattóra volt.

Hazánkban jelenleg mintegy 330 MW körüli beépített szélenergia-kapacitás működik.  Ezt kívánják növelni, felfejleszteni nyugati ráhatással.  

A német gyakorlatban a területi tervezéssel foglalkozó irodák már évtizedek óta olyan térinformatikai alapú módszertant alkalmaznak, amely objektív, transzparens kritériumok alapján határozza meg a szélenergia-hasznosításra alkalmas területeket.

  

Így újra tervben van a szélenergia-kapacitás bővítése. Nem kormányzati felismerés vagy valami rejtélyes kényszer van ennek hátterében, hanem több olyan európai uniós környezetpolitikai cél és ezekből kiinduló szabályozás (például a megújulóenergia-irányelv) hatása, amelyek miatt a tagállamok — így Szlovákia, Szlovénia és Magyarország is — nyomás alá kerültek, hogy feloldják a szélenergiára vonatkozó tilalmat. 

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal  (MEKH) 2026 augusztusának végén olyan pályázatot hirdetett meg, amely kilenc hálózati csomóponton összesen 702 MVA betáplálási kapacitás kiosztását teszi lehetővé. A pályázatokat szeptember 4. és október 30. között lehet benyújtani.   Az érdeklődő vagy hivatalosan jelentkező beruházók pontos száma és kiléte még nem nyilvános. A végleges eredményeket és a nyertes fejlesztők listáját legkésőbb 2026. december 13-ig fogják kihirdetni

Ócsa egymaga 255 MVA szabad kapacitást kapott. Ez a legnagyobb megnyitott csomópont a tenderben (megelőzve Szombathelyt is).

Bár a konkrét beruházók kiléte a pályázat lezárásáig titkos, a háttérben már megkezdődtek az előkészületek. A Magyar Megújuló Energia Szövetség kezdeményezésére lakossági tájékoztató fórumot is szerveznek a térségben (Ócsa, Felsőpakony és Inárcs bevonásával), hogy bemutassák a szabályozási és technikai feltételeket. Magyarul eladják a projektet azzal, hogy rábeszélve elfogadtassák az itt élőkkel a titkosított elképzelést.   Cél a NIMBY jelenség elkerülése, vagyis a lakosság meggyőzése. (A NIMBY - angolul Not In My Back Yard, azaz „ne az én hátsó udvaromba” -  egy olyan társadalmi jelenség, amikor a lakosok támogatnak vagy elismernek egy beruházást vagy intézményt általánosságban, de hevesen tiltakoznak az ellen, hogy az a saját lakóhelyük közvetlen közelében épüljön meg.) 

Egy, a pályázaton való indulást mérlegelő piaci szereplő szerint ezért kérdéses, hogy ilyen feltételek mellett kik vállalják a pályázatot.

Fontos hangsúlyozni, hogy hatalmas felelősséget jelent annak a közel 1000 szélturbinának megfelelő helyet találni a magyar tájban. 

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által kiírt országos hálózati tenderen összesen 702 MW új vagy bővített kapacitást osztanak ki 6 körzet 9 csomópontja között, amelyeknek Ócsa is az egyik nevesített csatlakozási pontja.

Ócsa, valamint a szomszédos Felsőpakony és Inárcs térsége közvetlenül érintett az új magyarországi szélerőmű-fejlesztésekben. A beruházások pontos helyszíni eloszlása és a konkrét darabszámok még nincsenek véglegesítve, mivel az engedélyezési eljárások és a pályázati szakasz jelenleg is zajlik.  Pontos, és fontos információkat nem tesznek közzé.  

Konkrét darabszámot a hivatali kiírás nem határoz meg; ez függ a felépítendő szélturbinák egyedi névleges teljesítményétől (például egy modern, 5–6 MW-os turbinából számolva ez nagyságrendileg több tucat darabot jelenthet, de a pontos számot a befektetői tervek és a nyertes pályázatok alakítják ki).     

A fejlesztéseket Ócsa, Felsőpakony és Inárcs térségében kívánják megvalósítani. egyes elképzelések szerint 40–50 új szélerőmű (szélturbina) telepítését tervezik. 

Mindebben nem lehetünk közönyösek és közömbösek.  A jelen közösségi meghallgatás legyen az tájékoztatónak hirdetve, akkor is egyfajta szondázás, egy felmérés a helyi, közösségi ellenállást illetően, aminek járulékos célja a NIMBY jelenség elkerülése, a népesség meggyőzése.  

Ezért a hétfői fórum és ezért sündörög itt a kormány embere, Bilsics Zita Ócsán az önkormányzat és a polgármester körül, hiszen ki van adva a kormányzati utász.  Az "önkormányzatoknak is be kell kapcsolódniuk".  

Ez nem csak pusztán helyi támogatást, jóváhagyást, hanem pénzt, beszállást is kíván.  Ez a legellenszenvesebb ebben! 

  Volt már ilyenben része az Ócsán élőknek.  Akkor is mondtak, ígértek minden szépet, jót, aztán jött a pofára esés. Eddig minden ilyen eseményt követően mégis csak ráfáztak az itt élők.  

Akárki akármit mond, az őskor óta ismert, hogy nincs tűz füst nélkül, nincs energia következmények híján, fizikai kölcsönhatás, járulékos mellékhatás nélkül. Nem létezik olyan, hogy mindentől mentes, mert minden ráhatásnak van kihatása.   

Az energiatermelés, sem mentes ez alól. A káros mellékhatások mindenütt ott vannak, vele  társulnak..   

* 

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél - áram sem generálódik szélcsendben

 A kormányváltással felpörgették a szélgenerátorokat.  Egy új érdekcsoport lépett be Kapitány István  gazdasági és energetikai miniszteri kinevezésével.   

 Kapitány megjelenése óta támadja a magyar-orosz gázmegállapodást, és a globális elvárásoknak hajtja alá az országot. legalábbis a gazdaság korábbi felépítéséből származó energiai stratégiát. Az Eu politikájához igazodva akar leválni az orosz energiáról, netán az új paksi atomenergiáról és a rezsicsökkentést is rossz gazdaságpolitikának tartja.  Kapitány István 2009 és 2021 között dolgozott együtt Bujdosó Andreával Shellnél, ahol mindketten magas pozíciókat töltöttek be a vállalat magyarországi és nemzetközi szervezetében.  Andrea most éppen a kormánypárt  országgyűlési képviselője és  parlamenti képviselőcsoportjának (frakciójának) a vezetője, aki a törvényhozási és frakcióirányítási feladatokat látja el.  Mindketten a Shell részvényesei.

 

A Shell globálisan több mint 25 éve (az 1990-es évek vége óta) van jelen a szélenergia-piacon.

Az első lépéseket több mint két évtizede tette meg a szélenergia terén. Komolyabb konzorciumi projektekben (mint a hollandiai Borssele III & IV tengeri szélerőműpark) vett részt, amely 2021-ben kezdett el teljes egészében működni.

Kapitány, ha nem is közvetlenül, de részese volt akkoriban ennek projektnek a felfuttatásakor Shellben.  Most pedig azt véljük, hogy ezt szeretni rossz másolatként bevezetni nálunk. Más adottságok és más körülmények mellett.

Európában a nyugatias szelek jelentik az uralkodó széljárást. Ezek a szelek az Atlanti-óceán felől fújnak a szárazföld felé, és nagy szerepük van a kontinens időjárásának és mérsékelt éghajlatának alakításában. Európa nyugati széljárását (a nyugati szelet) a mérsékelt övi nyugati áramlás határozza meg, amelynek átlagos ereje a tengerpartokon és nyílt vizeken általában élénk vagy erős (30–50 km/h), a szárazföld belsejében, pedig mérsékeltre (20–30 km/h) szelídül. 

Ettől persze lokálisan jelentős eltérések lehetségesek, is időben is egyenetlen a megoszlás, például a tavasz első fele a legszelesebb, míg a nyár-ősz fordulóján a legkisebbek a szélsebességek.

Az óceán partjain (Brit-szigetek, Franciaország nyugati része) gyakoriak a 4–6-os erősségű szelek.

Mindez adhat ötletet a hasznosításra. Így és ezért próbált elterjedni a szélerőművek honosítása.  A Shell ekkor ezért száll be a bizniszbe.

 

A szél a bolygó légkörét érő napsugárzás hatására alakul ki, amely egyenlőtlen arányban éri el a felszínt. Mivel más erősségű a napsugárzás az egyes helyeken, elkerülhetetlen, hogy az erős napsugárzással bíró légrétegek melegebbek lesznek, míg a körülöttük lévő légközeg jóval hűvösebb.

A termodinamikából tudhatjuk, hogy a meleg levegő felfelé száll, míg a hideg lefelé. Ezért a meleg rétegek helyére a hűvös levegő áramlik be: ezt nevezzük szélnek.

A szélenergia tehát (hasonlóan a napenergiához) a Napból származik. A Nap Földet érő energiájának 1-4 százaléka alakul át szélenergiává.

 

Hazánkban az  uralkodó szélirány  az északnyugati, amelynek „fő áramlása a Dunántúl keleti felén és a Duna-Tisza közén érvényesül legjobban, míg a Tiszántúlon északkeleti ez a szélirány.

Ahogy a MET.hu írja, Magyarországon az „átlagos szélsebesség alapján a mérsékleten a szeles vidékek közé sorolhatjuk, a szélsebesség évi átlagai 2-4 m/s között változnak.”

Egy átlagos, modern ipari szélerőmű induló szélsebessége (vagyis az a minimális sebesség, amelynél a lapátok forogni kezdenek és villamos energiát termelnek) 3–4 m/s (körülbelül 11–14 km/h).  

Az átlagos indulási küszöbértéke  ~2–3 m/s (ekkor kezd el forogni a rotor).

 Az Energiatermelés kezdete: ~3–4 m/s (ekkortól kapcsolódik rá a rendszer a hálózatra és ad jelentősebb áramot).

A Névleges teljesítmény elérése: ~12–15 m/s (a turbina ezen a ponton működik a tervezett maximális hatásfokán).

Nos ilyen paraméretek mellett, valamint ismeretében érthető, hogy nem nyert eddig nagy sikert, kormányzati támogatást a szélgenerátorok telepítése.

Az új gazdasági miniszter és a több mint negyedszázados mögöttes (Shell) múltja új szeleket hoz az ország energiapolitikájába.  Legalábbis elméletben, mert a természeti adottságainak még Kapitány István sem tudja mássá tenni.  Fújhatja ő a szélenergia hasznosságát, ha nem képes az uralkodó szélerősség erőteljesebbé tételére. 

Lássuk be Magyarországon a „nemzeti szélvagyon”, inkább az ország nyugati felében található, ott vannak szeles területek, jobb híján pedig lemehetünk a folyók, tavak partjaira, ami hazai viszonyok között még mindig inkább mondható szelesnek a táj, mint a különböző hegységek környéke. Hazánkban a szélerősség nem túl jelentős.  Ezért nem terjed el ez az alternatíva.

 Most azonban ettől várnak csodát.  Vagy éppen pénzt. Egyesek.   

 

Kapitány elképzelése és bejelentése szerint „Tízszeresére emeljük a szélerőművi kapacitást” az elkövetkező években.  Elmondása alapján amikor nem süt a nap, borús az idő, vagy épp éjszaka van, a szél továbbra is termelhet energiát, ez teszi erősebbé és kiszámíthatóbbá az egész rendszert.   Szerinte ez  kiszámíthatóbbá teszi a rendszert.  Mások szerint meg nem. Sőt pont kiszámíthatatlan és nem biztosít megfelelő megoldást a folyamatos és a biztonságos ellátáshoz.

Csak akkor termel áramot, ha van szél; ha eláll a szél, más forrásból kell pótolni az energiát.

Az ezerfelé ágazó, hirtelen változó termelés nehézzé teszi az elektromos hálózat egyensúlyának tartását.

A forgó lapátok veszélyt jelenthetnek a madarakra és denevérekre, a működésük pedig zajjal járhat.

A hatalmas tornyok megváltoztatják a tájat, és az építésük sok helyen lakossági tiltakozást vált ki.

A telepítésre kerülő szélgenerátorokkal ugyanúgy járhatnak a gazdák, mint a rájuk erőltetett elektromos-hálózati tartóoszlopokkal.  Márpedig ilyeneket a naperőművek nyomán is produkáltak. 

 

 Az előző Orbán-kormány szabályozása korlátozta a telepítések városhoz közelíthetőségét, bizonyos esetekben azok nagyságát, mértékét.  Most ezen könnyítettek, lehetővé téve az elterjedést akár lakóhelyek, lakónegyedek közelében. Sőt még az önkormányzatokat is arra sarkalják, hogy vegyenek részt, szálljanak be ebbe a maguk (ott élők) pénzével.

 

 Mindez összefügg azzal, hogy hogy „aktívan törekedjenek az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való diverzifikációra”.   Másrészt pedig ebben üzleti hasznot remélnek egyesek.   Úgy tűnik mintha ezért szorgalmaznák, és erőltetnék mindezt. 

 Érdekes ez a hozzáállás, mert a Shell Global jelenleg épp kivonulóban van ebből az üzletágból, és eladja tengeri szélerőmű-portfólióját, valamint európai zöldenergiás érdekeltségeit. A vállalat új vezetése alatt megkezdte a megújuló energiaforrások leépítését, így 2026-ban bejelentették a tengeri szélerőművek értékesítését, az európai szél- és napenergia-üzletágat pedig átadják a franciáknak.

 A Shell szerepe a szélenergiában jelentősen megváltozott.  Eladta európai szárazföldi megújuló üzletágát a TotalEnergies-nek, és előkészíti a több mint 1 milliárd dolláros tengeri szélerőmű-portfóliójának értékesítését is, hogy a jövedelmezőbb fosszilis és gázüzletágakra fókuszáljon.

 

Magyar Péter 2025. októberében hozta nyilvánosságra, hogy a Shell korábbi globális alelnökével, Kapitány Istvánnal gazdasági és energetikai kérdésekről egyeztetett. A jelenlegi gazdasági miniszter tehát már ekkor egyértelműen kapcsolatba került a Tisza Párttal. Nem sokkal később pedig már miniszterjelöltként mutatta be őt Magyar Péter.

Kapitány 2026. január 8-án a LinkedInen közölte, hogy iparági szakértőként a kezdetektől az átvilágításon át a megállapodás aláírásáig tanácsokkal segítette a Stonepeaket. 

A Stonepeak az elmúlt években erősen rákapcsolt a szélenergiára ott, ahol ebben piaci lehetőség van. 

A Stonepeak nem hagyományos ipari vállalat, hanem nagybefektetők – köztük nyugdíjalapok és intézményi befektetők – pénzét kezelő infrastruktúra-alap. Saját közlése szerint 2026 márciusában ,mintegy 93 milliárd dollárnyi vagyont kezelt, befektetései pedig több mint hatvan országot érintettek. A Stonepeak az elmúlt években látványosan növelte szélerőművi kitettségét.

Vagyis a Stonepeak elsősorban nem is kifejezetten a technológiában, hanem az abból kinyerhető profitban érdekelt. Ez pedig a különböző ösztönzőkkel megtolt magyarországi szélerőmű piacot rendkívül vonzóvá teheti a vállalat számára.

Mindebben pedig a legérdekesebb, hogy nem szükséges, hogy a Stonepeak saját néven induljon egy magyar aukción. Az alap üzleti modellje éppen arra épül, hogy már működő vagy előrehaladott fejlesztésekben vásároljon tulajdonrészt, illetve részesedjen azok hosszú távú pénzáramaiból. Egy magyar projektet ezért később is megvásárolhat egy fejlesztőtől vagy finanszírozhat közvetett konstrukcióban.

A pénz így a (korábban) Kapitány Istvánt is foglalkoztató tőkealaphoz kerül, míg az üzemeltetést más végzi el – a magyar körülmények között minden bizonnyal veszteséggel.

Ennek következtében pedig még egy olyan forgatókönyv is előállhat, aminek során a turbinákat telepítik, de az üzemeltetőnek nem áll érdekében fenntartani azok veszteséges működését. Ebben az esetben pedig sem a magyar állam, sem a befektető nem nyer az ügyleten (kivéve, ha a magyar állam garantálja a bevételt az üzemeltetőnek, ahogy az korábban Németországban is történt).

Németországban sem fenékig tejfel az élet. Ott is problémás volt a szélgenerátorok terjedése. Sok helyen természetvédelmi övezetek vagy lakott területek közelébe telepítették a turbinákat, ami miatt sokan tiltakoznak. Ezért soha nem volt konfliktus mentes a terjeszkedés.

 

Most, amikor a kormány éppen ebbe akar belevágni, akkor nyugaton ez már éppen leáldozóban van.  A környezeti hatások viszont felbecsülhetetlenek. A németek szélerőmű ügye Magyarország számára is figyelmeztetés lehet.

 Alig két és fél évvel az üzembe helyezése után döntöttek úgy, hogy lebontanak egy kiemelkedően nagy teljesítményű szélerőművet a németországi Szászországban. A mintegy tízmillió euróból épült, hat megawattos berendezés eredetileg akár ötezer háztartás ellátására elegendő áramot termelhetett volna, ám a szélerőmű lakossági panaszok és műszaki problémák miatt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

 A német sajtó szerint, a helyiek már röviddel az indulás után a berendezés zajára panaszkodtak, miközben a turbina a beszámolók szerint nem is teljes kapacitáson működött.

Az eset jól mutatja, hogy a szélenergia fejlesztése nem kizárólag kapacitás- és finanszírozási kérdés. Egy-egy nagy turbina telepítésénél a műszaki megbízhatóság, a zajhatás, a tájba illesztés, a helyi közösségekkel való egyeztetés, valamint a későbbi bontás és hulladékkezelés is meghatározó szempont.

A témához hozzászólók szerint, ez energiapolitikai idiotizmus, környezeti katasztrófa, és amint elfogy az adópénz, a befektetők továbbállnak, és ismét a polgárokra hagyják a számlát, vagyis a környezeti károk felszámolásának költségeit.

Becslések szerint évente 50 szélturbina ég le Németországban.

Amennyiben egy szélkeréken tűz üt ki, akkor a közvetlen környezete életveszélyessé válik és a tűzoltók is legfeljebb tehetetlenül szemlélhetik az eseményeket. Amit megtehetnek, az a tűz eloltása a lehulló darabok esetében és a környék lezárása 500 méteres körzetben. A berendezéseken elhelyezett tűzoltó rendszerek segíthetnének, de még nem terjedtek el és nem számítanak szabvány megoldásnak. Ezért gyakori, hogy a gyártók maguk döntenek e rendszerek felszereléséről, hogy így akadályozzák meg a nem ritkán milliós károkat.

 

A szomszédban sem sima ügy a szélturbinák elterjesztése. Csakhogy ott ez társadalmi egyeztetés keretében zajlott.  

Pozsonyban rendkívül feszült hangulatban zajlott le a szélerőművek kiemelt fejlesztési zónáiról szóló országos közmeghallgatás.  Ilyenről náluk persze nem hallani.

Az első, június végi meghallgatást a terem szűkös kapacitása miatt botrányos körülmények között le kellett fújni. Most az elégedetlen polgárokat már egy hatalmas, koncertekre tervezett csarnok fogadta, ahol a hosszas vitára hét órát szántak a szervezők. A békésnek szánt szakmai párbeszéd azonban a konstruktív szándék ellenére a kezdetektől fogva hangos bekiabálásokba és éles vitákba torkollott.

A tiltakozók világosan megfogalmazott szakmai kifogásokat, szigorú feltételeket és hivatalos önkormányzati határozatokat hoztak magukkal a fővárosba.   A dél-szlovákiai régióból, köztük az Érsekújvári járásból összesen 32 polgármester írt alá közös tiltakozó memorandumot. A több mint 85 ezer lakost képviselő elöljárók joggal sérelmezték, hogy az állami szervek nem vonták be őket az előzetes egyeztetésekbe.

Aztán éles fordulatot vett a szélerőműparkokkal kapcsolatos társadalmi és politikai vita. Eszerint kormány drasztikusan szűkíti a szélerőművek telepítésére alkalmas területek listáját, így a nyugat- és dél-szlovákiai települések jelentős része fellélegezhet.

A szélerőmű-parkok létrehozására eredetileg tervezett nyolc övezetből csak egy fejlesztési területet hagy meg a környezetvédelmi minisztérium, ahol gyorsított beruházást lehet végrehajtani. Egy kelet-szlovákiai zónáról van szó, amelyet két részre oszt. Erről csütörtökön tájékoztatott Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter, több önkormányzati vezető társaságában. Ezekben az övezetekben már csak akkor létesülnének szélerőmű-parkok, ha az önkormányzatok egyetértenének vele, ami a miniszter szerint valószínűtlen.

Ezzel gyakorlatilag felülírja a minisztérium az előző kormányok vállalásait a Helyreállítási Terv keretében, amely mintegy 300 MW kapacitás kiépítését irányozta elő, és amihez több mint 500 millió eurós uniós forrás lehívása kapcsolódik. A jelenlegi döntés értelmében azonban a kormány a helyi önkormányzatok szuverenitását és a tájképvédelmet részesíti előnyben a központosított zöldenergia-beruházásokkal szemben, megkérdőjelezve a tömeges szélerőmű-telepítés szükségességét. Ha ez végül a gyakorlatban is azt jelenti, aminek elsőre tűnik, az a települések hatalmas győzelmét jelenti.

 

Mivel az országban nincsenek a balti államokhoz hasonló, folyamatosan kedvező szélviszonyok, teljesen indokolatlannak tartja a szélparkok tömeges és felüliről rákényszerített hazai építését.

És valahol ez a baj a magyar telepítési szándékokkal, Kapitány István erőltetett elképzelésével.

A németeknél annyi helyre kellene szélerőműnek épülnie, hogy már tüntetnek ellenük.

A német ügy azért is figyelemre méltó, mert Magyarországon éppen új lendületet kaphat a szélenergia. A hazai beépített szélerőművi kapacitás jelenleg nagyjából 330 megawatt, és az elmúlt másfél évtizedben érdemben nem bővült. Az új szabályozási irány már enyhített a korábbi, gyakorlatilag tiltó jellegű telepítési feltételeken: a szélerőművek lakóterületektől számított védőtávolsága 700 méterre csökkent, miközben több térségben új beruházások előtt nyílhat meg az út.

 

Az Egyesült Államok felfüggeszti minden, tengerparthoz közeli nagyszabású szélerőműpark kivitelezését a keleti partvidékén – jelentette be az amerikai belügyminisztérium hétfőn az MTI szemléje szerint. A közlemény arról ír, hogy azonnali hatállyal leállítják a munkát a haszonbérleti szerződés alapján épülő létesítményeken nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva.

Egy szélerőmű közvetlen területigénye 300 m2. Olyan területre ajánlatos a telepítése, mely természetvédelmi,  tájvédelmi szempontból nem értékes terület, s ha mezőgazdasági területre tervezik a telepítését, kevésbé értékes szántók jöhetnek leginkább szóba. Ideális az lenne, ha felhagyott ipari területekre történne a telepítésük. 

 A szélerőművek létesítése igen jelentős kihatással van a természetvédelmi értékekre, tájértékekre, az élővilág alakulására. Az erőművek által elfoglalt területen értékes élőhelyeket számolunk fel, károsan csökken a biodiverzitás. A szélerőművek különösen a madárvilágot érintik érzékenyen, gondoljunk csak a szerkezettel ütköző madarak gyakori pusztulására, a madarak természetes vonulási útvonalainak erőművek általi megváltoztatására. Az külön téma, hogy a szélerőművek létesítésével az állatvilág, azon belül a védett madarak értékes élőhelyeiket veszíthetik el.

 

Magyar kormányzati tervek szerint augusztus 31-én legalább 700 megawattnyi új szélerőművi kapacitás hálózati csatlakoztatására írhatnak ki pályázatot. Ez önmagában több mint kétszerese lenne a jelenlegi hazai szélkapacitásnak, és megközelítőleg egymilliárd eurós beruházási volument jelenthet.

A Shell kilépése, a németországi bontás ugyanakkor figyelmeztetés is egyben a magyar elképzelések számára. A szélerőmű-program sikeréhez nem elegendő a megfelelő széljárás és a hálózati csatlakozás: már a kijelöléskor kezelni kell a lakossági konfliktusokat, a zaj- és természetvédelmi kockázatokat, valamint azt is, mi történik a berendezésekkel az üzemidő végén.

 

Egy szélturbina megawattonként nagyjából 500 millió forintba kerül, a legtöbb 2-3 MW teljesítményű, így az áruk 1-1,5 milliárd forint között mozog. Ezért egy szélfarm kiépítése jelentős kezdeti befektetést igényel, ami megnehezítheti a technológia terjedését. 

*