Telekrendezés, vagy skalp a tulajok háta mögött - Magyar Peti közbelép (- egy elsikkadt petició nyomán)

 Bejelentkezett az egykoron, Bukodi csapatában focizó helyi illetőségű Magyar Péter, akit már csak a múlt, a magával vitt emlék, az asszonycsere, és egy autószerelő (értsd a pénz) köt Ócsához, hogy mást ne említsünk.  A volt barátok és az egykori társak többnyire eltávolodtak.

Péterünk politikai pályafutását is itt kezdte, ahogy a focit, amit aztán öregfiúként hátra hagyott. A fociból a hobbi és az Orbán kormány alatt épült kispesti stadion maradt még számára, ahonnan rendszeresen megjelenít képi eseményeket. A politikától az elbukott polgármester.jelöltsége, valamint a Jobbik kifordulása után megcsömörlötten vált el.  

Egy idő után aztán a gyáli otthonából,  az új családi fészekből jelentkezett be/vissza mint az ottani kihívója a helyi polgármesternek, majd különböző fórumok-, egyesület mentén került képbe, mígnem a Fideszből kieső Magyar Péter mögé nem állt. Vagyis átsorolt. Így lett ismét politikai aktivista, a Tisza párt széltolója, egyben aktív támogatója.  

Ócsa maradt a fasorban, ahol Pali bácsi műhelyében, ahol az egyik aknát vállalkozóként pénzkereseti lehetőségként használja.   

Így jutunk el az itteni történések, az önkormányzati munka, a helyi építési szabályzat és a tervezett (helyi építési szabályzat) telekrendezések, valamint a polgárokat érintő eseményekhez. Ahhoz, amihez Magyar Péter is, mint valami politikai aktor adta magát. 

Itt muszáj megjegyezni, hogy Péterünk a Facebookon három profilon jelentkezik. Van egy autószerelő, egy gyáli és egy úgymond politikai felülete. Egyiken digitális tartalom készítőként, másikat közszereplőként aposztrofálja. Aki még nem hallott volna róla, az ínnén tudhatja, hogy a többszörös polgármester-jelőltsége, politikai szerepvállalásai és megcsömörlése, majd ismételt visszaállása után ma már annyira beleéli magát a politikába és annak hasznot hozó ágazatába, hogy ennek továbbfejlesztése érdekében még egy politikai egyetemi tagozatra is beiratkozott. A politika tanulmányát elsajátítani.

Így nem csak a szerelés, és a digitális tartalomkészítés, hanem a politikai is pénzzé konvertálható.  Péter nem akar Pali bácsi után az aknában maradni. Van elég tartaléka a felemelkedéshez.

És ekkor jött a hír, hogy Ócsán az önkormányzati elképzelés, a  jövőkép bizony érinti a műhelytulajdonos helyi lakost, valamint sok más itteni illetőségű ingatlantulajdonos állampolgárt.

Történt ugyanis, hogy a jelen önkormányzat a több éves városfejlesztési koncepcióba belenyúlva igyekezett átszabni azt a maga elképzelései szerint.  A bökkenő csak az, hogy erről nem tájékoztatták megfelelően a lakosságot.  Nem küldött kis önfényező videó posztot ez esetben a polgármester, mit ahogy ezt tette számos pitiáner dologban. Ezt azonban valahogy nem tartotta érdemesnek arra, hogy beszéljen róla. Sokan nem is tudták, hogy létezik egy olyan leképzelés, ami az ingatlan tulajdonukat érintően, azt valamilyen mód esetleg átszabnák.  

Polgármester magyarázkodása szerint ők csak olyan területeket igyekeztek feltárni, kijelölni, melyek idővel beépíthetővé tehetők.  Ez azt a célt szolgálja, hogy a jövőben a város ne fuldokoljon a növekedéstől.  Ennek oka, hogy élhető maradjon a város.  Ami állítólag az érintettekhez kikerült,. az nem más, mint egy tanulmány.

Ugyanakkor a polgármester az eset kipattanása után, - ami ugyebár az érintett tulajdonjoggal rendelkezők felháborodásából fakad, - az augusztus 26.-i testületin, ahol több panaszos is megjelent (említett Magyar Péter aktivista szintúgy,) ellentmondásos magyarázkodásba kezdett.  

Paul Tamás azt mondta, "amit önök ebben a tanulmányban láttak (5:11), az a településfejlesztési koncepció tervezett része". Hozzáteszem azt, hogy az önkormányzatnak ehhez semmiféle (5:17) érdeke nem fűződik. Ugyanis nem fog kisajátítani, nem fog kereskedni vele, és nem fogja az önök életterét szűkíteni, mert nem áll érdekében.

Az említett ellentmondás azonban mégis csak ott rejtőzik, hogy ahol arról beszél a polgármester, mely szerint a város fejlesztése, az, hogy ne fuldokoljon a hely, továbbá a hiányzó infrastruktúra fejlesztése a célja ennek az egésznek.  Nos, ebbe bizony beletartozik az, amit gondoltak egyes ingatlanok későbbi sorsa, vagy érintettsége kapcsán.  Ez bizony nem passzol valahogy össze, mert most vagy érdekelt ebben a testület, vagy nem érdekelt.  Márpedig ha foglalkoznak ezzel önkormányzati szinten akkor bizony nagyon is érdekeltek a felek, - hiszen testület elé terjesztették, netán próbálták jóváhagyatni - és az érdekeltség vagy közömbösség ellenmondását igazolja az is, hogy a tulajdonosok sem akarták ezt szó nélkül hagyni.

Ismert és fájó pontja Ócsa lakosságának az, amikor Bukodi nem teljesen hasonló mód, de az itt élők háta mögött a jegyzővel összejátszva, de a helyi lakóközösséget nem értesítve adott ki hozzájárulást a város peremét szegélyező jelenleg gazdálkodási területen átvezetésre kerülő magasfeszültség nyomvonalához.  Ez akkor is nagy felháborodással járt és talán jelentősen hozzájárult a polgármester bukásához.

Ezért egyfajta deja vu érzése az ittenieknek. Márpedig ez nem jó.  

 Tehát nem véletlen, hogy a legutóbbi ülésre több érintett is elment. Sőt előtte egy petíciót is eljuttattak, amit a polgármester állítólag nem olvasott el az ülésre készülve, hivatkozva elfoglaltságára és a nyári szabadságára. 

Aztán a testületi elején gyorsan levezényelte, lekezelte a megjelent panaszosokat  Paul Tamás. Elmondta, hogy a településfejlesztési koncepció olyan területeket tár fel, jelöl ki, amelyek később esetleg beépítésre alkalmasak lehetnek. Az érintetteket ez, vagyis az háborította fel, hogy a telkük is elvi átszabásra került ez által. Az egészet nem értették, mivel tudomásuk nem volt az egészről.  

Polgármester szerint: "amit önök ebben a tanulmányban láttak...",  ezek a belterületi tömbök egy négyzetalakú területeket mutatnak, aminek a szélein megépültek a házak, amiket használnak. Telkek hosszúak, a telekvégek tulajdonképpen összeérnek.   Ahogy előadja, "alapvetően (5:52) kihasználatlan". Ezeken a saját telekrészeken már alig foglalkoznak az ott élők mezőgazdasággal. A nagy többség nem, amit állítólag a műholdképek bizonyítanak. Ebből kiindulva a településfejlesztésnek az volt az elképzelése, ha ezen a részen valahol tud nyitni egy feltáró utat, akkor a jelenlegi tulajdonosoknak amennyiben nem kívánják a hátsó telekrészt használni, lehetőségük nyílik egy új építési teleket kialakítani ott.   Vagyis beépíthetővé tennék a hátsó telekrész az által, hogy azt megcsonkítva, megskalpolva egy tervezet utcát nyitnának az így derékba tört tömbökben, azokat lekicsinyítve, de akár megkétszerve a kisebb kockák létrehozásával. A baj azonban mégis csak az, hogy ez ügyben a tulajokat előzetesen nem kérdezték, velük konzultációt senki nem folytatott.  Tehát nem véletlenül mentek be az ülésre.

Na, erre mondta a polgármester, hogy ebben, vagy ehhez az önkormányzat semmilyen érdeke nem fűződik, ami ugyebár így azért elég sánta, de még hozzá tette, ez a tulajdonosok érdekében állhat. Az, hogy mégis ott vannak és petíciót indítottak valahol azt jelzi, hogy ez nem az ő érdekük.  

Paul Tamás elmondta még, nem tudja mi szerepel a petícióban, - mert nem olvasta,- de ha az szerepel benn, hogy ehhez nem járulnak hozzá, akkor a településfejlesztési koncepció tervet "természetesen" módosítani fogják, hogy az már abban se szerepeljen. Majd megkérdezte megnyugtató volt a válasz? 

Aztán némi magyarázat, tájékoztatás és mese után a testület úgy határozott, hogy nem lesz benne a tervezet út(ak) vázlata a további anyagban.  (Érdemes meghallgatni azt amit aztán magyarázkodásként még előadott Paul; - nem kívánjunk sem elemezni, sem véleményezni. Hagyjuk.)   

  Erről aztán a polgármester a testületi összefoglalásában beszámolt, illetve előadott.  

* 

Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél - áram sem generálódik szélcsendben

 A kormányváltással felpörgették a szélgenerátorokat.  Egy új érdekcsoport lépett be Kapitány István  gazdasági és energetikai miniszteri kinevezésével.   

 Kapitány megjelenése óta támadja a magyar-orosz gázmegállapodást, és a globális elvárásoknak hajtja alá az országot. legalábbis a gazdaság korábbi felépítéséből származó energiai stratégiát. Az Eu politikájához igazodva akar leválni az orosz energiáról, netán az új paksi atomenergiáról és a rezsicsökkentést is rossz gazdaságpolitikának tartja.  Kapitány István 2009 és 2021 között dolgozott együtt Bujdosó Andreával Shellnél, ahol mindketten magas pozíciókat töltöttek be a vállalat magyarországi és nemzetközi szervezetében.  Andrea most éppen a kormánypárt  országgyűlési képviselője és  parlamenti képviselőcsoportjának (frakciójának) a vezetője, aki a törvényhozási és frakcióirányítási feladatokat látja el.  Mindketten a Shell részvényesei.

 

A Shell globálisan több mint 25 éve (az 1990-es évek vége óta) van jelen a szélenergia-piacon.

Az első lépéseket több mint két évtizede tette meg a szélenergia terén. Komolyabb konzorciumi projektekben (mint a hollandiai Borssele III & IV tengeri szélerőműpark) vett részt, amely 2021-ben kezdett el teljes egészében működni.

Kapitány, ha nem is közvetlenül, de részese volt akkoriban ennek projektnek a felfuttatásakor Shellben.  Most pedig azt véljük, hogy ezt szeretni rossz másolatként bevezetni nálunk. Más adottságok és más körülmények mellett.

Európában a nyugatias szelek jelentik az uralkodó széljárást. Ezek a szelek az Atlanti-óceán felől fújnak a szárazföld felé, és nagy szerepük van a kontinens időjárásának és mérsékelt éghajlatának alakításában. Európa nyugati széljárását (a nyugati szelet) a mérsékelt övi nyugati áramlás határozza meg, amelynek átlagos ereje a tengerpartokon és nyílt vizeken általában élénk vagy erős (30–50 km/h), a szárazföld belsejében, pedig mérsékeltre (20–30 km/h) szelídül. 

Ettől persze lokálisan jelentős eltérések lehetségesek, is időben is egyenetlen a megoszlás, például a tavasz első fele a legszelesebb, míg a nyár-ősz fordulóján a legkisebbek a szélsebességek.

Az óceán partjain (Brit-szigetek, Franciaország nyugati része) gyakoriak a 4–6-os erősségű szelek.

Mindez adhat ötletet a hasznosításra. Így és ezért próbált elterjedni a szélerőművek honosítása.  A Shell ekkor ezért száll be a bizniszbe.

 

A szél a bolygó légkörét érő napsugárzás hatására alakul ki, amely egyenlőtlen arányban éri el a felszínt. Mivel más erősségű a napsugárzás az egyes helyeken, elkerülhetetlen, hogy az erős napsugárzással bíró légrétegek melegebbek lesznek, míg a körülöttük lévő légközeg jóval hűvösebb.

A termodinamikából tudhatjuk, hogy a meleg levegő felfelé száll, míg a hideg lefelé. Ezért a meleg rétegek helyére a hűvös levegő áramlik be: ezt nevezzük szélnek.

A szélenergia tehát (hasonlóan a napenergiához) a Napból származik. A Nap Földet érő energiájának 1-4 százaléka alakul át szélenergiává.

 

Hazánkban az  uralkodó szélirány  az északnyugati, amelynek „fő áramlása a Dunántúl keleti felén és a Duna-Tisza közén érvényesül legjobban, míg a Tiszántúlon északkeleti ez a szélirány.

Ahogy a MET.hu írja, Magyarországon az „átlagos szélsebesség alapján a mérsékleten a szeles vidékek közé sorolhatjuk, a szélsebesség évi átlagai 2-4 m/s között változnak.”

Egy átlagos, modern ipari szélerőmű induló szélsebessége (vagyis az a minimális sebesség, amelynél a lapátok forogni kezdenek és villamos energiát termelnek) 3–4 m/s (körülbelül 11–14 km/h).  

Az átlagos indulási küszöbértéke  ~2–3 m/s (ekkor kezd el forogni a rotor).

 Az Energiatermelés kezdete: ~3–4 m/s (ekkortól kapcsolódik rá a rendszer a hálózatra és ad jelentősebb áramot).

A Névleges teljesítmény elérése: ~12–15 m/s (a turbina ezen a ponton működik a tervezett maximális hatásfokán).

Nos ilyen paraméretek mellett, valamint ismeretében érthető, hogy nem nyert eddig nagy sikert, kormányzati támogatást a szélgenerátorok telepítése.

Az új gazdasági miniszter és a több mint negyedszázados mögöttes (Shell) múltja új szeleket hoz az ország energiapolitikájába.  Legalábbis elméletben, mert a természeti adottságainak még Kapitány István sem tudja mássá tenni.  Fújhatja ő a szélenergia hasznosságát, ha nem képes az uralkodó szélerősség erőteljesebbé tételére. 

Lássuk be Magyarországon a „nemzeti szélvagyon”, inkább az ország nyugati felében található, ott vannak szeles területek, jobb híján pedig lemehetünk a folyók, tavak partjaira, ami hazai viszonyok között még mindig inkább mondható szelesnek a táj, mint a különböző hegységek környéke. Hazánkban a szélerősség nem túl jelentős.  Ezért nem terjed el ez az alternatíva.

 Most azonban ettől várnak csodát.  Vagy éppen pénzt. Egyesek.   

 

Kapitány elképzelése és bejelentése szerint „Tízszeresére emeljük a szélerőművi kapacitást” az elkövetkező években.  Elmondása alapján amikor nem süt a nap, borús az idő, vagy épp éjszaka van, a szél továbbra is termelhet energiát, ez teszi erősebbé és kiszámíthatóbbá az egész rendszert.   Szerinte ez  kiszámíthatóbbá teszi a rendszert.  Mások szerint meg nem. Sőt pont kiszámíthatatlan és nem biztosít megfelelő megoldást a folyamatos és a biztonságos ellátáshoz.

Csak akkor termel áramot, ha van szél; ha eláll a szél, más forrásból kell pótolni az energiát.

Az ezerfelé ágazó, hirtelen változó termelés nehézzé teszi az elektromos hálózat egyensúlyának tartását.

A forgó lapátok veszélyt jelenthetnek a madarakra és denevérekre, a működésük pedig zajjal járhat.

A hatalmas tornyok megváltoztatják a tájat, és az építésük sok helyen lakossági tiltakozást vált ki.

A telepítésre kerülő szélgenerátorokkal ugyanúgy járhatnak a gazdák, mint a rájuk erőltetett elektromos-hálózati tartóoszlopokkal.  Márpedig ilyeneket a naperőművek nyomán is produkáltak. 

 

 Az előző Orbán-kormány szabályozása korlátozta a telepítések városhoz közelíthetőségét, bizonyos esetekben azok nagyságát, mértékét.  Most ezen könnyítettek, lehetővé téve az elterjedést akár lakóhelyek, lakónegyedek közelében. Sőt még az önkormányzatokat is arra sarkalják, hogy vegyenek részt, szálljanak be ebbe a maguk (ott élők) pénzével.

 

 Mindez összefügg azzal, hogy hogy „aktívan törekedjenek az orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való diverzifikációra”.   Másrészt pedig ebben üzleti hasznot remélnek egyesek.   Úgy tűnik mintha ezért szorgalmaznák, és erőltetnék mindezt. 

 Érdekes ez a hozzáállás, mert a Shell Global jelenleg épp kivonulóban van ebből az üzletágból, és eladja tengeri szélerőmű-portfólióját, valamint európai zöldenergiás érdekeltségeit. A vállalat új vezetése alatt megkezdte a megújuló energiaforrások leépítését, így 2026-ban bejelentették a tengeri szélerőművek értékesítését, az európai szél- és napenergia-üzletágat pedig átadják a franciáknak.

 A Shell szerepe a szélenergiában jelentősen megváltozott.  Eladta európai szárazföldi megújuló üzletágát a TotalEnergies-nek, és előkészíti a több mint 1 milliárd dolláros tengeri szélerőmű-portfóliójának értékesítését is, hogy a jövedelmezőbb fosszilis és gázüzletágakra fókuszáljon.

 

Magyar Péter 2025. októberében hozta nyilvánosságra, hogy a Shell korábbi globális alelnökével, Kapitány Istvánnal gazdasági és energetikai kérdésekről egyeztetett. A jelenlegi gazdasági miniszter tehát már ekkor egyértelműen kapcsolatba került a Tisza Párttal. Nem sokkal később pedig már miniszterjelöltként mutatta be őt Magyar Péter.

Kapitány 2026. január 8-án a LinkedInen közölte, hogy iparági szakértőként a kezdetektől az átvilágításon át a megállapodás aláírásáig tanácsokkal segítette a Stonepeaket. 

A Stonepeak az elmúlt években erősen rákapcsolt a szélenergiára ott, ahol ebben piaci lehetőség van. 

A Stonepeak nem hagyományos ipari vállalat, hanem nagybefektetők – köztük nyugdíjalapok és intézményi befektetők – pénzét kezelő infrastruktúra-alap. Saját közlése szerint 2026 márciusában ,mintegy 93 milliárd dollárnyi vagyont kezelt, befektetései pedig több mint hatvan országot érintettek. A Stonepeak az elmúlt években látványosan növelte szélerőművi kitettségét.

Vagyis a Stonepeak elsősorban nem is kifejezetten a technológiában, hanem az abból kinyerhető profitban érdekelt. Ez pedig a különböző ösztönzőkkel megtolt magyarországi szélerőmű piacot rendkívül vonzóvá teheti a vállalat számára.

Mindebben pedig a legérdekesebb, hogy nem szükséges, hogy a Stonepeak saját néven induljon egy magyar aukción. Az alap üzleti modellje éppen arra épül, hogy már működő vagy előrehaladott fejlesztésekben vásároljon tulajdonrészt, illetve részesedjen azok hosszú távú pénzáramaiból. Egy magyar projektet ezért később is megvásárolhat egy fejlesztőtől vagy finanszírozhat közvetett konstrukcióban.

A pénz így a (korábban) Kapitány Istvánt is foglalkoztató tőkealaphoz kerül, míg az üzemeltetést más végzi el – a magyar körülmények között minden bizonnyal veszteséggel.

Ennek következtében pedig még egy olyan forgatókönyv is előállhat, aminek során a turbinákat telepítik, de az üzemeltetőnek nem áll érdekében fenntartani azok veszteséges működését. Ebben az esetben pedig sem a magyar állam, sem a befektető nem nyer az ügyleten (kivéve, ha a magyar állam garantálja a bevételt az üzemeltetőnek, ahogy az korábban Németországban is történt).

Németországban sem fenékig tejfel az élet. Ott is problémás volt a szélgenerátorok terjedése. Sok helyen természetvédelmi övezetek vagy lakott területek közelébe telepítették a turbinákat, ami miatt sokan tiltakoznak. Ezért soha nem volt konfliktus mentes a terjeszkedés.

 

Most, amikor a kormány éppen ebbe akar belevágni, akkor nyugaton ez már éppen leáldozóban van.  A környezeti hatások viszont felbecsülhetetlenek. A németek szélerőmű ügye Magyarország számára is figyelmeztetés lehet.

 Alig két és fél évvel az üzembe helyezése után döntöttek úgy, hogy lebontanak egy kiemelkedően nagy teljesítményű szélerőművet a németországi Szászországban. A mintegy tízmillió euróból épült, hat megawattos berendezés eredetileg akár ötezer háztartás ellátására elegendő áramot termelhetett volna, ám a szélerőmű lakossági panaszok és műszaki problémák miatt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

 A német sajtó szerint, a helyiek már röviddel az indulás után a berendezés zajára panaszkodtak, miközben a turbina a beszámolók szerint nem is teljes kapacitáson működött.

Az eset jól mutatja, hogy a szélenergia fejlesztése nem kizárólag kapacitás- és finanszírozási kérdés. Egy-egy nagy turbina telepítésénél a műszaki megbízhatóság, a zajhatás, a tájba illesztés, a helyi közösségekkel való egyeztetés, valamint a későbbi bontás és hulladékkezelés is meghatározó szempont.

A témához hozzászólók szerint, ez energiapolitikai idiotizmus, környezeti katasztrófa, és amint elfogy az adópénz, a befektetők továbbállnak, és ismét a polgárokra hagyják a számlát, vagyis a környezeti károk felszámolásának költségeit.

Becslések szerint évente 50 szélturbina ég le Németországban.

Amennyiben egy szélkeréken tűz üt ki, akkor a közvetlen környezete életveszélyessé válik és a tűzoltók is legfeljebb tehetetlenül szemlélhetik az eseményeket. Amit megtehetnek, az a tűz eloltása a lehulló darabok esetében és a környék lezárása 500 méteres körzetben. A berendezéseken elhelyezett tűzoltó rendszerek segíthetnének, de még nem terjedtek el és nem számítanak szabvány megoldásnak. Ezért gyakori, hogy a gyártók maguk döntenek e rendszerek felszereléséről, hogy így akadályozzák meg a nem ritkán milliós károkat.

 

A szomszédban sem sima ügy a szélturbinák elterjesztése. Csakhogy ott ez társadalmi egyeztetés keretében zajlott.  

Pozsonyban rendkívül feszült hangulatban zajlott le a szélerőművek kiemelt fejlesztési zónáiról szóló országos közmeghallgatás.  Ilyenről náluk persze nem hallani.

Az első, június végi meghallgatást a terem szűkös kapacitása miatt botrányos körülmények között le kellett fújni. Most az elégedetlen polgárokat már egy hatalmas, koncertekre tervezett csarnok fogadta, ahol a hosszas vitára hét órát szántak a szervezők. A békésnek szánt szakmai párbeszéd azonban a konstruktív szándék ellenére a kezdetektől fogva hangos bekiabálásokba és éles vitákba torkollott.

A tiltakozók világosan megfogalmazott szakmai kifogásokat, szigorú feltételeket és hivatalos önkormányzati határozatokat hoztak magukkal a fővárosba.   A dél-szlovákiai régióból, köztük az Érsekújvári járásból összesen 32 polgármester írt alá közös tiltakozó memorandumot. A több mint 85 ezer lakost képviselő elöljárók joggal sérelmezték, hogy az állami szervek nem vonták be őket az előzetes egyeztetésekbe.

Aztán éles fordulatot vett a szélerőműparkokkal kapcsolatos társadalmi és politikai vita. Eszerint kormány drasztikusan szűkíti a szélerőművek telepítésére alkalmas területek listáját, így a nyugat- és dél-szlovákiai települések jelentős része fellélegezhet.

A szélerőmű-parkok létrehozására eredetileg tervezett nyolc övezetből csak egy fejlesztési területet hagy meg a környezetvédelmi minisztérium, ahol gyorsított beruházást lehet végrehajtani. Egy kelet-szlovákiai zónáról van szó, amelyet két részre oszt. Erről csütörtökön tájékoztatott Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter, több önkormányzati vezető társaságában. Ezekben az övezetekben már csak akkor létesülnének szélerőmű-parkok, ha az önkormányzatok egyetértenének vele, ami a miniszter szerint valószínűtlen.

Ezzel gyakorlatilag felülírja a minisztérium az előző kormányok vállalásait a Helyreállítási Terv keretében, amely mintegy 300 MW kapacitás kiépítését irányozta elő, és amihez több mint 500 millió eurós uniós forrás lehívása kapcsolódik. A jelenlegi döntés értelmében azonban a kormány a helyi önkormányzatok szuverenitását és a tájképvédelmet részesíti előnyben a központosított zöldenergia-beruházásokkal szemben, megkérdőjelezve a tömeges szélerőmű-telepítés szükségességét. Ha ez végül a gyakorlatban is azt jelenti, aminek elsőre tűnik, az a települések hatalmas győzelmét jelenti.

 

Mivel az országban nincsenek a balti államokhoz hasonló, folyamatosan kedvező szélviszonyok, teljesen indokolatlannak tartja a szélparkok tömeges és felüliről rákényszerített hazai építését.

És valahol ez a baj a magyar telepítési szándékokkal, Kapitány István erőltetett elképzelésével.

A németeknél annyi helyre kellene szélerőműnek épülnie, hogy már tüntetnek ellenük.

A német ügy azért is figyelemre méltó, mert Magyarországon éppen új lendületet kaphat a szélenergia. A hazai beépített szélerőművi kapacitás jelenleg nagyjából 330 megawatt, és az elmúlt másfél évtizedben érdemben nem bővült. Az új szabályozási irány már enyhített a korábbi, gyakorlatilag tiltó jellegű telepítési feltételeken: a szélerőművek lakóterületektől számított védőtávolsága 700 méterre csökkent, miközben több térségben új beruházások előtt nyílhat meg az út.

 

Az Egyesült Államok felfüggeszti minden, tengerparthoz közeli nagyszabású szélerőműpark kivitelezését a keleti partvidékén – jelentette be az amerikai belügyminisztérium hétfőn az MTI szemléje szerint. A közlemény arról ír, hogy azonnali hatállyal leállítják a munkát a haszonbérleti szerződés alapján épülő létesítményeken nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva.

Egy szélerőmű közvetlen területigénye 300 m2. Olyan területre ajánlatos a telepítése, mely természetvédelmi,  tájvédelmi szempontból nem értékes terület, s ha mezőgazdasági területre tervezik a telepítését, kevésbé értékes szántók jöhetnek leginkább szóba. Ideális az lenne, ha felhagyott ipari területekre történne a telepítésük. 

 A szélerőművek létesítése igen jelentős kihatással van a természetvédelmi értékekre, tájértékekre, az élővilág alakulására. Az erőművek által elfoglalt területen értékes élőhelyeket számolunk fel, károsan csökken a biodiverzitás. A szélerőművek különösen a madárvilágot érintik érzékenyen, gondoljunk csak a szerkezettel ütköző madarak gyakori pusztulására, a madarak természetes vonulási útvonalainak erőművek általi megváltoztatására. Az külön téma, hogy a szélerőművek létesítésével az állatvilág, azon belül a védett madarak értékes élőhelyeiket veszíthetik el.

 

Magyar kormányzati tervek szerint augusztus 31-én legalább 700 megawattnyi új szélerőművi kapacitás hálózati csatlakoztatására írhatnak ki pályázatot. Ez önmagában több mint kétszerese lenne a jelenlegi hazai szélkapacitásnak, és megközelítőleg egymilliárd eurós beruházási volument jelenthet.

A Shell kilépése, a németországi bontás ugyanakkor figyelmeztetés is egyben a magyar elképzelések számára. A szélerőmű-program sikeréhez nem elegendő a megfelelő széljárás és a hálózati csatlakozás: már a kijelöléskor kezelni kell a lakossági konfliktusokat, a zaj- és természetvédelmi kockázatokat, valamint azt is, mi történik a berendezésekkel az üzemidő végén.

 

Egy szélturbina megawattonként nagyjából 500 millió forintba kerül, a legtöbb 2-3 MW teljesítményű, így az áruk 1-1,5 milliárd forint között mozog. Ezért egy szélfarm kiépítése jelentős kezdeti befektetést igényel, ami megnehezítheti a technológia terjedését. 

*