Ócsa kerékpárosainak a tavalyi év sem hozta el a sikert a biztonsághoz - továbbra sem valósult meg a régi ígéret

 

 2020-ban 85 kilométernyi kerékpárút épült vagy újult meg a NIF és a Magyar Közút beruházásaiban, 8 milliárd 500 millió forintból. Az önkormányzati projektekkel is számolva 2020-ban mintegy 150 kilométernyi új szakasz létesült, mintegy 15 milliárd forintból.

 Ócsán azonban a fent soroltak ellenére sem épül meg az a kerékpárút- amit a Bukodi-Horváth páros ígért járulékos elemként az alsópakonyi devizahiteles lakónegyedhez, hogy legalább kerékpárral is biztonságosan elérhető legyen a vasútállomás. 

Az egészből a tervezés előkészítő szakaszán túl nem lett semmi és az azóta eltelt időszakban sem magyarázta el a közel 10 éve regnáló polgármester a sikertelenség (kudarc) okát, amikor Szűcs Lajos még korábban 4 milliárdos csomagról beszélt. Annak idején ebből létesítettek kerékpárutat Bugyi településen. 

A hivatalos átadás is vagy 10 éve, 2010. szeptember 4.-én volt. Ócsán azóta sem létesült egyetlen méter sem a kerékpárosoknak, hiába hitegette vele az itt élő embereket Bukodi Karcsi. Választási csaliként azért csak jó volt számára a csábítás. 

Bukodi az eltelt 10 évben polgármesterként sorra hagyta ki a kerékpárút-építési lehetőségeket akkor, amikor mások élni tudtak ezzel. 

2017-ben Pest Megye Közgyűlése (ahol Horváth Tamás képviseli Ócsát)  és a Nemzetgazdasági Minisztérium döntése alapján döntöttek úgy, hogy 10 településen összesen 32 km hosszú kerékpárutat építenek 1,8 milliárd forintért a megyében. A 10 település egyike sem Ócsa volt. Ekkor Alsónémedi 110.000.000,- Ft-ból valósíthatta meg az Északi Vállalkozói területet megközelítő kerékpárút fejlesztési terveit, így megépülhetett végre a várva várt szakasz a temetőtől a Penny-ig.  

Ócsa ez esetben sem volt a pályázók között, annak ellenére, hogy Bukodi polgármesternek nem csak restanciája, hanem elmaradása is van Ócsát illetően a szomszédos településekhez képest.  

 

Aztán 2019-ben  Pest megye 29 települése nyert el támogatást kerékpárutak építésére, felújítására, összesen 4,2 milliárd forint értékben. A programról Rákossy Balázs, a Pénzügyminisztérium (PM) európai uniós források felhasználásáért felelős államtitkára számolt be. Az igényelhető támogatási összeg településenként 20-200 millió forint volt.

Alsónémedi ismét nyert az "Egyesített járda-kerékpárút létesítése Alsónémediben" címen ismert munkájával.  Így Alsónémedi harmadjára nyert,míg Ócsán  a korábban megígértből sem lett semmi.  Bukodi az egészet dobta és egy kicsavart konstrukcióban a Falu Tamás utca felújítást vitte be a kerékpárút projektbe úgy, hogy az ott létesítendő útfelújítás során majd felfestéssel alakítanak ki egy a járműforgalommal közös kerékpársávot. Ez persze közel sem az a biztonságosan elkülönített kerékpárút amire Ócsa lakosságának szüksége lenne. 

Bukodi azonban ezzel akar előrukkolni a következő választásra úgy hogy közben más helyek már ez esetben is többszörösen lekörözték Ócsát, hiszen ennek keretében nem csak Alsónémedi, hanem Bugyi is újfent újabb kerékpárutakkal gyarapszik. Ócsának meg csak majd egy felfestés jut Bukodi 10 éves polgármestersége nyomán.  Erre közel 152 milliót kapott a város. 

Ugyanakkor ennek a pályázati kiírásnak és a hozzárendelt forrásnak a keretében "Felsőpakony kerékpáros fejlesztése" 188 milliót ér, Alsónémedi újabb céljai 109,5 milliót, míg Dunavarsány, Pilis és Üllő 200-200 milliót ér helyenként.  

Vagyis ezzel a támogatással városkánk semmit nem pótol be a többiekkel szembeni lemaradásából. Sőt, nem hogy az Alsópakony - Ócsa közti nyomsáv létrejötte megvalósulna, de még az Alsónémedi - Ócsa összeköttetés sem.  Bár az is felmerült és elvárható igény, hogy a Bajcsy Zsilinszky utcán legalább a Batta és a Széchenyi utca közt létesülne egy hivatásforgalmi kerékpárút a biztonságos munkábajutást elősegítendő, de ebből sem lesz Bukodi még hátralevő vezetői éve alatt semmi.  

Ócsának valójában nincs semmi konkrét elképzelése, vagy olyan megvalósítási terve, amivel felzárkóztathatná és régi rangjához méltó helyére emelné Ócsát.  

Tavaly, vagyis 2020-ban a 15 milliárd forint összegből megvalósuló 150 kilométernyi új szakaszú kerékpárútból Bukodinak egyetlen fillért és ugyanennyi, vagyis semennyi kilométernyi kerékpárutat sikerült életlenítenie Ócsán.

Bukodi Károly polgármester már számtalanszor bebizonyította, hogy ugyanúgy alkalmatlan erre, ahogy polgármesterként a városvezetői tisztségére is méltatlanná vált. A további bizalomra érdemtelen.

*

Változtatniuk kell a bringásoknak is - polgárőr, rendőr és közterületi őrség ( - no meg az előírás)

Nem azért válik a bringázás pokoli futammá, mert méterenként jön a gödör és rossz a kerékpáros-infrastruktúra. Elképesztő, hogy katalógusból összerakott trendi kerékpárosok keze alatt már akkor rángatózik a kormány jobbra-balra, ha jön vele szemben valaki. Minden mozdulatuk elárulja, hogy nem urai a vasnak. Plusz az egó diadala a közlekedési morál fölött. 

Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, hogy vajon miért esik nagyon sok embernek nehezére tenni azért bármit is, hogy egy kicsit jobb legyen. Megint a bringások – és akinek nem inge, ne vegye magára. Az élet bármelyik területét említhetném, mert a normakövetés és a kooperáció képessége nem épült be a társadalom működési mechanizmusába. Alapból napi huszonöt kilométert tekerek, edzéseimen ennél négyszer, ötször többet. Vagyis nem a pálya széléről ugatok, és főleg nem jókedvemben, viszont türelmem végére értem. A korrektség kedvéért: vannak olyan szakaszok, ahol nagyon szépen lehet kerékpározni, de például a Margit híd és Lágymányos között maga a pokol. Ahogy egyik kollégám mondta: mission impossible. Egyre többször választom a forgalmat az úgynevezett kerékpárút vagy annak nevezett kamuútvonal helyett.

De nem azért válik a bringázás pokoli futammá, mert méterenként jön a gödör és szar a kerékpáros-infrastruktúra. És nem is azért, mert naponta akarnak elütni az autósok. Nem akarnak, havi egyszer van helyzet. Viszont csak szerda este legalább négy ütközést sikerült elkerülnöm kivilágítatlan kerékpárosokkal. Ez az átlag, cimbora, és ezzel mindennap küzdök. Inkább csapatom az Üllői úton, mint megőrülök a Duna partján.

Unom, hogy méregdrága kerékpár mellett nincs másfél doboz cigi ára ledes világításra, és hogy mindig van kifogás hatalmas egóval mixelve. Unom, hogy az előttem lévő jelzés nélkül vált hirtelen irányt, és nem zavarja, hogy csak satufékkel tudom elkerülni a bajt, cimborám hetekkel korábban így zakózott. A kerékpározás lassan nem áll másból, mint a többi közlekedési partner nemtörődömségéből fakadó veszélyhelyzetek elhárításából, folyamatos idegeskedésből. Mentem bele pirosba, hoztam rossz döntést, kértem már elnézést is, és megköszöntem, ha elsőbbséget kaptam, mert az autós így a következő bringásnak is megadja majd. És voltam már barom is. Unom, hogy az önreflexió minimuma is alig látszik.

Elképesztő, hogy katalógusból összerakott trendi kerékpárosok keze alatt már akkor rángatózik a kormány jobbra-balra, ha jön vele szemben valaki. De tényleg, haver: minden mozdulatuk elárulja, hogy nem urai a vasnak. Kérdés, hogy egy komolyabb helyzetet hogyan tud(ná)nak megoldani. Sehogy. Menne a bukfenc.

Bármilyen problémát annak csak elbeszélésével lehet megoldani. Probléma pedig van. Nekem érdekem, hogy a bringásokról – s így rólam is – kedvező társadalmi kép alakuljon ki, és nem esik jól leírni a napi tapasztalatot. Némi önvizsgálatra lenne szükség. Tegyünk már valamit! Én amit tudok, megteszek, de unom a hülyéket kerülgetni. Persze, ahogy az lenni szokott, a bűnbakképzés sokkal könnyebb út. Csak éppen nem vezet sehová.

Muki

*