Utánunk az Origo újságírója is
úgy járt, mint mi az elmúlt alkalommal. Annyi különbséggel, hogy az Origót a telefonálást követően a
"mindenható kegyelmes úr" kísérettel beengedte a telepre.
Nélküle senki nem mehet be, nem nézheti meg a kormányzattal közösen alkotott művet, az új telepet.
 |
| A behajtást Stop táblával és sárga szalaggal gátolják, az egészet folyamatosan őrzik - a kerékpárút is zárolva |
A lakónegyedbe vezető út bejáratát még mindig sárga
szalaggal zárják el. Két biztonsági őr érdeklődik itt, hogy hová, és honnan.
Hamar kiderült, hogy a területre csak a lakók, az ő előre bejelentett
vendégeik, és azok léphetnek be, akiknek engedélyük van. Engedélyt telefonon adnak. Az eljárás ugyanaz, mint ottjártunk esetében. A szigorú védelem állítólag addig
tart, amíg az összes bérlő be nem költözik. Utána "felszabadul" a telep. A baj csak az, hogy az utólagosan meghirdetett második fordulóban is csupán húszon valahány érvényes jelentkezőt regisztráltak. Ha a bizottsági elbírálás során mind kedvező megítélést kapnak, (miért is ne), akkor is csupán a házak alig több mint felét tudják belakni, és ezzel a telepet feltölteni. Így az őrzés még sokáig és sokba fog valaki(k)nek kerülni. Ha most azt írom, hogy ez milkós nagyságrendű pénzvesztés, akkor ismét heves tiltakozás lesz, de hát azért ez mégis csak abnormális, hiszen a városban élő több ezer lakosra nem jut arányaiban ennyi figyelő ember, mint itt e kies tájon. Nem véletlen, hogy míg alsópakony új részére jut pénz, addig a régi pakonyiak nélkülözésben élnek. Ócsa városában eközben ismét lopási szándékkal rongálták meg a UPC kábelét a szokott helyen, de sem a Polgárőrség, sem más nem vette észre, míg a szolgáltatónál be nem jelzett a "hiba".
 |
| Van még mit csinosítani és rendezni a külsőn - a víz majd egyszer innen lesz átvezetve a régi major házaihoz |
Alsópakonyon új részén ilyen gond nincs. Ott most kiváló a közbiztonság. Havi ötmillióért ez alapkövetelmény. Csak a szél jár át a házak közt.
Fél órával később már bent voltunk, és autóval indultunk el a júniusi
forróságban a házak között vezető utakon. Egyelőre hét család költözött
be. Ha nem mondták volna kísérőink, ezt csak abból tudtuk volna, hogy a
már lakott házak udvarán kerékpárok, bútorok álltak. Az utcákon senki
nem mászkált a terület kertészeti és tájépítészeti feladatait végző
közmunkásokon kívül - ez nem is csoda, mert szinte embertelen volt a
tűző napon lenni. Ócsa környékén homokos a talaj, ahogy forgatta a szél a
szemcséket, még inkább kietlennek tűnt a környék. Egy szőke hajú fiatal
nő az ölebével állt kint a kapuban. Mesélni nem akart, se arról, hogyan
került ide, se arról, hogyan érzi magát.
 |
| Üres épület és külsős őrző-védő - milliókból ez biztosított |
A felvezetéssel kísért bejáráson egy kis falú képe tárult a riporter elé, akinek még egy pozitív beállítottságú újonnan betelepült családdal is volt lehetősége kollektíve beszélgetni.
Az
Origo "tudósítólányai" az elsők közt beköltöző Offela családdal tudott beszélgetésbe elegyedni Így a helyi szociográfiát ez alapján sikerült vázlatolni a hírportálon.
Mint kiderült, a gettózást nem szívesen veszik, bár a telep mégis egy zárt kolónia, amit az őrző-védő szolgálattal éreznek és tartanak biztonságban. A kisváros alsópakonyi új településrésze nem csak a felügylet által biztonságosabb a befogadó "anyaváros"-tól, Ócsától, hanem az által is, hogy az új építésű utcák mellet vizesárkok, a házak előtt pedig egységes szilárd burkolatú járda húzódik végig. Ócsán ez még a főutcában sem adataik meg teljes hosszban, nem hogy mindkét oldalt. Ebben legalább Alsópakony új építésű része ennyiben jobb.
 |
| Lakók már vannak, még ha visszahúzódva láthatatlanul, akkor is itt leledznek |
Így a Offela család is mondhatni jól érzi magát. A bedőlt svájcifrank-hitel, majd egy kényszeralbérlet után most a béke
szigetén érzik magukat, és bár a költözés miatt anyagi csődbe (erről is írtunk) kerültek,
büszkék új bérleményükre, jelenlegi otthonukra. Most veteményesről, gyümölcsfákról és muskátliról álmodoznak.
Csak a mindent ellepő legyekkel nem tudnak mit
kezdeni. (Bent a városban, Ócsán sem.)
Offela János a béke szigetének tartja az ócsai lakóparkot, innen már csak a temetőbe szeretne költözni. A háromgyerekes családapa a nyolcvan kilométerre lévő Tokodról jött pár napja a családjával. Az albérletüket
hagyták ott, korábbi tulajdonuk, egy ikerház fele már korábban elveszett
a megemelkedett törlesztőrészletek miatt.
Nem csak a gyerekek féltek a váltástól: Jánosnak és feleségének,
Ildikónak is stabil munkahelye volt, amit nehezen adtak fel. Az apa egy
megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégnél szerelt össze
egyszerűbb autóalkatrészeket, az anya pedig egy kórházban takarított:
"Nagy ugrás volt ez a semmibe, de meg akartuk lépni. Tudtuk, hogy annál,
mint ami van, csak jobb lehet."
A házban még óriási a felfordulás, a három gyerek ott szorgoskodott,
ahol tudott, szerelték össze a bútorokat, pakoltak az egyelőre -
szekrény híján - még kissé kezdetleges konyhában, a legidősebb lány
darált húst melegített a földön álló mikróban. Az udvaron székek,
fagyasztó és a házból még kiszorult bútorok. "Nem mondom, hogy nem lenne
jobb tíz négyzetméterrel több, de majd osztunk, szorzunk, hogy
mindennek meglegyen a helye" - nevetett János, akit cseppet sem zavar,
hogy most még káosz van, mert új otthonát csodaszépnek látja így is.
Ezért is haragudott - ahogy ő nevezte - a médiás lejárató kampányra:
"Hát így néz ki egy gettó? Ez egy nagyon szép lakópark."
 |
| Ócsáig sem, nem hogy a vasútig (csak eddig) tart a kerékpárút - az is sárga szalaggal zárolva. |
A ház már ki volt jelölve a családoknak, Jánosék azonban teraszosat
szerettek volna, így tudtak egyezkedni, és végül azt kaptak. Ez
elsősorban az édesapa miatt volt fontos, mert elektromos kerekesszékkel
közlekedik, így csak rámpán tud feljutni a bejárati ajtóig. Arra is
ígéretet kaptak, hogy kibontják a fürdőszobába eredetileg beépített
kádat, és zuhanykabint tesznek a helyére, ezzel könnyítve a fürdést.
Az ócsai önkormányzat a család szerint sokat segít. Most például
közmunkások dolgoznak a hőségben: fákat ültetnek, és minden ház
kertjében elvetettek burgonyát. Ez utóbbiból "az idén már nem lesz
semmi" - mondta János, de krumplin kívül is vannak terveik bőven.
A barátkozás az egyelőre még nagyon foghíjas szomszédságban nem indult
meg, mindenki a pakolással van elfoglalva. A családapa azonban bízik
benne, hogy beindul az élet, ha már minden pályázó itt lakik. Szerinte a
lakóparknak van jövője, a nyertes családokra - köztük magukra is -
egyfajta próbaként tekint: "Ha mi itt összecsiszolódunk, tudunk
előrelépni, kialakul egy jó közösség, akkor lehet folytatása a
programnak."
 |
| Népesség alig, a város messze, csak a legyek vannak szép szerivel |
A házért havonta 16 500 forintot kell fizetniük, ebben benne van az
ingatlanbiztosítás is. A rezsit is a család állja: a víz- és a
villanyóra kártyás, ami a családfő szerint nagyon jó, mert spórolásra
ösztönöz. "Nem úgy, hogy akkor majd kevesebbet fürdök, hanem
odafigyelek, hogy ki legyen húzva a tévé, ha nem nézzük" - nevetett. Az
internet is ki van építve, de a családot ez egyelőre nem érinti, mert
nincsen számítógépük. "A gyerekeknek megígérte a nagynénjük, hogy kapnak
egyet, utána majd lehet netezni" - mondta az apuka.
De honnan volt pénzük ilyen szorult helyzetben a költözésre? A család
egy autót bérelt, amibe megpróbáltak mindent bezsúfolni, és a barátaik
is segítettek. "Így azért olcsóbb volt, mint ha költöztetőket kértünk
volna fel." A pénzt nehezen szedték össze, most teljes csődben is
vannak, de nem bánkódnak, mert hamarosan jön a férfi rokkantnyugdíja, és
a felesége utolsó fizetése is megérkezik szerdán. Addig meg kibírják
valahogy.
Egyelőre nagy a káosz, de péntekre szeretnének elkészülni, akkor
érkezik ugyanis az első látogatójuk: János idős édesanyja. Van azért
olyan is, ami nem tetszik nekik. Például a rengeteg és nagyon idegesítő
légy, amiktől szinte lehetetlenség megszabadulni. Fújják őket
légyirtóval, de "haszna nem sok van, meg már ki is ürült a flakon".
 |
| A "lakópark" négy sarkában 24 órás őrző-védő szolgálat működik - az egyik poszt. |
*