Dolgos ifjoncaink az élet értelméről - netes világ (-bukfenc)

 Nem könnyű az élet és nem egyszerű megérteni a jelenkor ifjúságának motivációját, megtapasztalni életképességét, fellelni életcélját, személyiségük irányvonalát, egyéni törekvéseit, magányos, vagy közösségi profilképüket. 

Most ebbe próbálunk betekintést biztosítani. 

*

Advent este - harmadik vasárnap ( - gyertyagyújtás)

 

*

Meny(h)é(r)t az ATV-ről: - Veiszer és az aprajafalviak ( - mérlegen a böszme vadkapitalisták vezető csatornája)

Áprilisban egyszer bejött nekünk az ATV panoptikum, amikor is a hazai diktatúra egyik máig is élő aktív kiszolgálója jelent meg ismét azon a képernyőn, ahol egy demokratikus berendezkedéssel bíró csatorna legfeljebb csak az elszámoltatásakor venné elő. 

Az ATV azonban nem ilyen. Itt mindig is helyet és szerepet kapnak a letűnt kor emberei.  A korábbi elnyomó rendszer akkori kiszolgálói úgy, mint a mai kor abszolút demokratikus elemei, vagy éppen  megmondó emberei. Ők azok a hamis értékmérők, akik megmondják, mi a frankó.

Mindezt most nézzük, olvassuk és éljük át egy másik - tőlünk elrugaszkodott (idegen) - szemszögből lát(tat)va.  Ez a Fullank.

Jött Veiszer Alinda és ettől még kellemetlenebbé vált egy pillanat alatt, a többi ATV-n magát szerepeltető beszélő jelenléte.

Friss, beszélgetve kérdez és elhiszem, hogy érdeklődik. Nem tudom, ki ajánlotta a már régebb óta kallódó televíziós újságírót, de a Németh gyerek, aki valószínű áment mondott a szerződtetésére, talán még nem tudja, hogy ezzel Somoson és Svábyn kívül minden ott pénzt kereső képernyősre most még jobban felhívta a figyelmet. Már, hogy mennyire nem odavalók,felejthetetlenül rosszak.

Talán már a legelszántabb ATV nézők is rájöhettek, hogy ez a csatorna nem ellenzéki tévé, csak helyet ad a nem kormánypárti politikusoknak és azok már ezerszer elrágott, sokszor unalmas mondataiknak.

Eleddig a kereskedelmi tévék elhullajtott embereivel töltögették az ATV-t, mint például a nézők által mondhatni komplettül rühellt Kárásszal, aki talán valamilyen csomagban érkezett, ha hinni lehet annak a szóbeszédnek, hogy a tévé tetemes pénzt kapott a hatalmon lévőktől, és azzal Kárász is járt. Merthogy egyébként épeszű tévé vezető nem ad teret ennek az embernek, aki hétrét görnyedve "beszélget" a fideszes potentátokkal, viszont nagyon bátor mer lenni a jelen ellenzék embereivel. Csorog a képernyőről a középszer, de azt azért észre kell vennünk, hogy önmagával bármikor rendkívül elégedett. Ahogy a 24.hu oknyomozó cikke felderítette, az alapítványa is inkább az ő királykodását segítheti, visszaélve a támogatók szándékaival. A csatorna mélyen hallgat az ő embere vélt vagy valós ügyeiről... Havast korábban azért kidobták, mert egy képességeiben nagyon korlátolt celebliba rányafogott néhány mondatot. Kárász pedig, vélhetően visszaélve az ATV adta lehetőségeivel is maradhat.

Ugyanilyen érhetetlen Tatár Csilla szerepeltetése, aki csak eljátssza-elég szarul-, hogy riporter s talán csak azért küszködte magát erre a pályára, hogy maga is celeb lehessen. Az ő "kvalitása" az RTL klub reggeli műsorában a semmin lelkendező Peller lányok és túlfizetett társaik színvonala. Most, hogy lelépett a beszélni nem tudó Mikike, lenne helye az ottaniak között, akiknek léte teljesen értelmetlen a köz-térben.

Egyszer már elküldték az ATV-től a komoly viselkedési kihívásokkal küzdő Fiala Jánost. Akkor hosszasan és sokszor ócsárolta  Németh Sándor fiát, na és még a csatorna üdvöskéjeként ünnepelt Kálmán Olgát. Utóbbit feltehetően irigységből, előbbit dühből. Tette ezt többször a saját rádió műsorában, ahol egy ízben, feltehetően párás szemmel emlékezett meg egy fideszes karácsonyi összejövetelről, amikor is, saját bevallása alapján érezte azt a jó akol meleget.Aztán a fideszes polgármesterek mentek és megint jó a "ballib" városvezetők pénze. Akol melegről már szó sincs. Ezt egyébként annak az L. Simon Lászlónak mondta, aki a saját öccsét semmizte volna ki a családi vagyonból, ha az nem perli be. Az ügy harmadfokon van, kettőt a rokon megnyert, aki jelenleg fűnyírásból él. Fiala a tipikus példája annak a fajta embernek, aki felfele nyal, lefele tapos. De ezt tudjuk be azoknak az önismereti problémáknak, amiket minden reggel szemléltet önmagán.

Szót ejthetnénk még Bombera Krisztináról, aki ugyanazzal a drámai hangsúllyal jelenti be, hogy kész a finomfőzelék, vagy, hogy kitört a sorrendben lll. világháború. Ő ugyanúgy szóra sem érdemes, mint a saját gondolatokat  teljes mértékben mellőző, csak a valahol hallott, leírt ismeret anyagot visszamosolygó Lampé Ágnes. Akiről a legérdekesebb múltbél tény csak az lehet, hogy valamikor Révész Sándor barátnője volt. Sajnos a "gyülibe" benősült Rónai E. elhitte, hogy ő Kálmán Olga, az arca már csak épp, hogy befér a stúdióba, oly nagyra tudott nőni.

Na, ide érkezett Veiszer a sok méreten aluli közé, akikről azért eleddig is tudtuk, hogy mennyire picik.

-menyhért-

*

Nemtörődöm Ócsa - senkit nem érdekel semmi ( - az élősködők bármit véghezvihetnek, beletörődtek az itt élők)

Visszatérő motívum városunkban az a jelenség, mely egyfajta depresszív állapotra utalásként van jelen. Ez nem másban, mint abban közönyös nemtörődömségben fedezhető fel, mely körülveszi, átöleli, és uralja a várost. Az itt élő emberek sótlan közömbössége egyfajta mélabú és kilátástalanság, mely abban leledzik, hogy közönyös, beletörődöm elfogadójává váltak az őket érintő eseményeknek a közéletnek, a sorsuknak. 

Itt a rossz állapotok ennyire nem érdekli a választókat, hogy az már fáj a normális értékrenddel bíró kisebbség számára. Az igénytelen közömbösség és a közöny már annyira eluralkodott, hogy többségében az ócsai emberekben lakozik.  

Itt ők azok, akiket nem érdekel a városuk, a fejlődés, a közélet. Ők azok, akik mindent elfogadnak úgy ahogy van. Akik szerint a másik sem lenne jobb. Akik szerint a mostani már legalább összelopta magát és nem olyan mohó, mint az újdonsült jelölt.  

Minek is ide bármit cselekedni, amikor azt szajkózzák, hogy régen is így volt, akkor is jó volt, most meg minek bolygatni. Ők azok a fejlesztések, a fejlődés ellen szólnak, akik elfogadják a korrupt városvezetést, a semmit felmutatni nem tudó, csak adósságot halmozó állapotukat. Számukra nincs szükség gyors munkába jutásra, korszerű vasútra, több buszra, kulturált közlekedésre. 

És érezhetően ez a többség. 

Igénytelen és színvonaltalanság - senki nem emel szót ezért ( - egyszerű dolgok megoldására nem képesek mit is várhatunk)

Aki nem szól semmiért.  

Hosszú hónapok óta hátrahagyottan - feltörték (- senkit nem zavar)

 A Tesco parkolójában nem is tudom mióta áll egy magára hagyott Suzuki. Szabályosan parkol a felfestések közt, nem úgy mint az a vállalkozó, aki nem a számára kijelölt helyen az út közepén állítja le nyergesvontatót, annak ellenére, hogy közterületen nem is tárolhatja. Nem, itt látszólag minden rendben. A kisáruház napjában bezár leengedi a sorompót, majd kinyit és hetek, hónapok telnek el úgy, hogy a piros Suzuki nem mozdul. Minden este bezárja a bolttal az amúgy nyitott parkolót a biztonsági szolgálat embere, majd másnak a bevásárló kocsik kiláncolásával kinyitja azt. A személygépkocsink meg csak ott áll gazdátlanul. 

Ócsa közömbösségét, az emberek közönyét miként is mutathatnánk be másként mint ezzel az esettel amikor mindenki szó nélkül megy el a jelenség mellett. 

Az idő múlik, az autó egy helyben áll.  Télből tavaszra, majd nyárra vált az idő, de a Suzuki csak állja a sarat. Pár bátor ember, akik kívül esnek az átlag ócsai polgárok körén, látva a semmitevést, akcióba lendült, és nekiállt az autó bontásának. Elsőként a külső elemeket kezdték el csemegézni, majd feltörték és más a belsőt prédálják.

Az ócsai ember, meg csak jár-kel a Tescóba, leparkol, bevásárol és elmegy az otthagyott, ma már  megkezdett Suzuki mellett.  Úgy vannak vele, minek szólni bárkinek is, amikor a polgárőrség és a rendőrség emberei is ide járnak vásárolni?  Mindenki a másikra vár. Az egyszerű ember a polgárőrségre, az pedig a rendőrségre, az utóbbi meg a bejelentésre. Így aztán senki nem tesz semmit, egészen addig, amik a rendszámos Suzukinkról el nem tűnik minden kézzel fogható érték és nem válik hasznavehetetlen számrendszeri ronccsá. Na majd akkor lesz közteres, meg rendőr, és számos okoskodó, aki majd megmondja a frankót. 

A jelenség ismert és elfogadott a városon belül. 

Ugyanez van más esetben. Ott van például a régi és az "új" piac területe. Most mindkettő maga a pusztulat. A város nem foglalkozik vele, az üzemeltető pedig szintúgy. A piaci napokon a  Vasútállomás környéke a Damjanich utca érintett szakaszával katasztrófa sújtotta területnek számít.

Az állomás melletti és az előtti ivókba érkező járművek semmivel nem törődve foglalják ki a felfestett gyalogátkelőt és a kereszteződés egy részét. Kit érdekelnek a közlekedési szabályok, amikor csak az egyéni boldogulás számít?

Ez a járdaszakasz vezet a vasúthoz - rendezetlen, ápolatlan, járhatatlan

Karcsi a piacot nem istápolja, de a helyfoglalási pénzt mindig beszedi. Az új piacot nem fejleszti, a régi környezetét meg nem tartja rendben. Mindig csak alkalomszerűen jelenik meg és vágatja le a gazt, cirkusz, vagy búcsú alkalmával, akkor amikor bevétele származik az egészből. Amúgy meg jöhet tél, vagy nyár, a terület melletti járdaszakaszt ugyanúgy nem gondozza, ahogy a mást sem.  

Épp a minap került szóba Búzáné Icsó Zsuzsanna méltatlankodása, melyben 9500 embert hibáztatva írja le, hogy helyettük kénytelen embereket foglalkoztatni, közmunkásokkal dolgoztatni.

Azonban arról senki nem beszél, hogy a gyerekes szülők,  a babakocsis anyukák, mozgássérültek nem képesek az alapvető elvárásoknak megfelelően közlekedni a városon belül. Így nem csak a régi piac melletti terület gondozatlansága folytán nem lehet a járdát használni, hanem a buszmegállókat sem lehet normális mód megközelíteni, ahogy a vasúti aluljáró sem alkalmas normális átvezetésre.

Mindezek a jelenségek, - akár városvezetési és üzemeltetési hibák - szótlanul hagyása mutat rá arra a nemtörődöm  hanyagságra, ami ebben a kisvárosban uralkodik. Mindez a közömbösség alakult át egy olyan társadalmi közönnyé, ahol az emberek semmiért nem szólnak. Ebben az ótvarban a politikai pártok képviselői, a küldöttek, és a várományos jelöltek mind együtt lapítanak szótlanul. Mind megcsömörlött. Legfeljebb csak a saját karrierjük, politikai túlélésük és a következő választási szereplésen való megmérettetés érdekli mindet. A köztes ciklusbeli időszak történései nem. Vallásuk szerint arra nincs felhatalmazásuk. Csak a kampányidőszakban jönnek és szónokolnak. A szürke hétköznapok során mind eltűnik az itteni posványban.

Lehet itt közpénzes környezetszennyezés, több tízmilliónyi értékvesztés, önkormányzati túlkapások, közéleti korrupció, átjárhatatlan város, bejárhatatlan közlekedés, sorozatos késések, vagy kimaradások, magára hagyott és szétszedés alatt álló Suzuki, út közepén parkoló kamion, szoborként csúcsosodó törmelékhalmaz, az ócsai nép emel szót ezért. Legfeljebb csak a Facebook zárt csoportjában egymásért és egymás közt kezdik ki a másikat a józanul gondolkodót, az így nem közéjük valót, mint valami idegent, és száj-karatéznak a semmin, ahogy teszik és tették eddig is.

Ezért lehetséges ebben a városban bármit megtenni. Legyen az becsapás, bűncselekmény, vagy más kártevés. Senkit nem érdekel. 

Ez az a nemtörődömség, a közöny, mely a városban lakozik, az emberekben él és virul. 

Ezért is lehet itt bármit megtenni.

*

Ezt közre kell adni - Szabó Zé, (Index)

Nem tudtam még, de tulajdonképpen egy Uberben értettem meg, hogy mit is jelent a terrorizmus

Vannak ezek az egypercesek, amiket néha két meeting közt írok a Facebookra, és amik alatt általában a barátaim hőzöngenek, hogy ebből egy szó sem igaz, meg elmész te a picsába a mágikus realizmussal, ne hazudd már részeg angol legénybúcsusokkal zsúfolt, varázslatos világnak a Kazinczy utcát. Mert ugye részeg britekkel tényleg tele van, de nincs abban semmi varázslatos. Aztán néha szembejön az élet, vagy inkább a halál. Mint például pár éve, amikor egy rokonom halt meg, vagy most, amikor még egyszer, utoljára utaztam egyet az Uberrel

Zoltán Szabó 

7 órája · Budapest 

2016. július 6. 18 óra 36 perc. A Király utca és a Kertész utca sarkán szállok be az Opel Vectrába, hamar kikanyarodunk a körútra, hogy aztán a Margit hídon át menjünk Budára. Az Uber-sofőr elegáns ingben, csuklóján aranyóra. Kimérten kérdezgeti, hogy bekapcsolja-e a légkondit, vagy lehúzza inkább az ablakot. Alig érezhetően, de akcentussal formálja a szavakat, egy ideig gondolkozom is, hátha csak egy kevéssé ismert beszédhiba, de végül csak rákérdezek.
- Már más is mondta a napokban, de nekem nincs akcentusom - mondja értetlenkedve. - Sok évet éltem Németországban, Münchenben volt egy vállalkozásom, pár hónapja költöztem csak vissza. Talán azt hallja. Vagy csak elharapom a szavak végét - szabadkozik, és én meg elkezdem kérdezgetni Németországról, hogy eltereljem a kínos témát. Hogy egy beszédhibás baszogat valakit a beszédhibájával.
Hamar kiderül, hogy volt egy takarítócége Münchenben, de az utóbbi években egyre többet veszekedett a feleségével, elváltak, és a válóper alatt csődbe ment a vállalkozása is. Egy ideig még Münchenben maradt, bérelt egy lakást, hogy a fia mellett maradjon, de lassan elhidegültek, és így inkább hazajött Magyarországra.
- Azt hittem, meg tudunk beszélni mindent, hogy érti, hogy ugyan elváltunk az anyjával, de őt nagyon szeretem. De egy idő után már csak vásárolni jártunk együtt. Apa, kell egy Nike, apa kell egy bőrdzseki. Márkás ruhákat akart, én meg fizettem, de moziba, vagy vacsorázni soha nem jött velem - meséli csalódottan. Én meg azon gondolkozom közben, hogy lehet, hogy mégis megéri máskor taxival jönni: kétszeres ár, de beülsz hátra, csendben bámultok ki az ablakon, csak a légkondi zörög egész úton.
- Már kis korában is ilyen volt. Tizenkét évesen már nem játékot kért karácsonyra, hanem farmert, vagy napszemüveget - mesél még mindig, én meg hallgatom, aztán amikor a Moszkva térről felkanyarodtunk a Szilágyi Erzsébet fasorra, hirtelen eszembe jut. Egyszerűen csak beugrik, ott lebeg előttem kiemelve, kurzívan.
- Talán csak azt akarta, hogy elfogadják - mondom, majd amikor látom, hogy megakad, és nem érti, megpróbálom elmagyarázni. Magamnak is. - Gondolom nem egyszerű magyarnak lenni Németországban. Bevándorlónak. Nem vagy német, de még csak török sem. Olyan nyelven beszélsz, amit senki nem ért az osztályban. Sőt az egész iskolában. Talán csak azért fontosak a ruhák, hogy megmutassa, hogy ő is pont olyan mint a többiek. Hogy befogadják
- Erre még nem is gondoltam - vágja rá. - De miért nem beszélt nekem erről? Mégis csak én vagyok az apja.
- Miért, maga mit mesélt el 15 évesen a szüleinek? - kérdezek vissza, de már tényleg úgy mintha én lennék Vekerdy Tamás, és négy vaskos nevelési kézikönyvvel a seggem alatt utaznék mindenhova.
Még elhúzunk a Szent János Kórház előtt, majd balra fordulunk a György Aladár utcán. Már nem beszélgetünk, egy idő után lehúzom az ablakot, és hagyom, hogy a bennem élő Popper Péter arcába vágjon a nyári huzat.
- Köszönöm. Fel fogom hívni. Meg fogom vele beszélni - mondogatja, miközben kiszállok, és gondolatban büszkén kiveszem a csomagtartóból a modern pszichológia összes fontosabb művét, meg a kevésbé fontosak közül pár kilónyit.
2016. július 7. 2 óra 16 perc. Hat viszki után először jut eszembe, hogy ezt meg kéne írnom. Milyen jó kis Facebook-novella: 7600 méter, ennyi is elég nekem, hogy megoldjam egy ember összes problémáját. Ráadásul ötvenes átlagsebesség mellett! Azért a hegyről lefelé, a hajnali sötétségben végül csak rájövök, hogy leginkább egy okoskodó fasznak tűnnék, már ha egyáltalán elhinné bárki is, hogy ezúttal igaz a történet. Persze kicsit átírhatnám a valóságot, lehetnék benne tipródó, vagy röhöghetnék azon, hogy milyen okoskodó fasz is vagyok, csak úgy összekacsintva a lájkolókkal. Aztán inkább lefekszem aludni.
2016. július 22. 17 óra 50 perc. Bejelentést kap a német rendőrség, hogy több fegyveres kezdett el lövöldözni München egyik plázájában. Éjjelre kiderül, hogy a támadó egyedül volt, és öngyilkos lett.
2016. július 24. 12 óra 1 perc. Az Uber kivonul Magyarországról.
2016. július 24. 12 óra 50 perc. A bajor rendőrség írásban is megerősíti, hogy egy magyar állampolgár is van a mészárlás kilenc áldozata közt. A gyilkos, aki egy iráni bevándorló gyermeke, a nyomozás szerint kifejezetten bevándorlókat akart gyilkolni.
2016. július 25. 14 óra 40 perc. Éppen a 444 cikkét olvasom a pénteki mészárlásól, az alján ott a Tv2 videója, amiben a 15 éves magyar áldozat apja sírva nyilatkozik. És lehet, hogy egy okoskodó fasz vagyok, így kiemelve, kurzívan, de azért nagyon, nagyon remélem, hogy végül tényleg felhívta. És meg tudta még beszélni vele.

*

Nemzeti dohánybolt - lőttek ( - történelmi pillanat)

Lőtt a dohányboltban

*

Lakók csak szórványosan, busz helyett rébusz - hol marad a fejlődés ( - Alsópakony - Ócsa)

  Alsópakony eddig is televolt rébusszal, az önkormányzat meg nemigen propagálja az eseményeket.  A városvezetés úgy tűnik ki sem látszik a cselekvésből, miközben egy magábazárkózó elsőáldozó ábrázatát ölti magára hétköznapokban.

A vágatlan gaztól sem az árok, sem a járda nem látszik - Székesi utca

Igaz, sürgés-forgásnak, kapkodásnak semmi jele. A város, mintha kómában lenne. Ócsán gondosságnak, gazdának nyoma nincs a közterületeken. Az árkokat felveri a gaz, a városüzemeltetés pedig az önkormányzati többletjuttatás ellenére sem képes úgy ellátni a feladatát, hogy mind a szemét, mind pedig a parlag és a gaz ne üsse fel a fejét. A város főbb közlekedési helyein hol a szemét, púposodik a tájba, hol pedig az elburjánzott, vagy éppen kiégett aljnövényzet.

Eközben Alsópakony sem akar ébredezni Csipkerózsika álmából.

Eddig  csupán 24 család költözött be a 80 lakásos szociális pagonyba.  Ez alig több, mint a fele a várandós házaknak. Ezért kerül további költségbe az őrzés. Nem sikerül a telepet feltölteni és benépesíteni, hogy legalább azért ne kelljen áldozni, hogy a megépítettet szét ne hordják. Nem is tudom mivel és mire számítottak a városháziak, amikor ebbe így pőrén belementek.

De semmi baj, mert állítólag szeptemberig még 16 család fog érkezni – tájékoztatta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat országos központjának kommunikációs vezetője tegnap az MTI–t.

Romhányi Tamás közölte: az eddig lezajlott pályázatok eredményeképpen szeptemberig 40 család költözik a lakóparkba, a többi épületre év végéig folyamatosan pályázhatnak az érdeklődők. A költözködést, a beilleszkedést a szeretetszolgálat szociális munkásai segítik, akik mindennap jelen vannak a lakóparkban. 

A lakásukat már birtokba vevők között hét regisztrált munkanélküli volt, hármukat sikerült elhelyezni, többen különféle képzésekre járnak, így jó eséllyel ők is hamarosan munkába állhatnak.

Addig ha jól sejtem támogatásból élnek. Hogy ezt ki fizeti, azt azonban titkolják a felek. Nagy a gyanú, hogy Ócsa terhére vannak. Munkát ugyanis nem ad a város.  A meglévő városi munkahelyek nem hirdetnek felvételt. Az átve(r)tt FÉG sem vette vissza korábbi dolgozói jelentős részét.A közepes üzemből kis foglalkoztató lett. Hiába volt az akkori ígéret, semmi nem valósult meg. Ez sem különbözik abból, amit Alsópakony kapcsán közreadtak. Lassan valaki(k) szavahihetősége elvész.

A kommunikációs vezető Romhányi hozzáfűzte: a munkába járást az önkormányzat által bérelt busz segíti, szerdánként ügyintéző-, szombatonként bevásárlójárat is közlekedik.

Ez annyit tesz, hogy "munkába járáshoz"  biztosít a város egy járatot Alsópakonyból 5:10 órás indulással a vasútállomásra, és vissza 17:20-kor.  Ez munkaszüneti nap nem közlekedik.

Alsópakonyról ügyet szerdán lehet intézni, ehhez az "ügyintéző" járat 10:00-kor indul Alsópakonyról a Városházára és onnan vissza 12:00-kor. 

A szombati "bevásárló" járat 8:00-kor indul Alsópakonyról a Vasútállomásra, és elmegy a Sparig is. Vissza pedig 10:00-kor indul a Katolikus templomtól (ugyanaz a Spar megálló) aztán a vasútállomás és Alsópakony.
 
Ezzel az önkormányzat megtette a magáét. Szombat bevásárlás, vagy mise, aztán marad az elszigetelődés.  Utazásonként 90 forint a vonaljegy. Kerékpár út és normális elérhetőség helyett csak ennyire telt.  Hatalmas fejlődés, óriási lehetőség. Nem véletlen a taxis falugazda látványos furikázásai a városban.

Hogy a buszjáratot önállóan maga Alsópakony gazdálkodja ki, vagy Ócsa többsége fizeti, nem tudni, bár ha hinni lehet a városvezetésnek, akkor ez az itt élőknek egy filléribe nem kerül.  Én mindenesetre fenntartással élek. Gondolom az állam erre célzottan nem utal, ahogy másra sem igazán.

A már ott élő családoknál az átlagos gyermekszám négy, az előzetes számítások alapján a lakópark teljes benépesülése után több mint kétszáz gyermek lakik majd ott. A szeretetszolgálat már most is kiemelt figyelmet fordít a kicsikre, rendszeresek a kézműves-foglalkozások, az ügyességi versenyek, a gyerekek igényeihez igazodó spontán délutáni programok – ismertette.

Szeptemberben előreláthatólag 90 lakóparki gyermek fogja megkezdeni vagy folytatni tanulmányait Ócsán – tudatta Romhányi Tamás. 

Ilyenkor eszembe jut Bukodi Károly képviselőtestületi felhördülése, mikor Inczeffy Szabolcs interpellációjára adott válaszában kérdőre vonta a képviselőt, hogy honnan  gondolja, mire alapozza ezt a felvetést.

A pofátlanság azonban a polgármester visszakérdezésben rejlik, miszerint:

„nem tudom, ezen információt honnan vette a képviselő úr”.

 

Bukodi Károly kifinomult válasza egyébként ez volt:

A "mi" polgármesterünk - Romhányi előtt

Azt a felvetést, hogy „a beköltöző családok többnyire sok gyermekesek” nem tudom mire alapozza a Képviselő úr. Az 1.) és 2.) ponthoz csatolt anyagban az „együtt költöző” kifejezés található. Ez a kifejezés nem kimondottan a sok gyermekesekre utal, hanem együtt költöző generációkat is feltételez.  Azon felvetését pedig, hogy ezek a családok hátrányos helyzetűek lesznek, végképpen nem tudom ezen információt honnét vette a Képviselő úr.

Erre itt van Romhányi Tamás és nyom egy virtuális sallert a mi polgármesterünknek azáltal, hogy 90 gyerekről beszél. Egy mondatával úgy lenyomja Bukodit, hogy elég innen összeszednie magát és feltápászkodnia, s majd elmagyaráznia azt az arroganciát, amit a saját képviselőtársa iránt mondatba öltve kifejtett; - hogy honnan veszi.

Ilyenkor soha nem tudom eldönteni, hogy ezt direkt csinálja, vagy valóban ennyire nincs fogalma a dolgok iránt - a mi polgármesterünknek; - netán tájékozatlan, vagy egyszerűen érthetetlen, esetleg szimplán rosszindulatú, gonosz és ellenséges?

Bukodi Károly annak a kiválasztó bizottságnak a tagja, aki  átnézi a pályázók anyagait és a jelentkezők közül többedmagával kiválasztja a nyerteseket. Bukodi Károly részese a folyamatnak és jól tudja, hogy az első körben kiválasztottak közül 47 gyermek már biztosan családjában maradhat és itt talál otthonra az ócsai külső lakótelepen. Általa került kiválasztásra ugyanis az első 20 család, mely már beköltözött.

Arról is tudnia kell, hogy a második fordulóban hányan érkeznek, és arról is, hogy szeptemberig  mennyien fognak. Aztán a Romhányi által említett 90 gyerekre sem az a válasz, hogy mire alapozza ezt, hanem a tudomásulvétel, hogy a már ott élő családoknál az átlagos gyerekszám a négy fő. Hát nem emlékszik a pályázati anyagokra aminek elbírálásában részt vett? És ezzel a többlettel a birtokában nekiförmed a képviselőjének, mert kérdez! A bérlők közül hetes fő regisztrál munkanélküli; - megkérdezhetem, hogy ezek segélyezése, családi támogatása, netán munkával ellátása Ócsa városának mennyibe vagy egy fillérjébe se nem kerül? Vagy rám is az a sors vár, ami a képviselővel történt? Rám förmed - hogyan gondolom?

Ezek eddig sem voltak titkos adatok, csak nem tájékoztatták megfelelően Ócsán az embereket, ezért nem világos. Ezért kérdezett a képviselő. De ha a képviselőnek adott polgármesteri választ nézzük, akkor is látható az a megvezetés, amit folyamatosan áraszt és amit tagad a mester. A tájékozatlanság nem a lakosok bűne. És ha már milliók kerülnek elszámolásra az önkormányzati újság kapcsán, akkor arra is telhetnék, hogy a képviselők és az itt élők is kellően jól tájékozottak, ismeretekben gazdagok legyenek. Mert a mostani információszegénységet nem pótolja, de nem is válthatja a pofátlanság vagy az arrogancia. 

Kérdés, hogy akkor most egyszerűen feledékeny, vagy szándékosan megtévesztő a polgármester, amikor úgy viselkedik, mint a kisdedóvóban, és úgy nyilatkozik, ahogy írva vagyon?  

Ez a megfejtendő feladvány, a mai rébusz.

HVG nyomán

*