Nincs több kifogás, kampány van - problémafelvetés, és bratyizás ( - választunk-e korrupt jövőt magunknak)

Ócsa a várossá alakulása egy olyan kiemelt jelentőségű dolog, amit a városvezetés és a lakosság is is fontosnak tart. Ennek a szempontnak a kifejezése az évenkénti Városi Vigasság.

Mire is ez a nagy vígság

A Városi Vigasság egy emléknap, egy ürömünnep a várossá válás kulturális szempontból történő kiemelkedése és kiemelése a szürke hétköznapok sorából.  Ez a nap a fejlődés szimbóluma és ennek az előrelépésnek a vidám megülése, azaz vigasságos megtartása. A most következő hétvégén immáron a 9. alkalommal.

De valójában lehet-e okunk örülni, az elmúlt négy év távlatában? Van-e min vigadni és minek örülni, amikor az eddigi kilenc esztendőből merítve az utóbbi négyet tekintjük?  Ez alatt a négy éves ciklus alatt történt-e olyan előrelépés, ami kiérdemelné a városi megünneplést? Javult-e a város pénzügyi helyzete, egyensúlya? Javult-e az emberek közérzete, életvitele? Jobbak lettek-e a közállapotok, vagy sem? Mit értünk el, avagy vitt véghez a városvezetés amire emlékezhetünk, vagy büszkék lehetünk akár az elmúlt egy évben a városiasodás folyamatában?

Elvégre ez Városi Vigasság napja, egy évforduló is, amikor nem csak úgy ünneplünk a semmibe, hanem amikor azért jövünk össze, hogy megünnepeljünk valamit.  Ez pedig nem más, mint a városi fejlődésünk, az előremenetelünk fordulópontja, vagyis a visszatekintés, a bemutatás és az elszámolás napja is egyben.

Egy bohózat kellékei - fellépők

Legalábbis az lenne, ha erről nem feledkeznének meg a képviselők és az általuk támogatott városvezetés. Csakhogy ez a többség számára lehet, hogy kínos lenne, így inkább ezt a részt hagyják elsorvadni és csak az eseménytelen örömódára, az önmaguk dicsőítésére és a nép önkifejezésére mint valami bulizós hiánypótlásra összpontosítanak.

Mostanság egyre inkább erről szól ez a szeptemberi évforduló.

Mert mi is változott valójában, amit ünnepelni érdemes? Mi most a teljesség igénye nélkül, ennek csupán egy kicsi és apró szeletét vetítenénk a közvélemény elé.

Kérem, nézzék végig a hat polgármesterjelölt közül az egyik  talán leginkább lenézett ember kisfilmjét.

(Aztán majd beszélünk.)

 Látták? Végignézték? Hallották? 

Kellemetlen és szomorú

Na, ezt hiányoltam mindig.  Egy embert, aki bemutatja a valóságot. Azt, ami köztudott, amit mindenki ismer, de senki nem beszél róla!   

Még a választások idején sem!

A hat polgármesterjelölt közül, azonban itt van egy fiatalember, aki ki mer állni, fel meri vállalni és be meri mutatni azt, amiről nem képes senki más sem beszélni. 

Pedig ez alapvető gond Ócsán!  És ez a rövid kis felvétel egy nagyon apró szelete a helyi közéletnek,a kisvárosi összebúgásnak és az elmúlt évek léhaságának. Az önkormányzati semmittevésnek, a látható változás, illetve változatlanságnak.

Sándor István a maga kis próbálkozásával egy nagyon éles kontrasztot vázolt fel ezzel a bemutatással.  

Így már az Ócsa Vse által használt pálya fedett része is új értelmezést kap - a buszra váró lakossággal szemben

Nagyon jó a hely, a megközelítés, a téma. Nagyon aktuális a vázolt jelenség és a feltárt probléma. Ez így teljesen más, mint ahogy a blog megírta volt korábban. Ez ebben a formában és megjelenítéssel hatásos, figyelemfelkeltő és jó dolog. Sőt, különb, mint bármelyiküké a hat jelölt sorából.

Elszomorító jelenetek a Facebookon - kit is kedveljünk

Miért is? Mert eddig senki törekvéseit nem ismerjük. Talán Uitz Erika lapján leltünk fel pár sort, amolyan program gyanánt. Aztán senkitől többet.

Csupán a Facebookon  röpködnek az új képek, a magamutogatás és cserélnek helyet a "lájkok".  Ebből, ezekből értesülünk arról, hogy Uitz Erika "kedveli" Radics Józsefet a kétes múltja, a bedőlt cége, a köztartozásai és a közvagyonból történő megsegítése ellenére is, valamint ezzel együtt támogatják jó páran. Ebből csupán azt szűrheti le az ember, hogy a haveri összefonódás, még a tisztességnél is előrébb való. Egyikük sem különb. Itt egyesek számára az számít, hogy kivel cseresznyéztek egy tálból és nem az, hogy a város a jövőben miként fejlődjön. Ezeknek, - vagy másként fogalmazva - egyeseknek csupán az számít, hogy hatalom közelbe, döntési pozícióba kerülhessenek, és nem az, hogy Ócsa pénzügyi helyzete és ezáltal a mögöttes lakosság helyzete rendeződjön. Erről szól a  mostani választás története a református lelkésztől a helyi ismert vállalkozóig bezárólag. Mindenki csak előnyöket, mondhatni pénzt akar. Az egyik talán az elhanyagolt romos épület, a világítás és az egyház jobb léte, a másik pedig a sajátja okán. Ki tudja? Ha nem szólnak, nem beszélnek, és nyilatkoznak, akkor csak a tények és a like-k (lájkok) utalnak és mutatnak rá a törekvésekre. A lényeg pedig mégis csak a színfalak mögött marad.

Mindezekkel szemben itt van egy középkorú ifjonc, aki kiáll a kamera elé és megmutatja azt, ami fáj.  Rámutat az elmaradottságra, a kies és magára hagyott vidékre, szürke valóságra. Arra, hogy nincs itt még az ideje az örömünnepnek és a boldogságnak. 

Valójában olyan egyszerű felvetések ezek, amik pont ebben a mivoltában jól orvosolhatók lettek volna, de nem törődtek vele.  Sem a mostani, a ciklusának végéhez érő, leköszönés előtt álló polgármester, sem az újdonsült jelöltek egyike sem.  

Gimnáziumi buszmegálló - évek óta változatlan, de inkább romló állapotban

Kár is tagadni. Mindenki tudja, ismeri a valóságot. Azonban most a választások idején  is csupán egyetlen ember hozakodik elő ezzel. Az összes többi inkább azt véli, hogy ne sértsen meg ezzel másokat. 

Közben azt nem veszik észre, hogy ezzel vagy 8 ezer Ócsán élő embert néznek hülyének és lépnek át önös érdekből.

Mert aki most, a választási törekvések idején sem meri felvállalni magát, a programját és a lakosság képviseletét, az a későbbiekben miként fogja ezt? 

Az aki már erre készült és tudvalevőleg tervezte, hogy indul, miért nem szólt korábban?  Vagy legalább most úgy, ahogy egyikük a világháló segítségével megtette? 

Megmondom. Azért, mert Ő ebben különb. Bátrabb, vállalósabb és emberközelibb. Igen ez egy jó és szimpatikus megjelenés az ember, az érintett lakosság előtt. 

Sándor István - egy a hatból

Sándor István az évek óta felhalmozott gazt szeretné felszámolni. Világítást szeretne, aszfaltos bekötő utat, jobb közlekedést, biztonságosabb elérést, a beígért buszfordulót, és fedett buszvárót.  

Mindez nem egy cikluson átívelő program. Csupán egyszerű, emberközeli lépés, vagy törekvés. Persze, hogy szimpatikus, amikor ezért küzdünk négy éve. Most mégis Ő az egyetlen, aki mindezt felmeri vállalni,szóváteszi és bemutatja.  

Valóban így kell kinéznie egy központi térnek - reklámok elnyomása alatt

Én erre azt mondom, hogy jól teszi. Jól tette.

Legalább arról értesülünk, hogy valaki foglalkozik ezzel. Nem csak szavazatokat gyűjt és simulékony szimpátia propagandát folytat, hanem odamegy, rámutat és szót emel azért, ami itt nem normális. 

És most persze lehet hülyézni, vagy köpködni. Csakhogy amíg ezt rajta kívül senki más nem volt képes 

bevállalni, addig Ő igen. És nem azért, mert nincs mit vesztenie, hanem azért, mert ez valóban probléma. 

A 29+1 jelöltnek ezt kéne megértenie, ahogy Ócsa szavazópolgárainak is, mert ennek a kis videónak nagy üzenete van.

Nem véletlenül mutattam be és hoztam elő. Ellehet a történeten mélyen gondolkodni.

*