Ez most egy rendhagyó kis
mellékvágány lesz, de hátha érdekesnek találja valaki.
Egyszer volt, hol nem volt, 2012. áprilisában megjelent a Közbeszerzési
Értesítőben a fizetésképtelenné tett lakáshiteleseknek családiház-program
keretében építendő Ócsai lakások felhívása, a következő címmel:
Szociális Családiház-építési Program
keretében Ócsa területén szociális lakásépítés és kapcsolódó
közműhálózat, valamint út, kerékpárút és közvilágítás kivitelezése (I. ütem)
vállalkozási szerződés keretében, közfoglalkoztatottak bevonásával.
Mivel állami beruházásról van szó,
vélhetően a magánkézben lévő KÖZPÉNZ Zrt. munkatársai már gőzerővel dolgoznak a
feladat megvalósításán, a jogi részlegük pedig teljes készültségben pöröghet a
pályázat megnyerése érdekében. Az a nagy helyzet, hogy felállíthat a Jobbik
akárhány vizsgálóbizottságot, nagy a valószínűsége, hogy semmilyen törvénybe
ütközőt nem fognak találni. Nem tudom feltűnt-e valakinek, de mintha az utóbbi
hetekben minden vezető médiában a riporterek megkaphatták előre a kérdéseket,
mert mindegyik – már-már félve – ugyanazt kérdezte a Jobbikosoktól: tudnak
valamilyen törvénytelenségről a K-betűs céggel kapcsolatban? Ez a cég profi
módon írja meg a beadott pályázatait, abban biztos nincs hiba, kapcsolati
tőkéje révén pedig talán eléri, hogy már a pályázati kiírás előtt jóval le
legyen zsírozva a munka olyan előre beépített feltételekkel, melyek szinte csak
neki kedveznek. Egy jogi nyelven megírt kiírásban el lehet rejteni annyi aknát
amin a nem beavatott vállalkozó elhasalhat, hogy azt nem is képzelnénk. Van
olyan is, amikor még így sem sikerül kihozni a kívánt nyertest. Újságírók
figyelmébe ajánlom a sztorit, hogy a Csongrádi partfal rekonstrukciója
pályázatát immár negyedszer írták ki, ezt bárki leellenőrizheti – kb. három éve
megy a pályáztatási folyamat közpénzből! – és a fórumok hozzászólásai szerint
mindezt csakis azért, mert egyszer sem sikerült a K-betűs céget kihozni
nyertesnek. Én ezt aljas pletykának tartom kedves elvtársak, kizárt, hogy ilyen
létezzem a magyar jogrendszerben! Nem szoktam a nevekkel viccelődni, de ebben a
mesében a bonyolító ügyvéd Lucsik névre hallgat, ami már kapásból nem tűnik egy
tiszta ügynek... persze ez csak vicc volt, biztos maximálisan betartottak
minden törvényt - e felől kétségem sincs! Az már végképp talány, hogy a
Közbeszerzési Döntőbizottság miért bűntette meg a kiírót...
A közbeszerzés a korrupció melegágya, az átlagembernek fogalma sincs mekkora
aljasságok történnek benne. Hiába szabályozzák agyon X mennyiségű
paragrafussal, meg Y mennyiségű kormányrendelettel, a közbeszerzési rendszer
önmagában hordozza a korrupciót, mert a pályázati feltételek bonyolultságából
kifolyólag bármelyik nem kívánatos ajánlattevőt ki lehet zárni, és bárkit ki
lehet hozni nyertesnek. Ez már rég nem arról szól, hogy az adott cég képes-e az
adott projekt kivitelezésére. A legkevésbé esélyesek azok a vállalkozók, akik
tisztán, csak a szakmai tudás birtokában pályáznak, mert akár egy rossz helyre
tett vessző miatt is kipicsázhatják őket. Valahol a neten olvastam, hogy
megmondta az egyik polgármester is: ahol előzetesen kézbe csaptak, ott addig
fogják eredménytelenné nyilvánítani az eljárást, amíg azt nem hozzák ki
nyertesnek, akit akarnak. Ez azért laikusként elég hihető, sőt bizonyos
szempontból még elfogadható is. Ki a fene akarna az ország másik feléből eljött
vadidegen vagy rossz hírű céggel építtetni, miközben itt vannak a jól bevált
helyi haverok! Érthető ez, de persze közpénzek esetében nem túl helyénvaló
szempont.
Az igazán nagy beruházások esetében viszont már nem annyira a helyi munkaerő támogatása a fő szempont, hanem sokkal inkább az a nyakunkon maradt és a mai napig aktív vörösből lett kék, majd narancs és zöld bárók által alkotott kapcsolati háló. Vagy valaki azt hiszi, hogy az állandóan változó cégnevek mögött nem ugyanazok az "emberek" állnak a kapcsolati háló főbb pontjain, mint pl. akik végigvitték a privatizációt, vagy pl. a Kossuth holding áldásos tevékenységét? Vélhetően ugyanaz a gazdasági mafia áll itt a háttérben, élükön a simli-sapkácsokkal, meg a gangtszerbergerekkel - ezeket a pofákat nem látod a tévében nyilatkozgatni. És ami talán ennél is nagyobb szánalom, amikor a T. elnök úr az ezzel kapcsolatos feltárási munkát labancpolitikának nevezi ("A Fidesz tényleg zseniális az ilyesmiben. Olyan szavakkal és nevekkel fossák tele a magyar politikát, amiknek az égvilágon semmi értelmük sincs"), miközben ha érdeke úgy kívánja a K-betűs cég nyíltan összeáll a külföldi építőipari mamutokkal. Hajrá új ország!
Én amondó vagyok ez a jogrendszer kuka. Minden ellenségkép-gyártó blogger arról ír, hogy mennyire szar ez a rendszer, de bezzeg attól fosnak, hogy egyszer tényleg összeomlik. Hogy is van ez? Miért nem inkább örömmel várják annak az összeomlását, ami annyira életellenes? De ez most csak egy mellékes megjegyzés volt.
No de a hosszúra nyúlt bevezető után vissza Ócsára! Ami talán már az első ránézésre is feltűnik az az Ócsai felhívás tárgyának első szavában rejlik, mely így szól: "szociális". Nem kell különösebben magyarázni, hogy egy állam esetében a szociális juttatás mit jelent, viszont jelen esetben egy egészen furcsa kép kezd kialakulni ezzel a beruházással kapcsolatban. Nézzük lépésenként nagy vonalakban!
1. A bankok kihelyezik a
deviza-alapú hiteleiket - az állam szeme csukva, sőt törvénymódosításokkal adja
alá a lovat.
2. A bankok beindítják az árfolyam
akcióikat - az állam és az MNB cinkosan hallgat.
3. Sorban bedőlnek a hitelek - az
állam megkapja a szükséges instrukciókat, elkezdi a propagandát.
4. Az állami kommunikációban
megjelenik a bűvös szó: a deviza hitelesek megmentése.
(megjegyzés: BAÉSZ Árpi barátunk
kifejezetten felhívta a figyelmet minden megszólalásakor, hogy a
devizahiteleseket nem megmenteni kell, hanem átb@szott károsultként kezelni, és
kártéríteni.)
5. A
"probléma-reakció-megoldás" bűvös varázslatának harmadik epizódjaként
érkezik a megoldás: építsünk a bedőlt hiteleseknek szociális lakásokat! Mehet a
híradóba Gizike.
--- és innentől már csak az írói
fantázia szüleménye ---
6. Az imigyen kijátszott lakásokat a
navajonkik Megrendelők átveszik.
7. Az adófizetők pénzéből felépítik
a szocilakásokat - egy újabb zsíroskenyér a nemlétező oligarchának,
megállapodott százalék vissza a kasszába.
8. A megsegítettek beköltöznek, és
fizethetik a "szociális" bérleti díjat. Mindenki örül, mindenki jól
járt.
Vagy mégsem...?
Ezek után nézzük a dolgot a számok oldaláról:
A tárgy: 80 db ház építése. Az
építési beruházási költség hozzávetőleg 1 milliárd forint + az apró (ügyvédek,
bonyolítók, tervezés, stb.), tehát összességében felkúszhat olyan 1,5 Mrd
Ft-ra. Egy átlagos devizahiteles kb. 8 milliót vehetett fel, abból nyílván valamennyit
vissza is fizetett, de vegyük ezt a 8 milliót alapul, - aminek ha csak a
felével kisegítik őket, akkor valószínűleg már rendben is vannak - de a kamatok
miatt mondjuk szorozzunk be a 8 milliót 80-al (ennyi családot érint), akkor
kijön, hogy 640 MFt. Tehát ennyibe került volna, ha kizárólag az állam segíti
ki a hiteleseket 100%-osan - tehát nem a bankokat büntetik meg csúnyán kemény
visszatérítésre kötelezve őket. Eredményül tehát 1,5 Mrd-os költség áll szemben
a bő egyharmadával. De akkor joggal kérdezhetnénk hol volt ebben az üzlet,
miért éri meg ez az államnak? Összességében 5-10 milliárd forintot szánnának
erre az ügyre, tudom piti összeg, no de vajon mennyi mindenről nem tudunk még?
Ebből hány megszorongatott családot lehetett volna kimenteni? De itt tényleg
nem csak a kisegítésről van szó, hanem az amúgy is rendkívül szövevényes,
átláthatatlan, de azért még úgy ahogy álló jogrendszer betartásáról, a valódi
"fogyasztó" védelemről. Ja és figyelemre méltó az a bizonyos "I.
ütem" utalás a tárgyban, ami azt jelzi, hogy ez csak a kísérleti akció, de
komolyabb társadalmi ellenállás esetén tovább bővíthető a projekt... Arra
gondolni sem merek, hogy ez a folyamat a közpénzek ügyes forgatása révén, a
haveri körök bevonásával végül visszajuthat a pártkasszába? Tényleg mindenki
jól jár, aki benne van. Mélyebben nem is szeretném vizsgálni ezt az
ügyet, csak annyit kérdezek, hogy ebben a nyílt rablásban és közpénzzel való
játékban hol is van a szociális juttatás? Kíváncsian várjuk, ki nyeri meg az
Ócsai beruházás pályázatát.
Külön pikantériája a mesének, szinte
ez adja meg a fűszert a történetnek, hogy a lakások eredetileg az Építész
Kamara alelnökének, Ertsey Attila tervezőnek elképzelései alapján épültek
volna, amely törekedett volna az épületek energetikai függetlenségére. Magyarán
a fizetésképtelenné tett hitelesek olyan alacsony energiafelhasználású házakba
költöztek volna az eredeti tervek szerint, melyekben alig lett volna
közműszámla. Amolyan önfenntartó mintatelep lett volna, ahogy írja a szakma is. Talán nem meglepő, hogy ezzel
az elképzeléssel kapcsolatban Agyarország döntési pozícióban lévő döntnökei így
okoskodtak: "Na nehogy már jól is érezze magát az, akinek ingyen lakást
építünk!" - és leszavazták. Pedig a beruházási költséget kb. 10%-al
növelte volna meg a többlet műszaki tartalom, de egy életre hálás tagjai
lehettek volna a társadalomnak ezen családok. És ugye akinél több marad a
perselyben, az hasznosabb fogyasztó is egyben - de ez már egy másik
összefüggés, amolyan etetni kell a juhot, ha fejni, nyírni akarjuk típus.
Úgy látszik a magyarokat már nem
akarják sem etetni, sem nyírni, sem fejni. Itt már csak a vágás a cél. Az
átvágás minden szinten. Azért nem kell nagyon elkeseredni, hiszen ez is csak
egy mese... Próbatételeink megnehezítése érdekében mindent bevetnek a
"tanárok". Nekünk magyaroknak szerintem az egyik legfontosabb cél
lehet ebben az életben, hogy ebből a meséből mindörökre felébredjünk.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése