A férfi éppen befejezte az ebédet, és eltöprengve piszkálgatta a fogait.
-Mit is akartam, mit is? – Nagyot nyújtózkodott, aztán a feleségére sandított. – Kéne már valamit csinálnom, nem úgy látod?
-De igen. Vidd le a szemetet!
-Nem, nem – rázta a fejét az opció hallatán. – Inkább elindulok főpolgármester-jelöltnek.
-És van programod?
-Programom? Persze! Hatkor póker a Lajoséknál.
-Úgy értem, te marha, hogy polgármesteri programod.
-Naná,
ez igazán egyszerű. Legyen közbiztonság, újítsuk fel a hármas metrót,
oldjuk meg a hajléktalan kérdést! Ez úgy nagyjából elég is lesz.
-De téged senki sem ismer.
-Igen,
ez baj. De valójában ez is csak olyan, mint egy számítógépes játék.
Ebben a játékban szavazókat kell gyűjteni, amihez először ismertté kell
válni.
-Na és hogyan leszel ismert? Megmászod a Mont Everestet?
-Hát akkor?
Rövid csend után a nőnek támadt egy ötlete:
-Szerepelned kéne a tévében.
-A tévé nem az igazi! Manapság már mindenki az interneten lóg.
-Legyen az internet. Feltöltsük a programodat meg a fényképedet?
-Annak nem lenne sok hozadéka. Inkább valami jó ütős videó kellene.
-Eljátszhatnád a Hamletet…
-Ugyan! De például levághatnám az egyik fülemet.
-Kevés. Nem elég feltűnő. Ha rálóg a hajad, észre sem veszik.
-Akkor a lábamat? Először egyet. „A féllábú főpolgármester jelölt.”
-Jó! Aztán nagy dérre-dúrral beharangozhatnánk: a jövő héten levágod a másikat is.
-Nono!
-Ismert
akarsz lenni? Akarsz főpolgármester-jelölt lenni? Akkor ne finnyáskodj!
Még sajnálni is fognak… És felnéznek rád! Ekkora áldozatot hozott a
jelöltségért!
A férfi hirtelen megrémült a lehetőségtől.
-Nono, nem addig a’! Megér ekkora áldozatot?
-Te tudod…
-Nem,
nem. Egyelőre nem vágom le a lábam. Majd a 2018-as parlamenti
választáskor. Csak nehogy valaki még jobb ötlettel rukkoljon elő.
Ungváry Zsolt - Jobbszél
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése