Szeptember az átállás, a változás hónapja. A nyárnak valójában vége, de mi még szeretnénk annak utóhatását a langymeleg délutánok kellemes érzést élvezni. Közben az időjárás bizonytalanságának vagyunk kitéve. Ha kegyes hozzánk, akkor a nyárutó napos, meleg, amit köznyelv vénasszonyok nyarának, (másutt indián nyárnak) nevezünk és élvezzük. Ekkor sütkérezünk, mint gyík a napon. Ha pedig hűvös, szellős, vagy esős, akkor begubódzunk fázósan és elmélkedünk szebb időn. Ez esetben mindig szomorkásan, hiszen a nyártól búcsúzunk és az eljövendő borongós őszi időre figyelve már a télre készülünk.
Ekkor állunk át, vagy komolyodunk meg. Talán még a szomorúságra is készek vagyunk. Pedig ez nem más, mint az újrakezdés, a várakozás, valamint a sejtmegújulás ideje is egyben. A kivirágzásnak, a nyári életnek, a tétlen vegetációnak vége. Az ősz a munkáshétköznapokban bontakozik ki. Még egy utolsó szüretelés, aztán a mélyszántás. A magok ekkor kerülnek a talajba, hogy aztán a tavasszal újra éledhessen a természet. A diákság az iskola padsoraiban kezdi feltölteni azt a tudástárt, amiről a tavasz végeztével számot ad. Valójában mindenki a begyűjtés és a felhalmozás korszakába lép ebben az időben. Most is ez teszi munkássá és izgalmassá szeptembert a rövidülő nappalokkal, a hűvös reggelekkel és estékkel csalhatatlanul érezzük a változást. Nem véletlen a nyüzsgés és az ezzel járó mozgolódás. Nem más ez, mint az ősz beköszöntője.
Ráadásul az idén ősszel még választunk is. Ami úgy tűnik ismét egy változást jelenthet. Erre pedig fel kell készülni.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése