Ócsa városvezetése Bukodi Károly polgármestersége és Horváth Tamás al-segédlete, valamint a korábbi városi főépítész, Horváth Zoltán közreműködésével avanzsált alsópakonyi lakópark-negyed elképzelése során egy olyan történelmi fejlesztést ígértek, ami a legújabb kori legnagyobbjai közé emeli Ócsát.
"Városunk legújabb kori történelmének legnagyobb fejlesztése előtt
állunk, amely nagymértékben megerősítheti szerepünket a leendő járásban,
sőt a megyében, utat nyitva új vállalkozásoknak, munkahelyteremtő
beruházásoknak." - írják Ócsa vezetői, kérve a lakosságot, hogy
támogatásukkal segítsék a kormány és Ócsa önkormányzatának munkáját.
Mondanom sem kell, hogy ennek a fele sem lett igaz. Alsópakony nagyrészt ma is azokkal a gondokkal küzd, ami a bejelentést követő kezdetek során terhére volt a városnak és az ott élőknek egyaránt.
A régi major fejlesztése elmaradt, odáig az elmúlt évek során sem jutott el a csatornázott vízhálózat építése. A várossal való kapcsolatot a beígért kerékpárút nem segíti, ahogy ennek megvalósulást sem szorgalmazza az önkormányzat. A busz és a vasúti közlekedés továbbra is kifogásolható, a fővárosba jutás nehézkes és időigényes. A kerülő buszjáratok nem kerültek kiváltásra, vagy átszervezésre, az autópályát nem sikerül beiktatni és kihasználni úgy, ahogy más települések teszik, így a buszos járatok részben Alsónémedi közlekedését bővítik, mintsem a helyieket segítené.
Az első nyolcvan ház megépítéséhez a kormány által kijelölt beruházó
vállalja a szükséges infrastruktúra kialakítását (közművek, utak),
Alsópakony és Ócsa-vasútállomás között kerékpárút létesítését, valamint
egy két kilométer hosszúságú út és egy buszforduló építését Alsópakony
településrészen.
Az akkori devizahiteles beköltözők sorát egyéb más jövevényekkel tarkította a helyi önkormányzat, aminek során a telep szociális összetétel megváltozott. A Máltai Szeretetszolgálat csendben kivonult a projektből, majd elhagyta a telepet. Az átszabott körülmények nem éppen egy ideális lakóparki környezetet eredményezett. A "kint" máig élők nehezményezik a kiszorultságot, az elhanyagoltságot, azt ami körülveszi őket. A vázolt ígéretekből alig valósult meg valami. Megfelelő infrastruktúra híján a szegregáció jelei továbbra is megvannak.
 |
| „A lakóparkba érkezők jó része megbélyegzettnek érzi magát”- így bukott be az ócsai lakáskísérlet |
Öt évvel ezelőtt kezdtek költözni az első családok az ócsai
szociális lakóparkba. Nem lett belőle sikertörténet, a devizahiteleseket
tehermentes otthonnal segítő, ám gettóba záró program nem folytatódott,
a kormány a beilleszkedésüket segítő máltaiak működését sem
finanszírozza már tovább – számol be az ócsai helyzetről az Élet is Irodalom legutóbbi számában megjelent riport.
A telepen ugyanakkor nem mindenki elégedetlen,
van, aki megtalálta a boldogulását, van viszont, akit elkeserít a
kilátástalanság.
A máltaik (MMSZ) szerint a kezdetekkor nagy volt érdeklődés, a közösségi
házon felül épült 79 házat tízszeresen jegyezték elő. A máltaiakat az
állam nevezte ki pályázatkezelőnek, 2015-től azonban ismeretlen okokból
nem finanszírozta tovább a jelenlétüket. Pedig az MMSZ szállította a
helyieket a munkaügyi kirendeltségekre, a betegeket az orvoshoz,
önkéntesei a közösségi házban kerékpárokat és kertészeti szerszámokat
kölcsönöztek, vetőmagokat és tanácsot adtak, valamint közösségi
programokat is szerveztek, a téli tüzelő megvásárlását kamatmentes
hitellel segítették, sőt, gyerekfelügyeletet is vállaltak, és a
játszóteret is ők építették. Az MMSZ önkéntesei egyébként az állami
megbízás felmondása után még egy évig ott maradtak, és önkénteseik a mai
napig hetente járnak a telepre. Az MMSZ éves költsége 8-10 millió
forint volt.
A telepen élők érzelmei vegyesek: van, aki megtalálta a számítását,
és akad, aki nem boldogul. Egy XI. kerületi házát elveszett lakó szerint
teljes a kilátástalanság: bejelentett munkát nem mer vállalni, mert
akkor a követeléskezelők elvinnék fizetése felét, 60 ezerért pedig nem
akar főállásban dolgozni, hiszen a gyerekeket is hozni-vinni kellene az
iskolából. A telepen szerinte szinte senki nem áll szóba a másikkal. A
jó közbiztonság okát pedig abban látja, hogy egyszerűen nincs mit
elvinni. Egy másik lakó szerint viszont jó dolguk van: kicsi a rezsi,
lehet művelni a kertet, munka is akad.
A telep mintájául egyébként a devecseri vörösiszap-katasztrófa és a
felsőzsolcai árvíz árvíz károsultjai számára felépített házak
szolgáltak. A Magyar Urbanisztikai Társaság azonban már a program
indulásakor, 2011-ben elmondta, milyen veszélyeket rejt magában egy a
településszerkezettől elszakadó, laza beépítésű, munkahelyektől messze
eső, szolgáltatásokat nem kínáló telep. Jövendölésük szerint az
átgondolatlan kialakítás miatt a lakók sem a teleppel, sem egymással nem
lesznek szolidárisak. Devecserben és Felsőzsolcán a helyiek kaptak új
házakat, Ócsa viszont „a lecsúszás felé sodródott családok országos
gyűjtőközpontja lett. A lakóparkba érkezők jó része megbélyegzettnek
érzi magát” – olvasható a riportban. |
| Alsópakony - észak és dél ( - egy település, mégis két különböző kor fejlődési beágyazódása) |
A 80 családi házat, amennyiben igény lett volna rá, az eredeti tervek
szerint további 420-szal bővítették volna. A legnagyobb, 70
négyzetméteres házért 20.100 forintot kell fizetni, a legkisebb 48
nm-esért 16.800 forintot. A házakban kandallóval fűtenek, melyre
radiátorok csatlakoznak, az áram és víz díját feltöltőkártyával lehet
megvásárolni a horgászboltban és a közösségi házban. A legkisebb (40 nm)
és legnagyobb (80 nm) alapterületű házak nem épültek meg, 50 db 48
nm-es, 20 darab 60 nm-es és 10 darab 70 nm-es házat adtak át.
A szociális lakóparkból Ócsára vezető kerékpárút 400 méter után egy
erdőben ér véget, az M5 – mely évtizedek óta ott húzódik – áthághatatlan
akadály. Ha valaki a szociális lakóparkból a vasútállomásra szeretne
eljutni, a főúton kell tekernie több mint 4 kilométeren át.
 |
| Az első házakkal felhúzásával együtt vállalták a kerékpárút megépítését a vasútállomásig - nem valósult meg ez sem ( - az önkormányzat lapít) |
 |
| A régi telepen máig nincs hálózati víz |
A busz
Ócsára csak ritkán - van, hogy másfél óránként - jár. Az alsópakonyi
városrész nincs kapcsolatban Ócsa infrastruktúrájával, se bolt, se
intézmények nem tartoznak a 80 házhoz, pedig 2011-ben még orvosi
rendelőt, iskolát, óvodát, sőt bölcsődét és boltot is terveztek.
A helyi boltos szerint „hónap elején többen el szoktak dicsekedni
azzal, hogy 30 ezer forintért vásároltak be a Sparban”, de hó végén
kölcsönre szorulnak, azaz képtelenek a jövedelem beosztására.
2014 után
egyébként már nem csak a devizahitelesek, hanem elszegényedő családok is
beköltözhettek. A 79 házból jelenleg kettő lakatlan, egyikből nemrég
költözött Írországba a család. Jelenleg 350 lakó él a telepen, több mint
felük kiskorú. Szerződést díjelmaradás miatt 6 hónap után bontanak a
lakókkal, ez eddig csak egyszer fordult elő.
A fél év alatt felhúzott telep 1,9 milliárd forintba került. A
kivitelezést a Veszprémber Zrt. végezte, melynek igazgatósági tagja
Garancsi Mária, Garancsi István testvére. A közvagyonban levő, nem
használt lakások felújításával sokkal hatékonyabban és sokkal több
családon lehetett volna segíteni, emeli ki a riportban egy szociális
szakember.
Forrás: - Élet és Irodalom, valamint HVG
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése