Hazudozik az Index - megmásította az eredeti tartalmat és így utálatoskodik ( - valótlan tényállítás = hamisitás)

Egy gyógykezelési ellátás alatt levő beteg hozzátartózója olyan közösségi bejegyzést osztott meg, mely szerint penészes kenyeret adtak reggelire a Szent János Kórház gasztroenterológiai osztályán. 

Az estről II. kerületben élők csoportja nevű zárt Facebook-oldalon számolt be egy férfi, akinek az édesanya kapta a romlott ételt. A felháborodott férfi a penészes kenyérről egy fotót is megosztott a bejegyzése mellett.

 

„A János Kórház gasztroenterológiai osztályán a tegnapi napon ezt a reggelit kapta édesanyám. A felvágottat ugyan megette, de valószínűleg az is romlott lehetett, mert utána hányt, és egész délelőtt nagyon fájt a hasa. Nem tudok elmenni e mellett a felháborító eset mellett. A kórháznak azonnal jeleztem”

 A hírről a bulvár Blikk  írta meg, amit átkeresztelve az Index felturbózott címadással és átértelmezett közléssel, valótlan tényállítással vezette fel.  Alvarez jegyzi az Index hamis beszámolóját, amiben a felvágottat romlottnak minősítette. Ezt korábban senki még maga az érintett sem állította.  A panaszos beteg, csak feltételezte mindezt, mivel hányt. Valójában nem tudni mitől, de a kenyeret nem fogyasztotta el a beteg, csak a felvágottat. A bemutatott kenyér, és a hányása, meg a reggeli felvágott elfogyasztása nyomán gondolta, hogy az váltotta ki a hányást, amiből azt a következtetést vonta le, hogy valószínűleg az is rossz volt. De ahogy a kenyeret szemügyre vette, úgy a felvágott esetében nem látott, nem tapasztalt minőségi kifogást. Azt így elfogyasztotta. A későbbi hányás nem feltétlen annak következménye annak, hogy romlott volt az elfogyasztott termék. 

 Az Index cikkírója jelentette ki-, illetve be tényként, hogy romlott volt a felvágott a kórházban, amit beteg kapott. Ez azonban így nem állja meg a helyét, ez a híradás nem valós. 

Az Index ezzel megmásította az eredeti tartalmat és ténykényt jelentette ki, hogy romlott felvágottat adtak a betegnek. Eredetileg csupán csak feltételezés volt, de a liberális sajtó máris a valótlant és a rossz hírt közli tényként: "romlott volt".  Nem számít, hogy nem igaz, a lényeg, hogy az egészségügyet lehúzza.  Ez a liberális sajtó.

Itt az sem számít, hogy ki látja el a kórházi étkezést, hogy azt nem a kormány, nem az intézmény készíti el, és teszi tálcára. Az sem érdekli az Indexet, hogy a legtöbb fővárosi kórházban ott van a minőségbiztosításban, étkeztetésben jártas német cég, vagy más szolgáltató. .

A kórházi étkeztetési koncepcióink elsősorban a betegek érdekeit tartják szem előtt, de egyben alkalmasak a kórházi személyzet kiszolgálására is a kávézótól egészen az étteremig.

Mindezért nem más az Indexes írás, mint rosszindulat, gyűlöletkeltés és egyfajta megfelelés annak az elvárásnak, hogy minél rosszabb, annál jobb, csak valamivel neki lehessen menni a kormánynak, mert elvégre mindenért Orbán Viktor a felelős. Ez pedig megér egy sajtópert a kórház jó hírnevének csorbítása és a hazug híradás okán. Igaz, mit is várhatunk? 

*

Kommunista kiáltás - a Blokádról (- az elesett Csákvári szólt Gyurcsány védelmében

 

 

 Micsoda rémséges történet. 

Lenácizta a nagy múltú magyar baloldali politikai napilap, a kommunista párttitkár Németh Péter lapjának aljas munkatársát, akit végül nem ütött meg a WC-ből kifele jövet a rendező. Micsoda egy szenzáció! 

Kicsit nem néz az ember a lába elé és máris ott hever egy történet a földön, mint egy rakás üledék.  

"Csákvári Géza felállt, hogy jobban tudja védeni magát, a fenyegetőző férfi végül mégsem ütött, két filmrendező, Kocsis Ágnes és Szűcs Dóra nyugtatta meg és húzta el magával a helyszínről." Még szerencse, hogy nem ment neki a jobb érzésű rendezőnek. Mint írja: „Nem tudtam ez egészet mire vélni, nem ismertem fel a férfit." "Az újságíró szavaira az erőszak vagy a nyilvános becsmérlés nem lehet válasz." Végezetül megjegyzi: "nem kevesebb mint tizennégy kategóriában jelölték Magyar Mozgókép Díjra" a rendezőt, akivel a mosdó előtt összebalhézott a Népszava munkatársa. 

Már csak az a kérdés, mit keresett ott, ha már annyira nem értékeli, becsüli és tartja jónak, érdemlegesnek a Blokád című alkotást? 

Csak nem éppen provokálni ment el egy olyan eseményre, ami elmondása szerint: "nem tartozik az általam kedvelt és jónak vélt alkotások közé". Kurzusfilmnek tartom, nem egyedüliként, amelyben Göncz Árpád, a néhai köztársasági elnök a filmben hazaárulásra készül, más jelenetekben pedig egy fóbiák miatt szenvedő, bomlott elméjű művész paródiája, ami szimplán méltatlan ábrázolás és művészi interpretáció. - utalt végül Gyurcsányra védelmezőként.

És a Népszava feljelentéssel fenyegetődzik. 

*

Ukrán nácik múltja és jelene a NATO-kiképzésig bezárólag

 Az ukrajnai konfliktus érthető okokból rendkívüli figyelmet kap a médiában.   

Sajnos Ukrajna történelme nem kerül terítékre, holott ilyenkor fontos lenne, mert az események, természetesen, nem függetlenek Ukrajna közelmúltjától.  Ezt a lyukat betömendő jelent meg a “Ukraine on Fire” (Ukrajna lángokban) című film, melynek producere és résztvevője a híres amerikai filmrendező, Oliver Stone.  A filmet a Youtube és a Google már cenzúrázzák, így az érdeklődők csak olyan szabadszájú fórumokon nézhetik meg mint a rumble vagy a bitchute.

 A film lényegében a Molotov-Ribbentropp paktummal (1939) kezdi, amelyben a Szovjetunió és a náci Németország különbékét kötött, és érdekszférákra osztotta fel Kelet-Európát.  Még abban az évben Lengyelország keleti része Ukrajna nyugati részeként ébredt.  A paktum csak késleltette a háborút, 1941 júniusában Németország megszegte igéretét, és bevonult a Szovjetunióba.  A Barbarossa művelet a történelem legnagyobb katonai művelete volt, azzal a céllal, hogy megszerezze Moszkvát, Szentpétervárt, és Kijevet.

 Ukrajna soha nem volt egységes állam.  Nyugat Ukrajnában a német megszállókat sokan felszabadítóként üdvözölték, és a lakosság egy része nyílt kollaborációba fogott a nácikkal.  Bár a kollaboráció teljes egésze máig történelmi vita tárgyát képezi, az biztos, hogy egész hadosztályok alakultak, mint pl. az SS Galizien vagy a Nachtigall.  A német megszállás első hónapjaiban a galíciai régióban 80.000 önkéntes állt be az SS Galizienbe.  A szervezet a területen élő zsidó, lengyel, és orosz lakossággal szembeni  kegyedlenségével tűnt ki.  Tagjai túlyomórészt az 1929-ben alakult Ukrán Nacionalisták Szervezetéből kerültek ki, célja egy független és etnikailag tiszta Ukrajna létrehozása volt, eszközeiben pedig nem válogatott.

 

 A szélsőségesen anti-kommunista és antiszemita Stepan Bandera 1940-ben került a radikális nacionalisták élére, és 1941-ben kikiáltotta a független Ukrajnát, de ez a németeknek sem tetszett.  Bandera a második világháború egészét börtönben töltötte.  Történészek szerint az ukrán nacionalisták zsidó áldozatainak száma 150.000-200.000-re tehető, leghírhedtebb vérengzésüket Babi Jar-ban követték el, két nap alatt 33.771 zsidót öltek meg.  Ezen kívül, Mikola Lebed vezetésével, kegyetlen etnikai tisztogatást hajottak végre főleg lengyel, és más nem ukrán nemzetiségiek ellen.  Volinyban az áldozatok száma 35-60.000 volt, Kelet Galíciában pedig 25-40.000.  Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Németország elveszti a háborút, a Banderisták a németek ellen fordultak, és gerillaháborúba kezdtek a szovjet hadsereg ellen is.

 Kevesen tudják, hogy gerillaháború a második világháború után egészen az 50-es évekig tartott.  A második világháború után a béke csak rövid életű vol, mert az USA és a Szovjetunió egymás ellen fordultak.  Ma már a CIA nemrég nyilvánosságra hozott dokumentumaiból tudjuk, hogy az ukrán nacionalistákra már 1946-ban felfigyelt az USA vezetés, mint lehetséges eszközre a Szovjetunió elleni harcban.  Abban is biztosak lehetünk, hogy a CIA tisztában volt Bandera és követőinek természetével és második világháborús tevékenységével.  Bandera a háború után Németországban telepedett le.  Ő és követői elsősorban a CIA-nek köszönhetik, hogy elkerülték a felelősségre vonást Nürnbergben.  Az Ukrán Nacionalisták Szervezetét a CIA teljesen tisztára mosta a “hidegháború miatti igények” miatt.  Mikola Lebed, aki a lengyelek ellen követett el etnikai tisztogatást, 1949-ben az USA-ba költözött, 1998-ban halt meg, anélkül, hogy tetteit bármikor is kivizsgálták volna.  Történelmi dokumentumok bizonyítják, hogy egy 1952-es CIA utasítás értelmében az amerikai bevándorlási hivatal (Immigration and Naturalization Service) nem vizsgálta Lebed háborús múltját.  Stepan Banderát 1959-ben KGB ügynökök Münchenben megölték.

  Bár Bandera a második világháborút börtönben töltötte, így nem volt aktív részese az eseményeknek, és rajta kívül több vezetője lehetett volna az ukrán szélsőjobboldalnak, mégis ő vált a mozgalom szimbólumává.  Viktor Juscsenko, aki 2004-ben a “narancssárga forradalomnak” köszönhetően jutott hatalomba, Banderát nemzeti hőssé avatta, de a 2010. évi választáson győztes Janukovics visszavonta rendeletét.

A Szovjetunió szétesése után több ilyen mozgalom született Ukrajnában, pl. a Narodnij Ruh, Oleg Tyahnyibok Szvoboda pártja, s a Dmitrij Jaros alapította Trizub.  Dmitrij Jaros 2013-ban a Jobb Szektor vezetőjévé vált, amit elsősorban az UDAR hivatalos ellenzéki párton belüli kapcsolatainak köszönhetett.  Tyahnyibok ellen Oroszországban pert indítottak, mert valószínűleg harcolt az orosz hadsereg ellen a csecsen háborúban.  Andrej Parubij is prominens vezetője az ukrán szélsőjobboldalnak, ő szervezett fáklyás felvonulásokat Ukrajna városaiban.

 2014-ben történt Ukrajna második színes forradalma.  Mivel az első ilyen megbukott, a CIA ezúttal nem bízta a véletlenre.  A demokratikusan választott Janukovics egyszerre találta magát szemben a külföldről pénzelt társadalmi szervezetekkel, három új TV csatornával (2013-ban kezdett el sugározni a Spilno, Hromadske, és az Eszpresszó), valamint a részben külföldről támogatott ukrán szélsőjobboldallal.  A tüntetéseken részt vettek Arszenij Jacenyuk, aki akkoriban az Apaföld (a náci német Vaterland kifejezésből inspirált elnevezés) politikai tömörülés vezetője volt, valamint Oleg Tyahnyibok is.

 A tüntetések hosszú ideig békésen zajlottak, s november végén váltak erőszakossá.  Az erőszak meglepte Janukovicsot és belső vezérkarát, nem volt számukra nyilvánvaló, hogy ki adott parancsot a rohamrendőröknek az erőszakra.  Ma már tudjuk, Ukrajna akkori vezérkari főnöke, Szergejj Ljovocskin, aki maga is szoros kapcsolatokat ápolt az USA nagykövettel, Geoffrey Pyattel, és Victoria Nulanddal, USA külügyminiszter-helyettesével. November 30. előtt Ljovocskin és Arszenij Jacenyuk kapcsolatba lépett egymással. Az egyik erőszakos szélsőjobboldali tüntetőket vegyített a békés tömegbe, Ljovocskin pedig parancsot adott a rohamrendőröknek, hogy ők is folyamodjanak erőszakhoz. Olyan újságírókat hívtak a helyszínre, akikben biztosak lehettek, hogy a szükséges optikán keresztül tudósítanak a történtekről.  A Jobb Szektor logója több fényképen is látható.

 A fentieket alátámasztja George Galloway interjúja Scott Ritterrel, az USA tengerészgyalogságának egykor hírszerző tisztjével.  Az iraki háború előtt feladata volt Szaddam Husszein állítólagos tömegpusztító fegyvereinek felderítése.  Az elsők között mondta ki nyilvánosan, hogy ilyenek nincsenek.

 Ritter szerint jó példa az ukrán szélsőjobboldal hatalmára az a tény, hogy ugyan az egykori ukrán elnök Porosenko aláírta a minszki megállapodást, amely autonómiát biztosított volna az orosz etnikumú területeknek, de a Jobb Szektor emiatt megfenyegette Porosenkot.  Zelenszkij a béke mellett kampányolt elnöki jelöltként, de tervébe nem egyezett bele az Azov zászlóalj, az önkéntes szélsőjobboldali paramilitarista csoport.  Ritter ezenkívül hozzáfűzi, hogy az Azov Zászlóaljat be lehetett volna perelni, és fel kellett volna oszlatni, ehelyett nagyrészt beolvasztották őket a hivatalos ukrán hadseregbe, ahol még NATO kiképzésben is részesültek.

 Fordította: Hetényi Balázs

*

Ursula von der Leyen dossié

 *

A velünk élő nácizmus - hétköznapi szövetségek ( - volt kommunisták egykori nácik és mai fasiszták)

Már nem csak az újjáéledő náci megnyilvánulásokról, az egyéni fellángolásokról beszélhetünk, hanem a mindennapi nácizmusról, azaz a köztünk élő náci megmozdulásokról ejthetünk szót.

 Európában és annak határvidékén is egyre inkább bukkannak elő a náci hagyományokra, szokásokra és fellángolásokra, vagy olyan pillanatképekre, ami a nácikra azok utáni nosztalgiára, netán szerepbe bújásával az eszme népszerűsítésére és azonosulására utal.

Nem az első eset volt, amikor a 20 éves Harry herceg öltött náci uniformist a jóérzéseinek kifejezéseként egy horogkeresztes karszalaggal együtt jelent meg egy báli mulatságon. Az esetről a világsajtó közel fele beszámolt akkoriban.   

 Harry herceg azt állította a Page Six szerint, hogy bátyja és későbbi felesége javaslatára viselte a náci egyenruhát. Vilmos és Katalin alig bírtak magukkal, annyira nevettek, amikor meglátták a horogkeresztes karszalagot viselő Harryt. 

A brit újfasiszta fiatalok állítólag máris ideológiájuk támogatását látják herceg "példáján". Az angol The Sun arra keresi a választ, vajon hogyan juthatott el a herceg ebben a ruházatban a születésnapra, hol volt ekkor édesapja, és miért nem gátolta meg tettében bátyja, Vilmos.

A képen a brit királyi család trónutódlási sorrendjében akkor még harmadik helyen álló Harry a hitleri német hadsereg hírhedt sivatagi hadtestének, az Afrika Korpsnak egyenruhájára emlékeztető felsőruházatban, horogkeresztes szalaggal a karján volt látható.  Mi ez, ha nem egyfajta nosztalgia a náci eszmeiség, az ideológia után? 

 

Nem egyedi esetről van szó. A legsötétebb európai eszme, a nácizmus kísértete a mai napig visszatérő jelenség földrészünkön. 

Bár a nemzetiszocializmus alapelméleteit Hitler jegyezte fel a Mein Kampf (Harcom) című könyvében, ezek jelentős része nem az ő fejében született meg.

 A náci elmélet és propaganda több filozófiából és vallásból táplálkozott, de soha nem állt össze egységes tanrendszerré. Az ideológia egyes gyökerei Fichte, Schopenhauer, Wagner, Stirner és Nietzsche filozófiájáig nyúlnak vissza; ezenkívül buddhista és hindu elemeket, Darwin evolúcióelméletének bizonyos vonatkozásait, okkult társaságokban elterjedt faji elméleteket, valamint egy idealizált egységes állam eszméjét tartalmazza. Bárki, aki beleolvasott Hitler művébe, talált olyan gondolatot, amivel azonosulni tudott. Ezzel is magyarázható, hogy a nemzetiszocializmus szinte a társadalom minden rétegére hatással volt.

 Ebből merítve tőr elő és jelenik meg a náci eszmeiség, a nemzeti jólét, a szociális háló, a munkával a juttatásokkal és az együttérzéssel, ami egyben a felemelkedést, az összetartozást, az erőt jelképezi. Mindez önbizalommal, fegyelmezett büszkeséggel vértezi fel az embereket, ami összességében vonzóvá ideológiailag befogadóvá teszi az embereket.

 

  Újbuda polgármestere, László Imre egy önkormányzati ülésen Adolf Hitler náci diktátor és tömeggyilkos országépítő munkásságát így méltatta nem régiben:

"36-ban vagy ’37-ben a Time magazin Hitlert az év emberének választotta. Megérdemelte? Meg. Mert az a munkája, amit addig kifejetett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá látványosan, a világgazdasági válság után. Aztán ami utána történt, az már nem igazán fér ebbe a képbe bele.”

Az ellentábor, az ezzel szemben állók  mindezt szitokként, megvetendő, elutasítandó meghasonlásként hozzák elő. Mára ennek nyomán kerül elutasításra a nemzeti tudat, bűnné a nacionalizmus, a mai európai egyesülés kertében, de hason mód szitokká a populista kormányzás és az erre épülő demokrácia. 

A mai kapitalizmus a liberális eszmeiség mentén olyan politikai kizsákmányolássá fajul, amivel szemközt ismét a náci idealizmus szolgálhat ellenpólusként.  

Nem véletlen, hogy a liberális oldal számos esetben kiállt farkasként nácit azokra, akiket nem szeret, akik politikai nézetei nem akarják befogadni a liberális szabadelvűséget a maga szélsőségességeivel.  

A hangos kiközösítések, az elferdült liberális gondolkodással kicsorbított demokrácia ma már oda vezet, hogy a vezető erő, az európai mainstream teljes zavarodottságot kép- és értelmezési zavart, káoszt kelt.  A szavak és a fogalmak értéke megváltozik, sokszor felcserélődik.

Így a megvetett nácik egyfajta szimpatizánsként kerülnek befogásra és felhasználásra, míg maga a nácizmus, mint fogalom továbbra is (látszatra) megvetendő, elutasítandó marad. Csakhogy a régmúlt nácikkal szimpatizáló, amolyan "hagyományőrző" vagy új nácik, ma már az egyik leginkább szövetségesei a liberális nyomulásnak. 

A liberálisok szélsőségeit misem igazolja vissza jobban, mint a korábbi két szélsőség, a náci nyugat és a szocialista kelet azon egybekelése, ami semmi mást csak a gazdasági nyerészkedést, a kizsákmányolást amolyan újkori gyarmatosítást hoz létre. Ennek lényege a másik alávetettsége másodrendűsége, elnyomása a maguk szabta álságos demokrácia elvei és fenntartása mellett. 

 

Felháborodást váltott ki egy bolgár nacionalista törvényhozó, aki szerdán este karlendítő náci tisztelgést mutatott be az Európai Parlament strasbourgi üléstermében, miután felszólalt a lengyelországi és magyarországi jogállamiságról szóló vita során.

Az európai parlamenti képviselők többsége felszólította a Bizottságot, hogy Magyarország és Lengyelország ellen indítsa el a jogállamisági mechanizmust, de Dzsambazki a Twitteren "förtelemnek" nevezte a döntést.

Az aki ennek behajol, behódol, az elfogadható legyen részint, vagy szimbolikusan náci, míg a másik, aki szintén ennek az egybekelésnek a tagja, de valójában a  célalanya, az lesz a kikezdett, a ráolvasott náci, az autokrata, akit ez a kapitál-liberális egyesülés belső szövetsége már nem akar elviselni. 

Érdekes látni, hogy az egykori kommunistákból átvedlett szocialisták, majd az abból alakult szociál-liberális tábor lett az, aki leginkább maga hasznát húzza mindebből az irányzatból, akár a maga és a hazája ki- és beárulásával együtt.  Ők azok, akik ma a leginkább náciknak nevezhető formációkat is magukba ötvözik és használják politikai-, gazdasági térnyerésük érdekében.

Emlékezzük vissza a közelmúltbeli sporteseményekre. A katari világbajnokságon leszerepelt német labdarúgó-válogatott szivárványos incidensére is. Egy hangos kisebbség próbálta meg  becsempészni a gender-propagandát a sportba és a német válogatott bukása ismét felerősítette azokat a véleményeket, hogy meg kellene szabadulni a nem közvetlenül a sporthoz kapcsolódó, arra rátelepedő sallangoktól.  Mindez pedig nem más, mint az a liberál-fasiszta módszertan, amit a jelenleg Európát uraló liberális mainstream produkál. 

A nyolcvanas években alakult, Birodalmi Polgárok elnevezésű csoport azt tervezte, hogy a berlini parlamentbe fegyveresen behatolva túszul ejti a kormánytagokat és saját árnyékkormányukat nevezik ki. A csoportnak voltak más tervei is. A kormány elfogásával párhuzamosan országszerte az energiaszolgáltató központokat támadva káoszt idéztek volna elő, hogy az árnyékkormányuk színrelépésével ismét biztosítsák a rendet.  A szövetségi legfőbb ügyészség szerint a Birodalmi Polgárok (Reichsbürger) nevű revizionista mozgalomhoz köthető csoport azt tervezte, hogy felszámolja a demokratikus berendezkedést és az 1871-ben alapított Német Császárság mintájára szervezi át az országot.

Lássuk be, a náci mivolt nem ismeretlen jelenség.  

 

Hazánkban a liberális Európát,ez az unió a szovjeteknél is rosszabb nyugati változatát elutasító Jobbik lett a liberálisok sajtójában, majd a politikai szóhasználatban is az a náci párt, akit ezzel gyakorlatilag megbélyegeztek és kivetettek a soraikból.  Egészen addig, amíg az érdekeik úgy diktálták. 

 

Aztán amikor szükség lett rájuk, akkor ugyanezek magukhoz dédelgették és szövetségre léptek velük, mondván ez már nem ugyanaz.  A zsidókat nemrég még összeírni szándékozó pártpolitikust az Európai Unió képviselőjeként befogadták, és partnerként kezelték.   Holott a hazai liberálisok, a volt szocialisták eleddig csak nácizták. Most meg szövetségesként az ellenzéki összefogás nélkülözhetetlen tagjaként pártolják.  Ez az európai módi.

 

Ez ugyanaz az Eu, ahol a kommunista (pufajkás) diktatúra aktív tagjaként ismert Horn Gyula a liberálisok kedvenc kiszolgáló fugurájaként nem csak elismerést, hanem tanácstermet is kapott. 

Aztán az sem okozott még gondot, hogy Hitler szülőházát az osztrák állam ápolja és kezeli napjainkban is. Pusztán a történelmi hűség részeként. 

Aztán, hogy az amerikai érdekeltségű CEU a bécsi önkormányzat jóvoltából azt a Steinhofi területet ajánlotta fel az egyetemnek, ahol több mint 8000 embert, köztük gyermekeket gyilkoltak meg.  az 1907-ben Otto Wagner által megálmodott komplexumnak sötét múltja van: a nácik itt hajtották végre a T4-akciót, vagyis az eutanázia-programjukat. Saját orvosaik és nővéreik kísérleteztek olyan beteg gyerekeken, akiket az árja vezetés „selejtnek”​ titulált. Végül több mint 750 gyereket gyilkoltak meg a Spiegelgrundnak nevezett gyermekkórházban. 

 

Erre a CEU online előadás-sorozatot rendezett, hogy szembenézzenek (elfogadtassák) a hely náci, tömeggyilkos múltját. 

De menjünk tovább.  Nem régiben „Német kortörténet” címen szerveztek árverést náci relikviákból. Az aukció keretében Adolf Hitler, Joseph Goebbels, Hermann Göring, Rudolf Hess és Heinrich Himmler személyes tárgyaira hirdettek licitet Németországban. Az ottani székhelyű Európai Zsidó Szövetség erkölcsileg helytelennek és félrevezetőnek tartja mindezt és tiltakozott ellene.  A náci emlékek és azok megőrzése, újra hasznosítása népszerűségnek örvend. 

 

Ferenc pápa  nem véletlenül a náci és a kommunista diktatúrákhoz hasonlította  az EU működését.  

Ferenc pápa szokatlanul éles hangvételű nyilatkozatban bírálta az EU-t, miután annak irányadó és döntéshozó szerve, az Európai Bizottság (EB) száműzte volna a „karácsony” és a „keresztény” kifejezést, valamint a hagyományos európai keresztény nevek használatát a hivatalos intézményi kommunikációból. 

Ferenc pápa élt a javaslattal, miszerint az EU-nak vissza kellene térnie az alapító atyák szellemiségéhez.

„Legyen óvatos az Európai Unió, hiszen nem léphet az ideológiai gyarmatosítás útjára. Ez megosztja az országokat és bukásra ítéli az uniót”

Egyben felhívta a döntéshozók figyelmét arra, hogy az EU-nak tiszteletben kellene tartania a tagországok belső struktúráit, azok sokszínűségét, valamint nem kéne próbálkoznia az egységesítésükkel.

 „Veszélyes, ha egy szuperhatalom gazdasági, kulturális és szociális téren is dirigál a többi országnak”

És valóban a mostani unió egy elnyomó szövetség, egy a demokrácia álságos látszatával működő elnyomó hatalom, vagyis diktatúra, ami az egyének elnyomását diktálja, miközben a társult tagok nyomorától és eladósításától sem áll távol. Teszi mindezt politikai, ideológia alapon, a maga diktatórikus módján, úgy hogy a közösségi pénzeket is az unión kívülre küldi a kétségtelenül szövetségen kívüli diktatórikus Ukrajnába. Oda ahol se sajtószabadság, sem emberi méltóság, európai jogállamiság, sem pedig megfelelőségi mérce nincs.

Ennek európai élharcosa az a Ursula von der Leyen, aki az amerikaiak bábjaként meghatározható Volodimir Zelenszkij által eltörölte a nácizmus feletti győzelem napjának addigi május 8.-ai ünnepét. 

Erre a szövetséget eláruló korrupt Ursula (Rose Ladson) az Európai Bizottság elnökeként kiutazik a diktátorként számontartott népét halálba küldő Zelenszkijhez a közös Európa napján, amikor Ukrajna nem is tagja az uniónak.  

2019 végén kinevezték az Európai Bizottság elnökévé, amely az Európai Unió legmagasabb politikai posztja. Ez a német parlament szavazata nélkül történt, ilyen volt a jogosultságába vetett bizalom hiánya. Az Oroszországgal szembeni ellenségeskedés iránti buzgósága összhangban van azzal a náci ideológiával, amelyet apja elkövetett.

Von der Layen ezzel az összeölelkezéssel egy nyílt árulást követett el. Európa elárulásának és kiszolgáltatásának halálos csókváltása zajlott le Zelenkij elnökkel összeborulva ekkor.  Von der Layen valójában Biden küldöttjeként jelent meg Zelenszkij előtt, aki Joe Biden ukrán érdekeltségei nyomán Zelenszkijt Amerika pénzügyi-katonai lélegeztetőgépén tarja csak életben.  

 Így lép fel és támogatja az Eu-n kívüli nácibarát ország harcát a szintén kívülálló oroszokkal szemben pusztán csatlósként az európai közösség úgy, hogy ezt a háborút mindenki Amerika proxy-háborújaként emlegeti. A liberálisokból álló Európai Bizottság és annak vezetője ugyanúgy amerikai érdekeket szolgál mint az ukránok bábja, Zelenszkij.

Ukrajnában nem csupán az Azovi ezred alakulatai rendelkeznek náci indentitástudattal, vagyis önazonosságukkal. 

 

Az ukrán háború kirobbanása az ukrán NATO csatlakozás erőltetése és az oroszok lakta területeken elkövetett nemzeti kisebbséggel szembeni számos emberiségellenes náci bűncselekmények voltak. Az, hogy Ukrajna nem biztosította az ott élők jogait.

Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és a Kreml vezető politikusai is gyakran hangoztatják, hogy az egyik legfőbb oka a háború kitörésének, hogy az oroszok „nácitalanítani” akarják Ukrajnát. A Bandera követői elleni harcot is ennek tartják a férfi náci kötődése miatt, arról nem is beszélve, hogy a világháborús politikus Ukrajnán belül is meglehetősen megosztónak számít. Mindezek ellenére mégis több helyen megemlékeztek Sztyepan születésének 114. évfordulójáról.

 A megemlékezők között volt például Valerij Zaluzsnij, Ukrana vezérkari főnöke is. Erről vasárnap az ukrán parlament ki is rakott egy képet, amelyen Valerij egy Bandera-képpel és néhány Bander-idézettel közösen szerepel.

Nem Európa és nem is az unió érdekeit szolgálja az ukránok és az ottani náci alakulatok közösségi pénzből történő támogatása, harci képességének fenntartása, és az emberek harcban tartása. 

Ukrajna nem egy demokratikus ország.  Az ott élő kisebbségeket a hatalom elnyomja, megalázza, fenyegeti, légyen magyarokról, románokról, oroszokról, vagy más nemzethez tartozó. 

Az állam egy kimondottan náci alakulatot támogat és tart hadrendben úgy, hogy annak eszméje, jelképei és ideológiája a hitleri múlt mai követőiként lépnek fel.  

A liberális Európa politikai vezetése mégis ezt támogatja amerikai érdekek mentén, a világháború Európában történő kirobbantásának veszélyével. 

Nyolc évtizeddel a második világháború vége és Hitler Harmadik Birodalmának veresége után újra él az imperialista cél, Oroszország meghódítása. Meg kell-e lepődnünk, ha megnézzük az Európai Bizottság elnökének utálatos politikai hátterét?

*