Szégyen, amit a kampányban Bukodi művel akár városfejlesztés címén, akár másként - közszereplői ártalom

 

Egyre elvetemültebb és botrányosabb a leköszönés előtt álló Bukodi polgármester ámokfutása.  Akár egy fejvesztett baromfi az alomban,  úgy rohangál a városban, összeszennyezve az itteniek tiszta mivoltát.  

 

Koltai Róbert a helyiek kedvéért jön el

Ócsa lakosságát leforrázta a Fidesz adta polgármester Koltai Róberttel szembeni elutasítása. A város intézményeiben oktató - akár helyi, akár távolabbról érkező – tanárait is lesújtotta annak híre, hogy a polgármester eltiltotta őket a Pedagógusnapi (ünnepségre meghívott, majd visszautasított) Koltai előadástól.  A hír nagy port kavarva bejárta az országos sajtót.  Ezt követően az érintett művelődési ház igazgatója szinte eltűnt a nyilvánosság elől.  Bukodi állítólag azért nem rúgta még ki a történtek kikotyogása ellenére, mert a kampányban futó programok túlárazott költségelszámolása okán kötve vannak egymáshoz. Zita információkkal és a részletes kimutatással rendelkezik az érintett fellépők és a program valós bekerülési összegeinek tételeivel, valamint azokkal a hozzárendelt és itt elszámolásra kerülő összegekkel, melyek a polgármesteri kampány részeként tekinthetők, de kulturális előadásként, műsorként kerülnek be az intézményi keretbe.  Zita és Károly egymás foglyaivá lettek.

Az Ócsaiak arcán pedig pirosodik a bőr ezek kapcsán. Bukodi K és Paksi Z (amúgy maga is fellépőművész, zenész-énekes) helyett.

Bukodi beszorult és „mint az őrült, ki letépte láncát, vágtatott” a városon át.

Néhai Pató Pálként úgy próbálja behozni az elkótyavetyélt időt, hogy a minden fába belevág mintha maga lenne a favágó, de csak az irtás marad a bolondja után.  

 

 

Itt 10 év múlva akár zebra is lehet

Teljesen egyértelmű, hogy az általa belengetett és tízen valahány éve nem fontos zebra kivitelezése a választások időpontja miatt vált hirtelen aktuálissá.  

Közben ezzel is csak magát járatta le, mert kiderült, hogy az évek óta ígérgetett projekt még csak elő sem lett készítve, nem hogy a kivitelezhetőség szakaszában lenne. Micsoda blama, hogy míg Alsónémedin gomba mód szaporodnak az ipari beruházások, és a község több adóbevételre tett már szert, mint Ócsa a hozzá tartozó településrészek és vállalkozásaival összesen  és együttvéve.  Bukodinak egy zebra kialakításához, felfestéséhez is több mint 10 évnyi önkényuralmi városvezetés is kevés volt. Közben másutt már sebességkorlátozó, lámpával biztonságossá tett, védett gyalogátkelőhelyek létesültek. Itt meg az iskola előtt sem tudta leszabályozni az ott átszáguldozó nehézgépjármű forgalmat, nem hogy védett gyalogátkelőt létesített volna.  Bukodi lassan a város szégyene, a leépülés jelképe, aminek szobrát egy kiskert festett gipsz-szobraként ábrázolhatnánk ideillően.

Szintén a fejvesztett vezetést illusztrálja az, hogy az Egészségház, megszűnt, felszámolt ügyeleti  portájánál a meglévő és működő automata öntöző (locsoló)-rendszerre akar több százezret lekönyvelni, mivel azt nem tudta felújításra költeni így az kimaradt.  Jobbat állítólag nem tudott kitalálni az ötletelő, holott az iskolaorvosi ellátásba is lehetne mit beforgatni, az Egészségház égisze alatt, akár egy  preventív iskolai szűrővizsgálati helység kialakítása, vagy felszerelése kapcsán.  Nem, inkább értelmetlen és a vállalkozót hizlaló költekezést prosperál, még az utolsó szál hatalmi erejével. 

Történik mindez akkor, amikor a bölcsődebővítést peres eljárás, kétes használatbavételi engedélyezés, összejátszás, törvénysértő eljárás, és milliós ügyvédi-, valamint perköltség terheli.

Bukodi ez esetben is a város érdekeivel szemben járt el

Nincs ez másként a Bukodi által sumákul engedélyezett (hozzájárult) magasfeszültségű távvezetéket a helyi gazdák földjére engedte átvezetésre, holott adott volt egy szabad önkormányzati terület, aminek útja mellett ezt senkit nem zavart volna. Csakhogy Bukodi nem a város érdekei szerint és nem a gazdák- az itt élők védelmében, képviseletében járt el, hanem alantas mód inkább kiszolgálta a mecénásként ismert érdekeit,, mintsem a városét tartotta volna szem előtt. 

Ugyancsak ez látható a Köztársaság téri (Bukodi által átkeresztelt millenniumi) játszótér kapcsán, amit korábban szintén a maga fejvesztett módján szedetett szét és hagyott egy évig parlagon, míg az így letépett gombhoz nem varratot egy új felöltöt.  Ez lett az a játszógödör, amit maga hozott létre polgármesteri tevékenysége által szintén több milliónyi adóforintból.   

Akkor hiába is szóltunk az eszeveszettnek, hogy ez így nem lesz jó, hogy értelmetlen és se nem megfelelő, se nem korszerű hiszen a katlan hője továbbra is a gyerekeket emészti.  Látható mi lett a vége. A késő délelőtti és a kora délutáni órákban a játszótér kiürül, mert egy kohó hője összpontosul a gödörben. Ezért a katlan kifejezés. Az őrült polgármester akkor mit sem törődött ezzel, csak az átadásra kapott lájkokkal számolt.  

Bukodi ma is kézi vezérléssel, maga határozza az árnyékolók helyét - évekkel az átadás után

Most, hogy újra itt a választás és  valamit fel kéne mutatni az eltelt évek munkásságából, nem tud mihez nyúlni magán kívül, így elővette a régi rossz elképzelését és ezt igyekszik beárnyékolni, amolyan látszattevékenységgel, mint ahogy eddig is tette.  Így jött a drága tájépítész és a napvitorla, amit a 2020-ban átadott illemhely nélküli játszótér felé kíván feszíteni.

Még tíz év és két választási ciklus és talán a mosdóig is eljut Bukodi.  A korábban beígért vasút kereszteződéshez vezető gyalogutat és átjáróhoz vezető biztonságos átkelést biztosító közlekedés megtervezéséhez mikor jutna el a „mester”, arról az őt lájkolóknak sincs fogalma.

Már csak az a kérdés, hogy ehhez lesz-e még türelme Ócsa választóinak? 

*

Olvasni öröm

 

 *

Gratulálunk - sikeres folytatást a most végzőknek ( - érettségi)

 Közösségi megosztása nyomán ezúton gratulálunk a Pest Megyei Polgárőr Szövetség elnökségének a tagjuk által elérteknek.

 *

Ócsán ismét és továbbra sem tart megemlékezést a Bukodi vezette városi hivatal, az önkormányzat és más sem

Az én nagypapám bizony átélője, részese volt az első és a második világháborúnak is. 

Mégsem beszélt sokat felőle. Nagymamán az Ipoly túlpartjáról települt vissza, mert nem akart csehszlovák lenni. Magam is magyarnak születtem és élek e földön máig a történelem sodrában.  

Számomra a nemzetiség és a haza nem csak egy tartalom nélküli szófoszlány, hanem maga a bennem élő történelmiség. Én nem külföldről visszakiáltó és onnan mocskolódó polgára vagyok e hazának, nem egy visszatelepült székely vagyok, aki innen hangoztatja Erdély szépségét annak vonzását és hűségét a szülőföldhöz ragaszkodása nélkül. Számomra a partiumban élő magyarul furcsán hozzám beszélő ember sokkal inkább a hazánk fia, mint az aki itt letelepültként most a nemzete ellen szól.  Felvidéki leszármazottként dolgoztam Kárpát aljai (mai Ukrán területről) érkező, vagy a mostani Romániából áttelepülő magyarral. Látom érzem a különbséget, ahogy ők is. Min az utóbbi is mondta, hogy odaát mindig is le magyarozták, míg itt pedig le románozzák. Ez az örökös üldözöttként kirekesztő sors annyira magyar, hogy az már fáj. 

Nem véletlen a Himnuszunkban rejlő balsors. Nem véletlen, hogy újra ismétlődik és leköveti a nemzetet. Így van ez az emlékeinkkel, a harcainkkal és a történelmi életünkkel.  

Csak ember kéne aki értse, és emlékezetében magáévá tegye mindezt.  Az utóbbi időben éppen ezen emberekből van nagyon kevés. 

Itt vagyunk ma Ócsán a példának kedvéért január 12.-én és 13.-án amikor a világ ezen részén és a 2. Magyar Hadsereg elvesztésére emlékeznek, akkor itt ebben a jobb sorsra érdemes városkában a polgármester és annak tanári végzettségű alpolgármestere ugyanúgy nem tartja fontosnak a megemlékezést, mint ahogy tette ezt az I. világháború áldozatainak főhajtás nélküli emlékezete, vagy korábban a trianoni határterületek elvesztésének évfordulója estén.  

Ócsa pitiáner városvezetésére jellemző mindez, ahogy az október 6.-ai megemlékezések kihagyása is. Horváth Tamás szégyenérzet nélküli pedagógusi alkalmatlanságát és nemzeti közönyösségét fejezi ki mindez, míg Bukodi Károly esetében csak és pusztán az emberi butaságát hozhatjuk fel, hiszen az ebben társvállalóként szerepet játszó alpolgármesteri nemzettelenség szégyenérzete nem róható fel neki az elvárható tanultságbeli különbségek okán. Mert míg Bukodi egy tudatlan fajankó képében tetszeleghet polgármesterként, addig Horváth kimondottan gonosz és rosszindulatú magyartalanságával kell szembesülnünk, ami eleve összeegyezhetetlen azzal a pedagógiai elfoglaltsággal, mit középiskolai tanárként megvalósít. Horváth tanári pályafutása a politikai hovatartozása, ateista világszemlélete és viselkedésmódja alapján inkább a korabeli elnyomó szocializmus pénz és hataloméhes pártfunkcionáriusát jeleníti és testesíti meg, mintsem annak az induló Fidesznek a korképét, amihez anno csatlakozott. De a mostani illiberális és keresztényi erkölcsöt valló pártpolitikai társulatba sem illő figurája Ócsának ez a közéleti alkalmatlanságban szenvedő ember, akinek semmi sem szent, senki sem méltó és ugyancsak nem megemlékezésre érdemes. 

Bukodi a maga középszerű egyszerűségével és otthonról hozott nagyra vágyásával fel sem fogja, hogy mit jelent a haza és a nemzet számára a történelem. Azon emlékezések sora, melynek láncolatán élt és hal a magyarság.  Bukodi ugyanabban a szovjet típusú rendszerben szocializálódott, amiben Horváth tanárrá nőtte ki magát, annyi különbséggel, hogy nem vált annyira az akkori uralkodó egypártiság részévé, mint idősebbik társa. Az viszont mindkettejükbe vésődött, ahogy a szocializmus feloszlása utáni március 15.-ét és október 23.-át meg kell tartani. Augusztus 20.-a pedig amolyan köztes volt, mint ahogy a szeptemberi Városi Vigasság továbbvitele. Ennyi a beidegzett történelmi jelképe az embernek, amit itt és adott pillanatokban megjelenít. Mindez mentén talán érthető, de nem elfogadható egy mondhatni több mint 10 éve regnáló önkormányzati városvezetőtől. Egy olyan embertől, aki 8 éve polgármester és ezt megelőzően alpolgármesterként élvezhette a már a hirtelen lett újgazdagok életét. 

Bukodi azonban lassan tanul és nehezen fejlődik. Vagy 6-7 év és a testvérvárosi kapcsolattartás helyiJúnius 4.-ét a Nemzeti Összetartozás napját ha jól emlékszem (talán) a 3. éve tartják meg az ócsai Székelykapu Baráti Társaság oldalágán.  

számonkérése kellett ahhoz, hogy Trianon emléknapját képes legyen az önkormányzati megemlékezések sorába helyezni.

Bukodinak és a Székely kapus társaságának azért még október 6.-a kapcsán van mit vezekelnie, mert a Nemzeti gyász ezen napján sem képes megemlékezést tartani, annak ellenére sem, hogy Áder János köztársasági elnök már egyszer erre figyelmeztette személyes megjelenésével tartott megemlékezéssel Ócsa polgármesterét a kötelességére. Akkor és azon megjelent Bukodi Károly és pártos  gyülekezete, de azóta sem tartott megemlékező tiszteletadást a korabeli hősöknek.

Aztán így volt ez akkor is, amikor a világ az I. világháború lezárásának 100. évfordulójára emlékezett, és szintén így van ez most is, amikor a II. világháborúban a doni áttörés során a elesett és elveszett mintegy 100-120 ezer magyar ember áldozata előtt kéne tisztelettel fejhajtónak lenni.  

Mit is mondhatnék még ezek ismertében és után Károlynak az egyszerűen hülye fajankó polgármesternek?   Nem mondom, hogy ha nem is érzel együtt az elesettekkel, akkor is legalább képmutatásként és mások előtti jelképes cselekedettként tarts megemlékezést, hiszen ez a saját érdeked és a társadalmi megbecsülésed, vagy éppen negatív megítélésednek az egyik apró részlete. de minek is egy olyan embernek, aki nyeregben érzi magát, és a gőg, meg a magasságos lóhát a szemszöge.   

De mit is mondhatnék akkor, amikor látja, hogy a szomszédos települések a fideszes és nem hasonszőrű társai mind sorra teszik közzé a meghívást az elmélyülésre a gyászos megemlékezésre. Minek is mondanék én bármit egy olyan embernek, akinek más sem számít, mint az egyedi jó léte, aki nem érzi ennek vesztét, mert a közbentes milliomossá válását semmi sem veszélyezteti. Akkor meg minek is erőltesse meg magát olyannal, amit amúgy sem ért és nehezen is beszél.  Hogyan is szólhatnánk meg azt az embert, akinek a lelke akkor se mozdul, amikor a nemzeti lobogót félárbócra helyezik.  Így november 4.-ről már szót sem ejtek, mert azt sem értené. 

Vannak azonban a környezetünkben sokak és mások, akik igen. Nekik, az Ő megértésüknek íródott ez a bejegyzés.  Remélhetőleg Ócsa népe is felnő egyszer ehhez és méltó mód helytáll a múlt előtt, csupán becsületből.

Ennyi ugyanis kijár az ott veszetteknek.

*