Kommunista kiálltvány a sajtószabadságról - a liberálisok a Népszava tulajdonosváltása okán húzzák a harangot

Puch László az a kommunista, aki 1980-ban lépett az MSZMP-be, majd legtöbb párttársával 1989-ben az MSZP-hez csatlakozott. Az elmúlt évek egyik legbefolyásosabb pártfigurája, az MSZP pénztárnoka, elnökségi tagja és országgyűlési képviselője. Az elmúlt 20 évben ő menedzselte a párt hátországát, médiáját, és pártközi kapcsolatait.

A Népszava a magyar szociáldemokrata mozgalom lapjaként indult 1877-ben; a háború után a kommunisták a szocdem párttal együtt benyelték a lapot is. A Népszava a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve a Magyarországi Szocialista Párt reggeli lapjaként jelent meg. Egymás után közölte a kommunista vezetők cikkeit, több évtizedes ellenzéki hagyománnyal a háta mögött kormánypárti orgánummá lett. Az 1948 és 1989 közötti állami sajtó története meglehetősen bonyolult, mert sajtószabadság híján nehéz megítélni a szerkesztők, hírlapírók, külsős szerzők teljesítményét. Az államosításokat követően 1948-tól a Népszava a szakszervezetek lapja lett. A hierarchia csúcsán a pártlap állt (Pravda- Szabad Nép), aztán a szakszervezetek lapja (Trud-Népszava), végül az értelmiség lapja (Izvesztyija- Magyar Nemzet). A Rákosi-korszak- és a Kádár-korszak lehetetlenné tette az önálló lapkészítést, a politikai véleményalkotást. A lapok példányszáma nem a szerkesztőség teljesítményétől függött, hanem a legfelsőbb politikai vezetés döntésétől, amit indokolni sem kellett, mert a rotációspapír kiutalása központilag történt. 

Aztán odaadták az újságot a szakszervezeteknek, de de ettől még nem lett szabad, mert továbbra is a párt és a kormány felügyelte alatt álló "baráti" lapként működött. Ellenzéki sajtóról szó nem lehetett akkoriban.

A rendszerváltás után kisebb privatizációs turbulenciák után a fotósból lett sajtómágnás Fenyő János vette meg, a Vico csoport tagja lett. Fenyő meggyilkolása után kikerült a széteső kiadói csoportból, és fokozatosan az MSZP felé sodródott. Az elmúlt tíz évben a lap Puch László tulajdona és az MSZP nem hivatalos pártlapja volt, mielőtt a svájci TGD Intermedia SA  nevű cége 2016 februárjában  eladta a Szabad Földet és Vasárnapi Híreket (VH) is kiadó magyar Geomédiának.

A Puch-terv szerint a Geomédián belül egyesült volna a Szabad Föld-VH-Népszava baloldali médiabirodalom, de az elképzelés nem működött, így 2016 végén máris vevőt kellett találni az adósságban úszó lapra.  

A svájci Marquard Média a Népszabadság megszüntetése után elfordult a vételtől, mert számára a Népszabadság is lég veszteséget termelt, és a Fidesz erőnléte semmi reményt, anyagi hasznot nem prognosztizált számára a jövőt illetően.

Fél évvel később a Geomédiától vásárolta vissza a kiadót egy másik Puch-cég, a 70 ezer euró jegyzett tőkéjű osztrák Horizont Handels und Industrie AG. A Népszava újrapozícionálásának e szakaszában Németh Péter (elvtárs) fontos szerepet játszott. Azonban a hanyatlást nem tudta megállítani. 

A régi-új Puch-lap 2017 februárjában 17 újságírót vett át a régi népszabadságos stábból és 110 millióval megemelték a kiadó alaptőkéjét is. Ilyen nagyságrendű embermozgás nagyon ritka a magyar médiapiacon, és szokatlanul nagylelkű befektetés attól a Puchtól, aki korábban nem szívesen áldozott a Népszavára. 2012-ben a szerkesztőség egyenesen nyílt levélben kérte az újság eladását a csődközeli helyzet miatt, később szégyenszemre a Közgéptől is kénytelenek voltak befogadni hirdetéseket. 

A Népszava aztán éppen a Fidesz adta kormánynak köszönhetően menekült meg, mert nem csak az MVM és a Szerencsejáték Zrt. lett/volt a két legnagyobb hirdető a lapban. A kormány 100 millió forintért hirdette a Nemzeti Konzultációt a kiadónál, többért mint a Demokratában vagy a Figyelőben. A HVG szerint az állami hirdetések a teljes hirdetési bevétel 56, illetve 44 százalékát tették ki a Népszavában, illetve a VH-ban. A 24.hu legutóbbi kalkulációi szerint a Vasárnapi Hírek 70 milliós hirdetési bevételeinek több mint harmada, 26 millió forint származott állami forrásból.

A Népszavának valójában Simicska tett keresztbe akkor, amikor összeveszett Puch Lászlóval.  Puch és a volt APEH-elnök ezt követően beszélőviszonyban sem voltak. Simicska 2011-ben felrúgta az MSZP-vel kötött korábbi („70-30-as ”) megállapodást: nem engedte az állami cégeket hirdetni a Neo FM-en, így az csődbe is ment. A Népszavára is ezt hagyta hátra. 

Puch megvált a Szabad Földtől majd a népszavás üzleti vállalkozása sem volt már kifizetődő. Ezért most eladta azt is. Szinte ugyanúgy és majdnem csak egyazon érdekből vált meg tőle, Puch, mint ahogy az elveszett választásokat követően Simicska a HírTv-től. Emlékzetes, hogy akkor is milyen óbégatást rendezett a szociál-liberális tábor a Jobbik áthangolt maradványaival együtt. 

Most sincs ez másként. Hiába is tette közzé az MSZP-s vállalkozó Puch, hogy az adásvétel nem egy ötletszerű döntés, mert korábban nyilvánosan is jelezte, hogy pénzügyi befektetőkkel szeretné megerősíteni a lapot. “Már korábban, a Spinoza házban egy beszélgetésen elmondtam, hogy örülnék, amennyiben elkötelezett vállalkozók segítenének azoknak a szervezeteknek és felületeknek, amelyek a számomra fontos, baloldalinak nevezett értékeket vallják. Hadd ismételjem meg: az elkötelezett, tőkeerős befektető itt van” – mondta Puch László.

A Népszava új tulajdonosa Leisztinger Tamás egyik cége, a Proton Trade Zrt. - közölte a Népszava saját oldalán.

Ezzel tehát újabb tulajdonosváltáson van túl a baloldali lap. Leisztinger szerint a Népszava megvásárlása értékválasztás is, és azt szeretnék,  „ha a Népszava a jövőben is az emberről, a mindennapi életről szólna és kiemelten kezelné a szolidaritást.”  A közlemény szerint a lap hangnemét és szerkesztőségét is megőriznék.

Ez azt jelenti, hogy a liberális baloldal nem veszítette el a kedvenc lapját.  

Mégis, ezzel kapcsolatban a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű nemzetközi szervezet hétfőn egy közleményt adott ki, amelyben azt írták, ez fenyegetést jelent a médiapluralizmus továbbélésére Magyarországon.

A szervezet a közleményében azt írta, rendkívüli módon aggódnak a múlt heti bejelentés miatt, és felidézik, hogy Orbán Viktor már jó ideje azon van, hogy a Fideszhez közeli oligarchák vegyék át a különböző médiumokat, hogy azok kormánypárti szerkesztői elvek mentén készüljenek. "Ez a legutóbbi fejlemény a gyakorlatban is lehetővé teszi számára, hogy a propagandáját egységes hangon terjessze rádiót, televízión és nyomtatott sajtón keresztül" - írják.

Leisztinger Tamás, milliárdos üzletember, élettársa Tüttő Katalin, MSZP-s politikus.
 

Leisztinger 1968-ban született Budapesten, édesapja villamosmérnök, édesanyja fogszakorvos. Egyetemi tanulmányait az ELTE Természettudományi Karának elméleti fizika szakán végezte.

A 90-es évek elején számítástechnikai cégeknél dolgozott, majd 1993-tól a kárpótlásijegy üzlet felé fordult. 1994-ben korábbi üzlettársaival megalapította a HB Westminster Kárpótlásijegy Befektető Rt.-t, 95-ben önnállósult, és létrehozta a HB Westminster II. Rt.-t, a mai Arago Rt. elődjét. Befektetései közé tartozik többek között a Hunguest Hotels Rt. és az Eravis Rt.

1997-ben már gyógyszer-nagykereskedelemmel is foglalkozott, több megyei gyógyszerkereskedelmi vállalat összevonásával megalapította a Westpharma Rt.-t, amelyet 1999-ben értékesített. Ugyanebben az évben szerzett részesedést a Zalakerámia Rt.-ben. 1998-ban részt vett a BÁV Rt. privatizációjában, részvényeit azonban rövid idő után tovább értékesítette. 1999-2001 között felvásárolta a Pick Szeged Rt.-t, amelytől 2005-ben vált meg. 1998 és 2005 között a Magyar Sakkszövetség elnöke.

2004-ben beszállt a XI. Kerület által a lágymányosi öböl fejlesztésére létrehozott Öböl XI. Kft.-be, részesedését 2007-ben értékesítette. Szintén 2007-ben röppent fel a hír, miszerint Leisztinger meghatározó részesedést szeretne szerezni a Bábolna Takarmányipari Kft.-ben. De Leisztinger más agrár-befektetéseiről és termőföldvásárlásairól is rendszeresen beszámol a sajtó.

Leisztinger Tamás becsült vagyona 80 milliárd Forint (2008).   - K Monitor

   

A vázoltak szerint azonban a Fideszt érő vádak nem valósak. Leisztinger nem a kormánypárt embere.  Sokkalta inkább a szocialisták vállalkozója, ahogy Puch is.   

Liberális társulatok azonban már akkor is hazug vinnyogásba kezdenek, ha az őskomcsik teszik pénzzé a sajátjukat. Ezt a nyugati libsik úgy tálalják, hogy a populista, jobboldali Fidesz térnyerése, ami egyben a szólás-szabadság és sajtószabadság visszaszorulása.  Ez azonban nem igaz, mert a szoci és a liberális média vezető helye és szerepe továbbra is adott.  

Az RSF (Riporterek Határok Nélkül) szerint nagyon komoly fenyegetést jelent a médiapluralizmusra és a néhány megmaradt független és ellenzéki médium számára, hogy az átnyergelt exkommunistákból lett kapitalista vállalkozók nem akarják folytatni üzelmeiket.  Hozzáteszik, a reklámbevételek megcsappanása miatt olyan médiumok, mint a Klubrádió, vagy az Index már így is évek óta nehézségekkel küzdenek.  Felróva ezt a kormánypártok számára, úgy is mint az ellenség eltartását. Holott ez abnormális. 

Nyugat valójában azt szeretné, hogy a hazai kormány sárkánytojásokat keltessen, majd az abból kibújó ivadékokat dédelgetve táplálja fel, hogy végül elpusztíthassa a gondozóját.  Ennek érdekében mindent megtesznek és képesek is aljasságokra.  

Nem véletlen, hogy a minősítőket elfogultsággal terhelten fogadjuk. Olyan ez is, mint az a különbözőség, ami a nyugat-európai termékek és a keleti piacra dobott márkázott áruk sorában tapasztalható.  A lenézés, a hülyére vétel és a lesilányítás eleve a másodrendűségünkre utalások kifejezője.  Ezt űzik velünk szemben a politikában is.  Ezért mást sem hazudnak, mint hogy rosszak, antiszemiták, idegengyűlölők, bevándorlásellenesek és szemben állók vagyunk. Holott csak nem hagyjuk magunkat eltiporni. 

Máris a tavalyihoz képest 14 hellyel került lejjebb a rangsorban a magyar sajtószabadság, hogy ezzel is támadhassák a kormányt. Nem egyedüli jelenség ez. Szlovákiát is alább sorolták.   

Felmérésük szerint Szlovákia egyre mélyebbre süllyed a sajtószabadság terén.  Egy év alatt nyolc helyet veszítve, a 35. helyre esett vissza az ottani sajtószabadság megítélése terén.  Míg őket csak jelzés szerűen, addig minket mondhatni jobba alábecsültek. Hazánkat a hamis kimutatásukkal elkaszálták. Mindez természetesen kedvezett az ellenzék számára, hiszen erre hivatkozva újabb nagyszájú provokációba kezdhetnek a sajátos sajtószabadságuk visszaállítása érdekében.

Vagyis az exkommunista pénzhajhászok etetése a nyugati liberálisok érdeke. A kommunistából átvedlett szocialisták az új térhódító szövetségesei a nyugatnak. Ők azok a mostani kapitalisták, akik a liberálisok táplálékát és fennmaradását hivatottak szolgálni.  Ami számukra korábban Moszkva volt, az most Brüsszelt jelenti. Amíg a Szovjetunió eszmerendszerének mézeskalácsházában éltek, addig oda nyaltak. Most, hogy az Európai unió és Brüsszel adja a tápot és biztosítja számukra a nyugati kapitalisták kizsákmányolásból szerzett jólétét, hát így hozzájuk idomulnak.  Ez a mai liberális felvilágosultság. 

Valójában tehát nem a nép szaváról, hanem a magul haszonszerzéséről és ennek fenntarthatóságáról van itt szó. Ennek pedig semmi köze a szólás- és a sajtószabadsághoz.

*